Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-27 / 147. szám, péntek
8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 27. www.ujszo.com RÖVIDEN Színpadon a telefonlehallgatások London. Éveken át a bíróságon zajlott a News of the World című brit bulvárlap telefonlehallgatási botrányának drámája, amely a jövő héttől színdarab formájában a brit Nemzeti Színház színpadára kerül. Richard Bean színműve „szatíra a brit sajtóról, rendőrségről és az uralkodó osztályról”, a cselekmény pedig egyértelműen felidézi Rupert Murdoch sajtómágnás lapjának illegális lehallgatási botrányát. A színészek úgy próbáltak, hogy nem tudták, mikor tartják a bemutatót. Meg kellett várniuk a lap két volt főszerkesztője, Andy Coul- son és Rebekah Brooks perének végkimenetelét. Coulsont bűnösnek mondta ki ta bíróság, Brooksot viszont felmentette. Három éve derült ki, hogy a News of the World feltörte és lehallgatta egy elrabolt és brutálisan meggyilkolt 13 éves kislány mobiltelefonjának üzenetrögzítőjét, az üggyel kapcsolatos exkluzív értesülésekre vadászva. (MTI, jukj Chicagóban lesz a Lucas Múzeum Los Angeles. Chicago és San Francisco is magának szerette volna a George Lucas Múzeumot, a verseny nagy volt, de gyorsan el is dőlt: Chicago nyert. A filmrendező-producer San Franciscót szerette volna helyszínül választani, de nem kapta meg azt a földterületet, ahova az épületet szánta. A múzeumban Lucas festmény-, illusztráció- és digitális művészeti gyűjteményét láthatja majd a közönség. Az építészeti terveket ősszel nyújtják be a város vezetésének. A múzeum 2018-ban nyílhat meg. (cinematrix) Shakespeare mint ihletforrás Rozsnyó. Ma Kovács András Ferenc erdélyi költő a Rozsnyói Könyvklub vendége. Az idei könyvhétre megjelent új verskötetében (York napsütése zengő tombolás) a színház ésavers egyre inkább elkülönülő világa kapcsolódik össze, és élettel telítődik a vers-színház, amely hol világdráma, hol utcai örömzene, hol pedig kész kabaré. A beszélgetés helyszíne a Bányászati Múzeum galériájának udvara, a kezdés időpontja 16.30. (k) Bob Dylan nem válogatós Kassa. Ma este lép fel a Steel Arénában Bob Dylan, a rocktörténet egyik legnagyobb hatású alakja, aki sokak szerint új értelmet adott a könnyűzenének, nívós dalszövegei miatt pedig minden fogadóirodánál szerepel az irodalmi Nobel-díj- ra esélyesek listáján. Michal Očovan, a kassai koncert egyik szervezője elmondta, hogy Dylan harminctagú stábbal érkezik, és nincsenek különleges kérései az ellátást illetően. Csupán egy üveg minőségi fehérbort és hat üveg ásványvizet kért az öltözőjébe. Az ételkínálatot a szervezőkre bízta, a kávét viszont szigorúan papírpohárból issza, (juk) ^ÄÄcsakO,»)*! június 28‘Mi^“*"* *A rejtvényújság nem része az előfizetésnek és nem előfizethető, csak standon kapható az Új Szóval együtt! Hazai magyar szerzők tiltakoznak az antiszemita és szélsőséges nézeteket hirdető vers ellen Botrány egyetlen pipacs miatt Zirig Árpád felolvas az antológia bemutatóján (Képarchívum A S zlovákia Magyar írók Társasága által megjelentetett Szlovákiai magyar szép irodalom 2014 című antológiában szereplő egyik ver s kiverte a biztosítékot a társaság néhány tagjánál, akikemiattnem szertnék, ha alkotásaikjö- vőre bekerülnének a válogatásba. Lapzártánkig 11 -en írták alá a tiltakozó nyilatkozatot. JUHÁSZ KATALIN Versek, versrészletek közlésére sajnos nincs hely e hasábokon, ezúttal azonban kivételt teszünk, mert olyan műről lesz szó, amelynek tartalmát, hangulatát és poétikai jellemzőit lehetetlen egy „gazdaságos” körülírással megfelelően érzékeltetni. A Szlovákiai magyar szép irodalom 2014 című antológiában szereplő Egyetlen pipacs című versről van szó. Szerzője Zirig Árpád, aki ebben a műben azt bizonyítja, hogy egy igazi művészembernek nemcsak az aktuális politikai helyzetről van véleménye, hanem kollégái művészi teljesítményéről is markáns és építő jellegű kritikát képes megfogalmazni, elhelyezve őket a képzeletbeli értéklistán, ily módon segítve, nevelve az olvasót. Persze el lehetne intézni a dolgot egy mondattal, valami üyesmivel: „Versében Zirig Árpád az intolerancia és az alig burkolt antiszemitizmus radikális nyelvén jellemzi Kertész Imre Nobel-díjas regényét, a Sors- talanságot.” Ehelyett álljon itt az ominózus versrészlet az antológiából, amely a hazai magyar szerzők tavaly folyóiratokban publikált műveiből állt össze. „Újra kezdtem olvasni a Sors- talanságot, de Nobel-díj sem emelt nagyot a színvonalán, csak a szerzőt súlyozta, fényezte, arra azért elégnek bizonyult, hogy rájöjjek, én nem írhatok ilyen bepácolt, nagydíjra készült regényt, inkább a szerzőt bújtatom bele e versbe ha a jégeső a kertemet úgyis meggyalázta, legalább legyen nekem is egy jó kertészem. ” Az idézett vers egyébként az Irodalmi Szemle 2010/1. számában jelent meg. Most