Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)

2014-05-05 / 102. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 5. Kultúra 7 A velencei kalmár bemutatója a Komáromi Jókai Színházban, Szőcs Artur rendezésében Az ördög a részletekben lakozik Shakespeare művének színpadra állítása mindig nagy kihívás a színházak számára, ám ezzel együtt elkerülhetetlen feladat, hogy időnként vállalkoz­zanak rá. Most, amikor születésének450. évfordu­lója van, kiváltképp alkal­mas az időpont. Az is di­cséretes merészség, hogy a Komáromi Jókai Színház választása A velencei kal­márra - erre a módfelett kényes, örök konfliktust boncolgató műre - esett, amelynek ezernyi buktató­ja van. De melyik színházi vállalkozásnak nincs?! KISS PÉNTEK JÓZSEF Antonio, a nagylelkű kal­már, amikor módjában állt, kamatmentesen adott kölcsön a rászorulóknak, míg Shylock, a gazdag zsidó magas kamatot követel. Ennél fogva kibékíthe­tetlen utálat feszül a két velen­cei között. A történet további fejleményeit nézze meg, netán olvassa el a nyájas olvasó! De tudom javasolni az előadást is, kiváltképp, ha elég türelmes, hogy a bőséges párbeszéd- és monológáradatot végigfigyel­je. Szögezzük le, hogy az ese­mények legfőbb mozgatórúgó- ja a gyűlölködés. A zsidó-ke­resztény szokás- és hagyo­mánybeli, vallási ellentétek. Szó se róla, Szőcs Artur ren­dező bátran felvállalta e szörnyű egymásnak feszülés kíméleden, olykor kegyetlen kendőzetlenségre törekvő áb­rázolását. Helyenként totális színházi eszközökkel: a statisz­tériából verbuvált férfikórussal együtt énekel, és „stilizáltan dobbant” a lábával a nevesített szereplők egy része is. Máskor naturalista mozzanatokkal: a keresztények közül többen is in naturo leköpik Shylockot. Az előadás zárójelenetében az egy fontnyi húsának (a szívének) kivágásával dacoló Antonio a vízen jár, mint Krisztus tette a Biblia szerint. Legalábbis ezt sugallja a tengervizet megjele­níteni hivatott fólia, amit a zá­rójelenetben ő is magára ölt. Egy rövid időre még le is gug­gol (alámerítkezik) a gondolák között. (Jegyezzük meg: né­hány röpke pillanatot kivéve közhelyes és esetlen a fóliaten­ger használata, amivel - jobb híján - be kellett érnünk.) Számos költői és akár még lelki-morális megtisztulásra ingerlő pillanat is akad az elő­adásban; a katarzis mégis el­marad. Miért? Mert az ördög a részletekben lakozik - azaz a fennkölt és elkötelezett művészi elképzeléseink bukta­tói a gyakorlatban rejlenek, fosztanak köddé vagy teljesed­nek ki. A nagy egész, az Istentől való teremtő Gondolat gyakran elveszik a gyakorlati megvaló­sítás béklyójában. Az anyag el­lenáll és nem engedi, bogy a részletek teremtett gondolat­ként felcsillanjanak. Nézzük hát a részleteket! Amikor a gondola(t) döcögve halad (Kiss Gibbó Gábor felvételei) Minden színházi előadás leg­erősebb támasza és illúzióte­remtő vagy -romboló szegmen­se a látvány. Gadus Erika kiváló kosztümtervező, ezúttal is re­mekbeszabott ruhákat kreált. Korábbi munkáit ismerve bát­ran állíthatom, hogy alkotói vi­lága kiteljesedésének egyik fontos állomása ez a munkája. A mai ruhadarabokat olyan könnyedén és bravúrosan ala­kította reneszánsz kosztümök­Bárdos Judit ké, hogy egy teljes képi világ ábrázolásán túl a szereplők ka­rakterét is hangsúlyozta. Mondhatni, incselkedik velünk ez a látványvilág. Könnyedsége és mesterségbeli magabiztos­sága elragadó! A díszletről, amely Kalácska Gábor munká­ja, már nem mondható el ugyanez. Igazságtalanok len­nénk azonban, ha azt állíta­nánk, hogy színpadképe nem hatásos vagy nem illúziókeltő. Olykor egészen hihető, hogy egy velencei lagúnában va­gyunk és a házak között ringó (guruló) gondolákat látunk. Ugyanakkor éppen ez az illú­ziókeltés buktatója is. Húzzák- vonják a vaskerekeken zörög- ve-döcögve helyüket változtató gondolákat. S ilyenkor nem­csak a gondola, hanem a gon­dolat is döcögve halad. Igazán szép és illúzióteremtő a máso­dik rész nyitójelenete, amikor az árkádos palota alatt állnak a gondolák és nem látom a kere­keiket, és a zörgésük sem hozza rám a frászt. Idegesítő viszont, amikor a színészek átkötő éne­kébe beledübörögnek a fémke­rekek. Tudom, nehéz és kö­rülményes áthidaló megoldást találni, illetve költséges is egy balettszőnyeget „beáldozni”, de ez a megoldatlan megoldás még csak nem is elidegenít, hanem hazavág minden felépí­tett illúziót és beleélést. S ha már a látványvilágról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a világítást. Megkockáztatom, hogy ilyen figyelmetlenül vilá­gított előadást igen rég láttam hivatásos színházban. Lehet, hogy még soha. Antonio leve­lének felolvasásakor Öllé Eri­ket csak térdig világítják meg. Ha ez koncepció, akkor gyor­san el kell felejteni, mert sem­mit sem ad hozzá a jelenethez, csak elvesz belőle. Dráfi Má­tyás ugyancsak sötétben üldö­gél a díszlet tetején mint velen­cei dózse. A rosszul beállított reflektor fénye csak barna fej­fedőjének csúcsát világítja meg, ami eléggé groteszk lát­vánnyá teszi a neves művész színpadi jelenlétét. A gitáros gyakran szintén a töksötétben játszik. Emellett fel- és eltűnése egészen csapongó és érthetet­len. Sorolhatnám még, de nem teszem... Nézzük a színészi játékot! Fabó Tibor végre olyan fajsúlyú szerepet kapott, amilyen már jó ideje kijárt neki. Kitűnően alakítja Shylockot, játéka az előadás legnagyobb erénye. Portia és/majd Balthasar jog­tudós szerepében a kivételesen hiteles és mindenféle manírtól mentes természetességgel ját­szó Bárdos Juditot látjuk. Az a sallangmentes színjátszás, ami fiatal tehetség sajátja, nagyon hiányzik a színpadainkról. Ugyancsak nagy öröm volt lát­ni Lorenzo szerepében a még egyetemista Tóth Károlyt, aki­nek könnyed játéka/játé- kossága mellett a humor is az erényei közé tartozik. Öllé Erik a legeredetibb színházi jelen­ségek egyike, akit valaha lát­hattam. Hosszú idő után most újra színpadra állhatott Komá­romban. Antonio szerepében mintha megkopott, megfáradt volna. Kerestem, de ezúttal nem leltem játékában a tüzet, amivel eddig rendre elkápráz­tatott. Szabó Viktor játssza Bassaniot. Alakítása pontos, fegyelmezett és pontosan ol­vasható; egyre biztosabb, hogy ő a jelenlegi társulat egyik erőssége. Mokos Attila karak­terformáló képességét a Tubal szerepében rendelkezésére álló nyúlfarknyi jelenetben is ki­bontakoztatta. Ebben még az is alig gátolta, hogy a rendező le­ültette és leszorította őt a ren­dezői jobbon kialakított kuckószerű térben. Tar Renáta visszafogott, butuskán ele­gánsra és energikusra formált Nerissája különösen azokban a jelenetekben kiváló, amikor Marokkó hercegének botcsi­nálta tolmácsaként csülantja fel karikírozó képességét. Apró gesztusokkal kísért kópésága mosolyt fakaszt még a legelve­temültebben kívülre helyezke­dő néző arcára is. Holocsy Krisztina, gondolom, valami­lyen társulaton belüli kény­szermegoldás következtében lett Jessica, azaz Lorenzo sze­retője. Vitathatatlan, hogy sze­repformáló készsége, alapos­sága és a művészi alázat, amely minden szerepében nyomon követhető, nagyban hozzájá­rult, hogy a páros - partnere az egyetemi hallgató Tóth Károly - elfogadható a közönség szá­mára. Skronka Tibort Marokkó hercege, Olasz Istvánt Gratia- no, Majorfalvi Bálintot Lanzelo Gobbo, Bemáth Tamást Sala- rino, Kátai Istvánt Solanio és Németh Istvánt Öreg Gobbo szerepében nem várták képes­ségedhez és színészi gyakorla­tukhoz mérten nagy kihívások, így kellemesen játszó, a lehető­ségeikhez képest hitelesen ka­rikírozó epizodistái a hosszúra nyúlt előadásnak. A történet summája a ponto­san megfogalmazott és kivite­lezett zárókép, amelynek ereje tovább rezonál a nézőben: egy gondolában evezünk, amely billeg, akár a mérleg kaija, akár egy végtelen libikóka... Mara­kodunk, és nem vesszük észre, hogy ezt a csatát nem nyerheti meg senki. RÖVIDEN Nógrád kincsei Pozsonyban Pozsony. Nógrád kincsei a Nógrádi Múzeum és Galéria gyűjteményéből címmel nyílik kiállítás a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában, Pozsonyban. A kiállítást a Brámer- kúriában (Žižka utca 18.) szerdán 17 órakor Iveta Kaczaro- vá, a Nógrádi Múzeum és Galéria igazgatója nyitja meg. (ú) Plummer főszerepet vállalt Los Angeles. A 84 éves Christopher Plummer alakítja a fő­szerepet Atom Egoyan kanadai rendező Remember című film­jében, amelyben a huszadik századi történelem legsötétebb fejezete elevenedik meg. Plummer egy 90 éves holokauszt- túlélót játszik, aki bosszút akar állni a családtagjait meggyil­koló náci háborús bűnösön. A forgatás nyáron kezdődik To­rontóban. A filmben Martin Landau, Dean Norris és Bruno Ganz is szerepel. Plummer a Kezdők című vígjáték melléksze- replőjeként két éve kapta meg élete első Oscar-díját. Tovább­ra is aktív, idén kerül a mozikba az Elsa és Fred című film, amelyben Shirley MacLaine a partnere. (MTI) A franciák cseheket is megmintáztak Új panoptikum Prágában MTl-HÍR Prága. Montréal után Prá­gában nyitott fiókmúzeumot a párizsi Grévin Múzeum. A több mint 3000 négyzet- méter alapterületű, három szinten berendezett múzeum­ban teret kapnak a helyi szemé­lyiségek, közöttük Václav Ha­vel volt cseh államfő, Húsz Já­nos vallásreformer, IV. Károly cseh király és német-római csá­szár, Karel Čapek író, Emil Zá­topek hosszútávfutó, Karel Gott énekes, sőt Milos Zeman, a jelenlegi cseh államfő is. A látogatók összesen mint­egy 80 viaszszobrot csodálhat­nak meg, és azt is megmutatják nekik, hogyan készülnek ezek a szobrok. „Meggyőződésem, hogy egy év múlva a + Grévin Prága+ ugyanolyan látványosság lesz a város látogatói számára, mint a Károly-híd vagy a prágai vár” - mondta az új múzeum igazga­tója, Heinrich Homola. Prágában egyébként 1997 óta már működik egy panopti­kum, amely évente 200 ezer lá­togatót vonz. Összehasonlítás­képpen: az 1882-ben alapított párizsi viaszmúzeumnak 800 ezer látogatója van évente. Utolsó simítások Louis de Funes viasszobrán (Képarchívum) Véget ért a Nemzetközi Film és Zenei Együttlét Átadták a Mediawave díjait MTl-HÍR Komárom. A lengyel Bodo Kox Lány a szekrényből című al­kotása kapta a legjobb játékfilm díját a 24. Mediawave fesztivá­lon. A legjobb kisjátékfilm Nagy Dénes Lágy eső című munkája, a legjobb kísérleti film pedig a svájci Peter Volkart 606-os szo­ba című filmje lett. A legjobb do­kumentumfilm díját Sós Ágnes Szerelempatakja kapta, a tánc­filmek kategóriájában pedig Szűcs Réka Isten báránya című munkája végzett az élen. A díj­kiosztót szombaton tartották a Monostori Erődben. Az alkotásokat nemzetközi zsűri értékelte: a játék- és kisjá­tékfilmeket Mira Sztaleva, a Szófia Filmfesztivál igazgató- helyettese, Vivi Drágán Vasile operatőr és a pozsonyi Prikler Mátyás rendező, a dokumen­tumfilmeket Norah McGetti- gan és Boris Mitic filmrendező, valamint Beniamino Saibene, a Milánói Filmfesztivál igazgató­ja. Az animációs és kísérleti filmek zsűrijét Ivan Makszi- mov, Radu Igazság és Patrovits Tamás animációs rendező al­kotta. A Párhuzamos Kultúráért el­ismerést idén Bari Károly nép­rajzkutató, Geröly Tamás mu­zsikus, Kátai Zoltán énekmon­dó, Kovács Norbert néptáncos, Lábass Endre festőművész és Müller Péter Sziámi költő, előadóművész kapta meg.

Next

/
Thumbnails
Contents