Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-06 / 103. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 6. Kultúra 13 A pozsonyi Bohémélet tele van elidegenítő effektusokkal, a nézők senkivel sem tudnak azonosulni Brecht kontra Puccini Éva Homyáková Mimi szerepében (Jozef Barinka felvétele) RÖVIDEN A szavak hatásáról Pozsony. A S(z)lomarát Polgári Társulás szervezésében zajló beszélgetéssorozat holnapi vendége Tobias Szidi színésznő és Jana Kirschner énekesnő, akik zenéről, játékról, szavakról és azok hatásáról cserélnek eszmét. A házigazda ezúttal is Lucia Satinská. A Nepoznáme sa?/Nem ismerjük egymást? sorozat keretében havonta egy-egy művészeti ág hazai magyar és szlovák képviselői találkoznak a nemzetiségileg vegyes közönséggel. „Néha rájövünk, hogy már rég ismerjük egymást, néha megtudunk egymásról valami újat” - áll a meghívóban. A kezdés időpontja 18 óra, helyszín a Pozsonyi Magyar Intézet. (juk) Díjazták a női börtönsorozatot New York. Egy női börtönben játszódó sorozat, a második éve futó Orange Is the New Black kapta a melegek és leszbikusok rágalmazása ellen küzdő szervezet, a GLAAD médiadíját a legjobb vígjátékszéria kategóriában. Az elismerést a meleg közösség elfogadását elősegítő, kiemelkedő teljesítményért ítélik oda. A szervezet több alkalommal és helyszínen osztja ki díjait zene, film, televíziós és más kategóriákban. (MTI) Tarolt a pókember Los Angeles. Meghódította Észak-Amerikát A csodálatos pókember 2. A szuperhősfilmre 92 millió dollár értékben váltottak jegyet az első hétvégén. A film az év egyik nagy dobásának ígérkezik, s csak az első azoknak a szuperhős- és szörnyfilmeknek a sorában, amelyek augusztusig kerülnek a mozikba, köztük a Godzilla és azX-Men. (MTI) Csáji Attila kiállítása a kassai Rovás Akadémián Fókuszban a fény A Szlovák Nemzeti Színház a legjobb úton halad affelé, hogy elaggott színpadi kreációk panoptikumává váljon. A balett-társulat Yuri Vámos húsz éve készült koreográfiáját, a Szent- ivánéji álmot, az opera Peter Konwitschny két esztendő híján negyedévszázados Bohéméletrendezését állította színpadra. VOJTEK KATALIN Persze, tudjuk, világszerte elismert művészekről van szó, de nekik is lehetnek kevésbé ihletett pillanataik. Ebben a Bohéméletben a múzsa a látvány- tervező Johannes Leiackemek és a fénydizájner Steffen Bött- chernek tartogatta a csókját. Nagyszerű a színpadkép Párizs sziporkázó fényeivel, a hatást olykor még fokozza a csillagos ég és a hóesés látványa. Maga a színpad szinte üres. Az I. felvonásban Konwitschny nagylelkűen engedélyezett egy pici kályhát, egy festőállványt és egy ágyat. A IV. felvonásra mindez eltűnik, még az ágy is, épp amikor a haldokló Miminek a legnagyobb szüksége lenne rá. De ez benne a pláne. C'est le capitalisme. Mert erről van szó, az embert mindenétől, még önmagától is megfosztó kapitalizmusról. Aki nem nyomorgott, fogalma sincs az életről, sőt, még énekelni sem tud, állítja Konwitschny a műsorfüzetben. A IQ. felvonás után nem megy le a függöny, azonnal jön a IV. felvonás. Nem sötétül el a nézőtér, a szín is változatlan, csak a behavazott föld van, semmi más. Mimi itt szenved ki, a hóban, a téli ég alatt, hogy az utolsó taktus elhangzása után nyomban feltápászkodjon, és a többi szereplővel együtt hajlongva fogadja a tapsot. Furcsamód az a rendező, aki a szereplőktől teljes azonosulást kíván a nélkülöző bohémekkel, merőben az ellenkezőjét várja el a nézőktől: ne azonosuljanak senkivel és semmivel, és ha netán mégis megindítaná őket a hősnő halála, pár brechti elidegenítő effektussal ennek nyomban véget vet. Hogy miért kell Miminek a szabadban, a puszta földön meghalnia, rejtély. Puccininál szó sincs arról, hogy a bohémek elvesztették volna nyomorúságos bérszobájukat. A szövegkönyv a IV. felvonásban 12 instrukciót tartalmaz az ágyra vonatkozóan, egyszer még az énekelt szövegben is előfordul. Konwitschny nem húzta ki ezt a részt, így Schaunard elénekelheti, hogy „Jer, vigyük er- rébb az ágyat!”, csak éppen nincs mit. Igaz, hogy a rendezőnek többször is húznia kellett volna, ha el akarja kerülni az abszurd szituációkat. Ugyancsak a IV. felvonásban Marcelnek festenie, Rodolphe- nak írnia kellene a padlásszobájukban. Ehelyett valahol kint, a szabadban Marcel egy bottal a havas földet kapirgálja, miközben panaszkodik, hogy „De rossz ez az ecset!”, majd magát és barátját így biztatja: „Dolgozzunk!” A példákat még sorolhatnánk, de minek. Világtrend ellen nincs apelláta. Régen az operában az énekesek zsarnokoskodtak és változtattak önkényesen a műveken, ma a rendezők. Az énekesek a hangjukat akarták csillogtatni, amíg volt, a rendezők a koncepciójukat - akkor is, ha nincs. De azért ne legyünk igazságtalanok, vannak ennek a rendezésnek jó pillanatai is. Mint például a Momus kávéház előtti jelenetben, ahol fehér ruhás kötéltáncos lány egyensúlyoz egy láthatatlan kötélen a csillagos ég alatt, és a zsibongó karácsonyi tömeg mozdulatlanná merevedik, ahányszor Mimi és Ro- dolphe a szerelemről énekel. De Konwitschny itt is gondoskodik arról, hogy ne andalod- junk el túlságosan: a felvonás végén egy több embernyi magasságú, otromba diótörő figurát vonszoltat be a színre, mikulásoknak öltözött fúvószenekar kíséretében. Jó a III. felvonás befejezése is: míg a szerelmesek civakodnak, a kocsma egyik távozó, becsípett vendége felül egy koporsót szállító kocsira, és onnan integet vidáman Muset- te-nek. Sajnos, az április 26-i repertoárelőadás nem olyan volt, amit az ember a zsöllyében hátradőlve, mindenről megfeledkezve élvezhet. Az énekesek teljesítménye felemás benyomást keltett: hangilag ezúttal a férfiak voltak jobb formában. Bántóan kemények voltak a Mimit alakító Éva Hornyáková kezdőhangjai, élesek a magasságai, kevéssé kifejező a középregtisztere. Elgondolkodtató, hogy bár kisebb mértékben, de hasonló gondokkal küzdött a Musette-et éneklő Andrea Vízvári is. Remélhetően mindkét esetben csak átmeneti indiszpozícióról van szó, nem pedig a túlzott igénybevétel okozta problémáról. Tomáš Juhásnak minden adottsága megvan Ro- dolphe szerepéhez, de az árnyaltabb hangi megformálással és az olasz dolcezzával adósunk maradt, a magasságai sem voltak mindig probléma- mentesek. Nagyon rokonszenves volt Dániel Čapkovič Mar- cellója és Peter Mazalán Scha- unardja. Az est legemlékezetesebb pillanata a szép hangú, nagyon természetesen éneklő Peter Kellner (Collíné) megin- dítóan bensőséges Kabátáriája volt. Konwitschnynak nem sikerült ráerőltetnie Puccinira Brechtet. Puccini áradó, szárnyaló muzsikája könnyedén lerázza magáról a hidegen spekulatív, „elidegenítő” rendezést. Ez elsősorban a dirigens, Friedrich Haider érdeme, akinek irányítása alatt mindig magára talál a zenekar. Ha- idernek köszönhetően megkaptuk azt a melegséget, színt és érzelmet, amit Konwitschny művileg igyekezett eltávolítani Puccini operájából. KOVÁCSÁGNES Kassa. Csáji Attila nemzetközileg elismert, Munkácsy-díjas festőművész, grafikus, fényművész és holográfus munkáiból nyílt kiállítás a Rovás Akadémia galériájában. A művész felmenői Szepsiből származnak, ahol édesapja református lelkészként szolgált. Ő maga nyolcéves koráig Kassán élt, mindaddig, amíg családját ki nem telepítették. Ezt a nyomasztó élményt .egy boldog hollandiai év feledtette vele, ott kezdett el rajzolni. Az 1956-os események folytán vidéki száműzetés következett, majd az egri főiskola, aztán egy római ösztöndíj. Rómából hazatérve feladatának tartotta az underground művészet szervezését - létrehozta a SZÜRENON csoportot, majd számos otthoni és külföldi avangárd kiállítást szervezett Magyarországon és külföldön. Csáji Attila elsősorban a lézerfény képi lehetőségeit kutatja, ezzel vált nemzetközileg is ismertté. Úgynevezett preho- lografikus vagy szuperpozíciós módszert alakított ki, amely világviszonylatban is egyedülállónak bizonyult, s a módszert, valamint az eszközrendszert 1980-ban szabadalmaztatták. Számos innovatív kezdeményezésbe fogott, és több új intézményt alapított, vagy segített újraindítani. MOZIJEGY A csajok bosszúja MÉSZÁROS GYÖRGY Hol vannak már az olyan klasszikus vígjátékok, mint a Micsoda nő!, az Igazából szerelem vagy a Lesz ez még így se! ? Manapság a legtöbb romantikus vígjáték pont olyan, mint egy látványfilm. A mozi elején elég kikapcsolni az agyunkat és bámulni a vásznat. A látványfilmeknél még megbocsátható, egy romantikus vígjáték esetében azonban elég lehangoló, ha agy nélkül kell végignéznünk. A csajok bosszúja című romantikus vígjáték sajnos pont ebbe a kategóriába tartozik. Pedig néhány intelligensebb poénnal és kidolgozottabb karakterekkel lehetett volna akár remek film is. A készítők azonban megelégedtek egy Adam Sandler-féle altesti poénokra kihegyezett mozi elkészítésével. A menő üzletember Mark (Nikolaj Coster-Waldau) egyszerre három nővel folytat viszonyt: feleségével, Kate-tel (Leslie Mann), egy jogásszal, Carly-val (Cameron Diaz) és egy bombázó cicababával (Ka- ^te Upton). A sorozatos megcsalások persze kiderülnek, és a három nő megismerkedik egymással. Ahelyett azonban, hogy- egy iszapbunyó során tépnék meg egymást a hölgyek, inkább (eléggé szürreális módon) szövetkeznek, hogy kikészítsék a csalfa férfit. Arra egyikük sem számít, hogy a legjobb barátnőkké válnak a nagy összeesküvés közepette. Pedig ez a helyzet, és Nick Cassavetes rendező ezt tolja a néző képébe nagyon giccsesen, nagyon szájbarágósán. A poénok nagy része is inkább fárasztó vagy undorító, mint vicces. Azokban a pillanatokban, amikor a készítők nem a rókázásra és az altesti humorra koncentrálnak, a film szinte élvezhetővé válik - kár hogy ezekből a jelenetekből van kevesebb A csajok bosszújában. A két filmes utaCameron Diaz és Nikolaj Coster-Waldau (Fotó: TASR/AP) lás (Rocky, Harcosok klubja) kifejezetten találó. Leslie Mann és Cameron Diaz hozza a tőlük elvárható szintet. A modellből színésznővé váló Kate Upton szerepe kimerül abban, hogy jól néz ki - ő lenne a fő látványelem ebben a filmben. A Trónok harca sztárjának, Nikolaj Coster-Waldau- nak ez az első komolyabb lélegzetvételű szerepe Hollywoodban. Meglátjuk, mire viszi még az álomgyárban. A csajok bosszúja (amerikai vígjáték, 108 perc, 2014). Rendezte: Nick Cassavetes. Szereplők: Cameron Diaz, Leslie Mann, Nikolaj Coster- Waldau, Don Johnson, Taylor Kinney, Kate Upton