Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)

2014-05-06 / 103. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 6. Kultúra 13 A pozsonyi Bohémélet tele van elidegenítő effektusokkal, a nézők senkivel sem tudnak azonosulni Brecht kontra Puccini Éva Homyáková Mimi szerepében (Jozef Barinka felvétele) RÖVIDEN A szavak hatásáról Pozsony. A S(z)lomarát Polgári Társulás szervezésében zajló beszélgetéssorozat holnapi vendége Tobias Szidi szí­nésznő és Jana Kirschner énekesnő, akik zenéről, játékról, szavakról és azok hatásáról cserélnek eszmét. A házigazda ezúttal is Lucia Satinská. A Nepoznáme sa?/Nem ismerjük egymást? sorozat keretében havonta egy-egy művészeti ág hazai magyar és szlovák képviselői találkoznak a nemzetisé­gileg vegyes közönséggel. „Néha rájövünk, hogy már rég is­merjük egymást, néha megtudunk egymásról valami újat” - áll a meghívóban. A kezdés időpontja 18 óra, helyszín a Po­zsonyi Magyar Intézet. (juk) Díjazták a női börtönsorozatot New York. Egy női börtönben játszódó sorozat, a második éve futó Orange Is the New Black kapta a melegek és leszbiku­sok rágalmazása ellen küzdő szervezet, a GLAAD médiadíját a legjobb vígjátékszéria kategóriában. Az elismerést a meleg közösség elfogadását elősegítő, kiemelkedő teljesítményért ítélik oda. A szervezet több alkalommal és helyszínen osztja ki díjait zene, film, televíziós és más kategóriákban. (MTI) Tarolt a pókember Los Angeles. Meghódítot­ta Észak-Amerikát A csodá­latos pókember 2. A szuper­hősfilmre 92 millió dollár ér­tékben váltottak jegyet az el­ső hétvégén. A film az év egyik nagy dobásának ígér­kezik, s csak az első azoknak a szuperhős- és szörnyfil­meknek a sorában, amelyek augusztusig kerülnek a mo­zikba, köztük a Godzilla és azX-Men. (MTI) Csáji Attila kiállítása a kassai Rovás Akadémián Fókuszban a fény A Szlovák Nemzeti Szín­ház a legjobb úton halad affelé, hogy elaggott színpadi kreációk pa­noptikumává váljon. A balett-társulat Yuri Vá­mos húsz éve készült ko­reográfiáját, a Szent- ivánéji álmot, az opera Peter Konwitschny két esztendő híján negye­dévszázados Bohémélet­rendezését állította színpadra. VOJTEK KATALIN Persze, tudjuk, világszerte el­ismert művészekről van szó, de nekik is lehetnek kevésbé ihle­tett pillanataik. Ebben a Bo­héméletben a múzsa a látvány- tervező Johannes Leiackemek és a fénydizájner Steffen Bött- chernek tartogatta a csókját. Nagyszerű a színpadkép Párizs sziporkázó fényeivel, a hatást olykor még fokozza a csillagos ég és a hóesés látványa. Maga a színpad szinte üres. Az I. felvo­násban Konwitschny nagylel­kűen engedélyezett egy pici kályhát, egy festőállványt és egy ágyat. A IV. felvonásra mindez eltűnik, még az ágy is, épp amikor a haldokló Miminek a legnagyobb szüksége lenne rá. De ez benne a pláne. C'est le capitalisme. Mert erről van szó, az embert mindenétől, még önmagától is megfosztó kapita­lizmusról. Aki nem nyomorgott, fogalma sincs az életről, sőt, még énekelni sem tud, állítja Konwitschny a műsorfüzetben. A IQ. felvonás után nem megy le a függöny, azonnal jön a IV. felvonás. Nem sötétül el a nézőtér, a szín is változatlan, csak a behavazott föld van, semmi más. Mimi itt szenved ki, a hóban, a téli ég alatt, hogy az utolsó taktus elhangzása után nyomban feltápászkodjon, és a többi szereplővel együtt haj­longva fogadja a tapsot. Fur­csamód az a rendező, aki a sze­replőktől teljes azonosulást kí­ván a nélkülöző bohémekkel, merőben az ellenkezőjét várja el a nézőktől: ne azonosuljanak