Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-04 / 127. szám, szerda
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 4. A kérdés az, hogy kellő színvonalon nyújtja-e az állam azt, amiért adót fizetünk Liberális populizmus Kedden „ünnepelhettük” az adószabadság napját. Június 2-áig az államra dolgoztunk, utána évvégéig már saját magunkra. De jó ez a megközelítés? MÓZES SZABOLCS Miért az államra dolgozunk? Az a jó, ha minél hamarabb van az adószabadság napja? A kérdés alapvetően rosszul van feltéve. A lényeg ugyanis nem az, meddig „dolgozunk az államra” - önmagában ez a megfogalmazás is problematikus -, hanem az, hogy mit kapunk mindezért cserébe. Bármennyire furán is hangzik, de az, hogy április elejére vagy július közepére esik az „adószabadság napja”, másodlagos. A legfontosabb kérdés az, hogy kellő színvonalon és megfelelő hatékonysággal nyújtja-e az állam azt, amiért mi adót fizetünk. Illetve szükségünk van-e az összes szolgáltatására, esetleg más területeken kellene-e többet biztosítania? A liberális Hayek Alapítvány évek óta elkészíti az adószabadság napjával kapcsolatos kimutatását. Mi pedig megtudhatjuk, hány napig dolgoztunk az államra. Az elemzés mögöttes üzenete a következő: az lenne a legjobb, ha minél korábban ünnepelhetnénk a szabadság napját, ergo minél kevesebb adót fizetnénk. Ez a megközelítés egyben azt sugallja, az állam egy szörny, amely egy fillért sem érdemel, az adófizetés pedig az egyik legrosszabb kötelezettségünk. Pedig nem. Az, hogy mit nyújtson az állam, közmegegyezés kérdése. így adóügyekben - áttételesen - az alapvető feladat az, hogy meghatározzuk: mi az, amit elvárunk az államtól. Ingyenes oktatást hattól huszonéves korig? Gyógyszertámogatást? Ingyenes úthasználatot? Effektiv rendőrséget? A sort még nagyon hosszan folytathatnánk. Ezek mind-mind pénzbe kerülnek, nem is kevésbe. Ha megadjuk, mi az, amit úgymond ingyen szeretnénk megkapni - merthogy ezek bebiztosítása végett szed adót az állam -, milyen mennyiségben és minőségben, akkor számítható ki, hogy mindez mennyibe fog kerülni. Ha pedig cirka 50 százalékos újraelosztási arány jön ki, akkor ez azt fogja jelenteni, hogy csak június végén lesz az „adószabadság napja” - ha viszont cserébe azt kapjuk, amit szeretnénk, akkor nem kellene emiatt búslakodnunk. Mindezek után feltehetné az olvasó a kérdést: a szerző netán szeret adót fizetni? Ez a kérdés is rossz: ez ugyanis nem szeretet kérdése. A kofoláért sem szere- tetből fizetek az üzletben, hanem azért, mert pénzbe kerül. Mert az a normális, hogy megfizetem az árát, nem az, hogy ellopom. Ugyanígy van ez az állam által nyújtott „szolgáltatásokkal” is. Csak itt sokkal áttételesebben zajlik mindez, ezért sokan úgy érzik, adót fizetni felesleges, igazságtalan, rossz. Az állam az emberi civilizáció egyik nagy teljesítménye. Az első államok évezredekkel ezelőtt pont azért jöttek létre, amiért most is léteznek. Olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyeket az egyén nem tudna magának bebiztosítani, vagy nem tudná ezt effektiven megtenni. Éppen ezért értelmetlen az államot mint olyat, rossznak tekinteni. Lehet, hogy rosszul gazdálkodik - mert rosszul irányítják -, de nem rossz. Ha valamit ki kell cserélni, az a vezetés. Ha pedig úgy érezzük, hogy ok nélkül fizetünk adót, akkor azon kell elgondolkodnunk, hogy miről mondanánk le, milyen, eddig az állam által „ingyen” biztosított szolgáltatásért lennénk hajlandóak a jövőben piaci árat fizetni. A liberális agytröszt adószabadság-napi kimutatásával az a legfőbb gond, hogy nem ezeket a kérdéseket feszegeti, populista felvetésével elrejti a lényeges összefüggéseket. Ehelyett az állam rossz című automatikus reflexet igyekszik beindítani az adófizető polgárban, elhitetve, hogy a lehető legjobb dolog, ha minél kevesebb adót kell fizetnünk. KOMMENTÁR A kétütemű Matovič MARIÁN LEŠKO A szlovák politika kétes hírű panoptikumában már négy éve előkelő helyen mutogatja magát az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek alapítója. A független szemlélődő csak ámul, hogy milyen szegényes eszköztárral képes Igor Matovič magára vonni a figyelmet. Egyszerű kétütemű motorként működik: előbb megvádol valakit, majd hazugságvizsgálatra küldi. Ez a szánalmas taktika Szlovákiában már bőven elég a sikeres politikai karrierhez. 2010-ben frissen megválasztott képviselőként Matovič az- . zal kápráztatta el a nagyérdemű közönséget, hogy „vállalkozói körökből” 20 millió eurót ajánlottak neki, ha három képviselőtársával hozzájárul a Radičová-kormány parlamenti megbuktatásához. Ahelyett, hogy korrupció és megvesztegetés gyanúja miatt feljelentést tett volna a rendőrségen és segít leleplezni a tetteseket, a médiához szaladt és bombasztikusnak szánt bejelentésekkel cirkuszt csinált az egész ügyből. Végül pedig azt mondta, csak vicc volt az egész, egy „barátja” megtréfálta őt. Azóta négy év telt el, és Matovič nem tanult semmit és nem felejtett semmit. Néhány hónapja, amikor állítólag ajánlatott tett neki Ra- doslav Procházka, hogy Matovič regionális lapjaiban számla nélkül hirdetne, az Egyszerű Emberek elnöke ugyanolyan amatőr módon járt el, mint amikor belépett a politikába. Ahelyett, hogy adócsalás gyanúja miatt feljelentést tett volna a rendőrségen és segít leleplezni a tettest, aki az ajánlatott tette neki, hónapokig ballgatott. Aztán megint jött a bombasztikus bejelentés, hogy Procházka mibe akarta belerángatni. Mivel csupán egy állításról van szó, amit a másik fél cáfol, Matovič közös hazugságvizsgálatot javasol, mert neki azzal nagyon jó tapasztalatai vannak. 2010 májusában, a parlamenti választások előtt az írta magáról: Én is arra kényszerültem, hogy csúszópénzt adjak. Akkor ugyanis a politikába készülő kezdőként arról győzködte a választókat, hogy a társadalom a velejéig romlott, és csúszópénzek nélkül nem lehet vállalkozni. Csakhogy 2012- ben, amikor már arról győzködte a választókat, hogy ő a becsületesség bajnoka, hazugságvizsgálatra ment, és ott állítólag megerősítést nyert (!), hogy soha nem fizetett le senkit. Hát ennyire „megbízható” a hazugságvizsgálat, ha Matovič vesz rajta részt. De mint észrevették, Matovičnak nincs szüksége hazugságvizsgálatra ahhoz, hogy bebizonyítsa magáról, hogy hazudott. Matovič már négy éve az OĽaNO elnöke és négy éve politikus, de még mindig arról győzködi magát és a választókat, hogy ő nem politikus, és csak azért szállt be a politikába, hogy leleplezze a többi politikus piszkos dolgait. Azonban négy év alatt nem tett semmit, aminek köszönhetően tisztább lenne például a közélet vagy a politika. Minden, amit tesz, csak színjáték, színlelt felháborodás, és ez egyelőre jobban megy neki, mint eddig bárki másnak. De csak idő kérdése, hogy a közvélemény, amelynek felháborodásából egyelőre olyjól megél, mikor fordul őellene. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora Magyarország területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették, elveszett az ipar 38 százaléka A trianoni döntés sokkolta a magyar társadalmat MT1-HÁTTÉR A trianoni béke feltételeit a magyarok részvétele nélkül határozták meg az 1919-20-as párizsi békekonferencián a győztes nagyhatalmak. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője 1920. január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot, dokumentumok és térképek segítségével mutatva be a népességföldrajzi helyzetet, történelmi és jogi érveket is hangoztatva - hatástalanul. A békefeltételeket 1920 májusában adták át a magyar delegációnak, amely ezeket elolvasva lemondott. A szerződést ezután Benárd Ágost népjóléti miniszter, valamint Drasche- Lázár Alfréd rendkívüli követ és megbízott 1920. június 4-én írta alá a versaüles-i Nagy Trianon kastélyban, a tiltakozását kifejezve állva. Az aláírás percében Magyarországon megkondultak a harangok, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek. A 14 részből, 364 cikkből és több függelékből álló szerződés első része a Nemzetek Szövetségének (Népszövetség) Egyezségokmányát tartalmazta, amely minden békeegyezményben helyet kapott. A békediktátum kimondta az ország függetlenségét, meghatározta határait, és megtiltotta, hogy a Nép- szövetség engedélye nélkül bárkivel államszövetségre lépjen. A magyar haderő létszámát 35 ezer főben maximálta, megtiltotta az általános hadkötelezettséget és a nehézfegyverzet tartását, korlátozták a fegyvergyártást. Az országnak 1921. május 1-jétől 30 éven át jóvátételt kellett fizetnie az általa okozott háborús károkért (ennek összegét később határozták meg), zálogul lekötötték az állam minden vagyonát és bevételét. A nemzetközi kereskedelemben Magyarországnak meg kellett adnia a győztes hatalmak számára a legnagyobb kedvezményt. A szerződés kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék és Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Bácska, Nyugat- Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát- Szlovén' királysághoz, Nyugat- Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország északon Szepes és Árva megyéből kapott területeket. A magyar állam elvesztette területe mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzetijövedelmének67 százalékát. A trianoni szerződés az etnikai állapotokat, az 1910-es népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra, fele összefüggő tömbben a határok mentén. A szerződés a kisebbségek jogairól is tartalmazott előírásokat: ezek szerint az ország lakosait egyenlő jogok illetik meg nemzetiségi, faji, vallási hovatartozásuktól függetlenül, a törvény előtt egyenlő bánásmódban kell részesíteni őket és biztosítani kulturális, vallási életük zavartalanságát. A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta, s 1921. július 26-án, aXXXIII. törvénycikkel hirdette ki a béke- szerződést. Az 1921. december 14-16-ai népszavazás nyomán Sopron és környéke az ország része maradt, északon pedig Somoskő és környéke (kivéve a Somoskőújfalui várat) 1923-ban tért vissza. A trianoni döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború közötti években az ország meghatározó külpolitikai célja lett Trianon revíziója. Magyarország az 1938-as első bécsi döntéssel visszakapta Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részét, 1939-ben Kárpátalját, 1940-ben a második bécsi döntés révén Észak-Er- délyt és a Székelyföldet, Jugoszlávia 1941-es német megszállása után visszakerült a Délvidék is. A területgyarapodások nyomán Magyarország Trianonban megállapított területe csaknem kétszeresére nőtt, a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része ismét a határok közé került, ám ennek ára a háborúban való részvétel volt a náci Németország oldalán. A 2. vüágháború után, 1947. február 10-én aláírt újabb párizsi béke lényegében a trianoni határokat állította vissza, semmisnek nyilvánítva a két világháború közti területi változásokat, sőt Csehszlovákia megkapott még három, Pozsony környéki falut a Dunajobb partján.- Hallottad, hogy a rendes emberek az adószabadság napját ünneplik?! (Peter Gossányi rajza)
