Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-07 / 130. szám, szombat
2014. június 7., szombat SZALON 8. évfolyam, 23. szám A közösség egyebek mellett „tüntetni tanul", próbálgatja, milyen módon tudja a leghatékonyabban eljuttatni üzeneteit a szlovákokhoz Közös ügyeink - a Kerekasztal 2014-ben Az utóbbi években a szlovákiai magyar közéletet a fásultság jellemzi. A közügyektől való eltávolodásnak számos oka van, egyebek mellett a fontos témák kiüresedése, a személyes konfliktusok, a gazdasági nehézségek vagy épp a nemzetiségi sikerélmények hiánya. TOKÁR GÉZA A problémákat a választásokkal zsúfolt időszak ( a közelmúltban ötször is szavazhattunk - a igegyei választások első és második körében, az elnökválasztás két fordulójában, az EP- választáson), valamint az ahhoz kapcsolódó versengés csak tovább élezte. A Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának a tevékenysége az utóbbi hónapokban ezért a közös ügyek megtalálása és képviselete köré összpontosult, a szlovákiai magyar alap- dokumentumban foglaltakat szem előtt tartva. Az előző év végén rendezett tüntetés a kisiskolák megőrzéséért, az elnökválasztás, valamint a Maiina Hedvig ügyében szervezett tüntetés három olyan szimbolikus eseményt jelentett, amely lehetőséget adott a széleskörű, témaközpontú öszszefogás megteremtésére. Érdemes átgondolni, milyen gyakorlati haszna volt az elnökválasztásnak és a tüntetéseknek, ahogy azt is érdemes kifejteni, hosszú távon miként lehet kiaknázni a keletkező lehetőségeket. Kell a közös cél A mindenki számára elfogadható célok meghatározását a szlovákiai magyarság politikai és ideológiai konfliktusai ellehetetlenítették. A társadalom egysége a pártszakadás, a politika és a közélet eltávolodása miatt is megbomlott, a megosztottság pedig tovább fokozta a széles körben tapasztalható csalódottságot és kiábrándultságot. A jelenlegi környezetben az egyesítő témákról kevés szó esik. Ami még nagyobb baj: nem is akad olyan közéleti szereplő, aki azokat az egész közösség előtt hitelesen képviselni tudná. Pedig kapcsolódási pontokra szükség van, ezek megtalálása a Kerekasztal számára kulcskérdés. Az egyesítő témák összegzésére több kísérlet is volt: ez lenne a szlovákiai magyar alap- dokumentum célja, erre szolgálna a márciusi, az elnökválasztás miatt csak marginális figyelmet kapott új tizenkét pont is. A dokumentumokban kívántuk tömören meghatározni azokat az alapvető dolgokat, melyekben pártállásra és ideológiai hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki egyetérthet. Ha ezek a kapcsolódási pontok hiányoznak, a közösségnek sincs mibe kapaszkodnia, a belső konfliktusok miatt nem alakulhat ki távlati stratégiája. Ez csak tovább súlyosbítaná az egyébként is rossz helyzetet, legyen szó a régiók problémáiról vagy a nyelvhasználat státusáról. Hosszú távon a hatékony érdekérvényesítés alapvető feltétele a közös pontok megléte és a céltudatos, átgondolt fellépés azok keresztülvitele érdekében. Máig nagyon kevés témának sikerült elérnie a kollektív ingerküszöböt - pár éve például a magyar nyelvű oktatás megőrzése, újabban a vasúti kétnyelvűség került előtérbe. (A kezdeményezés sorsából tanulni lehet, hiszen annak ellenére sem módosultak érdemben a hatályos rendelkezések, hogy az összes szlovákiai magyar politikai párt, szervezet és közszereplő egyhangúlag követelte a változást.) Legújabban az elnökválasztás, valamint a Malina Hedvig ügyében rendezett demonstráció adott okot arra, hogy újra kiépüljenek a kapcsolódási pontok a szervezeteink és a társadalom között. Elnököt választottunk Soha annyi induló nem volt még a szlovákiai elnökválasztáson, mint 2014 márciusában. A tizennégy jelölt a társadalom legkülönfélébb rétegeit képviselte. Ugyanakkor a kampány nem tükrözte ezt a tarkaságot: a jelöltek nem a mondanivalójuk, hanem