senkivel és semmivel, és ha ne­tán mégis megindítaná őket a hősnő halála, pár brechti elide­genítő effektussal ennek nyom­ban véget vet. Hogy miért kell Miminek a szabadban, a puszta földön meghalnia, rejtély. Puccininál szó sincs arról, hogy a bohémek elvesztették volna nyomorúsá­gos bérszobájukat. A szöveg­könyv a IV. felvonásban 12 instrukciót tartalmaz az ágyra vonatkozóan, egyszer még az énekelt szövegben is előfordul. Konwitschny nem húzta ki ezt a részt, így Schaunard eléne­kelheti, hogy „Jer, vigyük er- rébb az ágyat!”, csak éppen nincs mit. Igaz, hogy a rende­zőnek többször is húznia kel­lett volna, ha el akarja kerülni az abszurd szituációkat. Ugyancsak a IV. felvonásban Marcelnek festenie, Rodolphe- nak írnia kellene a padlásszo­bájukban. Ehelyett valahol kint, a szabadban Marcel egy bottal a havas földet kapirgálja, miközben panaszkodik, hogy „De rossz ez az ecset!”, majd magát és barátját így biztatja: „Dolgozzunk!” A példákat még sorolhatnánk, de minek. Világ­trend ellen nincs apelláta. Ré­gen az operában az énekesek zsarnokoskodtak és változtat­tak önkényesen a műveken, ma a rendezők. Az énekesek a hangjukat akarták csillogtatni, amíg volt, a rendezők a kon­cepciójukat - akkor is, ha nincs. De azért ne legyünk igazság­talanok, vannak ennek a rende­zésnek jó pillanatai is. Mint pél­dául a Momus kávéház előtti je­lenetben, ahol fehér ruhás kö­téltáncos lány egyensúlyoz egy láthatatlan kötélen a csillagos ég alatt, és a zsibongó karácso­nyi tömeg mozdulatlanná me­revedik, ahányszor Mimi és Ro- dolphe a szerelemről énekel. De Konwitschny itt is gondos­kodik arról, hogy ne andalod- junk el túlságosan: a felvonás végén egy több embernyi ma­gasságú, otromba diótörő figu­rát vonszoltat be a színre, miku­lásoknak öltözött fúvószenekar kíséretében. Jó a III. felvonás befejezése is: míg a szerelmesek civakodnak, a kocsma egyik tá­vozó, becsípett vendége felül egy koporsót szállító kocsira, és onnan integet vidáman Muset- te-nek. Sajnos, az április 26-i reper­toárelőadás nem olyan volt, amit az ember a zsöllyében hátradőlve, mindenről megfe­ledkezve élvezhet. Az énekesek teljesítménye felemás benyo­mást keltett: hangilag ezúttal a férfiak voltak jobb formában. Bántóan kemények voltak a Mimit alakító Éva Hornyáková kezdőhangjai, élesek a magas­ságai, kevéssé kifejező a közép­regtisztere. Elgondolkodtató, hogy bár kisebb mértékben, de hasonló gondokkal küzdött a Musette-et éneklő Andrea Víz­vári is. Remélhetően mindkét esetben csak átmeneti indisz­pozícióról van szó, nem pedig a túlzott igénybevétel okozta problémáról. Tomáš Juhásnak minden adottsága megvan Ro- dolphe szerepéhez, de az ár­nyaltabb hangi megformálás­sal és az olasz dolcezzával adó­sunk maradt, a magasságai sem voltak mindig probléma- mentesek. Nagyon rokonszen­ves volt Dániel Čapkovič Mar- cellója és Peter Mazalán Scha- unardja. Az est legemlékezete­sebb pillanata a szép hangú, nagyon természetesen éneklő Peter Kellner (Collíné) megin- dítóan bensőséges Kabátáriája volt. Konwitschnynak nem sike­rült ráerőltetnie Puccinira Brechtet. Puccini áradó, szár­nyaló muzsikája könnyedén le­rázza magáról a hidegen spe­kulatív, „elidegenítő” rende­zést. Ez elsősorban a dirigens, Friedrich Haider érdeme, aki­nek irányítása alatt mindig magára talál a zenekar. Ha- idernek köszönhetően meg­kaptuk azt a melegséget, színt és érzelmet, amit Konwitschny művileg igyekezett eltávolítani Puccini operájából. KOVÁCSÁGNES Kassa. Csáji Attila nemzetkö­zileg