Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-24 / 118. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 24. Vélemény És háttér 7 Huszonöt év után Moszkva ismét a fő ellenség pozíciójába helyezte magát Ukrajna és Brüsszel Az ukrajnai válság eredményeként átrendeződni látszik Európa viszonya ahhoz, ki és mi az ellenség. Vélhetően csak átmenetileg, de óhatatlanul véget ér az az időszak, amelyet az ellenség hiánya és/vagy keresése jellemzett. RAVASZ ÁBEL Az ellenfél maga kopogott be az ajtón, először Szevasztopol- nál, aztán Donyecknél. A spektrum liberálisabb végén lévőknek ez fájdalmas leckét jelentett arról, hogy az az ellenségek nélküli, az országok és polgáraik békés szövetségére épülő világ, amit elképzeltek maguknak, ma sem valóság még. Bosznia után Ukrajna is megmutatta: bár a politikai manipulációnak fontos szerepe van a kollektív düh fel- ébresztésében, van mit felébreszteni, és korábban békésen együtt élő csoportok egymás torkának tudnak ugrani, határok rendeződnek át, az elképzelhetetlen valósággá válik. A spektrum konzervatívabb végén lévőknek viszont azzal kell szembenézniük, hogy miközben beigazolódott vélekedésük a potenciális ellenfelek létezéséről, az a fajta ködszurkálás, ami az elmúlt évtizedekben a konzervatív közgondolkozást jellemezte, elaprózta az erőiket, figyelmüket megosztottá, figyelmeztetéseiket erőtlenné tette. A romák, a homoszexuálisok, a muszlim bevándorlók, a zsidók („a nemzetközi tőke”), a globális iszlám és a többi ellenségnek látott csoport helyett egy olyan szereplőről derült ki, hogy Európa határvidékeire feni a fogát, amely sok konzervatív számára akár pozitív szereplőnek is tűnt vagy tűnhetett: a homofób, iszlámellenes, Nyugat-kritikus pu- tyini Oroszországról. Huszonöt év után sokunk számára váratlan fordulattal ismét Moszkva került a „fő ellenség pozíciójába”. Pontosabban nem került, hanem kifejezetten tudatos döntéssel oda helyezte magát. (És fontos megjegyzés: nem az orosz emberek tették mindezt, hanem a kormányuk, igaz: Érdemes elmenni szavazni - a tét még mindig nagy, a választás pedig még mindig szabad. egy általuk a jelek szerint nagy arányban támogatott kormány.) 2001 után a globális terrorizmus elleni háború kifújni látszik, mindkét fél fáradt, eredményt pedig egyik sem tud igazán felmutatni. Kína még mindig nem akarta és/vagy nem tudta kikezdeni az USA vezető szerepét a világban, és nem jöttek be az egyéb hatalmi átrendeződésekről szóló jóslatok sem. Jött viszont megint Oroszország, figyelmeztette Európát, hogy ha nem figyel, ma is integrálatlan határvidékeinek búcsút inthet. Bár az új kihívásra adott politikaiválaszok még csak körvonalazódnak, az általános irányok már látszanak. Ugyan szavazóként jobb lenne, ha többet tudnánk az egyes pártok álláspontjairól, mielőtt ma az urnákhoz járulunk, de abból kell kiindulnunk, amit tudunk. Olyan képviselőket kell Brüsszelbe küldeni, akik állják a sarat ebben a kérdésben, és számos más, fontos ügyben. Az ukrajnai események után még vüágosabb, hogy nem mindegy, kik ülnek az Európai Parlamentben, hiszen jelentős mértékben ők határozzák meg, hogyan reagál a kontinens az új kihívásokra. Érdemes tehát elmenni szavazni - a tét még mindig nagy, a választás pedig még mindig szabad. JEGYZET Sok anya LAMPL ZSUZSANNA jukról és kétféle műanyával helyettesítette őket. Az egyik szőrös anyagból készült, a másik fémből, s mindkettőn egy tartályból szopáskor tej folyt. Ezek után figyelték a kismaj- mok viselkedését. Az anyjukkal maradók minden telďntet- ben magasabb fejlettségi szintet értek el a műanyán nevelkedett társaiknál, s az utóbbiak közül a szőrösanyások voltak fejlettebbek, mert ezek legalább bele tudtak kapaszkodni a műanyába, s némi testközelséget éreztek. A fémanyás kismajmokmás majmok jelenlétében fajukra egyáltalán nem jellemző módon viselkedtek. Nem tudtak kapcsolatot kialakítani, nem tudtakját- szani, felnőttkorukban kerülték a szexuális életet, s a nőstények, ha mégis megtermékenyítették őket, nagyon rossz anyává váltak. Ez jutott eszembe, amikor egy fiatal anyuka elmesélte, hogy milyen jól megoldotta négy hónapos kisfia felügyeletét. Mivel nem szoptatott, a kisbaba gyakorlatilag kéthetes kora óta családi körforgásban van. Naponta, kétnaponta változik a bébiszitter és a helyszín, hol az egyik nagyi, hol a másik, aztán a munkanélküli, gyermektelen sógornő, de barátnőknek is kölcsönadja, ha vágynak egy kis igazijátékbabára. Hadd éljen a kicsi társasági életet, legalább felnőtt korában nem lesznek bajok a beilleszkedésével. Hadd ismerjen meg embereket, hisz úgyis csak rajtam lógna, nem ért ő még semmit a világból, mondta az anyuka. Amikor mindezeket mesélte, épp a sógornőnél volt a kisfiú. Hogy ő, mármint az anya, mikor kerül sorra, s egyáltalán mi is az ő szerepe, azon kívül, hogy ide-oda szállítja az élő csomagot, nem derült ki. Egyébként főiskolára j ár, méghozzá humán szakra, de mivel anya, individuális tanterve van, vagyis gyakorlatilag nem is kell iskolába járnia. Puszta kíváncsiságból két kérdésjutott eszembe. Az egyik: vajon mivel töltheti az ifjú anya az idejét, ha iskolába sem jár, a gyermekét sem gondozza, nem is dolgozik, időrabló (meg egyéb) hobbija sincsen, háztartást sem vezet, mert valójában otthon lakik, a gyermek apja pedig csak kéthetentejár haza, mert külföldön dolgozik, tehát férfival sem kell törődnie. A másik: hogyan lehetséges az, hogy miután az adott szakon pszichológiát is kellett tanulnia, ennyire égbekiáltóan tudatlan a gyermeklélektan tárgykörében. Ugyanis akárcsak a majomnak, az embernek is szüksége van az anyára, vagy egy anyaszerepet betöltő személyre, akinek ráadásul egy bizonyos ideig állandó személynek kell lennie. íme a válaszok! Egy: unatkozik. Kettő: nem járt pszichológiára, mert azt nem kell tanulni, ahhoz mindenki ért. KOMMENTÁR Nem az uborkáról szól LOVÁSZ ATTILA Az Európai Unió azért alakult, hogy a kontinensen ne legyen háború. Minden, amit az unió azóta elért, bevezetett, vagy következmény, vagy eszköz. S amikor bajok vannak, akkor mindig az alapokhoz kellene visszatérni. Európa véres háborúi - legalábbis a nemzetállamok komoly térnyerése idején - azért robbantak ki, mert egy-egy adott területre legalább kettő, de néha több közösség formált igényt. Az európai országok integrációja erre volt válasz - a háborút nem lehet betiltani, szerződésekkel és rendeletekkel megakadályozni. Azt kell elérni, hogy a háborúnak ne legyen értelme, tétje. Hogy eközben meg kelljen tanulni, az állam, az ország az nem egy tulajdonlapon szereplő parcella, amelynek tulajdonosa egy- egy nemzet, hanem emberek közössége, olyan embereké, akiknek ha nem is azonos, de hasonló érdekeik, céljaik vannak, s akik a közösség életének szabályozását törvénnyel és nem ököllel képzelik el. Ezért hát a határok lazítása és nem felülírása, ezért van vámunió, ezért szabad a munkaerőáramlás, a letelepedés, és ezért a tyúkketrec-szabály, hiszen a mi ételünkről van szó. Most éppen kampánycsönd van, tilos jelölteket bemutatni, futtatni. Azt viszont jóformán kötelező a választás napján megírni, hogy az előzőekben taglaltakat szem előtt tartva könnyebb a választás - már ha az ember érveket keres, miért menjen el szavazni, s ha már elmegy, akkor kire. A kampány során rengeteg politikai üzenetet kaptunk, s ezek közt azért megtalálható, ki miben látja Európa jövőjét. Továbbgondolva a jelszavak mögött álló programokat, nem is olyan nehéz eldönteni, vajon a háború nélküli kontinensnek ki segít jobban: aki nagyobb mértékű egyesülést követel, vagy aki az unió végét látja? Aki a muszlim Törökországot benn akarja látni, vagy aki nem? Aki a szociális hálót, a tisztességes élethez való jogot vagy éppen a kisebbségi jogokat európai témáknak tartja, vagy sem. Egy szlovákiai magyar lapban magától adódik a gondolat, ugyan vajon a háború nélküli Európában szabad-e egyáltalán kisebbségről beszélni. Van-e egyáltalán valaki kisebbségben? S ha igen, akkor miért kisebbségi, miért KISEBB, azaz KEVESEBB? S vajon Európában ki a szuverén? A nemzet? A polgár? Ki kinek ad le a szuverenitásából az integráció során? Az országok? Vagy azok lakói? S ugyancsak fontos kérdés, vajon áldásos vagy inkább elmarasztalható-e az az állapot, amikor a legfontosabb döntések, jogszabályok a nemzeti parlamentekben születnek. Nem, nem arról értekezem, hogy szülessenek Brüsszelben, inkább látnék erősebb regionális kormányzatot, alulról felfele építkező európai társadalmat, amelyben nem baj, hogy 28 nyelven beszélünk. Van mire választ adnunk a mai választáson. Van is kínálat, amely olvasható, elemezhető, aztán vagy hihető, vagy nem. De higgyék el, leadott szavazatuk nem az uborka görbületéről szól. FIGYELŐ Bujkáló hajótulajdonos Dél-Korea 50 ezer dolláros nyomravezetői díjat ajánlott fel annak, aki információval segíti az áprilisban elsüllyedt Sewol komphajó tulajdonosának felkutatását. Ju Bjung Un és fia eltűnése közfelháborodást váltott ki az országban. A szöuli sajtó szerint a férfi tagja egy olyan egyháznak, amelyet szektának tartanak, és egy tömeges öngyilkossághoz kötnek. Korábban azt hitték, hogy a 73 éves tulajdonos az egyház egyik birtokán bujkál, a rendőrség ki is vonult a helyszínre, de a szekta több száz híve útját állta. A hatóságokat végül beengedték a birtokra, a férfit azonban nem találták meg, többen úgy gondolják, hogy egy szektatagnál bujkál. A fiát is keresik, esetében a nyomravezetői díj 30 ezer dollár. Ju ellen sikkasztás és gondadanság vádjával indítottak eljárást. Az ügyészség szerint azért történt a több mint 300 utas halálával járó kompkatasztrófa, mert a hajót üzemeltető társaság Junak utalta a nyereség túlnyomó részét, és így nem jutott pénz megfelelő biztonsági berendezésekre és személyzetre. A rendőrség vadászatot indított Ju után, százötven tapasztalt nyomozóból álló csoportot hozott létre, valamint Jut és fiát ábrázoló fényképek tízezreit ragasztotta ki országszerte. A férfi az Evangélikus Baptista Egyház vezetője, a hívek Mózesnek nevezik. 1987-ben a szekta harminckét tagja ön- gyilkosságot követett el. Ju ellen nyomozást indítottak, mivel a halottak közül többen az ő számlájára utalták pénzüket. Végül bizonyíték hiányában felmentették, egy másik ügyben azonban elítélték, amiért az egyház tagjaitól gyűjtött adományokat a vállalkozásaiba forgatta. (MTI)- És a sok eufóbiás hogy fogja bírni Brüsszelben? Vagy van az a pénz? (Peter Gossányi rajza)
