Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-01 / 150. szám, kedd
www.ujszo.com F0CIHPP ■ 2014. JULIUS 1. ÍRÓVÁLOGATOTT 131 A vámpír visszatér (Suárez levele a börtönből) Olaszország-Uruguay 0-1 élyen tisztelt Esküdtszék! Én, alulírott Luis Suárez (teljes nevem: Luis Alberto Suárez Díaz, születtem az uruguayi Saltóban 1987. január 24-én, anyám neve: Sandra Díaz) a leghatározottabban tagadom a terhemre rótt bűncselekmények elkövetését, s az alábbiakban szeretném cáfolni a sajtóban megjelent, személyemet érintő vádakat. Kezdjük talán a legfontosabbal: Nem vagyok kannibál. Szeretem a húst, alkalmanként beleharapok emberekbe, s előfordul az is, hogy reggelire vérkoktélt iszom, de kannibál nem vagyok, soha nem is voltam, már a feltételezés is sértő, kikérem magamnak! Továbbá: nem én vagyok a szak- irodalom által „montevideói vérfarkasként” emlegetett lény. Nem én szerepelek Konrad Gesner svájci természettudós Bestiarum Cryptozoobgicum című, 1652-ben megjelentetett könyvének 91. oldalán, a vicsorgó vadembert ábrázoló fametszeten (a kötet a Bajor Állami Könyvtárban hozzáférhető). Nem igaz, hogy Vlád Tepes fia volnék (kettőnk között semmilyen vérségi kapcsolat nem áll fenn). Nem igaz, hogy mentális viselkedészavarban szenvedek (a legfrissebb'pszichiátriai szakvélemény w Nem igaz, hogy holdtöltekor zöldes fénnyel világít a szemem, és emberi lapockákat szopogatok! szerint is csupán annyi állítható bizonyosan, hogy orális fixációm stresszhelyzetekben hangsúlyosan manifesztálódik). Nem igaz az sem, hogy holdtöltekor szemem zöldes fénnyel világít, erdei tisztásokon lapockákat szopogatok, emberi lábszárcsontokról cuppantom le a húst, s utána kéjesen böfögök. Határozottan tagadom, hogy az Uruguay-Olaszország (1-0) világbajnoki csoportmérkőzésen fizikailag inzultáltam volna Giorgio Chiellini olasz hátvédet. A bizonyítékként elém tárt hírügynökségi felvételeken valóban látszód- nak fognyomok a sértett vállán, de azok bárkitől származhattak, Sharon Stone-tól vagy magától Chiellinitől is akár, én legalábbis egyáltalán nem tartom elképzelhe- tedennek, hogy ellenfelem vállon Suárez újabb harapása olyan ziccer volt, amit nem hagyhattak ki az internetes poéngyártók. harapta magát, ilyen aljas csellel akarván engem diszkreditálni ország-világ előtt. Természetesen nem kerülték el figyelmemet a magyar közszolgálati televízió szakértőinek - például Bánfi Jánosnak (Vác FC Samsung) - becsmérlő megjegyzései sem, de mit is várjunk egy olyan tévétől, amelynek sikoltozó riportere a 26. percben Balotellit összekeverte Pír- lóval... Utóbb persze helyesbített, na de akkor is. (A színpadon Beyoncé... Ja, nem, Deák Bili Gyula, bocsi.) Elnézést, amiért eltértem a tárgytól. Mélyen tisztelt Esküdtszék! Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a FIFA etikai kódexe alapján az ellenfél bántalmazása súlyos fegyelmi vétségnek minősül, ezért megismédem: nem_haraptam_ bele_Chiellinibe. Csak megkóstoltam. Ennyi történt, semmi több. Megkóstoltam, mert éhes voltam; s ha éhes vagyok, akkor eszem. Vagy már ez is baj? Már uzsonnázni sem lehet a focipályán? Valami gyors kajára vágytam, és Chiellini éppen arra járt. Persze, én is szívesebben ettem volna vörösborban pácolt kacsacombot pirított mandulával, de az élet, mélyen tisztelt Esküdtszék, nem kívánságműsor. Vagy már az is bűn, hogy megéheztem? Bűn az, hogy húsra vágytam? Hát nem, én nem fogom hagyni, hogy a művészet után a futballban is átvegye az irányítást a vegalobbi! Vagy talán füvet kellett volna legelnem, négykézlábra ereszkedve? Jut eszembe: Tyson megkóstolhatta Holyfield fiilét? Neki szabad volt? Az én lelkiismeretem tiszta. Nem ettem meg sem Bakkait, sem Íróválogatott A brazíliai világbajnokság mérkőzéseit 32 író és irodalmár kommentálja a VS.hu oldalon. A játékban részt vesz Egres- sy Zoltán (akinek a Portugál című drámáját most játsz- sza a kassai Thália Színház, elsöprő sikerrel), Csema Szabó András, Németh Zoltán, Kukorelly Endre, Kiss Tibor Noé (akinek a könyvhétre jelent meg második regénye, Aludnod kellenedmmel), Máté Gábor rendező (a Katona József Színház igazgatója) s néhány ismert tévériporter is, mint Baló György vagy Egri Viktor. Az író-vébé előtt mindenkinek kisorsoltak egy csapatot, s onnantól kezdve arról a válogatottról kell „garantáltan szubjektív" kommentárokat írnia. Uruguay „patrónusa" lapunk futballmellékletének szerkesztője, Gazdag József. Ivanovicsot, sem Chiellinit. Én volnék a Werwolf? Én? Az uruguayi cserkészmozgalom tagja? Aki a villamoson átadom a helyem az idős néniknek, a vakokat átkísérem a zebrán, vasárnaponként pedig mi- nistrálok a szentmisén? Nézzenek meg jól: hát ilyen egy vámpír? Jut eszembe: vér volt? Elemezzék ki újra a fényképeket, hagyok időt a válaszra. Nos? Egy kis vércsepp. Volt vagy nem volt? Egyetlen apró vérfolt akár. Egyeden apró Werwolf. Na, ugye. Azt viszont már most közlöm a mélyen tisztelt Esküdtszékkel: ha Uruguay bejut a döntőbe, én ott leszek. Nincs az a börtöncella, amely visszatarthat. Ha kell, szétharapom a rácsokat: Nem viccelek, tudják. Jövök, és megeszem Neymart vacsorára. „Football, bloody hell!” Csók a nyakatokra: Luis. (Kelt a Sao Paulo-i börtönben, 2014. június 24-én, éjfélkor.) Uruguay nem lesz FIFA-gyarmat! Kolumbia-Uruguay 2-0 Mottó I. >yAz olyan finom lelkű, makulátlan emberek, mint én, Suárez mozdulata után iszonyodva elkapcsoltak a meccsről!” (Hermann Göring) Mottó II. „Jézus szent szívére esküszöm, ilyen borzalmat még nem láttam. Megharapta az ellenfelét! Hát ember az ilyen!” (Charles Manson) Mottó III. „Meddig hagyjuk, hogy ez a vérszomjas ragadozó a futballpályákon garázdálkodjon! Vadásszuk le Luis Suárezt! Semmisítsük meg, amíg nem késő!” (Ratko Mladics) T isztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Gerillatársaim! Uruguay kiesett, de ez ne tévesszen meg senkit. Ez volt a célunk. A kiesés. A bennünket sújtó igazságtalan büntetések után ugyanis elhatároztuk, hogy leszámolunk a FIFA-val. Mivel törvényes eszközeink kimerültek, a gerilla-hadviselést választottuk. Uruguay nem lesz FIFA- gyarmat! A szofisztikáit szabotázs mellett döntöttünk. Tisztában voltunk azzal, hogy továbbjutásunk esetén a FIFA illetékesei rögtönzött jogszabályokra hivatkozva Cavanit négyszáz évre eltiltják (belső info), Godínt a FIFA-székház előtti téren nyilvánosan felakasztják, hasát felvágják, beleit keselyűk elé dobják, halmazati büntetésként pedig egész Uruguayt a guantanamói Börtönbe zárják. Ezért inkább a passzív ellenállást választottuk. Hölgyeim és Uraim, kedves bajtársaim, most már elmondhatom: sikeresen elszabotáltuk a Kolumbia elleni meccset! A terv pofonegyszerű volt: látszólag elfogadni a feltételeket, »gi mm .. valójába n azonban elutasítani mindenféle együttműködést a FIFA- val! Kimenni a pályára, de nem focizni, egyetlen lépést sem tenni, és unott árnyékfocival, lomha pantomimmai élvezhetetlenné tenni, megtorpedózni és elsüllyeszteni a mérkőzést. Mert megtehettük volna, hogy nyerünk. Hogy lefocizzuk a pályáról az ellenfelet (ahogy szoktuk). De vajon megérdemel-e bennünket ez a világ? Hallottuk - ismét, sokadszor - a magyar riportert, aki nemcsak a futball szabályaival, hanem a nevekkel sincs tisztában, ezúttal is összevissza beszélt („Forlán elhozza a labdát, illetve bocsánat, Cavani az, Forlán már nincs is a pályán”), hát kérdezzük tisztelettel: kinek nyerjünk? Ezeknek? A világ legszegényebb elnöke az uruguayi államfő, Jósé Mujica. Az egykori gerillaharcos, aki éveket töltött börtönben, megválasztása után nem költözött be az elnöki palotába, hanem továbbra is egy 45 négyzetméteres, bádogtetejű házikóban él, és elnöki fizetése 90%-áról lemondott a hajléktalanok javára. Disznók elé gyöngyöt? Kösz, nem. Ismédem: ha akarjuk, könnyedén megverjük Kolumbiát (mint ahogy megvertük a futball őshazájának tartott Angliát és a négyszeres világbajnok Olaszországot). De nem akartuk. Bölcsen félrehúzódtunk, s hagytuk focizni ezeket a szerenA gerilla-hadviselést választottuk, és elszabotáltuk a Kolumbia elleni mérkőzést. V cséden kolumbiai suhancokat, akik az escobari öngólon nőttek föl. Még egy csodagólt is lövettünk velük, hadd táncikáljanak kokós csórikáink a szögletzászlónál. Nekünk is részt kellett volna vennünk a show-ban? Kifinomult fútballművészetünkkel és briliáns technikai megoldásainkkal hozzájárulni az imperialista & kizsákmányoló FIFÁ hírnevének és reklámértékének a növeléséhez, hogy a zürichi székházban vidáman csilingelni kezdjen a pénztárgép? Ugyan. Ennyire naivak azért nem vagyunk. Részünkről ennyi volt. Köpünk a vébétekre. Erőlködjetek csak tovább, mi megyünk strandolni. Pop, csajok, satöbbi. Ja, és ha találkoztok Blatterrel, mondjátok meg neki, hogy nyasgem. Tessék? Azt terjeszti, hogy Uruguay meghalt? Hát nem ismeri Alejandro Rojo híres versét? „ Uruguay álmos. Uruguay éhes. Uruguay öreg. Uruguay babszem mákszem kisgyerek. Ver kis Uruguay nagy rossz emberek. Csak guri-guri. Ver FIFA, ver Blatter, ver árulkodó kislány Chiellini. Ki ver FIFA! Ki ver Blatter! Ki ver. árulkodó kislány Chiellini? Ha Uruguay meghal. Uruguay neeem tud meghal. Uruguay örök. Csak guri-guri. ” Kiestünk, de tulajdonképpen győztünk. Ez az igazság. Mert amit a Kolumbia elleni meccsen láttatok, az nem a forradalom előszele volt, kedves bajtársaim, hanem maga a forradalom! Uruguay neeem tud meghal! Hasta la victoria siempre! Kelt Montevideóban, 2014. június 29-én. Gazdag József
