Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-24 / 118. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ 2014. MÁJUS 24. ÉLETUTAK 17 Nyaralni indultak, világgá mentek... E rika és férje az egyetem elvégzése után Pozsonyba költözött egy picike bérlakásba. István számítástechnikai mérnökként dolgozott, Erika a Pedagógiai Kutatóintézetben volt állásban lányuk születéséig, aztán a pozsonypüspöki alapiskolában tanított. Mindketten a keleti végekről, Nagykaposról származnak, Erika, aki Vajánban született, ott járt gimnáziumba is. A férje Eperjesen végezte el az elektrotechnikai szakközépiskolát, aztán Pozsonyban folytatta elekt- romérnöki tanulmányait. Erika Budapesten, az EL.TE pedagógiai szakán tanult, mindketten 1979- ben diplomáztak. Hogy kerültek Toledóba? Vacsorára meglepetésként sült malac - ez az utolsó hazai emlékük az elutazás előtt. Harmincadik születésnapjukat ünnepelték Pozsonyban, s akkor még nem is gondoltak arra, hogy elmennek. Se ők, se a család, se a barátok. Erika még a táborba érkezve is alig birta elhinni, hogy hosszú útra keltek. Csehszlovákiából turista údevéllel érkeztek Jugoszláviába 1985 nyarán, és ott döntötték el, hogy nem térnek haza. Nyaralni indultak, de végül világgá mentek. Egy Belgrád melletti menekülttáborban várták ki a hivatalos szervek döntését a jövőjükkel kapcsolatban. Négy, izgalmakkal teli hónapot töltöttek a lágerben, ami csodálatos környezetben, a hegyekben volt. A férje szerint ez volt életük legbizonytalanabb időszaka, nem tudhatták, hogy visszaküldik-e őket, ami valószínűleg börtönt jelentett volna, vagy mehetnek tovább, terveik szerint Amerikába. Nem volt könnyű elszakadni az otthoniaktól, a családtól, a barátoktól és a szülőföldtől. Végül négy hónap után, karácsony előtt megkapták a kiutazási engedélyt, és december 19-én megérkeztek Toledóba. Erikának a nagybátyja élt ott, ő vállalta a családról való gondoskodást. A nagybácsi és amerikai felesége mindent megtettek, hogy megkönnyítsék a beilleszkedést, megtalálják helyüket az új életben. Nagy segítség volt, hogy Toledóban komoly magyar közösség élt. Két magyar templom, a Szent István- és a Kálvin- templom körül települtek le, ahol magyar klub is volt. Beilleszkedni, de nem beolvadni „Lehetőségünk volt, hogy magyarul beszéljünk, imádkozzunk, barátkozzunk. Azonnal elkezdtük az angol nyelv tanulását, amely az igazi beilleszkedés, a munka- vállalás, a megélhetés alapfeltétele - mondja Erika. - Emlékszem, a férjem szótárral a kezében ment az első munkahelyi interjújára, a szakmai angolt jól értette, csak az angol társalgás nehezen ment. A szakmában bizonyítani kellett, hogy érti a rendszert, meg tudja javítani a meghibásodott szerkezeteket, képes utazni különböző tárgyalásokra, magas szakmai szinten képviselni a vállalatot. Természetesen, mint a legtöbb emigráns, mielőtt szakmájában érvényesülhetett volna, a megélhetésért sok más munkát is ki kellett próbálni: étterIdén lesz 29 esztendeje, hogy Fedőmé Bugis Erika és férje, István kivándoroltak Amerikába. Akkor még csak nagyobbik lányuk, az ötéves Szilvia volt a világon. A kis család egy ohiói városban, Toledóban kezdte élete új szakaszát - az amerikait. juttattak az intézménynek. Bercik doktort előtte meghívták az Amerikai Magyar Orvos Konferenciára Sarasotába, ő volt az első szlovákiai magyar orvos, aki részt vett ezen a konferencián, s egy nagyszerű előadással mutatkozott be. Ne szakadjunk el a gyökerektől Mi volt a leghasznosabb, a legszebb, amit sikerült megvalósítani? Erika nem gondolkodik sokáig, s máris rávágja, hogy „mindig a legutolsó akció. Látni, hogy újra tudtunk segíteni, hogy sikerült a munkánkkal valahol, valakiknek örömet szerezni. Hisz a legfontosabb, hogy ne szakadjunk el gyökereinktől, emlékezzünk, honnan jöttünk, kik vagyunk” Erről egy pillanatra sem feledkezik meg. Tervei is erre irányulnak. Az oktatási kapcsolatok terén az amerikai Marymount Egyetem és a budapesti ELTE diákjai és tanárai számára csereprogramokat szervez, s azon fáradozik, hogy a virginiai Herndon városát és Budapest valamelyik kerületét testvérvárosokká nyilvánítsák. Herndon városkában élt és halt meg a kommunisták által elüldözött Nagy Ferenc magyar miniszterelnök, s ő és felesége itt is van eltemetve. Nagy Ferenc emlékére és munkásságára szeretnék ezt a testvérvárosi kapcsolatot létrehozni. Az amerikai álom „Nem bántuk meg, hogy elmentünk - jelenti ki határozottan Erika. - Bár a kezdet nagyon nehéz volt, fiatalok voltunk, erős volt bennünk az elszántság, az akarat. Hittünk és bíztunk magunkban és a befogadó országban, amely megadott nekünk minden lehetőséget, hogy gyökeret eresszünk, otthonra találjunk. S