Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-26 / 119. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 26. Vélemény És háttér 5 Hónapokig eltart az európai uniós intézmények választások utáni átalakítása Vacsorával kezdődik a csata Az európai parlamenti választásokkal csak az első szakasz zárul le az uniós intézmények átfogó megújításának hónapokig tartó folyamatában. MT1-HÁTTÉR A tagországok állam- és kormányfői holnap este munkavacsorára gyűlnek össze Brüsszelben, hogy áttekintsék a választások kimenetelét. Az a feladatuk, hogy a választások eredményeit figyelembe véve személyi javaslatot tegyenek arra, kit válasszon meg az Európai Parlament a unió végrehajtó intézménye, az Európai Bizottság elnöki posztjára, vagyis ki legyen a portugál Jósé Manuel Barroso utóda. A kérdésben egyelőre nem várható döntés, csupán helyzetfelmérés, az álláspontok tisztázása. A két legnagyobb európai pártcsaládból, a jobbközép néppártból, illetve a szocialisták soraiból Jean-Claude Juncker volt luxemburgi kormányfőt, illetve a német Martin Schulz eddigi EP-elnököt jelölték az európai bizottsági elnöki tisztségre. Az állam-, illetve kormányfők szintén megvitatják az ukrajnai elnökválasztás fejleményeit. Ha rosszul alakulna a helyzet és sürgős döntést kellene hozni, akkor a találkozó átalakulhat hivatalos tanácskozássá s a „munkavacsorázás” hajnalig is eltarthat. Egyelőre azonban nincs jele annak, hogy például újabb szankciókat hoznának Oroszországgal szemben. Az új összetételű, immár 751 tagú Európai Parlamentben június elején megalakulnak a pártfrakciók, új frakciót legkevesebb hét tagország legkevesebb 25 EP-képviselője alapíthat (feltehetően ilyen lesz a szélsőjobboldali pártok frakciója). Június 26-27-én kétnapos csúcstalálkozóra gyűlnek össze Brüsszelben a tagországok vezetői az Európai Tanács keretében. Akkor már lehetséges, hogy a testület európai bizottsági elnököt jelöl, amihez minősített többség kell a tagállamok között. Lehetséges, hogy a csúcstalálkozó résztvevői megnevezik az Európai Tanács új elnökét (a belga néppárti Herman Van Rompuy utódját), valamint esetleg az EU új kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét (a brit szocialista Catherine Ashton utódját) is. Az Európai Parlament július 1-jén tartja Strasbourgban az alakuló plenáris ülését és megválasztja a legfontosabb tisztségviselőket, köztük az EP új elnökét. Július 14. és 17. között újabb plenáris ülésszak lesz, elképzelhető, hogy ekkor már szavaznak az európai bizottsági elnöki posztra előterjesztett jelöltről. Ha sikerül megállapodni, az Európai Bizottság elnöke megkezdheti a testület összeállítását, vagyis a tagállamok EU-biztosjelöltjei között a nekik szánt tárcák. Az EP legkorábban szeptemberben szavazhat az új összetételű Európai Bizottságról. A Barro- so-bizottság mandátuma október 31-énjár le. Azt számítsátok ki ostobák, a választóink hány százaléka tudja, mennyi a 13 százalék 25 százaléka! (Cubomír Kotrha rajza) KOMMENTAR Tizenhárom befutó, tizenhárom százalék MOLNÁR NORBERT Mekkora a súlya egy választásnak, amelyen a polgárok 13 százaléka vesz részt? Összehasonlításképpen: ha népszavazást tartunk bármiről, 49 százalékos részvétel sem elégséges ahhoz, hogy eredményes legyen. Az EP-választás 13 százalékos részvétel esetében is teljes értékű. A kérdés csak az, hogy bármilyen következtetést le lehet-e vonni ebből. A kommentátor szerint nem, de próbálkozni lehet. Ezzel a részvételi aránnyal nem a politikai palettának üzent a nép. De még csak nem is az Európai Uniónak. Szlovákia lakossága a felmérések szerint hosszú ideje Európa-párti, sőt, a leginkább az az egész Európai Unióban. Mégis, minden alkalommal a legalacsonyabb a részvétel az európai parlamenti választásokon. Érdektelenség? Inkább kényelem. Addig volt tétje az uniónak, amíg fel nem vettek bennünket. S mivel egyik napról a másikra nem lett több a fizetés, magasabb a munkanélküli-segély, Brüsszel elvesztette a báját. Jó, hogy ott vagyunk, gondolja a honpolgár, de neki ettől még nem jobb. Aki meg kimegy Brüsszelbe, és nemcsak a 13 képviselő, hanem a holdudvaruk is, szóval azoknak jobb lesz, de ez már úri huncutság, erről döntsenek maguk az urak. Az unió sem tesz semmit azért, hogy tudatosítsa a szavazó, mégiscsak bele kellene szólni az ottani történésekbe. A pártok és a sajtó is a görbe uborkáról elmélkedik, amely ugyan az agyament brüsszeli döntések mintaképe, de az ilyenek száma elenyésző a fontos döntések mellett. Miközben a hagyomáyos pártok a kampányban sem arról beszéltek, miért fontos Brüsszel, hanem az eurosz- keptikusok hangját meghallva folyamatosan fröcsögtek, az uniót szapulták vagy tették nevetségessé. így a szél a saját arcukra is ráhordta a nyálat. A szlovákiai eredmények azt jelzik, hogy a biztos szavazótáborral rendelkező pártok (Smer, KDH, MKP) képesek megszólítani a választókat, ámbátor ilyen alacsony részvétel mellett nagyobbat is dobbanthattak volna. Az új pártok pedig komoly aktivitással a felszínen maradtak, és kaptak némi pozitív visszaigazolást, hogy van remény. A Smert viszont továbbra sem szabad leírni, a következő közvélemény-kutatás majd megmutatja, hogy ez így van. Az MKP legyőzte a Hidat, volt már ilyen, az elmozdulás nem számottevő, nem jelent politikai földrengést. Ez a trend folytatódik majd az őszi önkormányzati választásokon is. Úgy néz ki, a Hídé a szlovák parlament, minden más az MKP-t illeti. De a mozgósítás ismét sikertelen volt Dél-Szlovákiában. Ez a legnagyobb veszély, ami a szlovákiai magyar politikai képviseletet fenyegeti. Az egyetlen érdekes momentum és egyben meglepetés, hogy a szocialista frakcióba csak négy embert küld Szlovákia, négy smerest. Kilencen a konzervatívok vagy a liberálisok frakciójába ülnek be. Ez az egyetlen konzekvencia, ami a 13 százalékos részvétel ismeretében levonható. A meg nem gondolt gondolatok jobban ártanak közösségünknek, mint száz nacionalista politikus ostoba törvénykezése Magunkat pofozzuk! - egy elmaradt meghívás margójára LOVÁSZ ATTILA Hihetetlen volt számomra a pénteki lapszámban olvasott hír, mely szerint a Csemadok alapításának 65. évfordulójára rendezett párkányi ünnepsége a 30 éves helyi Kisbojtár gyermekcsoportnem kap meghívást. Szögezzük le az elején: a Kisbojtár aZ az együttes, amelyről e sorok írója nem írhat elfogultság nélkül. Huszonéves koromban táncosként nagyon sok közöm volt a tragikusan korán elhunyt Brandl Feri barátommal együtt a csoport alapító nemzedékéhez. Hégli Marianna hívó szavára fertőztük meg a gyerekeket a tánc, a népdal, a népzene szereteté- vel, máig szép baráti kapcsolatok fűznek akkori kisbojtárosokhoz. És azóta is vallom - nem csak én -, a Kisbojtárok, Százszorszépek, Tátikák, Pitypangok, Barkócák, meg az IKSZ-ek, GIMISZ-ek (a lista nem lesz teljes, annyi hely nincs a lapban) közösségformáló vezetői, magukat formáljii hagyó tagjai a hazai magyarság megmaradásának zálogai! Iskoláinkkal, működő gyülekezeteinkkel és felnőtt öntevékeny mozgalmi embereivel együtt. Ők azok az óriások, akik vállán áll a- honi magyar politika, közélet és egyáltalán a jövőnk. Aki a közéletben ezt nem tudja, szedje a sátorfáját, mert nem való oda. Mindezek után kertelés nélkül, annál őszintébben válaszolom meg a Csemadok által a cikkben meg nem válaszolt kérdést: a Kisbojtárt azért nem hívták meg, mert az alapító Hégli házaspár fia, Dusán (akit tavaly másodszor menesztettek az Iíjú Szívek igazgatói székéből, de máig művészeti vezetőként és koreográfusként dolgozik) nyíltan politikai szerepet is vállalt. Hégli Dusán nem titkolta, hogy a Híd szakmai tanácsadója (bár nem képviselő és nem is köztisztségviselő). S ez a „hidasokat” nem éppen kedvelő Cse- madok-vezetőség számára zse- náns. Ez van, kedves párkányi barátaim - nem kell szeretni sem a Hidat, sem annak politikai szereplőit, sőt Hégliéket sem kötelező. De akkor elő a farbával, tessék ezt mondani, és nem határozatokra, jegyzőkönyvekre és névtelenségre hivatkozva maszatolni az újságírói kérdések után. A ki nem mondott motiváció még motiváció marad, ha tudat alatti is. És igenis, rossz motiváció. A Kisbojtár 30 év alatt elvitte Párkány hírnevét egy-két helyre országhatáron innen és túl. A várost, annak magyar kultúráját képviseli, magas színvonalon, még ha közvetlen fenntartója nem is a Csemadok. Egykori kisbojtárosok számos Csemadok-csoportban folytatták tovább. Cseperedő vagy már felnőtt gyerekeik a magyar iskolák létszámát növelték, sokan máig verik a csizmát, megszólaltatják a szárazfát, vagy útjuk a színjátszókhoz, karénekléshez vezetett tovább. A csoportnál tartást és hatalmas élményeket kaptak az évek alatt több százan. S most néhány tucat gyerek szíwel-lélekkel köszöntené a kultúraktív csemadokos néniket, bácsikat. Mi az akadálya? Mi a fenét keres ez a „nemszeretem” a honi magyar kultúrában? Ki a fenét érdekel, hogy volt politikai párt, amelyik a Csemadok struktúráin szerveződött. Talán fontosabb, hogy a Tompa Mihály napokon a hidas Simon Zsolt és az emkápés Bárdos Gyula egymás mellett ül, támogatva a rendezvényt. Helyi és országos megmozdulásokon, ahol nem a politika a tét, vajon ki a fenét érdekel valaki pártállása? Amikor a kilencvenes évek elején a kisgazda Torgyán lelib- sizte Orbán Viktort, ő a Fidesz kongresszusáról üzent neki: „Elnök úr, a mi polcunkon a Led Zeppelin és a Muzsikás lemezei szépen megférnek egymás mellett?” A szlovákiai magyarokén nem? A párkányiakén nem? Ez az, amit nem hiszek el. Inkább hiszem azt, hogy a hasonló meg nem gondolt gondolatok jobban ártanak közösségünknek, mint száz nacionalista politikus ostoba törvénykezése. Ez az az eset, amikor nem beleszaladtunk a pofonba, hanem magunknak osztottuk ki. És nem elfogulatlanul: az írás nem azért született, hogy durci-bur- cit játsszunk az általam is tisztelt emberekkel, hanem azért, hogy egy- szerintem - normális helyzet álljon elő egy szép születésnapon.