nyilván sokakban felvetődik a kérdés, vajon miképp kerülhet egy 2010-es szöveg a 2014-es antológiába. Én viszont azt mondom, hogy egy műalkotás értékének szempontjából mit sem számít a megjelenés éve, főleg, ha a a mondanivaló aktuális, a szerző neve pedig Z-vel kezdődik, azaz komoly esélye van az ábécésorrendbe szerkesztett kötet utolsó versét prezentálnia, mintegy lezárva az antológiát, kitéve azt a bizonyos pontot. De ha már így benne vagyunk a helypazarlásban, jöjjön még egy részlet az Egyetlen pipacs című költeményből: „Sok minden még zavaros, rendezetlen de csakis egy nyitott államalakulatjöhet számításba, amelyhez később csatlakozhatna, például Mátyusföld, Palócföld, Gömörország, Bodrogköz, Ungvidék, Kárpátalja, Erdély és Délvidék is, de ha a maradék ország is csatlakozni szeretne arról bizonyosan népszavazást kellene tartanunk. ” Nyilván akadnak rosszmájú- ak, akik nem a tartalomra, hanem csupán a formára figyelve azt kérdik, hogy vajon mi ebben a vers, hiszen sem belső ritmus, sem rímelés nem igazán jellemzi e sorokat. Nos, nekik azt üzenem, hogy elég a szőrszálhasogatásból, vers az, amit rövid sorokba tördelünk, punktum! Ennél sokkal érdekesebbnek tartom azt a kérdést, vajon miért nem foglalkozott eddig senki ezzel a művel, például miért nem tűnt fel annak idején az Irodalmi Szemle szerkesztőinek, a kritikusoknak és irodalomtörténészeknek vagy a szóban forgó antológia szerkesztőjének. Azt, hogy az olvasók miért nem hívták fel eddig lapunk figyelmét e versre, azzal magyarázom, hogy közülük csak kevesen juthattak a napokban megjelent antológia végére, ha egyáltalán hozzájutottak már. A benne szereplő negyven szerző közül én jelenleg nyolc olyanról tudok, aki még nem foghatta kézbe. Apropó: szerzők. Többen közülük értetlenül állnak az idézett vers fölött, és fel nem tudják fogni, hogyan kerülhettek egy társaságba, egy szövegkörnyezetbe a mű megalkotójával. Mindenesetre jövőre már nem szeretnének szerepelni az antológiában. A Csehy Zoltán és Polgár Anikó által e tárgyban indított, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának, illetve a szerkesztőnek címzett körlevelet többen aláírták, de például Barak László úgy véli, egyszerű dilettantizmussal állnak szemben, ami nem alkotmányellenes, ezért tiltakozni sincs érteleme ellene. Mindenesetre úgy tűnik, gyűrűzik a botrány, és egy legalább tízéves hagyomány került veszélybe. (Minimum ennyi ideje jelenik meg éves irodalmi termésünk válogatása.) Az eddig egységesnek tűnő hazai magyar írószervezeten belül dúlnak az indulatok, mint amikor „Piros rózsák ágyasai között / fehér szelek imádkoznak, / zöld suhanás borzolja a kalászokat.” Ugye, mondanom sem kell, kitől idéztem e sorokat? A borsosnak tartott 24 dolláros belépő ellenére sokan kíváncsiak a WTC helyén létesült múzeumra Egy hónap alatt 300 ezer látogató A látogatók megismerhetik a terrortámadás elkövetőinek történetét az áldozatok és a túlélők történeteivel együtt (Képarchívum) ÖSSZEFOGLALÓ New York. Alig több, mint egy hónapja nyílt meg a WTC ikertornyainak helyén létesített múzeum, a látogatók száma máris túllépte a 300 ezer főt. Ekkora érdeklődésre az üzemeltető sem számított, annál is inkább, mivel a sokak szerint túlzottan drága, 24 dolláros belépő az elmúlt hetekben jókora vihart kavart az amerikai sajtóban. A 700 millió dolláros költséggel létrehozott Szeptember 11. Nemzeti Emlékmúzeumot a május 15-i felavatást követő héten kizárólag az áldozatok hozzátartozói, a mentés és a helyreállítás résztvevői, valamint Alsó-Manhattan lakói látogathatták, aztán a nagyközönség számára is megnyílt, ekkor kezdtek belépőjegyet árulni. A részben föld alatti múzeum tízezer négyzetméteren mutatja be a leomlott tornyokból és az áldozatoktól származó tárgyak ezreit. A látogatók megismerhetik a terrortámadás elkövetőinek történetét az áldozatok és a túlélők történeteivel együtt. Az egyik különterembe kegyeleti okokból továbbra is kizárólag a hozzátartozók léphetnek be. Ott az áldozatok mintegy 8 ezer, eddig azonosítatlan maradványdarabját őrzik. Á múzeum és a hozzá tartozó emlékmű egy teljesen új komplexum részeit képezik, amelyhez egyebek mellett hat új toronyház is tartozik. Ezek közül öt már elkészült, a hatodikat még építik. A One World Trade Center névre keresztelt főtornyot, amely 541 méteres magasságával az Egyesült Államok legmagasabb épülete lesz, a tervek szerint még az idei év folyamán megnyitják. A múzeum fenntartása és működtetése az előzetes számítások szerint évi 63 millió dollárba kerül. Az intézmény vezetése jelenleg azért lobbizik, hogy a szövetségi kongresszus is járuljon hozzá a büdzséhez. Az üzemeltetési költségek kétharmadát egyébként épp a belépőkből szeretnék finanszírozni, a többire pedig magánadományokból várják az anyagi fedezetet, (guardian, nyt, juk)