ami a legfontosabb: megtarthattuk anyanyelvűnket, kultúránkat, vallásunkat. Templomba járunk, és hálás amerikai állampolgárok vagyunk. Sőt: lépésről lépésre egy amerikai álmot alakítottunk ki magunknak, amelyben teljes mértékben ki tudtunk teljesedni.” Erika boldog embernek érzi magát. Egyrészt, mert az a vágya teljesült - bár ez elcsépelten hangzik -, hogy szabad hazában, szabad akarattal, szabadon végezhesse munkáját, s tegye ezt családja és baráti köre legnagyobb szeretetében. Neki ez a legnagyobb boldogság. Akiket itt hagytak Azért választották az emigrációt, mert korlátozva érezték itt magukat, bár nagyon tisztelik mindazokat, akik az itthon maradást választották. Erika édesanyját, édesapját, öccsét, István a szüleit és két lánytestvérét hagyta itthon, mindannyiukat nagyon hiányolják. Szerencsére azóta lehetőségük volt egymást többször meglátogatni, Erikáék szinte minden évben hazajönnek, a család itt maradt tagjai alkalmanként több hónapot töltenek el velük a tengerentúlon. Ottlétük alkalmával sokat utaznak velük, igyekeznek őket megismertetni Amerika nevezetességeivel, ottani barátaikkal. A konyhában ilyenkor ők veszik át a szerepet: a mamák a legfinomabb hazai falatokkal lepik meg őket. Urbán Klára Az állampolgársági eskü után Reserved Az orvosi konferencián Varga Andrea és Bercik Árpád orvosokkal Egy parti előtt Besen.«-a mi mosogatást, szobafestést, gyárfestést. .. Én gyerekekre vigyáztam, házvezetői munkát végeztem. A gyorsan megszerzett nyelvtudás tette lehetővé, hogy végzettségünk alapján tudjunk elhelyezkedni szakmánkban. Meg kell jegyezzem: mindig arra törekedtünk, hogy jól beilleszkedjünk, de ne olvadjunk be, ne veszítsük el identitásunkat.” Az első tíz évben Toledóban és Colombusban éltek, mindkettő ohiói város. Később István munkahelyeit követve költöztek New Jerseybe, Texasba, Floridába és végül Virginiába, ahol jelenleg is élnek. Közben Magyarországon is dolgoztak négy évig, így a fiatalabb lányuk, Olivia Budapesten végezte el az amerikai gimnáziumot. Egyébként Olivia már Toledóban született, és három hónappal előbb lett amerikai állampolgár, mint a szülei. Neki semmivel sem volt gondja, otthon érezte magát Amerikában. Szilvia, aki ötévesen érkezett, kisebb nehézségekkel, de elég gyorsan megtanult angolul, ezáltal az iskolai környezetben, gyerekek között is hamar otthonosan érezte magát. Politológia és kommunikáció szakon tanult Dallasban, majd Virginiában a Strayer Egyetem közgazdász szakán szerzett diplomát, jelenleg egy vállalatnál dolgozik felelős vezetői beosztásban. Olivia az Arlingtoni Marymount Egyetemen végezte kriminológiai és forensic tanulmányait, s jelenleg a mesterfokozatért folytatja tovább. Mivel a szülők törekedtek arra, hogy otthon, egymás közt magyarul beszéljenek, a lányok jól tudnak magyarul, és magyar barátaik is vannak. Eleinte erős volt a honvágy „Eleinte, amíg bizonytalan volt a politikai helyzet, és nem tudtuk, mikor mehetünk haza, hazamehetünk-e még valaha, láthatjuk-e szüleinket, bizony nagyon fájt, nagyon erős volt a honvágy - idézi Erika a kezdeteket. — A rendszerváltozás és a tudat, hogy bármikor hazamehetünk, enyhítette ezt az érzést. Az elmúlt 29 évben édesanyám négy alkalommal jött el hozzánk, s három-négy hónapot töltött nálunk, az öcsém háromszor látogatott meg bennünket, úgyszintén pár hónapra. Anyu kora és egészségi állapota sajnos már nem engedi a hosszú repülőutakat, így mi igyekszünk hazamenni hozzájuk.” István korábban három évig az Amerikai Magyar Szövetség elnöke volt. Az AMSZ a legrégebben, 1906-ban alakult, magyarokat összefogó, profitmentes szervezet. Önkéntesek vezetésével végzi munkáját az oktatás, a kultúra, a hagyományőrzés és az emberi jogok védelme területén, szociális fórumokon, amerikai és magyar újságokban és a kongresszusban is. Erika is kiveszi részét a munkából, három évig volt a szervezet országos titkára. Az utóbbi tíz évben ő a szociális, kulturális bizottság elnöke, amelynek legnagyobb akciója a Washingtoni Jótékony- sági Magyar Bál. A jövedelemből különböző magyar kulturális rendezvényeket - mint amilyen pl. a Washingtoni Magyar Folklife Fesztivál volt tavaly nyáron határon túli magyar oktatási intézményeket, iskolákat, óvodákat, valamint egészségügyi intézményeket, kórházakat támogatnak. Szlovákiában a Vajáni Református Iskolát segítették, igazgatóját személyesen ismerik, s tudtak az intézmény anyagi nehézségeiről. A tőketerebesi kórház tüdőosztályának főorvosától, Bercik Árpád doktortól, akivel gimnazista koruk óta jó barátságban állnak, értesültek, hogy az osztálynak új, modern műszerekre lenne szüksége, ezért a bál bevételéből tavaly 3000 dollárt
