Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-09 / 131. szám, hétfő
4 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 9. www.ujszo.com KOMMENTÁR Belerúgnak a döglött status quóba MÓZES SZABOLCS Nehogy már ezekakib... magyarok irritáljanak minket - kommentálná Dárius Rusnák a kormányhivatal legújabb húzását. Ahivatal fenn- költebben fogalmaz: a cél olyan szakemberek helyzetbe hozása, akik valóban értik a kisebbségek problémáit. Pitiáner húzás. Tudják, van a kormánynak nagyon sok tanácsadó és más egyéb bizottsága. Okos emberek összejönnek két- háromhavonta, meghányják-vetik az ügyeket s elfogadnak néhány határozatot. Az iratok mennek a fiókba, a tagok haza. Minek az ilyen bizottságok, tehetnénk fel a kérdést. Hát azért kellenek, mert így működik a demokrácia... A szakik kis méhecskékként szorgosan telezümmögik a bizottság üléstermét, aztán néha még foganatja is van annak, amit mondanak, kritizálnak, javasolgatnak. Sokba amúgy se kerül az egész, legalább panaszkodni lehet, ha a dolgok amúgy sem változnak. Van a kormánynak egy nemzeti kisebbségi bizottsága is, amelyben magyarok, ruszinok, romák etc. hümmögnek, ha épp olyan a helyzet. A honi magyar sajtón kívül sok helyen ez úgysem kap felületet, az Új Szóban is valószínűleg többen olvassák el a napi viccet, mint TokárGézavagyOroszÖrs panaszait, de ez mindig is így volt. Nem a nevezett úriemberekhi- bája, de még csak nem is az átlagolvasóé - a világ így működik, felesleges elitista pózból az észt osztani. Ezekkel a témákkal nem lehetne egy Nový čast eladni. Na most a kormány úgy gondolta, hogy nem kér ebből a hümmögésből. Kell a francnak, hogy ilyen meg olyan, a többséget amúgy sem érdeklő jelentéseket kritizáljanak. Ezért azt mondta, hogy az öt magyar bizottsági tagból csak egy rendelkezzen szavazati joggal - a maradék négy legyen biodíszlet. Ez nem most történt, hanem majd egy éve. Most úgy döntöttek, azt is megszabják, ki hümmöghessen. Avagy, jobb esetben majd olyan embert tesznek oda, aki még hümmögni se fog. Nem mintha különösebb súlya lenne, hiszen a kilóra megvett szerb, eszkimó, polinéz minikisebbségek „küldöttei” amúgy is biztosították a kormányhivatalnak a testületi többséget. Amikor a kormánybiztos legutóbb azt hazudta az évi kisebbségijelentésben, hogy itt minden nagyon szép, nagyon jó, akkor se szakadt rá a mennyezet, a többség rábólintott a jelentésre. A hónap végén újraválasztják a bizottsági tagokat. Eddig a kisebbségi civil szervezetek szavazatai döntöttek, de az etnikai autonómia szellője picit meglibbentette a hivatal poros függönyeit - most bevezetnek egy selejtezőt is. A jelöltekkel „projektet” íratnak, amit majd minisztériumi hivatalnokok értékelnek ki. Aki pedig nem éri el a maximális pontszám felét, „repül a vizsgáról”. S mi alapján kell értékelnie a hivatalnoknak? Saját belátása szerint. Ha azt írja valaki a projektbe, hogy „párkit zabálna a bizottsági üléseken”, azért is kaphat maximális pontszámot, s a legjobb szakdolgozatra is lehet nulla pontot adni. Mire jó ez? Ki érzi majd ettől jobban magát? Miért? Hát nem mindegy? így is az történt, amit ők akartak. Pitiánerség? Hata- lommaximalizáció? Bürokratikus reflex? Csak a kérdések maradnak, válaszokat aligha kapunk. „Szép öregségnek" nézünk elébe, mai ötvenesek, húszasok egyaránt Malacpersely? Ha a világ legkisebb és legolcsóbb állama hozzájutna Dárius kincséhez, a legkevésbé sem aggódna, hogy nem tudja elverni. LOVÁSZATTILA Nem tudom, van-e egyáltalán az a pénz, amit ne lehetne a közszférában eltapsolni, és közben még azt is elmagyarázni a tisztelt polgároknak, hogy ez nekik éppen ígyjó. Folyik a filozofálgatás a tőkésített nyugdíjpillérről, az időszerű törvénymódosítás szerint az önmaguknak nyugdíjat spóroló - tehát alapvetően felelősnek tekinthető - polgárok egy része, méghozzá a túlnyomó része nem dönthet majd arról a pénzről, amit magának takarított meg. Nem szeretném megismételni a híradásban szereplő számzsonglőrködést, mivel nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy tíz év alatt egy olyan rendszerbe nyúltak bele háromszor, amelyhez harminc évig nem volna szabad hozzányúlni. Persze a más pénzéhez nyúltak, az meg nem olyan nehéz. Főleg, ha utánunk a vízözön.... Jöjjék most egy kis rekapituláció. Tíz éve úgy döntött a kormányzat, hogy idejében reagál a demográfiai mutatók alakulására. Arra ösztönözte főleg az ifjabb, aktív korban lévőket, nyugdíjuk egy részét (akkor a felét) alapozzák meg a tőkésített pillérben. A felosztó-kirovó állami pülér nem biztosítás. Teljes mértékben adójellegű elvonás, mivel a munkavállalóktól most beszedett nyugdíjbiztosítást a mostani nyugdíjasoknak fizetik ki. Ezért hívják szolidáris rendszernek, amelyben az aktívko- rúak fizetik a nyugdíjasok járadékát. A rendszer szépséghibája, hogy az elöregedő társadalomban a mai aktív korúak majdani nyugdíjai a kutya vacsorájával összehasonlítható kategóriába esnek. A tőkésítő rendszer lényege, hogy az ember spórol - méghozzá befektetési alapoknál, amelyek, legalábbis ott, ahol több éve működnek, a befektetési kockázatokat elosztják, hogy ne ússzon el a pénz valamely rizikós beruházásnál. A nyugdíjalapokban mindenütt a világon sok pénz van, és ami a legfontosabb, ott vannak a „hosszú pénzek”. A hosszú távú és kevés rizikóval járó befektetések számára kiváló forrás, a leendő nyugdíjasok számára pedig kiszámítható, és nem a mindenkori költségvetési mizériától függő nyugdíjat jelenti. Persze a második pillér nem maga a Kánaán, nem azt jelenti, hogy a berakott pénz Szlovákiában német szintnek megfelelő nyugdíjat termel. De a szabályozása lehet olyan, hogy nagy biztonsággal megmarad a betétesek pénze, ami megint nem azt jelenti, hogy öt év után jelentős pluszokat mutasson a harminc évre tervezett beruházás, mint ahogyan azt a magyar kormány a magánnyugdíjpénztárak le- nyúlása előtt fennen hirdette. De szabályozható, a hozam mértékének vannak matematikai modelljei, a saját vénségemre gyűjtögetett pénz koncentrálása és fialtatása pedig szakma. Szlovákiában volt még egy gond - mi lesz azzal a hiánnyal, ami a szolidáris pillérben keletkezik, ha a polgárok a nyugdíjjá- rulék felét a nyugdíjalapoknak, és nem a Szociális Biztosító nevű műintézménynek küldik. Itt jön a 2004-es kormányzatok pénzügyi guruinak éleslátása - minden hibájuk ellenére azt jól látták, hogy a hálózati cégek privatizációjából befolyt összeget erre kell költeni. El is különítették, érdekes lenne megtudni, hol van a lóvé. Ehelyett most számmisz- tikáznak, megnyitják a második pillért, ami csak árnyalatnyival jobb, mintha eltapsolnák, majd kitalálnak mindenféle szakszót, hogy elmagyarázzák, az én pénzem miért nem az én pénzem. Hát itt tartunk. Ha így haladunk, akkor a második pillérben valóban nem lesz pénz, a szolidáris pillér a mindenkori politikától várja majd a forrásokat, az meg majd az aktívakra hárítja. Harminc év múlva még zsenánsabb lesz nyugdíjból élni, divatba jön a malacpersely meg a zokni, mert lassan már az is jobb befektetés, mint az államra bízni a pénzünket. Ha ehhez hozzátesszük, hogy lassan nincs ko- moditás, ami tartaná vagy növelné az értékét, szép öregségnek nézünk elébe. Mai ötvenesek, húszasok egyaránt. (Peter Gossčmyi rajza Fogd be a szád, ha velem beszélsz!Tv T jl 17 ^\/if I 1 Minden egyes botrány kirobbanásakor a nagypolitika álszenten zokog, és azonnali változást ígér, azután minden folytatódik tovább Korrupcióban az olaszok nagyon jók - de azért jónéhány politikus ül MTl-HÁTTÉR A tengerárral szemben épített velencei zsiliprendszertől a 2015-ös milánói világkiállításon át a l'aquilai földrengés utáni újjáépítésig - bármelyik nagyberuházásról legyen szó Olaszországban, korrupciós botránnyal és letartóztatásokkal ér véget, a munkák befejezése helyett. Harmincöt politikust és vállalkozót vettek őrizetbe a velencei pénzügyőrök korrupció, üle- gális pártfinanszírozás, adócsalás és pénzmosás gyanújával. Az érintettek 25 millió eurót tettek volna zsebre (pontosabban külföldi számlákra), az összeget a velencei lagúnák vizein emelt Mose-zsüiprendszer építésére kiírt közbeszerzési pályázatok résztvevői fizették nekik. „Olaszországban csúszópénz nélkül semmibe nem lehet belefogni” - mondták a hatóságoknak az érintettvállalkozók. Évi egymUlió euró „fix fizetés” Házi őrizetbe került Giorgio Orsoni, Velence polgármestere, a kormányon levő balközép Demokrata Párt (PD) politikusa. Még szabadlábon van Giancarlo Galan, Veneto volt tartományi elnöke, a jobbközép Forza Italia (FI) szenátora, de az ügyészség már kérte mentelmi jogának felfüggesztését. A hatósági vizsgálat szerint Galan „fix fizetésként” évente egymillió eurót kapott volna azért, hogy szemet hunyt a Mose pályázati szabálytalanságai felett. A Mose befektetői Galan villáját ingyen helyreállították, Orsómnak pedig a választási kampányát finanszírozták. Mindketten ártatlannak vallották magukat, de az olasz sajtó és közvélemény már senkinek se hisz. A La Stampa torinói napilap arra emlékeztetett, hogy a néhai Bettino Craxi, a volt Olasz Szocialista Párt (PSI) korrupciós vádak elől külföldre menekült kormányfője egykor azt ígérte, a Mose 1995-re elkészül. A korrupt politikusok évente 60 müli- árdot „keresnek” - írta a La Stampa hangsúlyozva, hogy minden egyes botrány kirobbanásakor a politika álszenten zokog, és azonnali változást ígér, azután minden megy tovább. „Harmincegy éve épül a Mose, és azóta a költségei megnégyszereződtek. Mikor mondunk nemet a csúszópénzre?” - kérdezte a Corriere della Sera, amely szerint a mai korrupciós botrányok a kilencvenes évek Tiszta Kezek korrupcióellenes ügyészi vizsgálatsorozatának időszakát idézik. Carlo Nordio, a Tiszta Kezek egykori ügyésze úgy nyilatkozott, a mostani olasz politikai korrupció módozatai és résztvevői ugyanolyanok, mint húsz éve, „legfeljebb ravaszabbul csinálják”. Májusban a 2015-ös Expo milánói világkiállítás beruházásaiért felelős Angelo Paris került börtönbe. Vele együtt tartóztatták le szintén korrupcióért Primo Greganti volt szenátort, aki már a Tiszta Kezek idején is több mint két évet ült korrupcióért. A milánói ügyészség szerint bűnszervezet irányította az Expo építkezéseit. Matteo Renzi miniszterelnök a világkiállítás olasz projektjeinek azonnali át- vüágítását rendelte el. Az olasz ügyészek szövetsége azt hangoztatta, hogy a korrupcióellenes törvények szigorítása helyett gyorsabb hatósági fellépés kell a korrupt politikusokkal és vállalkozókkal szemben. A soha el nem készült uszodák Akármelyik itáliai beruházásról legyen szó, a korrupció előbb-utóbb utoléri: a 2009-es olaszországi G8-as csúcs soha meg nem valósított, de kifizetett építkezései miatt tavaly 16 politikus és vállalkozó ellen emeltek vádat, közöttük volt Guido Ber- tolaso, az olasz polgári védelem akkori vezetője. A 2009-es l'aquilai földrengés után az újjáépítésen az azóta letartóztatott helyi politikusok kerestek, miközben az épületek továbbra is romokban hevernek. A 2009-es római úszó-vb soha el nem készült uszodái miatt 20 vádlott került bíróság elé. Egyedül az olasz csizma és Szicília közötti gigantikus függőhíd építkezése nem indult el soha, mivel a pártok attól tartottak, hogy azon a maffia fog keresni. Velence lakossága tüntetést hirdetett: tudni akarják, mi lesz az eredetileg 2016-ra tervezett Moséval, amelyet egyébként a város lakói mindig is elleneztek, s mintha csak a korrupció kedvéért épülne.