az imázsuk miatt lehettek népszerűek, programok helyett személyiségek harcáról beszélhetünk. Az elnöki versenyben megmutatkoztak a generációs ellentétek, ahogy a politikus-civil szembenállás is. A versengésben ugyanakkor a kisebbségek kérdésében - legyen szó a magyarokról, a romákról vagy az új, nem etnikai kisebbségekről - egyetlen kivétellel senki nem foglalt állást. A jelöltek nem akartak fölösleges támadási felületet adni az ellenfeleiknek, s ez meglehetősen sokat elárul a szlovákiai politikaiviszonyokról. Egyetlen és első magyar indulóként Bárdos Gyula szállt be az elnökválasztási versenybe. Bárdos konfliktusoktól mentes, integráló személyiségként indult el a választásokon, politikusi és civil háttérrel (egyebek mellett mint a Csemadok elnöke, a Kerekasztal koordinációs bizottságának a tagja). Indulása annak ellenére fontos és történelmi eseményként értelmezhető, hogy a magyar jelölés meglehetősen nagy értetlenséget váltott ki szlovákiai magyar körökben is. Első elnökjelöltünk személye nem az esélyek miatt volt fontos. Szimbolikus jelentőséggel bír: a magyar nemzetiségű állampolgároknak ugyanis ugyanolyan joguk van jelöltet állítani a legfontosabb országos tisztség betöltésére, mint bárki másnak. A Bárdos-kampány - melyben a Kerekasztal is részt vállalt- pozitív hangvétele alkalmasnak bizonyult arra, hogy a magyar kisebbséget érintő témák a népesség azon részéhez is eljusson, amely korábban nem találkozott a nemzetiségi vonzatú ügyekkel. Bárdos Gyula megnyilvánulásai képesek voltak a szlovákiai magyarok témáját legalább részben a közbeszéd részévé tenni. Emellett előtérbe került politikai elitünk egy olyan tagja, aki a szélesebb rétegek számára is probléma nélkül vállalható. Az eredmény- 97 ezer szavazat, az összes voks 5,1 százaléka- elmaradt az előzetes optimista várakozásoktól, de semmiképpen sem kudarc. A közösségi mozgósítás csak részben valósult meg, akadnak azonban pozitív jelek és fontos tanulságok is a kommunikációt tekintve. Bárdos Gyula eredményének régiós lebontása azt jelzi, hogy létezhetnek még integráló személyiségek, akik a szűk politikai szekértáborokon túl is képesek megszólítani a közösséget. Az már a jövő kihívása, hogy mit lehet kezdeni a kampány során felhalmozódott erkölcsi tőkével, sikerül-e megerősíteni az összetartozás érzetét társadalmi szinten is a személyes példákon keresztül. Az elnökválasztás közvetlen hoza- déka pedig Andrej Kiska személye. Az új államfőtől azt lehet várni, hogy nyitottabban kommunikál a kisebbségekkel, erre máris akadnak példák (mondjuk a Pozsonyban inzultált magyarok ügyének a kezelése). Azt, hogy hosszú távon milyen gesztusok érkeznek Kiskátéi, az az érdekvédelmi szervezeteink- köztük a Kerekasztal - aktivitásán is múlik. Tüntetés Hedvigért Az utóbbi hónapok másik szimbolikus eseménye Zsák Maiina Hedvig ügye, amely 2014- ben ismét a figyelem középpontjába került. Közvetlenül az elnökválasztás után kiderült, hogy a hét éve folyó vizsgálatot lezárva a hatóságok vádat emelnek Hedvig ellen, ami komoly felzúdulást váltott ki mind szlovák, mind magyar közegben. A Szlovákiai Magyarok Kerékasztala a bejelentés kapcsán kezdett bele egy nagy tüntetés megszervezésébe, a kezdeményezés a Kerekasztal tagszervezeteitől és szimpatizánsaitól indult, és a politikai pártok is jelentkeztek - a Híd nyílt levélben is megfogalmazta a kérést. (A demonstráció nem előzmények nélküli, hiszen 2013 decemberében akisiskolák megtartásáért került sor egy pozsonyi tüntetésre, melyen részt vett minden számottevő szlovákiai magyar közéleti szereplő. Az MKP, a Híd és a Kerekasztal közös szervezésében megvalósult rendezvényből több tanulságot is le lehetett vonni, mind a szervezés szakmai oldalát, mind pedig a megvalósítást tekintve. Úgy fogalmazhatnánk: a közösség gyakorlatilag „tüntetni tanul”, próbálgatja, milyen módon tudja a leghatékonyabban eljuttatni üzeneteit a szlovákokhoz.) A közös fellépés megvalósítása és megszervezése szervesen illeszkedik a Kerekasztal koncepciójába, hiszen egy sikeres demonstráció a konkrét ügy képviseletén túl járulékos haszonnal is jár. Maiina Hedvig kapcsán a szimbolikus közösségi kiálláson túl a polgári öntudatot is sikerül növelni. A pozitív visszajelzésekhatására regionális és országos szinten is nőhet a közügyekben való részvételi hajlandóság, közösségi élménnyé válik a demonstráció és a hangunk hallatása. Emellett nem elhanyagolható fejlemény, hogy kiépülnek, esetleg megerősödnek a kapcsolatok a szlovák és a magyar civil szféra között, azoknak a jószándékú szlovák aktivistáknak a bevonásával a tüntetésbe, akik korábban nem ismerték a szlovákiai magyar civileket. A szlovák-magyar kapcsolatokat a politikán kívül hosszú évtizedeken át nem ápoltuk megfelelően. Márpedig rá vagyunk utalva az együttműködésre és egymás megértésére az ügyeink hatékony szlovákiai képviselete érdekében. A tüntetés maga minden szempontból eleget tett az elvárásoknak. A mintegy másfélezer résztvevő, akik közül sokan több száz kilométert utaztak a fővárosba, szlovákiai viszonylatban már jelentős tömegnek számít. A demonstráció jelképei és mondanivalója elérte a szlovák sajtó ingerküszöbét, s ami legalább ugyanannyira fontos: a szlovákiai magyarság a Hedvig melletti kiálláson túl látványosan állást foglalt a demokratikus értékek mellett, példát mutatva ezzel az összes jóérzésű állampolgárnak. Erre az erkölcsi tőkére lehet alapozni a későbbi együttműködést, szövetségeket kialakítva ott, ahol azok nem feltétlenül léteznek vagy leépültek. Hogyan tovább? A bekapcsolódás az elnökválasztási kampányba és a Maiina Hedvig-ügyben szervezett tüntetés szimbolikus erejű gyakorlati lépés volt. Ezek segítenek abban, hogy jól körülhatárolható, témaközpontú ügyekre támaszkodva jöjjön létre az összefogás. Önmagukban viszont csak akkor lesznek igazán hasznosak, ha további akciók is kapcsolódnak hozzájuk - azaz nem maradnak egyszeri események, hanem egy folyamat részét képezik. (Ez a megállapítás u- gyanúgy érvényes a decemberi, kisiskolákkal kapcsolatos tüntetésre is.) Ügyeink szakmai képviseletén és vállalásán túl a Kerékasztalnak fontos társadalmi missziója van. Meg kell teremteni azt az öntudatos társadalmat, amelyben erény a közügyekben való részvétel. Fel kell-építeni egy olyan közeget, amely egyrészt kineveli a rátermett közszereplőket, másrészt' pedig hozzájárul a súlyunk növeléséhez. Ez hosszú folyamat, s hogy rövid távon mennyire súlyos állapotban van a társadalom, arra jó példa a siralmas részvételi arány az európai parlamenti választásokon. Ismét bízni kell a közügyekben való szerepvállalás értelmében, az aktív fellépésben. A kiábrándultság e- gyébként nem csak a magyarok problémája Szlovákiában. A leszakadó régiók helyzetét is csak a polgári öntudat növelésével, a hatékonyabb helyi lobbival lehet javítani. Erős érdekképviselet bíján nem marad más, mint olyan szereplőktől várni saját problémáink megoldását, akik nem akarnak, nem tudnak azokon javítani vagy nem kompetensek a kérdésben - mint például a szlovák pártok, a bürokrácia, az EurópaiUnió. Az utóbbi hónapok eseményei azt mutatják, a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának megvan a kellő felhatalmazása ahhoz, hogy ezeket a folyamatokat bátorítsa, felerősítse és koordinálja. Ugyanakkor nem szándékozik kisajátítani a témákat, és nem is egyedüli szereplője a folyamatoknak. Az egészséges társadalom létrehozása mindannyiunk közös ügye. A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának szóvivője A Malina Hedvig melletti pozsonyi tüntetés egyik emlékezetes jelenete: az igazságszolgáltatás koporsója (Somogyi Tibor felvétele)
