Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)

2014-05-31 / 124. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ 2014. MÁJUS 31. INTERJÚ 15 m. Erre a múmiára is az Atacama-siva- tagban bukkantak csincsorrókról vajmi keveset lehet tudni, például azt, hogy északon a Csendes-óceán parti részén az Atacama-sivatagban éltek eléggé embertelen viszonyok közt, és be­balzsamozták halottaikat. A tudo­mány számára máig nem világos, hogy az egyszerű nomádok miért alkalmazták a rituális mumifiká- lást, és hogyan sajátíthatták el a mumifikálás bonyolult folyamatát, illetve egyszer csak miért hagytak fel a mumifikálással. A csincsorrók egy ideig - kb. négy évezreden ke­resztül - minden halottjukat tar­tósították, tehát nemcsak a törzs­főnököket, királyokat, mint ahogy azt később az egyiptomiak tették. Még a csecsemőket és a gyermeke­ket is bebalzsamozták, erről tanús-' kodnak a feltárt gyermekmúmiák. Elég sokat találtak belőlük. Mondhatom, eredményesen zárult a chilei Amerika Iskola kisdiákjai­nak osztálykirándulása. Igaz, nekik, akik ráadásul régészeti tagozatosok is voltak, sokkal könnyebb dolguk van, mint a régészekre játszó itteni iskolásoknak. Képzeljék csak: 1917- óta, amikor Max Uhle német régész felfedezte a csincsorrók első emléke­it, 12 ezer múmia került elő. Urbán Gabriella T feltéve kilo­....▼..... ádwnti hajnali mise ""T" dúsgaz­dag úr ..Angeles párosán nyer! :erreg- t> alatt ónolt" 63-58; T verbuvál ► 106867 uraik T--­r ómai 500 alkáli kőzet Osló lakosa szelíd erdei állat kicsinye belül pörget! létezik eszten­piatina takaró múlt idő —*— gallium kémiai ► jele Soha nem volt bennem kellő optimizmus Benedek Tibor fiából Benedek Tibor édesapja lettem - fogalmaz­ta meg nem kis életiróniával saját történetét a Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész. Édesapja színész, konferanszié volt, idősebb fia pedig a medencében ért el világhírnevet. Benedek Miklóssal beszélgettünk. • • tanárként is dolgozott a színművésze­ti főiskolán. Egykori növendékei beváltották az ön által elvártakat? Öröm számomra, hogy a lemor­zsolódás is kicsi volt, és ennek következtében sokan maradtak a pályán. Ebből következik, hogy napjainkban már ők sem fiatalok. Tizenegynéhány évvel ezelőtt az akkori növendékeim is azt gondol­ták, hogy mostanra majd minden téren könnyebb lesz. De sajnos ők is rájöttek már arra, hogy a színészi pálya sem mindig gyümölcsöző. A végzősökkel meddig tartotta a három lépés távolságot? Csak a diplomaosztóig. Attól kezd­ve mindenkit megkértem, hogy tegeződjünk, elvégre kollégák let­tünk. A színházakban találkozom velük, és tudom, hogy tiszteletből sokan a mai napig is tanár úrnak szólítanak. Az igazi nagy öröm számomra az, amikor tanácsot is tőlem kérnek. Mennyire tudják elfogadni a fia­talok a nagy színész tanácsait? Ez érdekes kérdés. Tudja, érzem, hogy tisztelnek és felnéznek rám a tanítványaim, de azért megosz­lanak a vélemények. Vannak, akik elfogadják, amit gondolok a mai, modern színházról, de olyanok is akadnak, akik ebben nem érte­nek velem egyet. A főiskolán két osztályom volt, de már akkor is annak* örültem, ha mindenkinek megvolt a saját véleménye. Ez ak­kor is igaz volt, ha nem voltunk egy véleményen az adott témá­ban. Olyan is előfordult, hogy én hajtottam fejet a diákom vélemé­nye előtt, és ez normális. Ha felkérnék, vállalna ismét ta­nítást, osztályt? Biztos, hogy nem, és ezt mindenki készüknek tartom. Igazi nyerő típus, ami a csapatának a morális összetartását tovább tudja növelni. Valahogy úgy irányítja a csapatát, mint egy rendező a színészeit. Az ön édesapjáról, Benedek Ti­borról, meglehetősen keveset hallani. Nekem úgy tűnik, mint­ha feledésbe merült volna a neve. Sajnos ezt én is így érzem. A hazai kabaré műfajának a meghatáro­zó egyénisége volt. Középiskolába jártam, amikor 1963-ban a tragé­dia történt, ugyanis öngyilkos lett. Nagyon hiányzott mindig, hogy apámmal a színházról soha nem tudtunk beszélgetni. Pedig nagyon jól tudtam