Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-07 / 130. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ 2014. JUNIUS 7. ÉLETUTAK 17 Mindenkinek van magánélete, még egy színésznek is. De vajon mennyire engedheti magához közel egy népszerű művész a rajongóit? Mi az, amit elmondhat, és mi az, amit esetleg a sajtó is rosszul tud? Feleségeiről és „nőügyeiről” beszélgettünk Bodrogi Gyulával, a Nemzet Színészével, aki áprilisban ünnepelte 80. születésnapját. F iatalkorában, gondolom, a nők kedvence volt. Mennyire engedte közel magához hölgyrajongóit? Mindig is távolságtartó voltam az ilyen dolgokban. Valóban sok rajongóm volt fiatalkoromban, de igyekeztem nem engedni a „lehetőségnek” és kísértésnek. Soha nem voltam egy kezdeményező típus, de mondhatnám azt is, hogy soha nem tudtam udvarolni. Sokszor előfordult, hogy inkább a hölgyek udvaroltak nekem. Amíg fiiggeden voltam, mint minden férfi, azért én is kihasználtam egyszer-egyszer a széplányok közeledését. Általában osztálytársakkal kerültem közelebbi kapcsolatba. Akkoriban még nem volt divat az egyéjszakás kaland sem. A régmúltban valóban erkölcsösen éltünk mi, fiatalok, és ez véleményem szerint nagyon jó is volt. Hosszú heteknek kellett eltelniük ahhoz is, hogy a randevún, ami esedeg már a sokadik volt, az aktuális barátnőm kezét megérinthessem. Akkoriban nem diszkókba, hanem táncklubokba jártunk. Teljesen normálisan táncoltunk. A partnerünknek tánc közben csak a derekát foghattuk meg. Be kellett tartani a szigorú etikettet. Alkohol- fogyasztás is csak minimális volt. A lányoknak pedig mindig időre kellett hazaérkezniük. Az már szégyennek számított, ha a házmestert álmából kellett ébreszteni, kapuzárás után fel kellett csengetni. Ha jól emlékszem, a kapuzárás vagy 22, vagy pedig 23 órakor volt. Általában az első puszik mindig a sötét kapu alatt cuppantak el. Első felesége Torőcsik Mari volt. Hogyan ismerkedtek meg? Már a főiskolán felfigyeltem Marira. Emlékszem, ő volt a legszebb lány. Az iskolában mindenki csak Tündérkének nevezte - ez volt a beceneve. A fiúk az ő szívét akarták meghódítani, és őt halmozták el szinte folyamatosan bókokkal és virágokkal. Mari mindig is szerény és visszahúzódó lány volt. Ez talán abból is adódott, hogy egy Heves megyei kis faluban született és nevelkedett. Kilencévesen még gondolni sem mert a színészetre, mert apácának akart menni. Ahogy mindig mesélte: érezte, hogy bujkál benne a szereplési vágy, szeretett volna táncolni, énekelni, zongorázni, de egyikre sem volt lehetősége a Törőcsik Mari az Eszter hagyató- J..,, M kában. A híres magyar színésznő *- akivel Bodrogi 1955-től 1964-ig volt együtt - egy korábbi nyilatkozatában azt emelte ki, hogy bármennyire nem álltak jól anyagilag, mégis úgy érezték, nem szűkölködnek semmiben. „Csak mámorosán boldogok voltunk. Még szekrényünk sem volt, a lichthof kilincsére akasztottuk az estélyi ruháimat, és ha éppen volt egy kis pénzünk, akkor vettünk szegedi vágottat, és hozzá egy kis párizsit." A Legyen Ön is milliomos! Fábry Sándorral és híres vendégeivel - Bodrogival és Voith Ágival NAOAS SZENES Elettársával, Vass Angélával (Fotók: a szerző, MTI, oszk.hu, wikipedia) f i j y if 4 Hr'ilV * ikj 1 § |tf ""v í aJHH ry j, ~ lír i , 4 Bodrogi Gyula nőügyei „világ végén”. Életében az igazi változás akkor következett be, amikor Budapestre került, és a középiskolát már itt végezhette el. Gyerekként is csodálatosan énekelt. O az ének szakra került, én pedig a prózain tanultam a színművészeti főiskolán. A sors aztán úgy hozta, hogy Mari megismerkedett egy Somogyi nevű dramaturggal, aki feleségül kérte, és ő igent mondott. A hír futótűzként terjedt a főiskolán, és igazából engem is meglepett. Közvedenül az esküvő előtti napon az egyik barátomnak, aki a tanulás mellett kiválóan kosárlabdázott, mérkőzése volt, én pedig elhívtam Marit a mérkőzésre. Annyira jól sikerült ez a meccslátogatás, hogy Mari másnap ugyan hozzáment a dramaturghoz, de az másnap beadta a válókeresetet. Közelebbi barátságunk ekkor kezdődött el. Majd 1956 decemberében össze is házasodtunk. Mari - hiába volt még csak főiskolás - sok szerepet játszott, és nagyon népszerű is volt. Ekkoriban az emberek nem azt mondták, hogy Bodrogi Gyula, hanem egyszerűen csak a Torőcsik Mari férjének neveztek. Talán mi voltunk az első álompár. Rengeteg filmben és színdarabban is játszottunk együtt. Mámorosán és boldogságban éltünk. Gyermekünk azért nem lett, mert nem volt, illetve helyesebben nem lett volna a picire időnk. A válásunkban is talán komoly oknak volt tekinthető, hogy nem lett gyermekünk. Pontosan nyolc évet voltunk együtt, aztán szépen csendben elváltunk. Mindketten azt éreztük, hogy kifogytunk a közös élet öröméből. Ettől fiiggedenü napi kapcsolatban vagyunk, ugyanis mindig telefonálunk egymásnak. Mari még most is imádja a főztömet, és ha éppen Budapesten van, gyakran meglepem finomságokkal. Törő- csik Mari életem legnagyobb szerelme. Érdekes módon egyébként mindketten előbb találtunk új szerelmet, mint elváltunk volna. Mari Tordy Gézával, én pedig Voith Ágival kerültem kapcsolatba. Második felesége Voith Ági... Ezt múlt időben mondjam, vagy jelen idő is lehet? Jó kérdés, és megpróbálok diplomatikusan válaszolni rá. Ágival papíron a mai napig házastársak vagyunk, attól fuggedeniil, hogy huszonvalahány éve nem élünk együtt. Egyikünket sem zavarja, hogy férj és feleség vagyunk. Mindkettőnknek megvan a saját párja, akivel, népszerű megfogalmazásban, élettársi kapcsolatban él. Ágival akkor ismerkedtem meg, amikor még Marival éltem. Nem nevezhető hétköznapinak megismerkedésünk története. Marival a Balatonra tartottuk egy forró nyári reggelen, és azt vettük észre, hogy az út szélén két fiatal, csinos lány stoppol, és felvettük őket. Almádig vittük őket, egy finom bambit is megittunk, majd elköszöntünk. Ok tudták, hogy kik is vagyunk, de mi nem sejtettük semmit sem kilétükről. Pedig Ági anyukája, Mészáros Ági a kolléganőnk volt. Már akkor felfigyeltem a szem- revaló Voith Ágira, aztán nagyon sokáig nem találkoztunk. De úgy látszik, a sors akarata győzött. A József Attila Színházban, a Kaktusz virága című darabba női partnert, szereplőt kerestek számomra. A válogatáson csodák csodájára ott állt előttem az egykori stoppos szépség, Voith Ági. Mivel nekem is volt azért beleszólásom abba, hogy ki legyen a partnerem, egyértelmű, hogy Ágit választottam. Ezek után pedig elindult a közös életünk. Nagykanállal ettük az életet. Olyanok voltunk, mint két kamasz. A színházban annyi „bűncselekményt” követtünk el, hogy nem győztek fegyelmiket adni nekünk. Jó és boldog életünk volt. Szerelmünk gyümölcse pedig fiunk, Ádám lett. Gyermekük, Ádám ötéves volt, amikor Vass Angéla belépett az életükbe. Beszélgetésünk elején utaltam rá, hogy mindig is igyekeztem, illetve törekedtem arra, hogy ne engedjem nagyon közel magamhoz a „külsős” rajongókat. Angéla másképpen került a szívembe. Édesanyjával közel laktak a József Attila Színházhoz, és szinte rendszeresen finomabbnál finomabb süteményeket küldött be nekem a színházba. Talán ezért született az a mondás is, hogy a férfit a legkönnyebben a gyomrán keresztül lehet megfogni. Angéla ráadásul csodálatosan csinos hölgy volt. Modellként dolgozott, ezzel pedig, gondolom, elmondtam a lényeget. Fiatal kora ellenére rajongott értem már akkor is. Én voltam a kedvenc színésze. Voith Ágival egy idő után elváltak útjaink. Ágival ettől fiiggedenü! nem váltunk el egymástól haraggal. A mai napig is összejárunk, az ünnepeket közösen tartjuk, és sok közös fellépésünk is van. Hiába szakítottam Marival, Ágival, továbbra is becsülöm és szeretem őket. Naponta beszélünk telefonon, a szerelemből barátság lett, ami mindennél többet ér. Albert József
