Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)

2014-05-03 / 101. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 3. Szalon 21 Glenn Gould Egyáltalán nem (ártom mellűm különcnek Ex libris Gazdag József olvasónaplója (4.) Életrajzok, interjúk, levelek: fejezetek a zsenik életéből Virginia Woolf Az egyik pillanatban túláradó érzelmek és lázas munkatempó, a másikban rettegés a nyilvános­ságtól, idegkimerülés, összerop­panás. Tünetei alapján Virginia Woolf mániás depresszióban szenvedett. Semmi másra nem vágyott olyan erősen, mint a magányra: egyedül ülni egy ál­matag fa alatt, amely őrzi a ten­ger mormolását; ülni és nézni, ahogy egy vízipók végigfut egy pocsolyán, s belefeledkezni a nyomában keletkező aprócska hullámokba. „Olyan érzékeny volt, hogy a leglágyabb pihe érintését is megérezte.” Az irodalmi siker nem kábí­totta el, igyekezett elkerülni a hírnév csapdáit, inteijúkat nem adott, s fényképezni sem en­gedte magát. Előadónak hívták Cambridge-be, díszdoktorrá avatta volna a liverpooli és a manchesteri egyetem, felter­jesztették a Becsületrendre - ő azonban mindet visszautasítot­ta. Szakított a konvenciókkal, fi­gyelmen kívül hagyta a társadal­mi elvárásokat, mert tudta, hogy a fontos pillanat nem akkor jön el az életünkben, amikor mások szerint elérkezett az ideje. Ahogy ő írta: „A falka csahol, de utol már nem érhet!” Féijétől megrendítő levélben búcsúzott el („Drága, érzem biz­tosan, hogy újra megőrülök...”), s 1941. március 28-án az Ouse folyóba ölte magát. Holttestét három héttel később találták meg. Leonard Woolf a hamvasz- tás mellett döntött, a hamvakat pedig a kertjükben temette el, két szilfa alá, amelyeket még együtt neveztek el Leonardnak és Virginiának. Alexandra Harris: Virginia Woolf Fordította: Bánki Vera General Press, Bp., 2014 Terjedelem: 216 oldal Egyáltalán nem tartom magam különcnek Amikor Glenn Gould, aki zon­gorajátékával valósággal meg­babonázta a közönséget, 32 éve­sen felhagyott a koncertezéssel és bejelentette visszavonulását, sokan ügyes marketingfogásról beszéltek. Gouldnak azonban esze ágában sem volt visszatér­ni a pódiumra. Sosem szeretett koncertet adni, a közönség meg­nyilvánulásait annyira gyűlölte, hogy a Tiltsuk be a tapsot! című esszéjében kidolgozta a Tap­sok és Egyéb Demonstrációk Eltörlésének Gould-féle Tervét (TEDEGT). Gould szerint a taps „a bűn eszköze”, mert olcsó hatásvadá­szatra ösztönöz, s ezzel félreve­zeti az előadót. ,A művészetet a belső tűz igazolja, nem pedig a sekélyes külső megnyilatkozá­sok. .. Utálom a közönséget mint tömegjelenséget, gonosz erőnek tartom, és nem vagyok hajlandó engedelmeskedni a törvényei­nek” - írta. Zenei ízlése is egyedi volt, szerette Beethovent, Schönber­get és Bachot („több szellemi élmény van két perc Bachban, mint Scarlatti hatszáz-egyné- hány szonátájának egész gyűj­teményében”), Mozartot viszont ki nem állhatta („nem túl korán, hanem túl későn halt meg”), s úgy nyüatkozott, Mozart utolsó szonátái .Jdbírhatadanok, tele teatralitással”; Csajkovszkij zon­goraművei „rosszul megírt dara­bok”, Chopin „nem elég tömöri’, Sztravinszkij elviselheteden, Bartók Béla pedig „a leginkább túlbecsült modem zeneszerző”. Bár nem tartotta magát kü­löncnek, Gould életstílusa a legkevésbé sem hasonlított egy ádagemberéhez: egyedül élt, hajnali négyig-ötig olvasott (imádta Thomas Mannt, Kaf­kát és az „oroszokat”), délután háromkor ébredt, télen-nyáron kesztyűt viselt (néha két párat), koncertek előtt meleg vízben áztatta a kezét, s mindenhová hordta magával a zongoraszé­két, amelynek idővel már ülőké­je sem volt, csak a kerete maradt meg egy keresztrúddal. „Walter és én mindenben egyetértünk - nyilatkozta egy­szer ügynökéről, Walter Hom- burgerről -, kivéve a pénzt, a zongorázást, a műsort, a fellé­pési időpontokat, a sajtókapcso­latokat és az öltözködésemet.” Gould azzal sem törődött, ha az inge kilógott a nadrágjából. A zenére figyelt, nem a külsősé­gekre. S amikor egy interjúban azt kérdezték tőle, mit csinál szabadidejében, annyit vála­szolt: „Vidékre megyek, ülök és nézem a fákat.” Glenn Gould: Egyáltalán nem tartom magam különcnek Összeállította: Bruno Monsaingeon Fordította: Rácz Judit Holnap Kiadó, Budapest, 2009 Terjedelem: 228 oldal Élet a halál árnyékában Akárcsak Woolfnak és Gould­nak, Franz Kafkának is magány­ra és csöndre volt szüksége az alkotáshoz. Neuraszténiája a legapróbb neszt is az elviselhe- tedenségig felnagyította. Zavar­ta az utcai lárma, a gyerekzsivaj, a zongorázás, a szomszédok beszélgetése az erkélyen és a kovácsműhelyből kihallatszó kopácsolás. „Az ördög hangja” - mondta ezekre. Az idegösz- szeomlást elkerülendő vidéki környezettel is kísérletezett, ott viszont az apró zörejeket volt nehéz megszoknia. „Az egerek­től megszabadít a macska. De mi szabadít meg a macskától?” Arra vágyott, hogy egyszer fél­revonulhasson egy olyan helyre, ahol senkivel sem kell beszélnie. Kafka vegetáriánus volt, nem dohányzott, nem ivott alkoholt, kávét és teát sem. Még azt a ké­nyelmet is megtagadta magá­tól, hogy puha ágyban aludjon, ezért lefekvés előtt kivette az ágymatracokat. A katonai szol­gálat alól „testi gyöngeség” mi­att mentették föl; sokáig uszo­dába se mert elmenni, annyira szégyellte a soványságát. Nya­ranta általában szanatóriumba vonult, konkrét diagnózis nél­kül, saját elhatározásából (nem­csak hipochondriája, hanem csöndigénye is erre ösztönözte). Harmincnégy évesen tuber­kulózist állapítottak meg nála. Rossz páciens volt, orvosai tanácsait nem hallgatta meg, mert nem bízott a modem or­vostudományban: a gyógysze­rektől éppúgy irtózott, mint a röntgentől. Többhónapos sza­natóriumi kezelésre utazott a Magas-Tátrába, Madárházára (Tatranské Madiare), ahol a klientúrát főleg magyar (első­sorban kassai) zsidók alkották, és „szlovák hangot alig lehetett hallani” - írja Kafka életének legavatottabb kutatója, Josef Čermák. Itt ismerkedett meg a dombóvári születésű magyar orvostanhallgatóval, Klopstock Róberttel, aki utolsó hónapja­iban legfőbb támasza lett. Ba­rátságuk mélységét bizonyítja, hogy a visszahúzódó, zárkózott Kafka még a magánéleti titkai­ba is beavatta őt: megmutatta neki például a szerelmétől, Milena Jesenskától kapott le­veleket. Kafka segített Klop- stocknak munkát találni Prá­gában, és nyelvi lektorként is segédkezett, amikor Klopstock németre fordította Ady Endre verseit és Karinthy Frigyes né­hány novelláját. Kafka állapota azonban egyre romlott, a tuberkulózis a gégé­jét is elérte, ezért Markus Hajek bécsi fül-orr-gégészeti klinikájá­ra került. Testsúlya ekkor már csak 49 kiló volt (téli ruhában). Barátai - köztük Franz Werfel, a bécsi irodalmi élet legismertebb alakja - megpróbálták elérni, hogy legalább saját szobája le­gyen (miután a szomszéd ágyon meghalt mellette egy beteg), de egy anekdota szerint Hajek pro­fesszor így reagált a levelükre: „írt nekem valami Werfel, hogy tegyek meg minden tőlem tel­hetőt valami Kafkáért. Azt már tudom, hogy ki az a Kafka: egy páciens a 12-es kórteremből. De ki az a Werfel?” Bécsből végül a kierlingi sza­natóriumba vitték az addigra már se enni, se beszélni nem tudó, a környezetével kis cé­dulákon kommunikáló Kafkát. Szüleit arra kérte, inkább ne látogassák meg, az orvosoknak írott utolsó üzenete pedig így szólt: „Liliomot hozzanak ne­kem a rétről, ne injekciókat.” Franz Kafka 1924. június 3-án halt meg a kierlingi szanatóri­umban, negyvenévesen. Josef Čermák: Život ve stínu smrti; Franz Kajka: Dopisy Róbertovi Mladá Fronta, Prága, 2012 Terjedelem: 280 oldal A szerző sportújságíró, lapunk Fodtipp mellékletének a szerkesztője SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com Az elmúlt hónap sikerkönyvei: írók Boltja (Budapest) Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége (Libri Könyvkiadó) Borbély Szilárd: Halotti Pompa. Szekvenciák (Kalligram Könyvkiadó) Ernst F. Schumacher: A kicsi szép. Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról (Katalizátor Kiadó) ________ K ukorelly Endre: Országházi divatok (Libri Könyvkiadó) Feldmár András: Most vagy soha (HVG Kiadó) Dés Mihály: 77 pesti recept. Gasztronómiai anyaregény Corvina Kiadó)__________ F erenci Krisztina: Narancsbőr. Az Orbán-vagyonok nyomában (Tény 2014)_______________ Szilasi László: A harmadik híd (Magvető) Borbély Szilárd: Nincstelenek - Már elment a Mesijás? (Kalligram Könyvkiadó)_______ B orbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai (Viqilia) Ransom Riggs: Üresek városa/Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (Kossuth Kiadó) Robert Galbraith (3. K. Rowling): Kakukkszó (Gabo Kiadó) Veronica Roth: A hűséges (Ciceró Könyvstúdió) Závada Pál: Természetes fény - Az archív képek regénye (Magvető Könyvkiadó)________ F erenci Krisztina: Narancsbőr. Az Orbán-vagyonok nyomában (Tény 2014) Fejős Éva: Száz éjjel vártam (Erawan Könyvkiadó)_________ V eronica Roth: A lázadó (Ciceró Könyvstúdió) Soft Oksanen: Mikor eltűntek a galambok (Scolar Kiadó)_____ S zegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét (Libri Könyvkiadó)____________ Helen Fielding: Bridget Jones naplója 3. Bolondulásig (Európa Könyvkiadó) Ferenci Krisztina: Narancsbőr. Az Orbán-vagyonok nyomában (Tény 2014)________________ V eronica Roth: A hűséges (Ciceró Könyvstúdió) Fejős Éva: Száz éjjel vártam (Erawan Könyvkiadó)_________ S zegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét (Libri Könyvkiadó)___________ H eten Fielding: Bridget Jones naplója 3. Bolondulásig (Európa Könyvkiadó)_________ R obert Galbraith (J. K. Rowling): Kakukkszó (Gabo Kiadó)______ M érő László: A csodák logikája. A kiszámíthatatlan tudomány (Tericum Kiadó)_____________ V eronica Roth: A beavatott (Ciceró Könyvstúdió Kft.)______ S imon Márton: Polaroidok (Libri Könyvkiadó)____________ George R. R. Martin: Trónok harca. A tűz és jég dala I. (Alexandra Kiadó) Diderot Könyvesbolt (Komárom) Helen Fielding: Bridget Jones naplója 3. Bolondulásig (Európa Könyvkiadó)________ P atrick Ness: A daruasszony (Európa Könyvkiadó)________ J uliet Macur: Armstrong: Egy legenda bukása (Magnólia) Ferenci Krisztina: Narancsbőr Az Orbán-vagyonok nyomában (Tény 2014)_______________ S teve Berry: A Kolumbusz-affér (Ulpius-Ház Könyvkiadó)_______ F ejős Éva: Száz éjjel vártam (Erawan Könyvkiadó)_________ K onrád György: Itt, Európában (Európa Könyvkiadó)_________ R ebecca Gabié: Fortuna mosolya (Gabo Könyvkiadó)___________ K .T. Zelenay: 2038 avagy a magyar történelem eltitkolt lapjai (One Média)___________ D anielle Steel: Győztesek (Maecenas Könyvkiadó)_____

Next

/
Thumbnails
Contents