Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)

2014-06-28 / 148. szám, szombat

Szalon 23

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 28.

Principet és társait az ítélethirdetés után a theresienstadti fegyházba eszkortálták, ahol a szigorított körülmények hamar felőrölték őket

A merénylők rövid utóélete

Gavrilo Princíp letartóztatása közvetlenül a merénylet után

Bő négy évvel a szarajevói merénylet után teljesült az elkövetők álma: megszületett az egységes délszláv állam, mely valóságos kultuszt épített Princíp és társai köré. Ezt azonban a merénylők közül kevesen érték meg. Bár a hadbíróság a törvények betűje szerint járt el, és a húsz év alatti tettesekre nem rótt ki halálbüntetést, a szigorított katonai fegyház jó eséllyel ugyanezt jelentette.

ÖSSZEÁLLÍTÁS

A merénylők pere 1914. október 12-én kezdődött és 14 napig tartott. 25 vádlott állt hadbíróság elé felségárulás, gyilkosság, ill. társtettesként ezek elősegítése vádjával. A merényletben aktívan részt vevő személyek mindannyian elkerülhetetlenül szükségesnek vallották a tettüket. Forradalmárnak mondták magukat, s nem tagadták Ausztria iránti gyűlöletüket. Hangoztatták, hogy céljuk az osztrák-magyar elnyomás alatt sínylődő valamennyi szláv nemzet felszabadítása volt. Nedeljko Csabrinovics arról beszélt, hogy meggyőződése szerint Ferenc Ferdinánd háborúra készült Oroszország ellen: „Mi, boszniai szerbek nem akartunk háborút Ausztria és Oroszország között. Mi is szlávok vagyunk..." Gavrilo Princíp úgy fogalmazott, hite szerint minden horvátnak és szerbnek gyűlölnie kell a Monarchiát, a trónörökösnek azért kellett meghalnia, mert germán volt, a szlávok ellensége. Bár a vallomások gyakran ellentmondtak egymásnak, a vádlottak jobbára kitartottak amellett, hogy a merénylet saját tervük volt, nem volt megbízójuk.

ítélet Princlpék ügyében

Október 28-án a bíróság kimondta az ítéletet. Tekintettel arra, hogy húsz éven aluli vádlottakat nem ítélhettek halálra,

Princíp, Grabezs és Csabrinovics húsz-húsz év fegyházat kapott. A 23 éves Danilo Ilicset, Veljko Csubrilovicsot, a fegyvereket szállító és elrejtő Misko Jovanovicsot, valamint az előkészületekben küldöncként szerepet vállaló, a merénylők mozgását segítő két parasztot, Nedjo Kerovicsot és Jakov Mi- lovicsot azonban kötél általi halálra ítélték. Kerovics és Milo- vics a császártól később kegyelmet kapott, a többieket felakasztották.

Principet és társait az ítélet- hirdetés után a theresienstadti (Terezin, Csehország) katonai fegyházba eszkortálták, ahol a szigorított körülmények, az éjjel-nappal viselt tízkilós büincs, a hiányos táplálék hamar felőrölte őket. A fogház jegyzőkönyvének feljegyzése szerint Princíp 1918. április 28-án, 18 óra 30 perckor halt meg. Még aznap éjjel, titokban temették el a helyi temetőben. A négy jelenlevő katona egyike felvázolta a temető tervrajzát, megjelölte rajta a sír helyét. 1920-ban így tudták kihantolni Princíp földi maradványait. Átszállították Szarajevóba, és bajtársainak hamvaival együtt közös sírboltba temették.

A szerb katonai szál

Bár a szarajevói merénylet előkészítésével, okaival, körülményeivel kapcsolatban máig sok fáma él, a történetírás mára megegyezik abban, hogy az ötlet a szerb titkosszolgálatnál magas beosztásban tevékenykedő Dragutin Dimitrije- vics ezredes (fedőnevén Ápisz) fejéből pattant ki, és ő választotta ki a merénylet végrehajtóit is. Principben, Csabrinovicsban és Grabezsben nemcsak a nacionalista meggyőződés volt a közös, hanem az is, hogy mindhárman tuberkulózisban szenvedtek. Nem volt hát sok veszítenivalójuk: vállalták a kiképzést, ahogy a feltételezhető sorsot is (a terv az volt, hogy a sikeres merénylő azonnal öngyilkos lesz).

A merénylet terve a szerb katonai körökhöz, azon belül a Fekete Kéz (ill. más néven Egyesülés vagy Halál) nacionalista tiszti csoporthoz kapcsolódott, de Nicola Pasics szerb miniszterelnök tudomást szerzett a készülő akcióról, és hogy elkerülje az esetleges háborús konfliktust, a három fiatalember visszahívására utasította Dimit- rijevicset. Az ezredes azonban csak látszatintézkedéseket tett ennek érdekében.

Dimitrijevics, aki a végeredményt tekintve összehozta a casus bellit, nem érte meg a háború végét. A sokat tudó, sok szálat mozgató ezredes saját kenyéradó gazdái számára is egyre kellemetlenebbé vált. Kara- gyorgyevics Sándor - később az első jugoszláv király, aki a háború éveiben régensként uralkodott - magára nézve is veszélyesnek tartotta a hírszerzés fejét. 1915 utolsó heteiben letartóztatták Ápiszt és az Egyesülés vagy Halál több más vezető tagját. Az ún. szaioniki perben az volt a - nyilvánvalóan konstruált - vád ellenük, hogy összeesküvést szerveztek a hadseregben, és meg akarták gyilkolni Sándort, valamint Pasics miniszterelnököt. (A vizsgálat során a szarajevói merénylet is terítékre került, Dimitrijevics itt beszámolt saját szerepéről.) A hadbíróság ítéletét - golyó általi halál - 1917. július 26-án haj- tottákvégre. (as)

A vádlottak többsége húszéves sem volt (Fotók: Jiskra)

A SZARAJEVÓI HETEK

Gavrilo Princíp (1894-1918)

Miután Ausztria-ellenes kijelentései miatt kicsapták a gimnáziumból, 1912-ben Bel- grádba költözött, ott folytatta a tanulmányait. Belépett a Mlada Bosna szervezetbe, melynek tagjai Bosznia Szerbiához való csatolásáért küzdöttek. Az első balkáni háborúban Princíp a szerb hadsereg katonájaként vett részt. 1914-ben Csabrino- viccsal és Grabezzsel együtt tagja volt annak a szőkébb hármas csoportnak, melyet Szerbiában készítettek fel a Ferenc Ferdinánd elleni merényletre: Dimitrijevics ezredes, a szerb titkosszolgálat vezetője, illetve jobbkeze, Tankosics őrnagy mindhármuknak pisztolyt, 2-2 bombát és ciánkapszulát adott. Szarajevóban Princíp adta le a végzetes lövéseket. Azonnal letartóztatták. Mivel a tett elkövetésekor még nem volt 20 éves, nem halálra, hanem 20 év fegyházra ítélték. 1918 áprilisában csonttuberkulózisban halt meg.

Nedeljko Csabrinovics (1895-1916)

Apja az osztrák rendőrség besúgója volt. 14 évesen abbahagyta a tanulást, különböző alkalmi munkák után betűszedőként dolgozott, egy időben egy belgrádi anarchista nyomdában. 1912-ben egy sztrájk szervezése miatt kitiltották Szarajevóból, ekkor tért vissza a szerb fővárosba. A Ferenc Ferdinánd elleni merényletre szervezett csoport szűkebb magjához tartozott. 1914. június 28-án ő dobta a bombát a trónörökös kocsijára, de a bomba a konvoj negyedik járműve alatt robbant fel. Csabrinovics az utasításoknak megfelelően azonnal lenyelte a ciánkapszulát és a Miljacka folyóba vetette magát. Az esést túlélte, a méreg pedig csak hányást okozott. A helyszínen őrizetbe vették. A tárgyaláson bűntudatának adott hangot. 20 évre ítélték. 1916 januárjában halt meg tuberkulózisban.

Trifko Grabezs (1896-1916)

Egy szerb ortodox pap fia volt. Belgrádi tanulmányai alatt barátkozott össze Princip- pel és Csabrinoviccsal. Ő volt az Appel rakparton felállt lánc utolsó tagj a, de nem használta a fegyverét. A merénylet után hazatért, a pisztolyt és a bombát elrejtette. Danilo Ilics vallomása alapján tartóztatták le néhány nappal a merénylet után. Ellentétben Princippel, aki azt állította, hogy nem bűnöző, Grabezs elismerte bűnösségét. 20 évre ítélték. A fogságban, tuberkulózisban halt meg.

Danilo Ilics (1891-1915)

Tanító volt, a merénylet előtt újságíróként dolgozott. Ó volt az akció helybeli vezetője, ő szervezte be Popovicsot, Csubrilovicsot és Mehmedbasicsot. A merénylet napján Ilics fegyvertelen volt, övé volt a mozgó pozíció, a többieket buzdította és a helyzetet értékelte. Az események után néhány nappal egy rendőrségi rutinellenőrzés során vették őrizetbe, az terelte rá a gyanút, hogy nála szállt meg Princíp. Ilics megtört, és vallomást tett az összeesküvés többi résztvevője ellen. Ennek

ellenére kötél általi halálra ítélték és 1915 februáijában a szarajevói fegyházban kivégezték.

Cvjetko Popovics (1896-1980)

A merénylet idején diák volt. 1914. június 28-án egy pisztollyal és egy bombával állt az Appel rakparton, de semmit sem tett. Kilenc nappal később, Ilics vallomása alapján tartóztatták le. 13 év börtönbüntetésre ítélték. A többiekhez hasonlóan Theresienstadtban raboskodott, a Monarchia összeomlása után kiszabadult. Később a Szarajevói Múzeum néprajzi osztályának kurátoraként dolgozott. A szarajevói merénylet 50. évfordulójakor úgy nyilatkozott: ha tudta volna, hogy a merénylet háborúhoz vezet, nem hagyta volna magát beszervezni. 84 évet élt.

Vaso Csubrilovics (1897-1990)

A merénylet idején mindössze 17 éves diák volt. Bátyja, Veljko is részt vett az összeesküvésben, segítséget nyújtott a merénylőknek (rajta 1915-ben végrehajtották a halálos ítéletet). Csubrilovics egy bombát kapott, de nem lépett akcióba. Körülbelül egy héttel a merénylet után Ilics vallomása alapján letartóztatták. 16 évre ítélték. A Monarchia összeomlása után kiszabadult. 1946 és 1950 között a Jugoszláv Szocialista

Köztársaság mezőgazdasági, majd erdészeti minisztériumát vezette, később egyetemi tanárként dolgozott. 93 évet élt.

Mehmed Mehmedbasics (1887-1940?)

Bútorasztalos volt. A merénylők között ő volt az egyetlen muzulmán. Ennek ellenére a nagyszerb gondolat híveként már korábban is kapcsolatban állt a szerb nacionalista mozgalmakkal. A merénylet napján övé volt az első pozíció a sorban, de nem dobta el a bombát. Később ezt azzal magyarázta, hogy egy rendőr állt a közelében. A gyilkosságot követő zavart kihasználva Mehmedba- sicsnak sikerült elmenekülnie Montenegróba- ő volt az egyetlen, aki elkerülte az osztrák hatóságokat. Igaz, a Monarchia követelte a kiadatását, de valahogy sikerült megszöknie az őrizetből, és ezek után egy időre inkább meghúzta magát. Nem sokkal később Mehmedbasics is belekeveredett az ún. szaioniki perbe, amelynek során szerb tiszteket vádoltak a Sándor régens elleni merénylet előkészítésével. (Ez okozta a szarajevói merénylet felett bábáskodó Dragutin Dimitrijevics ezredes vesztét is.) Letartóztatták és 15 év börtönbüntetésre ítélték. 1919-ben kegyelmet kapott, visszatért Szarajevóba, ahol visszavonultan élt. A második világháború alatt halt meg.

ľacpnjio ílpmuHU He&n>KO Haópmomth Tpncpno rpaúeik

XEPOJM BH/JOB/JAHA 1914.

Princíp, aki lőtt. Csabrinovics, aki robbantott. Grabezs, aki hazament. Az első világháború után megalakult délszláv állam nemzeti hősnek kiáltotta ki őket.