Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)

2014-05-24 / 118. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 24. Vélemény És háttér 7 Huszonöt év után Moszkva ismét a fő ellenség pozíciójába helyezte magát Ukrajna és Brüsszel Az ukrajnai válság ered­ményeként átrendeződni látszik Európa viszonya ahhoz, ki és mi az ellenség. Vélhetően csak átmeneti­leg, de óhatatlanul véget ér az az időszak, amelyet az ellenség hiánya és/vagy keresése jellemzett. RAVASZ ÁBEL Az ellenfél maga kopogott be az ajtón, először Szevasztopol- nál, aztán Donyecknél. A spekt­rum liberálisabb végén lévőknek ez fájdalmas leckét jelentett ar­ról, hogy az az ellenségek nélkü­li, az országok és polgáraik bé­kés szövetségére épülő világ, amit elképzeltek maguknak, ma sem valóság még. Bosznia után Ukrajna is megmutatta: bár a po­litikai manipulációnak fontos szerepe van a kollektív düh fel- ébresztésében, van mit feléb­reszteni, és korábban békésen együtt élő csoportok egymás torkának tudnak ugrani, hatá­rok rendeződnek át, az elkép­zelhetetlen valósággá válik. A spektrum konzervatívabb végén lévőknek viszont azzal kell szembenézniük, hogy mi­közben beigazolódott vélekedé­sük a potenciális ellenfelek léte­zéséről, az a fajta ködszurkálás, ami az elmúlt évtizedekben a konzervatív közgondolkozást jellemezte, elaprózta az erőiket, figyelmüket megosztottá, fi­gyelmeztetéseiket erőtlenné tet­te. A romák, a homoszexuálisok, a muszlim bevándorlók, a zsidók („a nemzetközi tőke”), a globális iszlám és a többi ellenségnek lá­tott csoport helyett egy olyan szereplőről derült ki, hogy Eu­rópa határvidékeire feni a fogát, amely sok konzervatív számára akár pozitív szereplőnek is tűnt vagy tűnhetett: a homofób, isz­lámellenes, Nyugat-kritikus pu- tyini Oroszországról. Huszonöt év után sokunk szá­mára váratlan fordulattal ismét Moszkva került a „fő ellenség pozíciójába”. Pontosabban nem került, hanem kifejezetten tuda­tos döntéssel oda helyezte ma­gát. (És fontos megjegyzés: nem az orosz emberek tették mind­ezt, hanem a kormányuk, igaz: Érdemes elmenni szavazni - a tét még mindig nagy, a választás pedig még mindig szabad. egy általuk a jelek szerint nagy arányban támogatott kormány.) 2001 után a globális terrorizmus elleni háború kifújni látszik, mindkét fél fáradt, eredményt pedig egyik sem tud igazán fel­mutatni. Kína még mindig nem akarta és/vagy nem tudta kikez­deni az USA vezető szerepét a vi­lágban, és nem jöttek be az egyéb hatalmi átrendeződések­ről szóló jóslatok sem. Jött vi­szont megint Oroszország, fi­gyelmeztette Európát, hogy ha nem figyel, ma is integrálatlan határvidékeinek búcsút inthet. Bár az új kihívásra adott poli­tikaiválaszok még csak körvona­lazódnak, az általános irányok már látszanak. Ugyan szavazó­ként jobb lenne, ha többet tud­nánk az egyes pártok álláspont­jairól, mielőtt ma az urnákhoz járulunk, de abból kell kiin­dulnunk, amit tudunk. Olyan képviselőket kell Brüsszelbe küldeni, akik állják a sarat ebben a kérdésben, és számos más, fon­tos ügyben. Az ukrajnai esemé­nyek után még vüágosabb, hogy nem mindegy, kik ülnek az Eu­rópai Parlamentben, hiszen je­lentős mértékben ők határozzák meg, hogyan reagál a kontinens az új kihívásokra. Érdemes tehát elmenni szavazni - a tét még mindig nagy, a választás pedig még mindig szabad. JEGYZET Sok anya LAMPL ZSUZSANNA jukról és kétféle műanyával helyettesítette őket. Az egyik szőrös anyagból készült, a má­sik fémből, s mindkettőn egy tartályból szopáskor tej folyt. Ezek után figyelték a kismaj- mok viselkedését. Az anyjuk­kal maradók minden telďntet- ben magasabb fejlettségi szin­tet értek el a műanyán nevel­kedett társaiknál, s az utóbbi­ak közül a szőrösanyások vol­tak fejlettebbek, mert ezek legalább bele tudtak kapasz­kodni a műanyába, s némi testközelséget éreztek. A fém­anyás kismajmokmás majmok jelenlétében fajukra egyálta­lán nem jellemző módon visel­kedtek. Nem tudtak kapcsola­tot kialakítani, nem tudtakját- szani, felnőttkorukban kerül­ték a szexuális életet, s a nős­tények, ha mégis megtermé­kenyítették őket, nagyon rossz anyává váltak. Ez jutott eszembe, amikor egy fiatal anyuka elmesélte, hogy milyen jól megoldotta négy hónapos kisfia felügyeletét. Mivel nem szoptatott, a kisba­ba gyakorlatilag kéthetes kora óta családi körforgásban van. Naponta, kétnaponta változik a bébiszitter és a helyszín, hol az egyik nagyi, hol a másik, az­tán a munkanélküli, gyermek­telen sógornő, de barátnőknek is kölcsönadja, ha vágynak egy kis igazijátékbabára. Hadd él­jen a kicsi társasági életet, leg­alább felnőtt korában nem lesznek bajok a beilleszkedé­sével. Hadd ismerjen meg em­bereket, hisz úgyis csak rajtam lógna, nem ért ő még semmit a világból, mondta az anyuka. Amikor mindezeket mesélte, épp a sógornőnél volt a kisfiú. Hogy ő, mármint az anya, mi­kor kerül sorra, s egyáltalán mi is az ő szerepe, azon kívül, hogy ide-oda szállítja az élő csomagot, nem derült ki. Egyébként főiskolára j ár, méghozzá humán szakra, de mivel anya, individuális tan­terve van, vagyis gyakorlatilag nem is kell iskolába járnia. Puszta kíváncsiságból két kér­désjutott eszembe. Az egyik: vajon mivel töltheti az ifjú anya az idejét, ha iskolába sem jár, a gyermekét sem gondoz­za, nem is dolgozik, időrabló (meg egyéb) hobbija sincsen, háztartást sem vezet, mert va­lójában otthon lakik, a gyer­mek apja pedig csak kétheten­tejár haza, mert külföldön dolgozik, tehát férfival sem kell törődnie. A másik: ho­gyan lehetséges az, hogy mi­után az adott szakon pszicho­lógiát is kellett tanulnia, ennyire égbekiáltóan tudatlan a gyermeklélektan tárgyköré­ben. Ugyanis akárcsak a ma­jomnak, az embernek is szük­sége van az anyára, vagy egy anyaszerepet betöltő sze­mélyre, akinek ráadásul egy bizonyos ideig állandó sze­mélynek kell lennie. íme a válaszok! Egy: unatko­zik. Kettő: nem járt pszicholó­giára, mert azt nem kell tanul­ni, ahhoz mindenki ért. KOMMENTÁR Nem az uborkáról szól LOVÁSZ ATTILA Az Európai Unió azért alakult, hogy a konti­nensen ne legyen háború. Minden, amit az unió azóta elért, bevezetett, vagy következ­mény, vagy eszköz. S amikor bajok vannak, akkor mindig az alapokhoz kellene visszatérni. Európa véres háborúi - legalábbis a nemzetál­lamok komoly térnyerése idején - azért rob­bantak ki, mert egy-egy adott területre legalább kettő, de néha több közösség formált igényt. Az európai országok in­tegrációja erre volt válasz - a háborút nem lehet betiltani, szerződésekkel és rendeletekkel megakadályozni. Azt kell elérni, hogy a háborúnak ne legyen értelme, tétje. Hogy eközben meg kelljen tanulni, az állam, az ország az nem egy tulajdonlapon szereplő parcella, amelynek tulajdonosa egy- egy nemzet, hanem emberek közössége, olyan embereké, akiknek ha nem is azonos, de hasonló érdekeik, céljaik van­nak, s akik a közösség életének szabályozását törvénnyel és nem ököllel képzelik el. Ezért hát a határok lazítása és nem felülírása, ezért van vámunió, ezért szabad a munkaerő­áramlás, a letelepedés, és ezért a tyúkketrec-szabály, hiszen a mi ételünkről van szó. Most éppen kampánycsönd van, tilos jelölteket bemutatni, futtatni. Azt viszont jóformán kötelező a választás napján megírni, hogy az előzőekben taglaltakat szem előtt tartva könnyebb a választás - már ha az ember érveket keres, miért menjen el szavazni, s ha már elmegy, akkor kire. A kampány során rengeteg politikai üzenetet kaptunk, s ezek közt azért megtalálható, ki miben látja Európa jövőjét. Továbbgondol­va a jelszavak mögött álló programokat, nem is olyan nehéz eldönteni, vajon a háború nélküli kontinensnek ki segít job­ban: aki nagyobb mértékű egyesülést követel, vagy aki az unió végét látja? Aki a muszlim Törökországot benn akarja látni, vagy aki nem? Aki a szociális hálót, a tisztességes élet­hez való jogot vagy éppen a kisebbségi jogokat európai té­máknak tartja, vagy sem. Egy szlovákiai magyar lapban magától adódik a gondolat, ugyan vajon a háború nélküli Európában szabad-e egyálta­lán kisebbségről beszélni. Van-e egyáltalán valaki kisebb­ségben? S ha igen, akkor miért kisebbségi, miért KISEBB, az­az KEVESEBB? S vajon Európában ki a szuverén? A nemzet? A polgár? Ki kinek ad le a szuverenitásából az integráció so­rán? Az országok? Vagy azok lakói? S ugyancsak fontos kér­dés, vajon áldásos vagy inkább elmarasztalható-e az az álla­pot, amikor a legfontosabb döntések, jogszabályok a nemze­ti parlamentekben születnek. Nem, nem arról értekezem, hogy szülessenek Brüsszelben, inkább látnék erősebb regio­nális kormányzatot, alulról felfele építkező európai társa­dalmat, amelyben nem baj, hogy 28 nyelven beszélünk. Van mire választ adnunk a mai választáson. Van is kínálat, amely olvasható, elemezhető, aztán vagy hihető, vagy nem. De higgyék el, leadott szavazatuk nem az uborka görbületé­ről szól. FIGYELŐ Bujkáló hajótulajdonos Dél-Korea 50 ezer dolláros nyomravezetői díjat ajánlott fel annak, aki információval segíti az áprilisban elsüllyedt Sewol komphajó tulajdono­sának felkutatását. Ju Bjung Un és fia eltűnése közfelhábo­rodást váltott ki az országban. A szöuli sajtó szerint a férfi tagja egy olyan egyháznak, amelyet szektának tartanak, és egy tömeges öngyilkosság­hoz kötnek. Korábban azt hitték, hogy a 73 éves tulajdonos az egyház egyik birtokán bujkál, a rend­őrség ki is vonult a helyszínre, de a szekta több száz híve út­ját állta. A hatóságokat végül beengedték a birtokra, a férfit azonban nem találták meg, többen úgy gondolják, hogy egy szektatagnál bujkál. A fiát is keresik, esetében a nyom­ravezetői díj 30 ezer dollár. Ju ellen sikkasztás és gon­dadanság vádjával indítottak eljárást. Az ügyészség szerint azért történt a több mint 300 utas halálával járó kompka­tasztrófa, mert a hajót üze­meltető társaság Junak utalta a nyereség túlnyomó részét, és így nem jutott pénz megfe­lelő biztonsági berendezések­re és személyzetre. A rendőr­ség vadászatot indított Ju után, százötven tapasztalt nyomozóból álló csoportot hozott létre, valamint Jut és fiát ábrázoló fényképek tízez­reit ragasztotta ki országszer­te. A férfi az Evangélikus Bap­tista Egyház vezetője, a hívek Mózesnek nevezik. 1987-ben a szekta harminckét tagja ön- gyilkosságot követett el. Ju el­len nyomozást indítottak, mi­vel a halottak közül többen az ő számlájára utalták pénzü­ket. Végül bizonyíték hiányá­ban felmentették, egy másik ügyben azonban elítélték, amiért az egyház tagjaitól gyűjtött adományokat a vál­lalkozásaiba forgatta. (MTI)- És a sok eufóbiás hogy fogja bírni Brüsszelben? Vagy van az a pénz? (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents