Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-07 / 130. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 7. \ Vélemény És háttér 7 A magyar reklámadó miatt megszűnhetnek a szennyműsorok, de egy csomó értékes is Népelsötétítés Csütörtök este azok is megtudták, mit jelent a tervezett magyarországi reklámadó, akik eddig nem érdeklődtek iránta. JUHÁSZ KATALIN A magyar sajtó modernkori történetében példátlan összefogásnak voltunk tanúi. Hatvannégy tévécsatorna, rádió, online és nyomtatott lap csatlakozott a Magyar Reklámszövetség tiltakozásához a reklámadó bevezetése ellen. Az RTL Klub, a TV2, sőt a kormányközeli HírTV is elsötétült negyed órára. A rádiók a tiltakozás szövegének beolvasásával, a nyomtatott sajtó égy- egy üres oldallal, az online felületek, köztük a Magyar Nemzet Online szintén elsötétítéssel fejezte ki tiltakozását. A Fidesz kultúrpolitikusa, L. Simon László hétfőn terjesztette be a reklámadóról szóló javaslatát, amely adósávokban határozza meg a reklámbevételek adóját. A 20 milliárd forintot meghaladó bevételt 40 százalékos adó terhelné - ráadásul már idén. Az adó alapja a médiában, sajtóban, szabadtéri reklámhordozókon, járművön, nyomtatott anyagokon vagy ingatlanon, valamint az interneten közölt hirdetésekből származó bevétel. Az új adóból 8-10 milliárd forintos bevételt várnak, a Magyar Reklámszövetség szerint viszont 30-40 milliárdos kárt okozna a gazdaságnak az intézkedés. A reklámok drágulásával csökkenne a hirdetők száma, ennek következtében népszerű tévéműsorok és közkedvelt rovatok szűnnének meg. Az első számú vesztes az utolsó magánkézben lévő tévécsatorna, az RTL Klub lenne, a kis csatornák pedig akár meg is szűnhetnek. (Egy fideszes országgyűlési képviselő a minap nagyon okosan ki is fejtette a tévében, hogy szerinte felesleges ennyi tévé- csatorna.) A reklámadó elsősorban a saját gyártású, népszerű tévésorozatokat veszélyezteti, mint amilyen a Jóban-rosszban és a Barátok közt, valamint a tehetségkutató show-műsorokat, amelyek népszerűsége a közelmúltban minden tervet túlszárnyalt. A jövőben a közösségi oldalakat is megadóztatnák, ígérte L. Simon László, és példaként említette a politikusok facebookos, illetve youtube-os hirdetéseit. Mert bizony ezt a hírverést sem lehet adózatlanul tűrni. Mindez bizony egy adónak álcázott „kivégzés”. Amelyet szerintem - tiltakozás ide, vagy oda - minden gond nélkül megvalósítanak. Mert megtehetik. Bár nálam jobban kevesen utálják a Barátok köztöt és a Jó- ban-rosszbant, most engedtessék meg, hogy kiálljak e sorozatok mellett. Mert bár a két nagy kereskedelmi csatorna remek érzékkel fenyeget a népszerű sorozatok megszűnésével, szerintem a legnagyobb kár az ugyanebből a büdzséből készülő hír- és tájékoztató műsorokat (Tények, Mokka, Napló, Aktív) érné. Rendkívüli dolog, hogy a kormánybarát Magyar Nemzet is keményen nekiment a terveknek. Vezércikkében arról ír, hogy „a kétharmad most valóban rá akar lépni a sajtószabadság torkára. A reklámadónak ugyanis sem más értelme, sem más üzenete nincs”. Egyöntetűen elutasítják a reklámadót a területen működő szakmai szövetségek és egyesületek is, amelyek szerint a végső válasz a magyar székhelyű vállalkozások külföldre költözése lehet. Az üggyel nagyon is összefügg, hogy sorra mondanak fel az újságírók az origo.hu. hírpor- tálnál. A Hírek rovat újságíróinak többsége otthagyja a portált, a videós szekció teljes gárdája felmondott, azaz a hatalomnak sikerült szétzúznia az egyik legfontosabb magyarországi hírportált. És csupán annyit kellett