Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-31 / 124. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ 2014. MÁJUS 31. INTERJÚ 15 m. Erre a múmiára is az Atacama-siva- tagban bukkantak csincsorrókról vajmi keveset lehet tudni, például azt, hogy északon a Csendes-óceán parti részén az Atacama-sivatagban éltek eléggé embertelen viszonyok közt, és bebalzsamozták halottaikat. A tudomány számára máig nem világos, hogy az egyszerű nomádok miért alkalmazták a rituális mumifiká- lást, és hogyan sajátíthatták el a mumifikálás bonyolult folyamatát, illetve egyszer csak miért hagytak fel a mumifikálással. A csincsorrók egy ideig - kb. négy évezreden keresztül - minden halottjukat tartósították, tehát nemcsak a törzsfőnököket, királyokat, mint ahogy azt később az egyiptomiak tették. Még a csecsemőket és a gyermekeket is bebalzsamozták, erről tanús-' kodnak a feltárt gyermekmúmiák. Elég sokat találtak belőlük. Mondhatom, eredményesen zárult a chilei Amerika Iskola kisdiákjainak osztálykirándulása. Igaz, nekik, akik ráadásul régészeti tagozatosok is voltak, sokkal könnyebb dolguk van, mint a régészekre játszó itteni iskolásoknak. Képzeljék csak: 1917- óta, amikor Max Uhle német régész felfedezte a csincsorrók első emlékeit, 12 ezer múmia került elő. Urbán Gabriella T feltéve kilo....▼..... ádwnti hajnali mise ""T" dúsgazdag úr ..Angeles párosán nyer! :erreg- t> alatt ónolt" 63-58; T verbuvál ► 106867 uraik T--r ómai 500 alkáli kőzet Osló lakosa szelíd erdei állat kicsinye belül pörget! létezik esztenpiatina takaró múlt idő —*— gallium kémiai ► jele Soha nem volt bennem kellő optimizmus Benedek Tibor fiából Benedek Tibor édesapja lettem - fogalmazta meg nem kis életiróniával saját történetét a Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész. Édesapja színész, konferanszié volt, idősebb fia pedig a medencében ért el világhírnevet. Benedek Miklóssal beszélgettünk. • • tanárként is dolgozott a színművészeti főiskolán. Egykori növendékei beváltották az ön által elvártakat? Öröm számomra, hogy a lemorzsolódás is kicsi volt, és ennek következtében sokan maradtak a pályán. Ebből következik, hogy napjainkban már ők sem fiatalok. Tizenegynéhány évvel ezelőtt az akkori növendékeim is azt gondolták, hogy mostanra majd minden téren könnyebb lesz. De sajnos ők is rájöttek már arra, hogy a színészi pálya sem mindig gyümölcsöző. A végzősökkel meddig tartotta a három lépés távolságot? Csak a diplomaosztóig. Attól kezdve mindenkit megkértem, hogy tegeződjünk, elvégre kollégák lettünk. A színházakban találkozom velük, és tudom, hogy tiszteletből sokan a mai napig is tanár úrnak szólítanak. Az igazi nagy öröm számomra az, amikor tanácsot is tőlem kérnek. Mennyire tudják elfogadni a fiatalok a nagy színész tanácsait? Ez érdekes kérdés. Tudja, érzem, hogy tisztelnek és felnéznek rám a tanítványaim, de azért megoszlanak a vélemények. Vannak, akik elfogadják, amit gondolok a mai, modern színházról, de olyanok is akadnak, akik ebben nem értenek velem egyet. A főiskolán két osztályom volt, de már akkor is annak* örültem, ha mindenkinek megvolt a saját véleménye. Ez akkor is igaz volt, ha nem voltunk egy véleményen az adott témában. Olyan is előfordult, hogy én hajtottam fejet a diákom véleménye előtt, és ez normális. Ha felkérnék, vállalna ismét tanítást, osztályt? Biztos, hogy nem, és ezt mindenki készüknek tartom. Igazi nyerő típus, ami a csapatának a morális összetartását tovább tudja növelni. Valahogy úgy irányítja a csapatát, mint egy rendező a színészeit. Az ön édesapjáról, Benedek Tiborról, meglehetősen keveset hallani. Nekem úgy tűnik, mintha feledésbe merült volna a neve. Sajnos ezt én is így érzem. A hazai kabaré műfajának a meghatározó egyénisége volt. Középiskolába jártam, amikor 1963-ban a tragédia történt, ugyanis öngyilkos lett. Nagyon hiányzott mindig, hogy apámmal a színházról soha nem tudtunk beszélgetni. Pedig nagyon jól tudtam volna használni az esetleges tanácsait a pályámon. Nagyon kis foszlányokat őrzök abból az időszakból róla. Például azt, amikor vasárnaponként bementem hozzá a Vidám Színpadra. Közös öltözője volt Agárdival, Somogyvárival és Peti Sanyi bácsival, akivel, bár gyerek voltam, nagyon jó viszonyban lehettem. Főiskolás fejjel és már a színpadon jutónak eszembe azok a mondatai, amikor azt mondta, mennyire nehezére esik bemennie a színházba, ahol általában napi két- három előadása is volt, és kétszáz- szőr, háromszázszor ugyanazt játszotta. Emlékszem arra is, amikor a Negróban lustaságból nem vene fel a jelmezét, és a saját öltönyében lépen a színpadra. tudja, ezért nem is ajánlanak ilyet. Soha nem volt bennem kellő optimizmus, pedig az elengedhetetlen dolog. Általában mindenki, aki személyesen ismer, túl pesszimistának tart. Mint azt már az előbb említenem, sajnos sokan csalódtak a mai színészi pályában. Éppen ezért erőt kellene sugároznom, de erre én már képtelen vagyok. Egyebek mellen ezért is csodálom a fiamat, aki háromszoros olimpia bajnok, hogy meglátásom szerint naponta tud újra és újra töltődni. (Fotó: a művész albumából) len. A darab, amelyet említett, pedig az Equus, a professzort játszom benne. Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy kiváló darab. Szóba hoztuk a fiát, Benedek Tibor vízilabdázót. Gyakran jár mérkőzésekre? Igyekszem kint lenni a mérkőzéseken. Amikor még aktív játékos Mindig is színész akart lenni? Igen, mindig is színésznek készültem. Kíváncsi lennék azért arra, hogy a kedves olvasók mennyire emlékeznek a pályám elejére. Mondjuk, a sorrendben a harmadik Ki mit tud? tehetségkutatóra. Akkor 1965-öt írtunk. Közép- iskolásként a Kiszöv diákszínjátszóhoz szegődtem, a triónkat Dévényi Tibor, Vállai Péter és jómagam alkotta. Meg is nyertük a kategóriánkban az első díjat, Szereti és becsüli a színházat, de ö Érdekes dologba csöppent ön most a Játékszínben, ugyanis egykori tanítványa, aki most a színház igazgatója, felkérte önt egy szerepre. Furcsa, hogy egy „gyerek” igazgatja tanárát? Nincsen ebben semmi furcsaság. Ez természetes. Ebben az esetben pedig külön boldog is vagyok, hogy Németh Kristóf aránylag eny- nyire fiatalon már színházigazgató a sportra tette fel az életét, amivel meggyőződésem, hogy sokkal jobban járt. volt, akkor a budapesti találkozókat - amelyek az én munkámmal nem ütköztek - végigszurkoltam. Amióta ő a szövetségi kapitány, a válogatott mérkőzések maradtak a számomra, de ezekből sajnos többet nem tudok megnézni, ezért színház után az az első dolgom, hogy videón visszanézem a mérkőzést. A Benedek családban hagyománya van a színészmesterségnek, mivel az ön édesapja, Benedek Tibor is színész volt A bajnokból hogyhogy nem lett színész? Nem érdekelte őt a családi tradíció. Szereti és becsüli a színházat, de ő a sportra tette fel az életét, amivel meggyőződésem, hogy sokkal jobban járt. Ohmpiai bajnoki címet, főleg háromszorost jogosan többre becsül a közvélemény, mint mondjuk egy Jászai Mari-díjat. Tibort mint edzőt is nagyon félahonnan lényegében egyenes út vezetett a főiskolára, majd pedig a világot jelentő deszkákra. Ön azok közé a színészek közé tartozik, akik reklámokban, szappanoperákban semmi pénzért nem vállalnak szerepet. Ennyire ellensége a saját pénzének? Dehogyis! Nem mindegy, hogy mivel és mennyit keresek. Tudom, hogy az igazi nagy pénzek az ön által említett „produkciókban” vannak, de az nem színészet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy elítélem azokat, akik ezekben szerepelnek. Nézni sem nézem a sok utcáról behozott embert, akik azt sem tudják, mi az igazi színművészet. Nem is szeremék ilyen helyzetbe kerülni, mert biztosan tudom, hogy nem érezném jól magam benne. Albert József Fiával, Benedek Tiborral, a háromszoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok vízilabdázóval, a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitányával
