Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)

2014-06-21 / 142. szám, szombat

I www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. JUNIUS 21. INTERJÚ 15 je búcsúztatására egyszerűen csak Két egykori jó barát, Bono és Charlize Theron Mandela Machel búcsúztatásán ottájá­táspolyaz —^--­s zülőváros! ► i kirgiz fővé rosból való —r. lombta­lan, tar szelén —yr~ elsó ú^á- iak másik ► két hajója ~yr :ebken- B, biz. félsz! ~yr~ eszkimó jég­kunyhó —v— római 5 ► egylet, egyesület ---v­b ec.lmre ► nikkel és kálium alul nézd osak! ~r~ néma gall! indíték —yf— kiôzônlik ► A magam ura vagyok, és ez mindennél többet ér Az emlékezetes Or- bán-interjút köve­tően a TV2-nél a politika elintézte, hogy Sváby András lekerüljön a képér­n n 1 nyorol. A népszerű műsorve­zető ezt követően magánvállalkozások­ba fogott, és meg­fogadta, csak akkor tér vissza, ha elfogadható felkérést kap. Svábyt hamarosan ismét lát­hatjuk, de nem úgy, ahogyan azt annak idején megszoktuk. Pontosan miről is van szó? Az egyik kereskedelmi főzős csa­torna felkért, hogy mutassam be szakácstudományomat. A vendéglátás nem áll távol tőlem, mivel Budapest belvárosában volt egy közös tulajdonban levő éttermem, amelyből kiszálltam. Alig egy éve pedig a lakásomhoz közel, a főváros határában nyitot­tam egy kisebb éttermet, amely szerencsémre sok-sok éhes em­bert vonz. Honnan a vendéglátás vagy in­kább a főzés szeretete? A főzés nem gyermekkori szenve­délyem, felnőtt koromban kezdett érdekelni a gasztronómia világa. Valamelyik karácsony előtt kapott el a hév. Elhatároztam, hogy én fo­gom elkészíteni az ünnepi menüt. Elkezdtem keresgélni a karácsonyi ételödetek sokasága közt, és pró­báltam felidézni emlékeimben, hogy a szüleim miként készítet­ték azokat a bizonyos ételeket. Ráébredtem, hogy imádok főzni, mert kikapcsol, és nagyon érdekes munkának tartom. Igazából csak a hobbim, napi szinten azért nem lennék képes vállalni a főzőcské- zést. Soha nem tervezem meg elő­re, hogy főzni fogok és mit is. Meg volt elégedve a családja az­zal a bizonyos első karácsonyi menüvel? Az üres tányérok láttán nyugodtan mondhatom, hogy sikeres volt az akkori debütálásom, de valahol kockázatos is. Sokat nevetgéltünk aztán azon, hogy mi lett volna, ha a szentesti ételeim ehetedenek lettek volna, ugyanis senkit nem engedtem a konyhába, amíg sza- kácskodtam. Teljesen magamra voltam utalva. Ha tragikusan rossz lett volna az ételsorom, akkor vajas vagy zsíros kenyér lett volna az ün­nepi menü. Büszkén mondhatom, hogy azóta én vagyok a konyha királya. Karácsonykor én vagyok a főszakács. Van valamilyen specialitása? Szerintem ilyen nincs. Mindent nagyon szívesen és lelkesen készí­tek el. Amikor még volt Magyar Rádió, egy ideig én voltam a pe­kingi tudósító. A családomtól tá­vol, amolyan kényszerhelyzetben sok kínai étel elkészítését is meg­tanultam. Talán ez is a titka a jól Ez a mostani felkérés nem azt jelenti, hogy valójában ismét televíziós leszek. sikerült ételeimnek, ugyanis még a magyaros ételekbe is belecsem­pészek egy kis kínait. Pekingben tanultam meg igazán bátran hasz­nálni az ottani fűszereket. A mostani televíziózás mennyire lesz rendszeres? Ez a mostani felkérés nem azt je­lenti, hogy valójában ismét televí­ziós leszek. Jött a felkérés, és nem tudtam neki ellenállni. Én leszek az első szakácsa a negyven részből álló sorozatnak, és főzés közben nemcsak a készülő ételről lesz mó­dom beszélni, hanem az otthoni, családi tűzhely mellől származó emlékeimről is. Elárulok egy tit­kot: a műsorban kínai mogyorós csirkét fogok készíteni. Nyugodtan mondhatom, Sváby András hiányzik a kép­ernyőről. Köszönöm szépen, ha így látja. A nézők sem felejtettek el. Aránylag gyakran állítanak meg az utcán és ők is ezt mondják. Szeretem a vendéglátást, és a televíziózás után az internetes vállalko­zásomba, a Videoklinikába tettem át a munkám leg­alább 85 százalékát. Azért legbelül nekem is hi­ányzik a képernyő, de érzésem szerint kizökkentem már abból a világból. Ettől fuggedenul a fejemben vannak műsorötletek, ha csinálok még egyszer valamit, akkor az biztosan a valóságon alapul majd. Mint annak idején az általam kitalált Napló is, amit 2007-ben hagytam ott, és adtam át barátomnak, Azurák Csabának. A Naplót valóban az akkor in­dult Egy a száz ellen vetélkedő miatt hagyta ott? A Napló mindig is az első számú gyereknek számított. De mindig és mindenről az a véleményem, hogy időnként igenis kell és ér­demes váltani. Bányai Gábor, az akkori TV2 producere szervezett be ebbe a vetélkedőbe, és igent mondtam. Sajnos aztán, ahogy le­telt a sugárzási joga a csatornának, minden megváltozott körülöttem, és akkor szakítottam a médiával. Én azt hallottam, hogy a vetél­kedő megbukott, ezért is szün­tették meg. Ebből mi igaz? Sajnos ez is benne volt a pakliban. Amerikában ez a vetélkedő volt a legnépszerűbb kvízműsor, de Magyarországon nem kedvelték a nézők A nézettségünk éppen csak elérte a 20 százalékot, ami nagyon, de nagyon kevésnek számított. Nem tudtuk felvenni a „harcot” az RTL-en velünk egy időben vetített Barátok közt szappanope­rával. A kereskedelmi televíziózás pedig ilyen könyörtelen, a gyen­gébbet felzabálják Ez a verseny nemcsak a nézőkért folyt és folyik a mai napig, hanem a hirdetőkért is. Hatalmas összegeket kaszálnak a csatornák a reklámokért, a fő műsoridőben vetített reklámok ára lényegében már csaknem a gyémántéval megegyező. Láthatjuk, hallhatjuk még mű­sorvezetőként? A kérdése egyszerűnek tűnik, de a válaszom mégsem egyszerű. Imá­dom a médiát, de sajnos a média, illetve annak politikai zöngéi, nem imádnak engem. A TV2-től tör­tént távozásom után több csatorna is megkeresett, de nem tetszettek az ajánlataik. A fő pénzkeresési profilom nem a televíziózásról szól. Családom van, gyermekeim, őket pedig biztonságban szeret­ném eltartani, felnevelni. Nem szeretnék senkitől sem függni, fő­leg ha megtehetem. A magam ura vagyok, és ez mindennél többet ér. Egyelőre nosztalgiázásra jók ezek a főzős műsorok. Albert József (Fotók: a szerző) békedíjas Mandelától barátait, köztük Bonót és Charlize Theron színésznőt. A 43 éves Zelda la Grange 19 éven át volt Mandela személyi asszisztense, a politikus fogadott unokája. Könyve csütörtökön jelent meg. A Dél-afri­kai Köztársaságban felnőtt, fehér csa­ládból származó nő egészen addig a szegregációs rendelkezések támogatója volt, amíg 1994-ben el nem kezdett az akkor elnökké választott Mandelának dolgozni, kezdetben gépíróként. A szerző már korábban bejelentette: a jogdíjak egy részét a Nelson Mandela Alapítványnak adományozza. A család azonban jelezte, hogy bíróság elé fogja citálni a nőt, ha nem tudja alátámasz­tani könyvében megfogalmazott állí­tásait. La Grange viszont kitart amel­lett, hogy minden szava igaz, (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents