Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-10 / 157. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 10. Kultúra 19 Miqueu és Baltazar Montanaróval zenetanításról, zeneértésről, zeneszerzésről és közös zenélésről Beszélgetések a zene nyelvén A két Montanaro (A szerző felvétele) Apa és fia, Miqueu és Baltazar Montanaro zenélt együtt nemrég Dunaszer- dahelyen. Miqueu Montanaro európai hírű zenész, zeneszerző; a francia-ok- citán népzenére építi muzsikáját, de dolgozik afrikai, arab, kolumbiai zenészekkel is. Annakidején nemcsak a magyar népzenébe szeretett bele, hanem egy magyar lányba is, akit feleségül vett. Nem véletlen hát, hogy magyarul beszélgethettünk. JUHÁSZ KATALIN A hegedűvirtuóz Baltazar apja nyomdokain haladva a dzsessz és az ethnozene, a magyar és okcitán hatások határ- területeit kutatja, de nem áll tőle távol a kortárs komolyzene újraértelmezése sem. A napokban mindketten szlovákiai magyar fiatalokkal foglalkoznak Zsámbékon, a Minorma egyesület táborában. Mire tanítják őket? Baltazar Montanaro: Elsősorban arra, hogy élvezzék és értsék is a zenét. Sok gyakorlással meg lehet tanulni hangszeren játszani, el lehet sajátítani a technikát, de aki hibátlanul játszik, még nem feltétlenül lesz jó zenész. Azonnal hallani, ha valaki csak követi a kottát, és feladatot teljesít. Amit mi édesapámmal igyekszünk átadni, az inkább a dolog pszichológiai része. Olyasmi, amit a zenetanároktól - tisztelet a kivételnek - általában nem lehet megtanulni. Miqueu Montanaro: Számomra nagyon fontos, hogy a zenészek már fiatal korban megtapasztalják az együtt zenélés örömét. Hogy megtanuljanak figyelni egymásra, alkalmazkodni a többiekhez. És hogy különbséget tudjanak tenni jó és közöpes zenei produkció között. Baltazar specialitása az improvizáció, az enyém pedig a csoportos zenélés. Tehát ön alkalmi zenetanárként is azt csinálja, amit zenészként? Miqueu: Igen. Szeretem összehozni az embereket, hogy együtt létrehozzanak valami különlegeset. Tulajdonképpen zenészként is ezt szeretem a leginkább. Meghallok valakit játszani, és máris tudom, kivel vagy kikkel kellene együttműködnie, és hogy abból körülbelül mi születhetne. Ez a fajta képzelőerő nyilván a zeneszerzőknél is fontos. Tudjuk, hogy ön nemcsak dalokat ír, hanem szimfonikus darabokat is. Miqueu: Bizony, kell a képzelőerő, főleg azért, hogy olyan hangszerekre is írhassak témát, amelyeken nem játszom. El kell tudni képzelni a hangokat, a dallamokat, amelyeket aztán bele lehet építeni egy-egy műbe. Sokszor előfordul, hogy meghallok egy dalt, és beleképzelek egy csellószólamot vagy egy oboatémát. A családi duó koncertjei mennyire megtervezettek, illetve milyen mértékben épülnek rögtönzésre? Baltazar: Valamennyi dalnak van egy stabil része, egy alapja, ami mindig állandó. Erre épülnek rá az improvizációk. Hol én játszom a stabil dallamot és édesapám improvizál, hol fordítva. De olyan is előfordul, hogy mindketten egyszerre rugaszkodunk el az alaptól. Miqueu: A duókoncerteket úgy fogom fel, mint egy-egy beszélgetést a fiammal. Mintha otthon ülnénk a nappaliban, és megvitatnánk az élet dolgait. Egyikünk felvet egy témát, a másik reagál rá, hozzátesz valamit, továbbgondolja... Persze itt most a zene nyelvén beszélgetünk. Baltazar: Ami azért nagyon jó, mert mindketten külön-kü- lön is rengeteget utazunk és sokféle dolgot csinálunk. Én például holnap hajnali hatkor már indulok Berlinbe, és sokáig nem fogok találkozni édesapámmal. Miqueu: Tavaly duóban harminc koncertet adtunk különböző helyeken. Mindenütt mások a körülmények, az adottságok. Ha nem ismerjük a helyszínt, a repertoárt csak ott, helyben véglegesítjük. Vannak olyan dalok, amelyeket a hangulatuk vagy a halk részek miatt csak színházteremben lehet eljátszani, mások viszont szabadtéren érvényesülnek igazán. Az sem mindegy, hogy a közönség ül vagy áll, hogy van-e kedvük mozogni, táncolni, vagy csak sima zenehallgatásra érkeztek. Tíz perc után kiderül, veszik-e a lapot. Azt is érezzük, mikor lankad a figyelmük. Ilyenkor előkapunk a tarsolyunkból valami gyors, ropogós dalt, vagy megkérjük őket, hogy dúdolják a dallamot. Ez általában felrázza a közönséget. PENGE Nincs hová vissza Rendkívül fontos könyv Csehy Zoltán Nincs hová visszamennem című verskötete, mondhatnám mérföldkő. Főleg a szlovákiai magyar irodalomban, már ha van ilyen. Itt irodalmi tájékozódási tereptárgyként kezelném ezt a kötetet. Innen kezdődik egy másféle rálátás, innen visszanézve a homokviharban eltűnő torzók és hullámzó dűnék sora látható, valami homályos, még körvonalaiban is csak nehezen kivehető kupacok sora. Vagy más. Még másabb. Sárosabb, masszásabb, barnább. Csehy Zoltán nem kapko- dós költő. Bár sokat dolgozik fordítóként, felfedezetlen határterületek előretolt fel- fedezőjeként, saját poétikája mívesen, lassan (bő 20 év alatt 5 kötet), következetesen építkezik. Csehy költői programja a maximalizmus önmagával szemben. Nála a megírt, közlésre bocsátott vers mércéje az érzelemmel acélozott keménység, másik fontos minősége az őszinteség. Csehytől még nem olvastam olyan szót, melyet ne gondolt volna sajátjának, vagy nem a „belsőjéből vezérelt” szöveg része lett volna. Zavarba ejtően őszinte, nem takargatja, palástolja érzelmeit, megvallja magának s kimondja olvasójának kétségeit, mélységeit. Szövegeiben a hétköznapiság szak- ralizálódik. Példaként a Dédapám ágya című vers sorai: „Sose értettem, hogy ekkora nagy/szentkép alatt hogy lehet ennyi gyereket csinálni”, a Cantus arcticus II című versből egy másik: „Nem lehet túl messzire menni, / a rozsdás betonvasak kiállnak a tóból, / mint egy lezuhant angyal roncsai”. A költő ebben a kötetében kíméletlenül őszinte. Ha jól érzékelem, az őt érő benyomások hatására egy új, másik világba csöppent, a kitágult horizonttól, a rázúdult ismeretanyagtól, az érzelemáradástól megerősödve áll azon a határmezsgyén, ahonnan visszanéz. S Iájelenteni képes: nincs hová visszamennie. Vagy a teljes szellemi és fizikai szabadságot választja, vagy magát feladva ismét idomulni kényszerül. Az alaktalan, szürke, barna kupacokhoz. E véleményét keményen kimondja Cseby. S leírja azt is, hogy hiába várja a csúf az ő széppé mondását. Mert igenis ki kell mondani, amit Nővérke című versében leír a költő: „...ha egyszer ronda, mint a segg. Csak várjon”. Ha alkalmam lenne egyszer antológiát szerkeszteni, másokkal ellentétben én ezt a verset nagyon szívesen beválogatnám. Miként Csehy Zoltán legújabb verskötetének bármelymás darabját. Csehy Zoltán: Nincs hová visszamennem. Kalligram, Pozsony, 2013. Értékelés: MIMMMI Ma tartja bemutatkozó estjét a Pomlé városi parkban a DUNART.com nemzetközi művésztelep gondolatcserék a Lélekbázison A művésztelep résztvevői (Kovács László felvétele) A legjelentősebb hazai kulturális fesztivál Ma kezdődik a Pohoda Alkotók és KONCZ CSILLA Somoija. A Pomlé negyedik éve ad otthont a DUNART.com nemzetközi művésztelepnek, mely idén a Lélekbázis címet viseli. Témája az emberi kapcsolatok, a párkapcsolatok, a függőség és az intimitás. Mayer Éva Munkácsy-díjas képzőművész, a művésztelep megálmodója minden évben olyan témát választ, amely saját életében és munkájában is aktuális, és arra kíváncsi, hogy mások miként reflektálnak rá. A közös munka, az együttlét azt segíti elő, hogy az alkotók elmélyüljenek a témában, ötleteket és gondolatokat cseréljenek. A külföldi résztvevők Magyarországról, Csehországból, Németországból, Erdélyből, Dániából és az USA-ból érkeztek. A New York-i Amy Bassin szerint a művésztelepben az a legcsodálatosabb, hogy különböző kultúrájú emberek találkoznak és történeteket cserélnek. Amy fotókat hozott, és szeretné életre kelteni őket, elmosni a határokat az élő és élettelen között. A cseh Jana Hun- terová és a dán Seeberg Lone az emberi kapcsolatok működési sajátosságait közös munkán keresztül szeretné kifejezni, a fotók és a festészet lehetőségeivel kísérletezve. A magyarországi Jakatics-Szabó Veronika és Könyv Katalin többször járt már a művésztelepen. Veronika abból az ókori mítoszból indult ki, mely szerint azt keressük a szerelemben, akivel hajdanán egy testet alkottunk, s akitől el lettünk szakítva. Könyv Katalinnak a témával kapcsolatban először Mária Magdolna mint a nő archetípusa jutott eszébe. Kiss Adél és Esse Bánki Ákos festő először vesz részt a rendezvényen. Adél egy Trisztán és Izolda-sorozatot akar elkezdeni. Ákos képei általában absztraktok, most sem fogalmi síkon kívánja megragadni a témát, csak sejteni engedi. Majoros Áron Zsolt szerint idei munkája a tavalyi alkotás továbbgondolása lesz. A fogyasztói társadalom és az intimitás kontrasztját próbálja megragadni: egy minimalista konstrukcióba rejtette bele a legmélyebb érzéseket hordozó világot. A művésztelep szervezői és résztvevői mindenkit várnak ma 19 órától a Pomlé városi park szabadtéri színpada mögött tartandó bemutatkozó estre. A záró kiállítás megnyitója július 12-én, 18.30-kor lesz a Fő utcai Korona Udvarban. AJÁNLÓ Trencsén. Ma kezdődik a trencséni repülőtéren a tizennyolcadik Pohoda fesztivál, hazánk legnagyobb könnyűzenei rendezvénye. A szervezők szerint idén legtöbben az elektronikus zene német úttörőire, a Kraftwerkre lesznek kíváncsiak. A legendás négyes ma már ritkán vállal fellépéseket, ezért ez a koncert különleges élménynek ígérkezik. A háromdimenziós vetítéssel felturbózott Kraftwerk-koncert előtt az ukrán filharmonikusok nyitjákmega fesztivált, amelyen fellép a Goldfrapp, a Moderat, a Modeselektor, a Disclosure, a Suede, a Mogwai, Tricky, a Mount Kimbie, a Travis, Kelis, a Tame Impala és az Afghan Whigs, hogy csak a leghíresebb előadókat és zenekarokat említsük. A hazai szcénát többek közt Jana Kirschner, Marián Varga, a Billy Barman, a Korben Dallas, a Kosa z Nosa és a Katarzia képviseli. A szervezők évek óta igyekeznek multikulturális rendezvényként beharangozni a fesztivált, amelyen a kortárs irodalom, a filmművészet, az alternatív színház és az aktuális közéleti témákra fókuszáló vitadélutánok is teret kapnak. Az idei fesztivál vendége Milan Lasica színész és humorista, Dušan Mitana író, valamint a pozsonyi GuNaGu és a Stoka Színház, táncprodukciók, továbbá kortárs képzőművészek és filmrendezők, akik saját alkotásaikról beszélgetnek a nézőkkel. A sport is hangsúlyos szerepet kap: a fesztivál egyik díszvendége Marián Gáborík jégkorongo- zó, aki holnap délután találkozik rajongóival. Peter Sagan kerékpáros hívei pedig egyenes adásban nézhetik a Tour de France futamait a fesztiválon. A Pohoda vasárnap reggel - az előző évekhez hasonlóan - ökomenikus istentisztelettel érvéget. (juk)
