Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)

2014-05-22 / 116. szám, csütörtök

20 Sport ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 22. www.ujszo.com „A fő változást az új tulajdonos érkezése jelentette" - nyilatkozta Radványi Miklós, a sárga-kékek ünnepelt vezetőedzője Eufória Dunaszerdahelyen: bent maradt a DAC! A Miki, a Miki, a Radványi Miki! A „dunaszerdahelyi Ferguson" tavaly feljutott a sárga-kékekkel, most pedig kivívta velük a bentmaradást. (Somogyi Tibor felvétele) Szerdahelyen jártunk, bentmaradást láttunk. Az év mecesén a DAC 1:0-ra nyert a nagy- szombati Spartak ellen, s eldőlt, jövőre is az élvo­nalban szerepelhet. A DAC-arénában hétezer ember ünnepelt. Egy nap futballeufória. BŐDT1TANILLA Délelőtt egy szlovák kolléga megkérdezi tőlem, szerintem lesz-e elég néző a DAC-on, ha ugyanabban az időben hoki is van. Nem is értem a kérdést. Komolyan azt gondolja, nem fognak kimenni Dunaszerda­helyen az év focimeccsére a nagyszombati Spartak ellen, amelyen eldőlhet a bentmara- dás, mert a szlovák hokiváloga­tott pont akkor egy abszolút tét nélküli mérkőzést játszik? Va­jon melyik bolygóról jött? A Regiojet döcög és megáll. Döcög és megáll. Már csak áll. A nap kíméletlenül tűz, a vo­natban egyre fülledtebb a leve­gő, sosem fogunk Dunaszerda- helyre érni. Valahol, a szerel­vény másik végén két vékony hangocska gyakorol: „Sárga­kék mezt, sárga-kék mezt var- rattasson nékem...” Van valami lenyűgöző azok­ban a stadionokban, ahol az ember szűk, sötét lépcsősoron megy fel a tribünre, ahol aztán elétárul a látvány. A reklámok­ban is mindig ilyen lépcsőkön mennek fel cuki kisgyerekek a jóképű apukájukkal, és aztán elakad a szavuk a fények és a tömött széksorok láttán. Úgy érzem magam, mint egy ilyen kisgyerek a reklámból. Nem csak egy vadonatúj stadion le­het impozáns. Sárga-kék ten­ger a lelátó. Vibrál a levegő és szólnak a rigmusok. Magyar dalokat ját­szik a hangulatfelelős és be­mondó Bíró Tomi. A hűtlen, Kell még egy szó, s a már ha­gyománnyá váló Nélküled. Csak egy pillanatra lesz csend, de a nagyszombati tábor rög­tön kihasználja: „Bi Madara do hlavy!” Azonnal jön a figyel­meztetés, később pedig már esélyük sincs. Kiabálhatnak bármit, hangjukat elnyomja a hazai tábor. Ezen a meccsen mindekinek száz százalékot kell nyújtania. Oda is teszi magát mindenki. A szurkolók két koreográfiával is készültek, s kilencven percen át végig drukkolnak. Micsoda álom, micsoda mámor. Meg­unhatatlan. Mindenki itt van, mindenkitapsol. Tizenegyedik perc, szabad­rúgás. Otti, gyerünk! Otti, tedd be! Ottikám, kérlek! Minden­honnan Szabó Ottó neve hal­latszik. A szög remek, a távol­ság ideális. A hátvéd is bízik magában. Még nincs a labda a hálóban, de sokan már emelik a kezüket, Rusov kapus ugyan beleér a lövésbe, ám kitolni már nem tudja, és a DAC-aré- nát elárasztja a gólöröm. Nem egy szép meccs. Nem öröm nézni. Ezt meló nézni, szorítani, imádkozni, kiszur­kolni. A Spartak mezőnyfö­lényben játszik, a DAC őrzi az előnyét. Játékukban sok a pon­tatlanság, a védelmükben néha lyukak támadnak, de a hibákat elképesztő akarással kompen­zálják. Ezért sincs igazán nagy helyzet, de kiengedni nem le­het, az egyenlítés most végze­tesvolna. A győzelem nem elég, az is kell, hogy a Slovan megverje a Nitrát. Az égszínkékek vezető góljának hírét ováció fogadja. A nyitrai egyenlítést már nem mondja be a bemondó, és nem írják ki az eredményjelzőre. Sokáig 1:1 az állás a Pasienkyn. „Nem lehet mondani, hogy a Slovan nem akar nyerni, 15:2 a lövések aránya” - mutatja egy kolléga a statisztikákat az okos­telefonján. A 82. percben jön a hír, hogy újra vezet a Slovan, örömkiáltások mindenhonnan, a B-közép ujjong, Slovan-gólt ebben a stadionban így még nem ünnepeltek. Majdnem egyenlít a Spartak, mindenkiben megáll az ütő, Kuzma az ötösről a kapu fölé lő. Aztán a bíró lefújja a meccset, de az eufóriát még fé­kezni kell, várjuk az eredményt Pozsonyból. A játékosok össze­kapaszkodnak a pályán, úgy szuggerálják, hogy a piros 2:1a kijelzőn legyen már fekete 2:1. Lesz. Bent maradt a DAC! A szurkolók elözönlik a pá­lyát, ismerősök és ismeretlenek ölelkeznek, Radványi Mikit a levegőbe dobálják. Mindenki­nek kell valami szuvenír, jó, hogy az alsónadrágot rajta­hagyják a játékosokon. Szabó Ottó egy szál gatyában áll a kamerák elé, Pavol Penksa hangja elcsuklik az örömtől, Darijo Kristo a rigmusokat ve­zényli. ,A fő változást az új tulaj­donos érkezése jelentette” - magyarázza Radványi Miklós a kérdésre, miért támadt fel az ősszel nagyon gyengén tel­jesítő, bundabotránnyal és pontlevonással sújtott DAC a tavaszi szezonra. Mohseni tá­vozásával és Világi Oszkár ér­kezésével erőre kapott a gyöt­rődő klub, a biztos háttér és a szurkolók visszatérése hihe­tetlen energiákat adott a csa­patnak. Kiürül a stadion, körös-körül az ünneplés romjai, a kezdő­körben egy sörösüveg pont kö­zépre állítva. A magyarországi kollégák még nem tértek ma­gukhoz az ámulatból. Azt kér­dezgetik, mikor kezdődik az új szezon, mert máskor is jönni akarnak. Aki egyszer megízleli a DAC-eufóriát, az újra és újra át akarja élni. S mi lesz itt, ha egyszer a bajnoki címért ját­szanak?! FKDAC 1904-Spartak Trnava 1:0 (1:0) Góllövő: Szabó Ottó (11.). Játékvezető: Vlk, 7009 néző. Sárga lap: Straka, Gergel, P. Penksa, ill. Vlasko, Čarnota, Mikovič. DAC: P. Penksa-M. Turňa, Klabník, Peter Majerník, Szabó O.-Straka, Kristo (82. Kwin)-E. Ujlaky, Gergel, Brašeň (87. Jakúbek)-Matúš (72. Nguekam). TRNAVA: Rusov-Janečka, P. Čarnota, Martin Tóth, J. Chovanec (76. Mikovič)-K. Kuzma, Procházka-Schranz, Vlasko (56. Nworah), E. Sabo-Vyskočil (71. Gašparík). A MECCS LEGJOBB MONDATAI Harmincezer! A törzsszurkoló Ľuboš válasza a szurkolói honlapot készítő Nagy Krisztián kérdésére, hány néző lesz a következő szezonban a DAC-arénában A szurkolók óriási részt vállaltak a sikerben. Nemcsak akkor álltak mellettünk, amikor jól ment, hanem akkor is, ha gyengébben játszottunk. Radványi Miklós, a DAC vezetőedzője A dunaszerdahelyiek a tavaszi teljesítmé­nyükért megérdemelték a bentmaradást. Jura] Jarábek, a nagyszombati Spartak vezetőedzője A Nitra két korona ötvenért játszott, a DAC meg Világi millióiért. Ladislav Hudec, a nyitraiak vezetőedzője a kiesést jelentő vereség után Mintha kilőttek volna a Marsra! Szabó Ottó érzései a szabadrúgásgólja után Ti vagytok a mi csillagaink! A dunaszerdahelyi szurkolótábor transzparense Mi lesz itt jövőre, te úristen! Gaspi, te ..., mit csinálsz, elfelejtetted, hol voltál?! A lelátón ülő egykori DAC-játékos, a macedón Ilami Halimi mérge- lődése azután, hogy a már nagy- szombati színekben játszó Michal Gašparíknak volt egy jó beívelése Bíró Tamás bemondó felkiáltása a lefújás utáni ünneplés láttán A DAC góllövőjét előzetesen nem érdekelte, ki fogja eldönteni a meccset, azt se bánta volna, ha a kapus bedobja a labdát saját magának Szabó Ottó: „Nem is kívánhattam volna ennél jobbat” ÚJ SZÓ-INTERJÚ A mérkőzés után a győztes gól szerzőjével, Szabó Ottóval beszélgettünk. Az ön szabadrúgásgóljával nyert a DAC. Volt olyan meg­érzése a meccs előtt, hogy ön fogja eldönteni ezt a nagyon fontos mérkőzést? Egyáltalán nem! Nem is ér­dekelt, ki dönti el. Mondtam is, hogy a kapus is bedobhatja magának, az sem érdekel, csak nyeljünk. Mi járt a fejében a szabad­rúgása előtt? Döntés előtt álltam, hogy beadjam vagy rárúgjam. Bíz­tam magamban, abban, hogy be fog menni, és hála istennek jól döntöttem, gól lett belőle. Mi futott át az agyán a gól után? Mintha kilőttek volna a Marsra! A NASA velem végezte a kísérleteit! Hogy látta a meccset? Nemjátszottunkjól, nem ját­szottunk szépen. De szerintem ez senkit sem érdekel ebben a helyzetben. Itthon maradt a há­rom pont, ez a legfontosabb. Nem engedtük kibontakozni a Tmavát a tizenhatoson belül, ennek ellenére ők játszottak jobban, de mi nyertünk. A DAC végül bentmaradást ünnepelhetett, ősszel erre nem sokan tippeltek volna... Ez egy csúcs volt. Ez az ala­kuló csapat ebben a félévben a táblázat élmezőnyében vég­zett. Le a kalappal a gyerekek előtt, és mindenki előtt, aki se­gítette a csapatot. így utólag visszatekintve: megérte a szenvedés? Igen! Nagy szenvedés volt, de kihívás is egyben, és egy focistá­nak szüksége van a kihívásokra. Két fordulóval a bajnokság vége előtt kikaptak Kassán, a Nitra pedig simán, 3:0-ra nyert a nagyszombatiak el­len. Akkor sem került hul­lámvölgybe a csapat? Sokan krízisnek nevezték, de én személyesen egyálta­lán nem. Kassán elrontottunk egy félidőt, de az nem azt je­lenti, hogy rosszabb focisták lettünk volna. Egyszerűen nem jött ki a lépés. Az után a meccs után arra gondoltunk, hogy megyünk tovább, eddig jók voltunk, miért ne lehet­nénk továbbra is jók? Hétezer ember ünnepelte a csapatot a Spartak elleni mérkőzés végén. Fantasztikus érzés. Az első liga mégiscsak első liga. Meg akartuk mutatni, hogy helyünk van a legfelsőbb osztályban. Mennyire volt nehéz a hátra­lévő percekre koncentrálni, amikor megtudták, hogy a Slo­van 2:1-re vezet a Nitra ellen? Hittem benne, hogy már megőrizzük az előnyt. Pályafutásában hova sorol­ja ezt a sikert? Ez az egyik legfontosabb. Itt­hon vagyok, az itthoniakkal ér­tem el ezt a célt. Nem is kíván­hattam volna ennéljobbat. (bt)

Next

/
Thumbnails
Contents