Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-31 / 124. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 31. Vélemény És háttér 7 Ha a szélsőjobboldali pártok nem lennének bent az EP-ben, az még nagyobb probléma lenne Európai szélsőjobb - valós veszély? Az európai választások egyik legfontosabb és legtöbbet ragozott mozzanata a szélsőjobboldal előretörése volt, amelynek pártjai a nyolcadik európai parlamentben 80 képviselőt tudhatnak magukénak az eddigi 64 helyett. RAVASZ ÁBEL Bár a radikalizmus előretörése mindig aggodalomra ad okot, három olyan tendencia is van, amelyek miatt talán kevésbé nyugtalanító ez az eredmény. Az első az, hogy bár az emelkedés jelentős, a radikális képviselők abszolút száma még mindig alacsony. A mostani állományuk a teljes, 751 fős parlament 10,6 százalékát teszi ki, ami nem kevés, de nem is döntően sok. Ráadásul a szélsőjobbos képviselők nem is egy frakciót alkotnak majd: ha minden igaz, akkor az angol UKIP és a francia Nemzeti Front vezetésével is alakul egy-egy parlamenti csoport, további körülbelül 8 képviselő független marad. Ez jelentősen akadályozhatja a szélsőjobb érdekérvényesítését a parlamentben, ráadásul kihozhatja a nagyon is létező különbségeket az elsősorban eu- roszkeptikus pártok (mint a UKIP) és az elsősorban nacionalista pártok (mint a Nemzeti Front) között. A második tendencia az egyébként minden más szempontból gyötrelmesen alacsony részvétel. Ugyan ez elsősorban Közép-Európára volt jellemző, de a számok nyugaton sem voltak igazán magasak. Az alacsonyabb részvétel azoknak az erőknek kedvez, amelyek fana- tizáltabb szavazókkal rendelkeznek, és ennek mintapéldái a radikális jobb pártjai. Ráadásul az alacsony részvételi arányok mellett nagyon kis mennyiségű szavazat is elég volt a mandátumszerzéshez. A harmadik tendencia pedig az, hogy a radikális jobboldal pártjai valós társadalmi igényeket elégítenek ki. Egy demokráciában mindig jobb, ha a létező állampolgári nézetek bekerülnek a politikai körforgásba, mert akkor vitathatóvá válnak, nem maradnak kimondatlan, elnyomottnak érzett igazságok. (Ennek alternatívája a karantén, de ma már gyakorlatilag csak Németországban műköAAost megmutakozhat- nak az elsősorban euro- szkeptikus és az elsősorban nacionalista pártok közti különbségek. dik.) Ha a szélsőjobboldali pártok nem lennének bent az Európai Parlamentben, az még nagyobb problémát jelentene. A feladat nem a radikális pártok politikából való kiszorítása, hanem szavazói bázisuk megszólítása, meggyőzése. Összességében ügy gondolom, a szélsőjobb még a mai, megerősödött formájában sem jelent igazi veszélyt a közös európai politika jövőjére. Az erősödés azonban intő jel, hogy az elmúlt évek politikai irányvonala nem fogta ki a szelet a radiká- lisokvitorlájából, hanem inkább tovább duzzasztotta. A legnagyobb kérdés talán az, hogy a mérsékelt jobboldal pártjai mennyire idomulnak majd ehhez az új kihíváshoz, és mennyire veszik át a szélsőjobb sikeresnek tűnő beszédtémáit és kifejezéseit. Az ugyanis egy sokkal veszélyesebb tendenciát hozhatna magával - az európai jobb sodródását szélsőséges irányba. Bízom benne, hogy ez elkerülhető, az első lépés egy mérsékelt és józan európai bizottsági elnök megválasztása. Utána pedig jöhet a gondolkodás arról, hogyan lehet a ciklus végére eljutni ahhoz az állapothoz, amikor nem az euroszkeptikus szavazók azok, akik a leginkább szükségesnek érzik a részvételt az európai választásokon.- Leérettségizett az unokám, nem ismersz valakit a munkahivatalban? (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Legitimált buzizás? JUHÁSZ KATALIN Míg nálunk a 90 éves Ladislav Chudíkot ünnepelte a színházi szakma és a közönség, Magyarországon Kerényi Imre „buzizásának” folyományaival volt tele a sajtó a héten. Nem akarom összehasonlítani a két ország kulturális klímáját, de nálunk már-már álmosító béke honol a művészvilágban, legalábbis ahhoz képest, ami odaát zajlik. A történtekről mi is beszámoltunk, de azért elevenítsük fel a szívet melengető idézetet Kerényi Imre miniszterelnöki megbízottól: „Ez egy nagyon nagy harc. Ez a buzilobbi tulajdonképpen. Ez az egész nemzetközi opera- és filmvilágot átszövi. Fel kell ismerni a helyzetet, fel kell venni a harcot. Ez ellen előadások sorát kell létrehozni, de főleg iskolákat”. Ha Kerényi lenne az „alkirály”, akkor bizony elvenné a színművészeti egyetemtől a színészképzés jogát. Az egyetem rektora erre levelet írt Orbán Viktornak és Balog Zoltán szakminiszternek, és megérdeklődte, mennyiben tekinthető a miniszterelnöki megbízott véleménye hivatalos álláspontnak. Balog rövidre fogta a választ: a kormány nem tervezi az egyetem átalakítását vagy megszüntetését. Orbán viszont hallgat, pedig azóta Kulka János is nyűt levélben kérte, hogy szólaljon meg az ügyben, a Magyar Színházi Társaság pedig Kerényi megbízásának visszavételét kérte tőle. De hallatták hangjukat a dramaturg szakos egyetemisták is, akiket szintén durván kiosztott Kerényi. Aki egyébként vállalja véleményét, sőt egy rádióműsorban még rá is tett egy lapáttal: ^heteroszexuális reprodukálja magát, a homokos nem. így működik a világ. Szemérmesen műveljék a műfajt, nincs közöm Kulka homoszexualitásához, csak a színészi teljesítményéhez, sajnálom, hogy belekeveredett ebbe a dologba” - fogalmazott. Szerinte a homokosokban égő vágy van a megmutatkozásra, és Gonchita Wurst sikere is azt jelzi, hogy a heteroszexuálisoknak kell megvédeniük magukat a meleglobbi hiperaktivitása ellen. Majd megjegyezte, hogy az utcán nincs támadásoknak kitéve, hanem megtapsolják, mert a tömegek vele értenek egyet. Nos, szerintem Kulka János nem „belekeveredett a dologba”, hanem minden józanul gondolkodó ember nevébenírt a magyar kormányfőnek, akinek Kerényi élvezi a bizalmát, sőt gyakran visszaél vele. És sokat elmond egy miniszterelnökről, hogy olyan emberre bíz állami feladatot, aki nem tud anélkül véleményt mondani a színházi szakmáról, hogy egy méretes buzizás ne szerepeljen benne. A gyűlöletbeszéd határát súroló megnyüvánulások könnyen elharapóznak a közbeszédben. És a közbeszéd révén a kisemberek frusztrációi is általános agresszióvá alakulhatnak minden olyan csoport ellen, amelynek tagjai kilógnak a sorból, vagy másfajta értékrendet képviselnek. KOMMENTAR Magyar dac Európában SZOMBATHY PÁL EP-választások, nemzeti pártversenyek: miről szavaztunk a múlt hétvégén? Európa vagy a belviszonyaink? Mérlegelés uniós delegálásokról vagy afterparty az áprilisi züzós buli után? Picit az előbbi, nagyon az utóbbi - Magyarországon. A nevétől búcsúzó Corgoň Liga végjátéka ennél izgalmasabb volt. Szerencsém volt a helyszínen átélni, amint a DAC kivívta a bentmaradást a szlovák futball első osztályában; Dunaszer- dahely a mérkőzés lázában égett, hétezernél több drukker tombolt, ünnepelte klubja és közege magyar identitását, saját nyelvét is használva a stadionban. A csapat kisebbségi szimbólum is, s mint ilyen jó példája asokszínű Európának, amelyet a kontinens nyugati felében hirdetnek és támogatnak, keleten inkább csak tűrnek, mert a csetepatét látják az autonómiakövetelésekben. Pedig az unióban nem lenne szabad ebben (sem) többféle mércét alkalmazni erősek és gyengébbek között. A csallóközi focimeccs jelentésrétegei mutatták: az érzelmek megértése hideg fejjel nehéz dolog - mit gondolna itt, ebben a közegben például Gyurcsány Ferenc? Ha nem érzi, értené? Hasznos formációk nyilván az Európai Parlamentben a különféle ideológiájú óriásfrakciók, ahol szlovák és magyar szocialista egyként feszül szlovák és magyar néppártinak, de azért a nemzeti kereteket/érdekeket nagy hiba volna ósdi szervezőelveknek tekinteni. Amikor a német szocdemek vezetője klubon kívülinek minősíti a Fideszt, a nemzetközi porondon egy magyar párt aligha állhat mondjuk a belgák mellé; internacionalista ideológiai testvéreinél érzelmi okból csak- csak közelebb esik hazai riválisa, főleg a ma uralkodó kontinentális eszmei zűrzavarban. Az EP-választások döntési szempontjai nagyon eltérőek országonként. Magyarországon az áprilisi parlamenti voksolás belpolitikai utórengése volt a múlt hétvége, nem sok köze volt Európához, legfeljebb a Jobbik orosz kémes lebukása miatt. A Fidesz a csúcson maradt, főként a baloldalhoz képest, ahol az MSZP besülésével minden korábbinál elkeseredettebb hatalmi háború indulhat. Orbán a lelátón, Gyurcsány, Bajnai, meg Mesterházy árvái és sírásói lent a ringben szorítják-szuszakolják egymást, a homo novus sehol, pedig a szocikból kiszakadt régi csibészek - jobboldali párhuzammal élve - aligha vedlenek Torgyánból Orbánná, hiába csörög a kard a pónüovon. A miniszterelnöknek így szabad az energiája Európára figyelni a Barroso-utódlást illetően. A szerző magyarországi publiscista FIGYELŐ Koporsók Moszkvának A kelet-ukrajnai szakadá- rok látványos akció keretében küldték Oroszországba azoknak az orosz állampolgároknak a holttestét, akik az ukrán erők elleni harcokban vesztették életüket, így próbálva támogatást kicsikarni Moszkvától - írta a The Daily Beast amerikai hírportál. A donyec- ki hullaház előtt több tucat piros koporsót sorakoztattak fel, és a meghívott újságírók előtt orosz állampolgárságú felkelők holttesteit helyezték el bennük. Ezek után viszont már nem lehet színlelni azzal kapcsolatban, honnan is érkeztek a szakadár harcosok. A lázadók vezetői mellett az újságírók is végigkísérték a konvojt a 115 kilométeres úton, az orosz határig. A sza- kadárok parancsnoka azt mondta, ez segélykiáltás a Kremlhez, hogy több „orosz testvérre” és „nagyobb tűzerőre” van szükségük. A polgárháborút folytatják és „Oroszország Anyácskának” segítenie kell. „Ez nem ukrán föld, ez orosz föld, de az ukrán erők vadászgépekkel és nagy kaliberű fegyverekkel pusztítják az embereinket” - mondta OlekszandrKisinec, aki magát a „Donyecki Népköztársaság” védelmi miniszterének nevezi, korábban fesztiválok szervezésével foglalkozott. (MTI) Független orosz hírtévé kell Csehország azt javasolta visegrádi partnereinek, hozzanak létre egy orosz nyelvű hírtévét, amely Ukrajnába sugározná műsorát - írta a Lido- vé Noviny. A lap szerint az ötlet felkeltette Magyarország, Lengyelország és Szlovákia érdeklődését. A műsorok az ukrajnai oroszoknak szólnának. „Ha azt akarjuk, hogy Ukrajna és a posztszovjet térség többi országa stabil legyen, állampolgáraiknak öntudatosnak és jól informáltnak kell lenniük. Ehhez szabad médiára van szükség” - mondta Petr Drulák, a cseh külügyminiszter helyettese. A projekt évente több száz millió cseh koronába kerülne, s ennyi pénzt egyik visegrádi ország sem tud erre költeni, ezért esetleg uniós alapokból lehetne finanszírozni. (MTI)