elismert, Munkácsy-díjas festőművész, grafikus, fény­művész és holográfus munkái­ból nyílt kiállítás a Rovás Aka­démia galériájában. A művész felmenői Szepsiből származnak, ahol édesapja re­formátus lelkészként szolgált. Ő maga nyolcéves koráig Kas­sán élt, mindaddig, amíg csa­ládját ki nem telepítették. Ezt a nyomasztó élményt .egy boldog hollandiai év feledtette vele, ott kezdett el rajzolni. Az 1956-os események folytán vidéki száműzetés következett, majd az egri főiskola, aztán egy római ösztöndíj. Rómából hazatérve feladatának tartotta az under­ground művészet szervezését - létrehozta a SZÜRENON cso­portot, majd számos otthoni és külföldi avangárd kiállítást szervezett Magyarországon és külföldön. Csáji Attila elsősorban a lé­zerfény képi lehetőségeit kutat­ja, ezzel vált nemzetközileg is ismertté. Úgynevezett preho- lografikus vagy szuperpozíciós módszert alakított ki, amely vi­lágviszonylatban is egyedülál­lónak bizonyult, s a módszert, valamint az eszközrendszert 1980-ban szabadalmaztatták. Számos innovatív kezdemé­nyezésbe fogott, és több új in­tézményt alapított, vagy segí­tett újraindítani. MOZIJEGY A csajok bosszúja MÉSZÁROS GYÖRGY Hol vannak már az olyan klasszikus vígjátékok, mint a Micsoda nő!, az Igazából szere­lem vagy a Lesz ez még így se! ? Manapság a legtöbb romanti­kus vígjáték pont olyan, mint egy látványfilm. A mozi elején elég kikapcsolni az agyunkat és bámulni a vásznat. A látvány­filmeknél még megbocsátható, egy romantikus vígjáték eseté­ben azonban elég lehangoló, ha agy nélkül kell végignéznünk. A csajok bosszúja című ro­mantikus vígjáték sajnos pont ebbe a kategóriába tartozik. Pedig néhány intelligensebb poénnal és kidolgozottabb karakterekkel lehetett volna akár remek film is. A készítők azonban megelégedtek egy Adam Sandler-féle altesti po­énokra kihegyezett mozi el­készítésével. A menő üzletember Mark (Nikolaj Coster-Waldau) egy­szerre három nővel folytat vi­szonyt: feleségével, Kate-tel (Leslie Mann), egy jogásszal, Carly-val (Cameron Diaz) és egy bombázó cicababával (Ka- ^te Upton). A sorozatos megcsa­lások persze kiderülnek, és a három nő megismerkedik egymással. Ahelyett azonban, hogy- egy iszapbunyó során tépnék meg egymást a hölgyek, inkább (eléggé szürreális mó­don) szövetkeznek, hogy kiké­szítsék a csalfa férfit. Arra egyikük sem számít, hogy a leg­jobb barátnőkké válnak a nagy összeesküvés közepette. Pedig ez a helyzet, és Nick Cassavetes rendező ezt tolja a néző képébe nagyon giccsesen, nagyon szájbarágósán. A poénok nagy része is inkább fárasztó vagy undorító, mint vicces. Azokban a pillanatokban, amikor a ké­szítők nem a rókázásra és az al­testi humorra koncentrálnak, a film szinte élvezhetővé válik - kár hogy ezekből a jelenetek­ből van kevesebb A csajok bosszújában. A két filmes uta­Cameron Diaz és Nikolaj Coster-Waldau (Fotó: TASR/AP) lás (Rocky, Harcosok klubja) kifejezetten találó. Leslie Mann és Cameron Di­az hozza a tőlük elvárható szin­tet. A modellből színésznővé váló Kate Upton szerepe kime­rül abban, hogy jól néz ki - ő lenne a fő látványelem ebben a filmben. A Trónok harca sztár­jának, Nikolaj Coster-Waldau- nak ez az első komolyabb lélegzetvételű szerepe Holly­woodban. Meglátjuk, mire vi­szi még az álomgyárban. A csajok bosszúja (amerikai vígjáték, 108 perc, 2014). Rendezte: Nick Cassavetes. Szereplők: Cameron Diaz, Leslie Mann, Nikolaj Coster- Waldau, Don Johnson, Tay­lor Kinney, Kate Upton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents