Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-30 / 123. szám, péntek
8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 30. www.ujszo.com Elment a nagy öreg... Jött a hír, hogy elment: 2014. május 17-én, életének 93. évében elhunyt Pándy Lajos Jászai Mari-díjas színművész. Hiheteüen. Még a fülemben cseng csaknem egy hónappal ezelőtti beszélgetésünk, mikor biztatott, hogy minden rendben, csak a szíve rosszalkodik. És most megállt, és csend van, nagy csend. 1922. március 31-én született. Gyerekkorát Perbetén töltötte, itt végezte el az alapiskolát, majd Érsekújvárban és Pozsonyban folytatta a tanulmányait, végül Pesten lett színinövendék. A régi Belvárosi Színház (a Katona József Színház elődje) szerződtette, innen került át Bulla Elma, Sulyok Mária, Ruttkai Éva, Görbe János társaságába - az 1951-ben megnyílt Magyar Néphadsereg Színházhoz (a Vígszínház elődjéhez). Az egyik legszebb orgánumú színésznek tartották. 1967-ben Jászai Mari-díjat, 1971-ben Hegedűs Gyula- emlékgyűrűt kapott. T avaly a színházi világnap alkalmából megkapta a Gobbi Hilda- életműdíjat. A Színházi Adattár 80 bemutatóját tartja számon. Dolgozott a Magyar Rádióban is: a Gondolat című irodalmi műsor szignáljában évtizedekig az ő hangján szólaltak meg József Attila Ne légy szeles című töredékének sorai: „dolgozni, csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. Közel 30 játékfilmben és tévéfilmben, számtalan rádiójátékban szerepelt. Műfordítóként 120 hangjátékot és 50 színdarabot fordított magyarra, köztük Čapek összes darabját és a Hašek Švejk című művéből készült színpadi adaptációt is. Meséket is írt: A csodálatos nagykendőt, amit aztán elnevezett Perbetei meséknek, s amit a Kossuth rádió Jó éjszakát, gyerekek című műsorában el is mesélt. írt Kumariról, a repülő kisele- fántról, és megírta a magyar olimpiai mesekönyvet Olimpia Hetedhétországban címmel. És írt a színházról, a háborúról, a hadifogságról, a felvidéki kitelepítésről is Súgópéldány című könyvében, melyet akár kordokumentumnak is nevezhetünk. Dsida Jenő írta: „...a szerepet becsületesen / el kell játszani, / keményen, és tekintet nélkül”. Lajos, te így játszottál! Köszönjük! Nyugodj békében! Moncz János (Pándy Lajos temetése 2014. június 5-én, 15 órakor lesz Budapesten, a Farkasréti temetőben.) RÖVIDEN Ritka Botticelli-rajzot árvereznek el London. Sandro Botticelli ritka rajzára licitálhatnak az érdeklődők a Sotheby's aukciósház árverésén: száz év óta ez az első ilyen típusú Botticelli-rajz, amelyet eladásra kínálnak. A Tanulmány az ülő Szent Józsefről című alkotás az 1480-as években készült, ez a reneszánsz festőművész egyetlen, magánkézben lévő rajza. Az alkotás a becslések szerint akár az 1,5 millió fontos leütési árat is elérheti a július 9-ére meghirdetett liciten. (MTI) Új Queen-album év végén London. Brian May, az együttes gitárosa egy rádióinteijú- ban megerősítette, hogy új Queen-válogatáslemez készül, amelyen eddig kiadatlan dalok is lesznek Freddie Mercury előadásában. A felvételek a nyolcvanas években készültek, és a modern hangtechnika segítségével tökéletesítették őket. May azt is elárulta, hogy Ben Eltonnal közösen dolgozik a We WiÚ Rock You című Queen-musical folytatásán. A musical 12 év után május 31-én búcsúzik a londoni West Endtől. (MTI) A dunaszerdahelyi Szakközépiskola igazgatósága állást hirdet villamosmérnök számára elektrotechnikai szakórák; a mérnök informatikus számára számítógép-hálózat szerelői szakórák oktatására; testnevelés szakos tanár számára; szakoktató mester az autószerelő szakmában számára. Belépés 2014. szeptemberétől. Jelentkezési határidő 2014. június 20. Érdeklődni a 031/552 28 36 -os telefonszámon, vagy az iskola címén lehet: Stredná odborná škola s VJM - Szakközépiskola, Gyulu Szabóa 21,929 01 Dunajská Streda. y Václav Matéjka műve, a Lemeztelenedve húsz évig dobozban volt, most megjelent DVD-n A magány nyughatatlan rabjai Petr Čepek, a Lemeztelenedve főszereplője (Képarchívum Feneketlen kincstár a prágai filmgyár archívuma: nemrég onnan került elő Václav Matéjka 1969-ben forgatott, húsz évig dobozban maradt, később is csak ritkán vetített, most viszont már a DVD-piacon is megjelent legendás alkotása, a Lemeztelenedve (Nahota). SZABÓ G. LÁSZLÓ A hatvanas évek híres cseh filmiskolájának utolsó darabja ez, két évvel azután készült, hogy Milos Forman világgá kiáltotta: „Tűz van, babám!” Matéjka alkotásában halotti tor van. Vidéken vagyunk, egy idillikus nyugat-csehországi kis faluban, ahol tűzoltóbál is lehetne, ha nem gyászolnának a helybeliek. De temettek, ezért szól a zene, és táncolhat is, akinek ehhez van kedve. Fekete tánc ez, de tánc, és az arcok, a gesztusok, az egymásba kapaszkodó tekintetek nagyban emlékeztetnek a formani bálra. Matéjka nem is titkolja, milyen nagy hatással volt rá pályatársa nagyhírű alkotása, a halotti tor ötlete a tűzoltóegylet farsangi báljából fogant, s szinte ugyanazokat az embereket próbálja közel hozni a nézőhöz - egy egészen más szemszögből. Öngyilkossági kísérlete után, hogy lélekben hamarabb talpra álljon, öt napra kiengedik a börtönből a látszólag érzéketlen, valójában azonban nagyon is sérülékeny Jant, akit nyersessége, lobbanékonysága, folyamatos ingerültsége miatt mindenki csak Durvának hív. Két kezével esett neki egy pártfunkcionáriusnak, aki megsértette őt, és még egy piti rablásba is belekeverték, hogy több legyen a rovásán. Annyi, hogy rács mögé dughassák. Jan, az igazság nagy harcosa nehezen viseli a bezártságot, ám a hirtelen jött szabadsággal sem tud mit kezdeni. A szabadlábon töltött öt nap alatt felkeresi régi szerelmét, idős nevelőszüleit, akik annak idején intézetből hozták ki, „számláját kiegyenlítve” balhéba keveredik, majd felkutatja anyja sírhelyét, és megismerkedik egy fiatal falusi tanítónővel, akivel később talán még össze is köthetné az életét, ha a nő lélekben szabad lenne. De mindketten a helyüket keresik a világban, belső magányuktól képtelenek elszakadni, az emberekbe vetett hitük már teljesen elhalványult. A férfi ráadásul nyughatatlan lélek, nincs az a nő, aki mellett hosszabb távon képes lenne lehorgonyozni. A legszívesebben egyedül kószál, menekül a valóság elől, s védekezésképp a fantáziájába kapaszkodik. Hangzatos címe ellenére nem egy erotikus történet szemtanúja a néző, a Lemeztelenedve lélektani tanulmány két magányos emberről, akik kétségbeesve keresik a kiutat megfeneklett életükből. Váratlan találkozásuk, rövid, de annál intenzívebb együttlétük, érzelmi fellángolásuk eredménye a testi-lelki lemeztelene- dés. A nő a múltjából hordoz mély sebeket, a férfi a jelenét éli meg hit nélkül, ez köti össze őket. Jellemző a kor, a hatvanas évek cenzúrájára, hogy a film mellé az alkotóknak pontos jelentést kellett adniuk a (ma már még csak sikamlósnak sem nevezhető) „kényes” jelenetekről. Le is írták pontosan, hogy a főhős „mezítelenül ül a kádban, a nő a hátát mossa, és párszor ing nélkül jelenik meg a kamera előtt”, partnernője pedig „pár jelenetben ruhátlanul mutatkozik, de inkább csak hátulról vagy oldalról, és csak egyszer áll jelmeztelenül a tükör előtt”. A fiatal elítéltet az a Petr Čepek játssza kifinomult színészi eszköztárral, aki korábban František Vláčil csodás költői alkotásában, a Méhek völgyében remekelt, jóval később pedig Jifí Menzel Sörgyári capric- ciójában a tűzoltóegylet elnökeként aggódott a szépséges Mariskáért, amikor bohókás kedvében a nő felmászott a sörgyár kéményére. Jarmila, a vidéki tanítónő szerepét a rendező az eperjesi színház vonzó színésznőjére, Kristína Hanza- lovára bízta, aki 1969-ben Csehszlovákia szépségkirálynője lett, s még a film bemutatója előtt emigrált. Ezért került a Lemeztelenedve a tiltott filmek listájára, s ezért bántak vele még azután is mostohán, hogy eljutott a nézőkhöz. Hanzalová élete mindenesetre szerencsés fordulatot vett Nyugaton, hiszen 1970-ben már a Miss Universe szépségversenyen is eredményesen szerepelt. Petr Čepek tragikus haláláig rengeteget forgatott, a prágai Činoherní klub tagjaként pedig kiváló színpadi alakításaival írta be a nevét a cseh színjátszás nagykönyvébe. Václav Matéjkából azonban nem lett élvonalbeli rendező. A Cannes-ban is bemutatott Lemeztelenedve után nem jutott komolyabb lehetőséghez, így aztán sosem derülhetett ki, mivel tudott volna még előállni, ha első filmjét nem tiltja be a rendszer kulturális vezérkara. Azokkal a rendezéseivel ugyanis, amelyekkel a nyolcvanas években szórakoztatta a közönséget (Angyal és ördög a testben. Az angyal visszatér, Angyal csábít ördögöt) végérvényesen kilépett az élvonalból. De a Lemeztelenedve megérdemel minden elismerést. The Tempest - egy háromrészes táncprodukció újításokkal, improvizációkkal és kísérletezéssel Shakespeare után szabadon Kristína Luptáková Miranda szerepében (Fotó: Peter Brenkus JUHÁSZ KATALIN Pozsony. A vihar, William Shakespeare utolsó műve a népszerű és állandóan újraértelmezett darabok közé tartozik. Szerényen világpremierként reklámozza a Szlovák Nemzeti Színház az eredeti, angol címet viselő The Tempest című balettet, amelynek bemutatója ma este lesz a Hviezdoslav téri régi épületben. A Shakespeare-év megkoronázásaként, a Rómeó és Júlia, valamint a Szentivánéji álom után most A vihar került sorra, méghozzá elsősorban a darab filozófiai mondanivalója. Három fiatal koreográfust kért fel Jozef Vlk rendező, hogy öntse mozdulatokba mindazt, ami a Shakespeare-drámáról eszébe jut. Mivel egymástól függetlenül dolgoztak, tulajdonképpen három táncmű született, amelyet Tom Ciller díszlete fog egybe. Jozef Vlk egyébként Peter Zagarral együtt a zenét is jegyzi. A táncosként, táncpedagógusként és koreográfusként is aktív Jaro Viňarskýnak a civilizációtól érintetlen természeti lény, Caliban alakja tetszett meg, akit a hajótöröttek a szigeten találnak, és aki vadságával, zabolátlanságával tökéletes ellentéte a művelt Prosperónak, Milánó hercegének. „Azt találtam meg Calibanban, ami kiveszőben van az emberből. Nem a vadsága, hanem a korlátlan szabadsága^rdekelt, ezt próbáltam mozdulatokkal kifejezni. Ez az ösztönösség természetesen nem a klasszikus balettben, hanem a kortárs táncban keresendő” - mondta az előadás sajtótájékoztatóján Viňarský, aid olyan feladatok elé állította a balett-társulat táncosait, amelyek meglehetősen szokatlanok voltak számukra, de épp ezért élvezték a munkát. Andrej Petrovič Prospero és Caliban viszonyát elemzi a másodikként látható duettben, amelynek fontos kelléke egy póráz. Egyik végét Prospero fogja, másik végén pedig a betörhetet- len természeti lényt látjuk, aki valójában Prospero mélyebb vagy öntudatlan énje, melyet nem hajlandó a magáénak elismerni. A táncosoknak lehetőségük van némi improvizációra is, ezért minden este valami mást láthat a közönség. Stanislava Vlčeková a harmadik részben A vihar hat fontos szereplőjének karaktereit mutatja be. Amellett, hogy egy-egy jellegzetes embertípust jelenítenek meg, mindegyiküknek saját története van. Itt is a kortárs tánc elemeijelennek meg. A sajtótájékoztatón elhangzottak alapján úgy tűnik, ebben a produkcióban új oldalukról ismerhetjük meg a Szlovák Nemzeti Színház balett-társulatának szólistáit. MP140419