volna használni az eset­leges tanácsait a pályámon. Nagyon kis foszlányokat őrzök abból az időszakból róla. Például azt, amikor vasárnaponként bementem hozzá a Vidám Színpadra. Közös öltözője volt Agárdival, Somogyvárival és Peti Sanyi bácsival, akivel, bár gye­rek voltam, nagyon jó viszonyban lehettem. Főiskolás fejjel és már a színpadon jutónak eszembe azok a mondatai, amikor azt mondta, mennyire nehezére esik bemennie a színházba, ahol általában napi két- három előadása is volt, és kétszáz- szőr, háromszázszor ugyanazt ját­szotta. Emlékszem arra is, amikor a Negróban lustaságból nem vene fel a jelmezét, és a saját öltönyében lépen a színpadra. tudja, ezért nem is ajánlanak ilyet. Soha nem volt bennem kellő opti­mizmus, pedig az elengedhetetlen dolog. Általában mindenki, aki személyesen ismer, túl pesszimis­tának tart. Mint azt már az előbb említenem, sajnos sokan csalódtak a mai színészi pályában. Éppen ezért erőt kellene sugároznom, de erre én már képtelen vagyok. Egyebek mellen ezért is csodálom a fiamat, aki háromszoros olimpia bajnok, hogy meglátásom szerint naponta tud újra és újra töltődni. (Fotó: a művész albumából) len. A darab, amelyet említett, pe­dig az Equus, a professzort játszom benne. Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy kiváló darab. Szóba hoztuk a fiát, Benedek Tibor vízilabdázót. Gyakran jár mérkőzésekre? Igyekszem kint lenni a mérkőzé­seken. Amikor még aktív játékos Mindig is színész akart lenni? Igen, mindig is színésznek készül­tem. Kíváncsi lennék azért arra, hogy a kedves olvasók mennyire emlékeznek a pályám elejére. Mondjuk, a sorrendben a harma­dik Ki mit tud? tehetségkutatóra. Akkor 1965-öt írtunk. Közép- iskolásként a Kiszöv diákszín­játszóhoz szegődtem, a triónkat Dévényi Tibor, Vállai Péter és jómagam alkotta. Meg is nyertük a kategóriánkban az első díjat, Szereti és becsüli a színházat, de ö Érdekes dologba csöppent ön most a Játékszínben, ugyanis egykori tanítványa, aki most a színház igazgatója, felkérte önt egy szerepre. Furcsa, hogy egy „gyerek” igazgatja tanárát? Nincsen ebben semmi furcsaság. Ez természetes. Ebben az esetben pedig külön boldog is vagyok, hogy Németh Kristóf aránylag eny- nyire fiatalon már színházigazgató a sportra tette fel az életét, amivel meggyőződésem, hogy sokkal jobban járt. volt, akkor a budapesti találkozókat - amelyek az én munkámmal nem ütköztek - végigszurkoltam. Ami­óta ő a szövetségi kapitány, a válo­gatott mérkőzések maradtak a szá­momra, de ezekből sajnos többet nem tudok megnézni, ezért színház után az az első dolgom, hogy vide­ón visszanézem a mérkőzést. A Benedek családban hagyomá­nya van a színészmesterségnek, mivel az ön édesapja, Benedek Tibor is színész volt A bajnokból hogyhogy nem lett színész? Nem érdekelte őt a családi tradí­ció. Szereti és becsüli a színházat, de ő a sportra tette fel az életét, amivel meggyőződésem, hogy sok­kal jobban járt. Ohmpiai bajnoki címet, főleg háromszorost jogosan többre becsül a közvélemény, mint mondjuk egy Jászai Mari-díjat. Tibort mint edzőt is nagyon fél­ahonnan lényegében egyenes út vezetett a főiskolára, majd pedig a világot jelentő deszkákra. Ön azok közé a színészek közé tartozik, akik reklámokban, szap­panoperákban semmi pénzért nem vállalnak szerepet. Ennyire ellensége a saját pénzének? Dehogyis! Nem mindegy, hogy mivel és mennyit keresek. Tudom, hogy az igazi nagy pénzek az ön által említett „produkciókban” van­nak, de az nem színészet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy elítélem azokat, akik ezekben szerepelnek. Nézni sem nézem a sok utcáról be­hozott embert, akik azt sem tudják, mi az igazi színművészet. Nem is szeremék ilyen helyzetbe kerülni, mert biztosan tudom, hogy nem érezném jól magam benne. Albert József Fiával, Benedek Tiborral, a három­szoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok vízilabdázóval, a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitányával

Next

/
Thumbnails
Contents