Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)

2014-06-24 / 144. szám, kedd

12 TÉMA FOCITIPP ■ 2014. JUNIUS 24. www.ujszo.com Az angol paradoxon: minél jobb a Premier League, annál gyön­gébb a válogatott. Mi az oka annak, hogy Anglia képtelen eredményeket felmu­tatni a nagy világ- versenyeken? Ennek jártunk utána. A r M angolok belehal- /% š tak a halálcso- JL M M J portba: előbb Olaszországtól (1-2), majd Uru- guaytól kaptak ki (1-2), és nem jutottak tovább a csoportkörből — ilyesmi utoljára az 1958-as világ- bajnokságon fordult elő velük. Pedig őket nem ütötték ki (mint a spanyolokat vagy a portugálokat), s egyik meccsükön sem játszottak alárendelt szerepet, de Uruguay ellen megmutatkoztak a szokásos „angol tünetek”: az eredménykény­szer frusztrációt, görcsösséget szült. A Guardian szakírója, Owen Gib­son öt pontban foglalta össze a bu­kás okait. 1 Gyenge védelem. Az angol • válogatott évtizedeken át az erős belső védőkre épített, az volt a legbiztosabb poszt. Ez a tétel mára megdőlt, a védelem közepén Gary Cahill (Chelsea) és Phil Jagielka (Everton) szerencsédenkedett. A szélső védők sem teljesítettek job­ban, Glen Johnson a Liverpoolban is sokat bakizik, Leighton Baines (Everton) pedig láthatadan volt. Egy meredek statisztika: az 1968-as Eb óta 23 nagy világversenyt rendeztek (vb, Eb), ezeken a németek 20-szor jutottak messzebb, mint az an­golok, 1-szer egyformán végeztek (a 2000-es Eb-n a csoportkörben búcsúztak), s Anglia csak 1-szer előzte meg Németországot (a 2004-es Eb-n). Ha a németek most is továbbjutnak a csoportból, a mérleg 21-1-1-re módosul. Átok ül az angolokon: 2.: i merik fel a mérkőzések kulcs­momentumait. Rio Ferdinand nyilatkozta azt, hogy Uruguay ellen a dönteden is jó eredmény lett volna, hiszen azzal megmarad a továbbjutási esély. Anglia azon­ban 1-1-es állásnál kitámadott, és ráfizetett. 3 Nincs B-terv. Roy Hodgson • taktikai repertoárja szegé­nyes, s a kispadról is hiányoznak azok a játékosok, akik csereként beállva képesek lennének felrázni a csapatot. 4 Elhibázott felkészülés. A • barátságos mérkőzéseken új formációkat kellett volna ki­próbálni, ez azonban nem történt meg. Amikor Anglia tavaly ősszel előbb Chilétől (0-2), majd Né­metországtól (0-1) is kikapott a Wembley-ben, a figyelmeztetést senki sem vette komolyan. Pedig nem ártott volna. 5 Gyenge középpálya. Ezen a • vébén egyáltalán nem műkö­dött a liverpooli szűrő: sem Steven Gerrard, sem Jordan Henderson nem nyújtott elfogadható teljesít­ményt. Pedig az angolok semmit sem bíz­tak a véledenre, 72 fős küldött­séggel utaztak Brazíliába, vittek magukkal pszichiátert, táplálkozási szakértőt, szakácsot, s még olyan segédet is, akinek az volt a feladata, hogy az edzéseken vízzel locsolja a játékosokat, ha túl nagy lenne a hőség. Csak egyvalaki hiányzott ebből az angol különítményből: egy valódi topjátékos. Az utóbbi évek legjobb angol fut­ballistája Wayne Rooney (Man­chester Utd). Az ő pályafutása az egész angol futballt leképezi: előbb a nagy remények, aztán a frusztrá­ció és a csalódottság. Rponey végre megszerezte első vb-gólját (ehhez 10 meccsre és 759 percnyi játékra volt szüksége), de ha összehasonlít­juk őt az uruguayi Luis Suárezzel, akkor látjuk csak igazán, mi is a különbség a „jó játékos” (mint Rooney) és a „nagy játékos” (mint Suárez) közön. Rooney 28 éves, ő még javíthat a válogatottban. Steven Gerrard (34) már aligha. „Ha kiesünk, hosszú és gyötrelmes nyár vár ránk, nem lesz hová elbújnunk” - figyel­meztette társait Gerrard. Csapatka­» Szövetségi kapitányok Kik irányították az angol válogatottat az utóbbi harminc évben? időszak név Gy D j V % 1982-1990 Bobby Robson 47 30 18 49,5 1990-1993 Graham Taylor 18 13 7 47,4 1994-1996 Terry Venables 11 11 1 47,8 1996-1999 Glenn Hoddle 17 6 5 60,7 1999-2000 Kevin Keegan 7 7 4 38,9 2001-2006 Sven-G. Eriksson 40 17 10 59,7 2006-2007 Steve McClaren 9 4 5 50,0 2008-2012 Fabio Capello 28 8 6 66,7 ~~l 2012­Roy Hodgson 15 10 5 50,0 Gy=győzelem, D=döntetlen, V=vereség, %=győzelmek aránya. » Mit ért el Anglia az 1966-os vb-győzelem óta? esemény meddig jutott utolsó meccs a kieséses szakaszban 1968, Európa-bajnokság bronzérem Anglia—Szovjetunió 2-0 1970, világbajnokság negyeddöntő NSZK-Anglia 3-2, hosszabbítás után 1972, Európa-bajnokság nem jutott ki 1974, világbajnokság nem jutott ki 1976, Európa-bajnokság nem jutott ki 1978, világbajnokság nem jutott ki 1980, Európa-bajnokság csoportkor 1982, világbajnokság második csoportkor 1984, Európa-bajnokság nem jutott ki 1986, világbajnokság negyeddöntő Argentína-Anglia 2-1 1988, Európa-bajnokság csoportkor 1990, világbajnokság 4. hely Olaszország-Anglia 2-1 1992, Európa-bajnokság csoportkor 1994, világbajnokság nem jutott ki 1996, Európa-bajnokság elődöntő Németország-Anglia 1-1, U-esekkel 6-5 1998, világbajnokság nyolcaddöntő Argentína-Anglia 2-2,11-esekkel 4-3 2000, Európa-bajnokság csoportkor 2002, világbajnokság negyeddöntő Brazília—Anglia 2-1 2004, Európa-bajnokság negyeddöntő Portugália—Anglia 2-2,11-esekkel 6-5 2006, világbajnokság negyeddöntő Portugália-Anglia 0-0,11-esekkel 3-1 2008, Európa-bajnokság nem jutott ki 2010, világbajnokság nyolcaddöntő Németország-Anglia 4-1 2012, Európa-bajnokság negyeddöntő Olaszország-Anglia 0-0, U-esekkel 4-2 2014, világbajnokság csoportkor pitányként neki kellett volna össze­fognia az angol válogatottat, de a sorsdöntő, Uruguay elleni mérkő­zésen olyan gyengén játszott, hogy az AS spanyol szaklap a meccsről írott osztályozókönyvében értékel- hetedennek nevezte Gerrard telje­sítményét, s nem is adott rá pontot. Ha Costa Rica ellen pályára lép, az lesz Gerrard 114. mérkőzése a vá­logatottban. S vélhetően az utolsó. Mert bár liverpooli klubhűsége s a futballhoz való hozzáállása példa­értékű, a jövő csapatát aligha vele képzelik el az angolok. Generáci­ójának legjobbjaként 14 éve alap­ember a válogatottban, de ezen a vébén csak mellékszereplő volt; az energikus Gerrard helyett egy el­gyötört arcú, kimerült futballistát láthattunk. Mennie kell-e Roy Hodgson szö­vetségi kapitánynak? Az angol szövetség (The FA) egy nappal az Uruguay elleni vereség után jelen­tette be, hogy Hodgson - a közvé­lemény nyomása ellenére - a he­lyén marad, megbízatása ugyanis négyéves ciklusra, azaz 2016-ig szól. Sokak szerint anyagi megfon­tolások mondatják ezt a szövetség­gel, amely nem akar óriási lelépési díjat fizetni, Hodgson éves fizetése ugyanis 3,5 millió font (összeha­sonlításképpen: a halálcsoportból továbbjutó Costa Rica-i válogatott szövetségi kapitánya, Jorge Luis Pinto l3-szor kevesebbet, 262 ezer fontot keres évente). Ha az FA tartja magát ahhoz az elvhez, amit Fabio Capello távo­zása után megfogalmazott — hogy a szövetségi kapitánynak angolnak kell lennie-, akkor nincs ideálisabb jelölt Hodgsonnál. Ki válthatná? Harry Redknapp? Vagy Steve Bruce? Vagy Sam Allardyce (West Ham), aki legszívesebben betonfa­lat emelne a tizenhatosra, mert a 0—0-t tartja a legszebb eredmény­nek? Vagy Alan Pardew (Newcast­le), aki olykor lefejeli az ellenfél játé­kosait, mint David Meylert a Hull Cityből? A Premier League-ben két kivételes edzői teljesítményt láthat­tunk idén, de Brendan Rodgers (Liverpool) északír, Tony Pulis (Crystal Palace) pedig walesi. Jöjjenek inkább a fiatal szak­emberek? Hodgson lehetséges utódai között emlegetik Gareth Southgate-et is, az U21-es válo­gatott szövetségi kapitányát, az ő neve azonban 1996 óta a bukás szinonimája (Southgate volt az, aki az 1996-os Európa-bajnokság elődöntőjében kihagyta a sors­döntő büntetőt a németek ellen). A legesélyesebb jelölt Hodgson je­lenlegi asszisztense, Gary Neville, aki játékosként nyolcszoros baj­nok és kétszeres BL-győztes volt a Manchester Uniteddel, s a legjobb mestertől, Sir Alex Fergusontól ta­nulhatott. Hodgson mellett szól, hogy csapa­ta — a két vereség ellenére - jobban fútballozik, mint két éve az Eb-n (pedig akkor Anglia továbbjutott a csoportkörből). S mellette szól az is, hogy a merítési lehetőségek be­határoltak: bárki ülne is a helyére, ugyanezekből a futballistákból kel­lene összeraknia a csapatot. S ezzel eljutottunk az angol pa­radoxonig: minél jobb a Premier League, annál gyöngébb a váloga­tott. Hogyan lehetséges ez? A fútbaliklubok üzleti vállalko­zások, s egy tőzsdén is jegyzett részvénytársaság elsődleges célja a haszon. A klubtulajdonosok éppen ezért nem öt-, tíz- vagy tizenöt éves perspektívában gondolkodnak, ha­nem az azonnali sikerben. Ha egy edző két évig nem nyer trófeát, ki­rúgják. Eredményt kell felmutatni. Most, azonnal. Nincs idő kinevel­ni az angol tehetségeket, inkább megvásárolják a világ legjobbjait. Ezért fordulhat elő, hogy a Premier League-ben szereplő játékosok alig egyharmada angol. Kiket szerződtetett idén nyáron a Chelsea, az angol munkásosz­tály egykori tradicionális klubja, amelyet ma egy orosz milliárdos irányít? Diego Costát, Fábregast, Courtois-t. Kiket igazolt tavaly? William, Maticsot, Schürrlét, Sza- laht. S tavalyelőtt? Hazardot, Os- cart, Mosest, Azpilicuetát, Marint. Hány angol volt köztük? Egy sem. Ha Ashley Cole és Lampard távo­zik, a Chelsea-ben két angol fut­ballista marad: Terry és Cahill. Ugyanez a helyzet a többi élcsapat­nál is, az egyeden kivételt a Liver­pool jelenti, ahol Gerrard és Glen Johnson mellett viszonylag sok fiatal angol futballista - Flanagan, Kelly, Henderson, Sturridge és Sterling - is szerepet kapott. De vajon hány fiatal angolt épített be a csapatba a bajnok Manches­ter City? Egyet sem. Megszerezte a szupertehetséges Jack Rodwellt az Evertonból, s azóta a kispadon jegeli - mert azonnali sikert csak az instant sztárokkal lehet elérni. Ha ez a trend nem változik meg, az angol szurkolóknak meg kell barátkozniuk a gondolattal: övék a világ legnívósabb bajnoksága, cse­rébe viszont kaptak egy középsze­rű, a nagy világversenyeken rendre elbukó, harmatos válogatottat. Gazdag József Az angol kezdőcsapat Uruguay ellen. Felső sor, balról: Sturridge, Welbeck, Jagielka, Hart, Henderson, Cahill. Alsó sor, balról: Johnson, Gerrard, Rooney, Baines, Sterling. (Fotó: SITA/AP, Kirsty Wigglesworth)

Next

/
Thumbnails
Contents