tennie, hogy kirú- gatta a főszerkesztőt, nem sokkal azután, hogy az Origó nyilvánosságra hozta Lázár János államtitkár luxusszállodás, hat éjszakára kétmillió forintos ügyét. No comment. Nem szeretnék ma Magyarországon újságíróként dolgozni... Micike, ez a fenék nem fér a fejembe, ez a láb nem megy ki belőle! (Peter Gossányi rajza) >r> \ \ 1 \ ^ ^ / / . » 1 1 J / / I ' - l/f / JEGYZET A bűnbak PUHA JÓZSEF Menesztése után is célkeresztben van a szlovák közmédia volt munkatársa. Elkövetett egy óriási hibát, a legnépszerűbb közösségi oldalon megkérdezte, miért ne tehetne „egy bizonyos dolgot” a családját meglopó romával. Ha valamelyik honlapon, álnév mögé bújva írja ezt, a haja szála se görbül. Sőt, jó néhányan lájkolták volna. Aki figyeli a fórumokat, főleg azokat, amelyeken kisebbségekről van szó, láthatja, egyre több a rasszista bejegyzés. Talán akkor sem büntették volna meg a televízióst, ha politikusként vagy mondjuk az elnöki hivatal osztályvezetőjeként mondott volna ilyesmit. Bemondóként viszont el kellett vinnie a balhét. Ami rendben is van, közszolgálati intézmény nem tolerálhat ilyen kijelentést, még akkor sem, ha azt egy károsult teszi. De most már bocsássunk meg neki és hagyjuk élni. Egy ilyen bejegyzésből nem következik automatikusan, hogy az illető fajgyűlölő. Afórumozókegy része viszont az. Ráadásul, ahogy lenni szokott, átestünk a ló másik oldalára. Végre van egy kirakatbábu, akibe nagyokat lehet rúgni. Egy celeb - akiről mindent tudunk, csak azt nem, mi a foglalkozása - felszólította a kirúgott műsorvezetőt, kéijen elnézést a romáktól. Ha utánanézett volna, tudná, hogy ez már megtörtént. De az nyilván fel se merült benne, hogyha már idáig fajultak a dolgok, a tolvajló romának is illene megszólalnia, bocsánatot kérnie. Lehet, hogy ő megússza, a bemondó viszont a karrierjével fizetett. Nem ismerem közelebbről a kirúgott hölgyet. Tételezzük fel, ez a munka volt az álma, s mindent megtett, hogy idáig eljusson. Óriási hibát követett el. De tegyük a szívünkre a kezünket: mondtunk valaha meggondolatlanul olyat, amit később megbántunk? Bizonyára. S ha mindannyian a munkánkkal fizettünk volna érte, kevesen dolgoznánk jelenlegi munkahelyünkön. Ót egy életre megbélyegezték, a média kapui bezárultak előtte. Sőt, bizonyára nincs olyan cég, amely most alkalmazná. A történtek kapcsán, a hibázó televíziós után most már ideje volna megbüntetni a fajgyűlöletüket az interneten kiélőket is, akik bárkit kedvükre gyaláz- hatnak. És persze a betörőket is illene, alďk közül sokan megússzák, vagy jelentéktelen büntetést kapnak. KOMMENTÁR Etnikai, polgári RAVASZ ÁBEL Az elmúlt hónapok választásai (megyei, elnöki, európai) legfőbb tanulsága szlovákiai magyar szempontból az, hogy legalább 2016-ig fennmarad a gyakorlati kétpártrendszer az ország déli részén. Az is látszik már, hogy a fő törésvonal némileg változik: az etnikai és a polgári politizálás között húzódhat. Az MKP a három szavazáson sikeresen biztosította továbbélését 2012-es, sorozatban második országos választási fiaskója után is. Apárt ugyan érzékeny veszteségeket szenvedett el a megyei és az európai szinten is, voltak viszont szimbolikus győzelmei - elsősorban Berényi nagyszombati teljesítménye, illetve az, hogy a párt a legutóbbi voksoláson több szavazatot kapott a rivális Hídnál. Az MKP karakán lépése Bárdos Gyula államfői jelölésével megmozdította a párt struktúráit és holdudvarát, mindazonáltal megmutatta az MKP, mint idea határait is: a magyarokat megszólító ellenjelölt nélkül sem sikerült maga mögött integrálnia a szlovákiai magyarság egészét. Az MKP így egy etnikai politizálást bemutató erő maradt, amely azonban az általa képviselni kívánt etnikumnak csak egy részét képes megszólítani. Bár a Híd az említett választásokon sikeresen megvetette a lábát olyan helyeken is, ahol eddig nem volt jelen - a legfontosabb talán az Európai Parlament-, de a pártban nem volt elegendő erő, hogy délenjobban teljesítsen riválisánál. Mindazonáltal a Híd ma is a korábbiakhoz hasonló arányokban tudja hozni a magyar és szlovák szavazók és politikusok elegyét, ami egyedülállóvá teszi a politikai palettán. A párt jelentősebb ideológiai változásokon ment át, mint az MKP: multietnikus erőből polgárivá igyekszik átformálni magát, s ez mélyebb és erőteljesebb jelenlétet feltételez az északi régiókban, valamint nagyobb odafigyelést kíván az országos szintű témákkal kapcsolatban. A Híd Lucia Žitňanská bevonásával pedig talán végre megtalálta azt a személyt, aki szlovákként hasonló húzónév lehet északon, mint Bugár Béla délen. Itt tartunk ma: a két párt tovább vívj a harcát a magyar szavazók kegyeiért, és ebbe eddig jelentős mértékben sem a szlovák pártok, sem a „harmadik erő” (az új kereszténydemokrata párt) nem tudtak epizódszereplőnél komolyabban beleszólni. Ráadásul a választási eredmények és a közvélemény-kutatások azt mutatj ák, csökken a mozgás a két párt tábora között, és inkább az a döntő, hogy melyik tudja jobban mobilizálni a híveit. Alacsony részvételnél (mint az európai választások) rendre az MKP a nyerő, magasabbaknál inkább a Híd erősebb. Úgy tűnik, a 2009 után kialakult szlovákiai magyar kétpártrendszer legalább a 2016-os parlamenti választásokig (vagy még tovább) nem változik. Ez nem csupán elitjei személyi összetételéből következik, hanem a két olyan, egymástól eltérő vízió - az etnikai politizálás és a polgári politizálás - megjelenítéséből is, amelyekkel szavazóik tisztában vannak, és amelyek között csökkenni látszik az átjárás esélye. FIGYELŐ Német-francia „barátság” Hetven évvel a normandiai partraszállás után a francia lakosság szemében az ország legstabilabb szövetségese Németország, az USA csak utána következik, Oroszország támogatottsága pedig óriásit esett. Ez derül ki egy közvélemény-kutatásból, amelyet a „D-day” évfordulója alkalmából rendelt egy regionális francia lap. A francia-német páros széthúzása ellenére a volt ellenséges országot a megkérdezettek 82%-a tekinti biztos szövetségesnek, ugyanúgy, mint 10 éve. Az Egyesült Államokban a megkérdezettek 77%-a bízik, 22 százalék- ponttal több, mint tíz éve, amikor Amerika támogatottsága az iraki háború miatt megcsappant. Ezzel szemben az ukrajnai válság, illetve a Krím bekebelezése miatt Oroszország támogatottsága 26 százalékpontot esett, most csupán 13%. Sőt Oroszország a harmadik legfenyegetőbb ország a közvélemény szerint; 17%-nyian gondolják így. Oroszország után Irán (22%) és Irak (20%) következik. Tíz éve még csak a megkérdezettek 3%-a tartott Oroszországtól. A szovjet és az amerikai szerep megítélése Németország 2. világháborús vereségében is sokat változott. Míg egy 1945-ös felmérés szerint a franciák 57%-a gondolta, hogy a győzelem a legnagyobb mértékben a szovjetek érdeme volt, akik már 1941-től harcban álltak a németekkel, és mintegy 20 millió katonát veszítettek, most csak a megkérdezettek 23%-a véli ezt. Ezzel szemben most 49%-nak az a véleménye, hogy főleg az amerikai hadsereg érdeme a Harmadik Birodalom veresége, pedig rögtön a háború után még csak 20%-nyian gondolták így. (MTI)
