Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)

2014-07-09 / 156. szám, szerda

14 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 9. www.ujszo.com A POSTA HOZTA Látogatás az Audiban A dunaszerdahelyi Szabó Gyula 21 Szakközépiskola 40 diákja nem mindennapi él­ménnyel zárta a 2013/14-es tanévet: megtekintették a győri Audi Hungária Motor Kft. járműgyárának prés- és karosszériaüzemét. A győri Audi 20 fős csopor­tok látogatását szervezi meg előzetes egyeztetés után pro­fesszionális szakértő irányí­tásával. Diákjaink elragad­tatva nézték, ahogyan óramű pontossággal emelkednek magasba egy-egy autóalkat­rész fölött a hatalmas robot­karok, és vágnak, hegeszte- nek, összeillesztenek minden egyes elemet, hogy végül ki­gördülhessen a gyártósor vé­gén a minden előírásnak megfelelő gépjármű. Lenyű­göző volt látni a precizitást, a tisztaságot, a rendet a csak­nem 4 millió négyzetméteres gyárterületen, ahol a legna­gyobb fegyelemmel és a leg­nagyobb fokú biztonsági in­tézkedések mellett végzik munkájukat a dolgozók. A gyárlátogatás után a di­ákcsapat a győri Széchenyi István Egyetemre vette az út­ját. Két győri hallgató kísére­tével diákjaink betekintést nyerhettek az egyetemi diák­élet rejtelmeibe, a képzések rendszerébe, a műszald labo­ratóriumokba. Mindannyian nagyon örül­tünk, hogy szemtanúi lehet­tünk a mérnöki precizitás és a mesteri megvalósítás ilyen magas fokú ötvözetének az autógyártásban, és bízunk abban, hogy fiataljainkat a lá­tottak tanulmányaik során is egyre jobb teljesítmények el­érésére sarkallják, hiszen van igény a magas fokú szakmai tudásra Közép-Európában is. Bordás Sándor középiskolai tanár Ők már tudják, hogy igény van a magas szintű szakmai tu­dásra (SZGY21 SZ-felvétel) A POSTA HOZTA Konferencia a szövegértésről Július 2-án a Katedra Tár­saság és a Katedra folyóirat munkatársai rendhagyó Ka­tedra-ülést tartottak Duna- szerdahelyen, a társaság és a kiadó székházában. A ta­nácskozáson középiskolák, egyetemek, a módszertani központ képviselői is részt vettek. Ez a fórum abból a kezdeményezésből indult, hogy napjainkban egyre in­kább a szakmai érdeklődés középpontjába kerülnek módszertani, illetve mód­szertani-pszichológiai kér­dések. A Katedra folyóirat szer­kesztőbizottsági ülése után a Lilium Aurum konferen­ciatermében Hodossy Gyula megnyitója után Hrbácsek Noszek Magdaléna tézisei hangzottak el. Előadásában kiemelte az értő olvasás fon­tosabb elemeit, majd a fel­mérések tükrében vizsgálta a szövegértés problematiká­ját. Pintes Gábor a Pisa-fel­mérés eredményeit elemez­te és konfrontálta a hazai va­lósággal. Vízkeleti László előadásában az olvasást és a szövegértést egy finnországi felmérés tükrében mutatta be. Az olvasás „válsága” mel­lett az iskolai szövegértés tanításának főbb problémáit is felvázolta. Kralina Hoboth Katalin a tankönyvszövegek megértését befolyásoló té­nyezőkkel foglalkozott. Ki­emelte a kétnyelvű környe­zet miatt kialakult tanköny­vi problémákat, pontosab­ban a szlovákból való fordí­tásokat, azok pontatlansá­gát. A jelenlévők igazolták, hogy az effajta szakmai ta­nácskozásoknak helyet kell adni. Éppen ezért a jövőben a Katedra Társaság és a Ka­tedra folyóirat munkatársai rendszeresen Katedra-ülé­seket fognak szervezni, ahol aktuális nevelési, módszer­tani, pszichológiai vagy más fontos kérdéskört fognak körüljárni. Vízkeleti László Dokumentumfilm is készül a kenyér útjáról, amelynek bemutatóját novemberre tervezik Hagyományos aratás Bényben Bény. Mesébe illő jelenet fogadta azokat, akik hét­főn hajnalban a bényi szövetkezet búzaföldjére vetődtek. A falu határá­ban vászonnadrágos fér­fiak vágták a rendet. Nyomukban népviseletbe öltözött, fejkendős asszonyok szedték a mar­kot. A gyerekek vizeskan­csóval a kezükben lesték, melyik arató inti őket magához. Az idillt a búza­tábla szélén felállított kamera sem zavarta meg. GULYÁS ZSUZSANNA A marokszedők a kaszás nyomában haladva sarlóval és lábuk segítségével szedték fel a búzát Vavreczky József rendező­operatőr rövid, pontos utasítá­sokkal jelez az aratóknak, akik csendesen teszik a dolgukat. Két percig csak a kasza suhogá­sát lehet hallani. „Három éve arattunk így először. Az ötlet, hogy filmet forgassunk a ke­nyér útjáról, nagyjából ezzel egy időben született” - mondta Koczka Katalin, a bényi kézművesház vezetője. Férjé­vel, Gyulával lelkes hagyo­mányőrzők. Nekik köszönhe­tően a kézművesház udvarán egész évben zajlik az élet: veze­tésükkel a helyiek évszaktól függően elevenítik fel a falusi élet jelentős eseményeit. Az András napi disznóvágásokat, a regrutabúcsúztatással egybe­kötött farsangi tojásszedést, az egyházi ünnepeket és a lako­dalmakat. Az eseményeket Vavreczky József örökíti meg. Nem az üzletek polcain terem „Novemberben mutattuk be a kurtaszoknyás falvak lako­dalmairól szóló dokumentum­filmet. Ennek mintájára sze­retnék most olyan filmet készí­teni, mely a kenyér útját mutat­ja be. A motivációt A kard és kasza című regény adta, mely szerint a földet ugyan karddal lehet megszerezni, de meg­őrizni csak kaszával és ekével lehet. Aktualitását a földvásár­lási moratórium letelte adja. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ország csak addig ma­rad a miénk, amíg a földjét mi műveljük. Emellett elsősorban azt szeretnénk megmutatni, hogy a kenyér nem az üzletek polcain terem, hanem nehéz, egész éves munka eredménye” - fogalmazott Vavreczky Jó­zsef, a film rendezője és opera­Munka után édes a pihenés Az ügyesebb asszonyok maguk kötötték össze a kévét Vavreczky József munka közben tőre. A dokumentumfilm be­mutatóját novemberre terve­zik. Elkészítését a Bethlen Gá­bor Alap is támogatja. Kaszások, marokszedők, kévekötők, aprónép A munkából az egész család kivette a részä savanyú krumplilevest és má­kos dödöllét kaptak. „Régen is leginkább főzelék vagy tészta volt az aratók ebédje, amit a gyerekek vittek ki a földekre. Az aprónép gondoskodott a hi­deg ivóvízről. A gazdák igye­keztek jól tartani kaszásaikat, hiszen tőlük függött, mikor fe­jeződik be az aratás. A kaszá­sokat egyébként már az előző évben kinézték maguknak” - mondta Koczka Gyula. Félkereszt és papkéve Az aratók között kisebb vita kerekedett arról, hogy mi befo­lyásolja leginkább, milyen ren­det vág a kaszás. „Az erőnlét mellett a kasza is fontos. Ezért a kaszások egy kis üllőt is hord­tak magukkal, hogy a kasza élét a földeken is kikalapálhassák. Ennél csak a fenés volt fontosabb” - mondták a férfiak. Az asszonyok egyetértettek ab­ban, hogy a kaszás a maroksze­dők munkáját is megkönnyíthe­ti vagy nehezebbé teheti azzal, milyen rendet vág. ,A marok­szedők általában lányok és asszonyok voltak. A kaszás nyomában haladva sarlóval és lábuk segítségével készítettek köteget a búzából. A kéve kötö­zése általában férfimunka volt, de ha az asszony jó erőben volt, maga végezte el. Kötözésre gyakran használtak zabszárat. Ezért gyakori volt, hogy a gaz­dák a búzatábla szélére zabot ültettek” - magyarázta Koczka Katalin. A kévéket a földeken egymásra rakva félkeresztet ké­szítettek. „Egy félkereszt tizen­három kévéből állt. A tizen­harmadik kévét papkévének nevezték, mivel a papot illette. A félkeresztekből készült az asztag, amiből a búzát a férfiak cséphadaróval kicsépelték, az asszonyok pedig kiszelelték” - sorolta Koczka Gyula. A búza, melynek minőségét leginkább az időjárás befolyásolta, csak ez után kerülhetett a malomba. „A hagyomány szerint az aratást Péter-Pál után volt jó elkezdeni. Ha a búza előbb beérett, termé­szetesen korábban kezdték, de ilyenkor félő volt, hogy a gabo­naszem a sok meleg hatására belesül a kalászba, és a hozam sem megfelelő” - tették hozzá az aratók. „Régen a napszámosok akár száz kilométert is utaztak ara­tás idején. Mivel a bérüket ter­mészetben kapták, ettől füg­gött, hogy az év hátralevő ré­szében kerül-e kenyér a család asztalára. Ha valaki jó erőben volt, a nyár folyamán négy-öt helyre is el tudott menni ka­szálni, markot szedni, kévét kötni vagy csépelni” - mesélte Koczka Katalin. A bényi ha­gyományőrző aratáson a kör­nyékbeli falvakból a kéméndi, a garampáldi és az ipolyszalkai csemadokosok vettek részt. A munkát napkeltével kezdték. „Régen egész nap arattak, mi délben befejezzük a munkát. A cséplést és a kenyérsütést más­napra hagyjuk” - jegyezte meg Koczka Gyula, aki gazdaként hajnalban reggelivel várta az aratókat. A kaszások, a marok­szedők és a kévekötők ebédre (A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents