Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-28 / 148. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2014. JÚNIUS 28. www.ujszo.com INTERJÚ 17 gedik szabadon, hogy a család többi tagjához hasonlóan elhagyja az országot. Mivel Lajos bátyja Londonban telepedett le (Kossuth Lajos 1852- 59 között élt az angol fővárosban), a család úgy dönt, hogy követik őt az emigrációba. Csakhogy a súlyosan beteg édesanya, Weber Karolina útközben, Brüsszelben meghalt. Zsuzsanna a további költségek előteremtésére nővéreivel együtt csipkeverő műhelyt rendez be. Közben egyre inkább elhatalmasodik rajta súlyos tüdőbaja. A következő évben, 1853- ban folytatják emigrációs vándorlásukat, de ezúttal már az új cél: az Egyesült Államok felé. A független Magyarország első főápolónője nem sokkal az Újvilágba való érkezése után, mindössze 37 évesen, 1854. június 29-én, 160 évvel ezelőtt, hunyt el New Yorkban. Orvos történészek véleménye szerint az általa alapított és felügyelt tábori kórházak magasabb színvonalon működtek és szervezettebbek voltak, mint a kor magyarországi egészség- ügyi intézményei. Ozogány Ernő tanulóvezetők betűjele Olimpia Airlines. ri kínai uralkodói dinasztia afrikai állam ur.bporr- . kkmárka w kézjelzfl domb eleje ► durva megszólitái spurizik mutatószócska Zongora helyett színpad V oith Ágit megfertőzte a színészi pálya? Soha nem készültem színésznőnek. Szüleim zongoraművésznek szerettek volna látni, de elképzelhető, hogy egy gyereknek milyen fájdalmas és unalmas tud lenni az a rengeteg gyakorlás. Tanáraim szerint tehetséges voltam, de az elhivatottság és a kitartás nagyon hiányzott hozzá. Kerek tíz éven át, öttől tizenöt éves koromig igen intenzíven tanultam zongorázni. Ha a szüleim nem válnak el, és ugyanannyi időt fordítanak rám, mint korábban, talán zongoraművész is lehettem volna. A zongora utálata miatt lett színész? Egyáltalán nem, inkább keramikus szerettem volna lenni. Mivel azonban Svájcban apácáknál nevelkedtem, és több nyelven tanultam, ezért a külkereskedelem is vonzott. megnyugodott. Ez volt Stephanie szerepe A kaktusz virágában. Még főiskolás voltam, amikor hívtak a József Attila Színházba erre a szerepre. Ötvennyolc éves nő szerepét kellett alakítanom, én pedig alig voltam akkor huszonegy. Aztán megbeszéltük, hogy vénkisasszony típusú figurát játszom. Ennek a darabnak köszönhetően estek szerelembe Bodrogi Gyulával. A csókjelenetet próbáltuk, amikor megéreztük, hogy ez már nem játék. így jöttünk össze. Ma már nem élünk együtt, de a legjobb barátok vagyunk. Adám fiuk kire ütött? Azt szoktam mondani, hogy minden rossz tulajdonságot tőlünk öröÉdesanyja ismert és közkedvelt színész volt. Édesapjáról véleményem szerint keveset, vagy inkább soha semmit sem lehetett hallani. Apuka mindig is kerülte a rivaldafényt. Katonatiszt volt. Hivatásából adódóan is rendkívül precíz és szigorú ember hírében állt. Van emlékezetes gyermekkori élménye? Van bizony, és nem is akármilyen. Ötödikes általános iskolás voltam, amikor az iskolában egy színdarabban szerepeltem. A családom valamennyi tagja megjelent mint néző. Apám az előadás végén boldogan állapította meg, hogy a gyerekből hála istennek soha nem lesz színésznő. Mondjam azt, hogy szerencsére mégis az lett? Miért döntött mégis így? Közvedenül az érettséginél dőlt el. Három helyre felvételiztem, és elsőként a Színművészeti Főiskola értesített, hogy fölvettek. így kerültem aztán Várkonyi András osztályába. Édesanyám külön megkérte a felvételi bizottság tagjait, ha egy kicsit is úgy látják, hogy nem vagyok tehetséges, ne vegyenek föl. Izgult értem, megállom-e a helyem, aztán az első színpadi sikeremnél Voith Ági és párja, Döme Zsolt (A szerző felvételei) Az édesanyja Mészáros Ági. Úgy is mondhatjuk, hogy a megtestesült színpadi csoda. Azóta sincs olyan illúziókeltő Rozika, mint amilyent annak idején ő varázsolt a régi, szebb időket is megélt Nemzeti Színház színpadára az Úri muri című Móricz Zsigmond- darabban. Pedig van annak már közel ötven éve. Voith Ági tehát a szó szoros értelmében a csodával nőtt fel. költ. Életrevaló, komoly ember lett, bár ha egyes dolgokban az első reakciója nemleges is, azt mindig átgondolja. Velem és az apjával is megosztja a problémáit, mindkettőnkkel jó a kapcsolata. Örülök, hogy ilyen talpraesett szófogadó „gyerek”. Emlékszik arra, amikor édesanyját, Mészáros Ágit először látta a színpadon? Hároméves lehettem, anyu a Szent- ivánéji álomban szerepelt. De szinte minden darabját végignéztem, néhányat százszor is. Több szerepének a szövegét is kívülről tudtam már. Féltékeny voltam mindig is a színházra, amely lényegében elvette az édesanyámat. Egy alkalommal a színfalak mögött belekapaszkodtam a fellépése előtt, alig tudtak lerángatni róla. Döbbenten néztem, amikor egy előadáson beleesett a zenekari árokba. Kificamította a lábát, de nagy lelkierővel, fájdalmak közepette tovább játszott. Sőt amikor később fellépett, bottal sán- tikált, de bukfencezett a színpadon. Nagyon jó a memóriája. Arra is emlékszik, hogy gyerekként melyik darab tetszett a legjobban? A már említett Szentivánéji álom, a Ványa bácsi, de hatalmas élmény volt mindig számomra látni a Pyg- maliont, a Nők iskoláját vagy a Mirandolinát. Anyukája egy 1956-os rádiónyilatkozata miatt évekig nem léphetett színpadra. Hogyan viselte ezt? Borzalmasan! Napokra, hetekre bezárkózott a szobájába és állandóan sírt. Apámat 1948-ban nyugdíjazták, anyámat 1956-tól mint színésznőt „leírták”. Apámat, Voith Lajost 1956 után minden rangjától megfosztották. Ezt követően a barátok is elfordultak tőlük. Ha az utcán véledenül találkoztak, átn Sajnos ma már túlságosan is komolyan veszem az életet és a hivatásomat. mentek a másik oldalra. Anya agyembóliát kapott, évekre kórházba került. Letiltása tíz évre szólt, majd visszatért a Nemzetibe, ahol már csak kisebb szerepeket kapott. Még ma is őrzöm egyébként apám kérvényét a rangja visszaadásáról, amelyet ő sosem adott föl. Mindketten rendkívül gerinces emberek voltak. Ezt felnőttként talán még jobban becsülöm bennük, hiszen akkor gyermekként föl nem foghattam. Többnyire vidám szerepeket alakít. Ön alkatilag ilyen? Ki tudja? Nem mondhatnám, hogy fene vidám ember vagyok. Sajnos ma már túlságosan is komolyan veszem az életet és a hivatásomat. Megbánta, hogy színész lett? Játszani próbálok, hogy el tudjam viselni a valóságot. Most érzem át igazán édesanyám helyzetét, mit jelenthetett neki, hogy fiatalon száműzték a színpadról. Lehet a játékot nem komolyan venni? Édesanyám sorsa gyerekkorom óta kísért. Ö volt az, aki abban a bizonyos nyilatkozatában azt mondta, hogy addig nem lép a színpadra, amíg ki nem mennek az oroszok. Én nem adom meg magam, igyekszem ádépni a fájdalmakon, kudarcokon, keserűségeken. Albert József
