Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)

2014-05-16 / 111. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 16. Vélemény és háttér 7 Hányszor történt olyan, ami fölháborított, undorított, s pallosért kiáltottunk a civilizáció nevében A világvége Itt a világvége! Itt bizony. Merthogy Eurovízió... ígérem, több szót erről a zeneileg értékelhetetlen rendezvényről nem ejtek. Csak a világvégéről. Amelyből rövid életem alatt megéltem párat. LOVÁSZ ATTILA Nemrég az internet, a szociá­lis hálók hatásáról értekeztünk egy felkészült, okos hölggyel, nyilvánosan. Attól tartottam, ó is elkezdi, vége a világnak, ez a generáció a vesztébe rohan. Nem így történt, az apokalipszis nem következett be. Persze, az első írásos emlékünk arról, hogy a következő generáció a pusztu­lásba viszi a világot, kétezer év­nél régebbi és egy római patríci­us írta. Ahhoz képest, köszönjük szépen, mint emberiség, még itt vagyunk. Mint Európa is. Merthogy Európa az a keresz­tény-zsidó kultúra, a római jog és a klasszikus görög filozófia - nagyon leegyszerűsítve. Az eu­rópai kultúra halála, a deviancia térnyerése közbeszéd tárgya, sokan már Putyinért, egy kis dik­tatúráért kiáltanak. De ne feled­jük: a kereszténységet tűzzel- vassal terjesztették, István kirá­lyunk is. Fiatal lányokat égettek el boszorkányként, bűntelen embereket eretnekként, ez is Eu­rópa. Tartja magát a legenda, hogy volt nőpápa és nős pápa is, sőt olyan pápánk, aki 13 éves fiút tett bíborossá. Ez is Európa. Az angol protestantizmus startvo­nala Henrik felesége volt - job­ban mondva az a tény, hogy a pápa nem akart hallani a válás­ról. Keresztények és keresztyé­nek gyilkolták egymást hábo­rúkban és békeidőben is, ez is Európa. Michelangelo megfes­tette a Sixtus-kápolna freskóit és a kontinens legszebb madrigál­jait írta - egy kamasz fiúhoz. Me­dici kiállt mellette, nem hagyta bántani. De ugyancsak a Medici- házból származó Katalin állító­lag megölette egyik fiát, hogy a másikat jutassa a francia trónra. Ez is Európa. Vér, erőszak, csa­lás, házasságtörés, öngyilkos­ság, despotizmus - Shakespeare drámáinak legjellemzőbb cse­lekményei. Ez is Európa. Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vil­ma 120 éve vette át orvosi diplo­máját, 54 évesen - s kitört a vi­lágvége hangulat, mert egy nő lett orvos. Sőt, a nők szavazati jogot kaptak, nahát! S ötven éve még volt statáriális bíróság, kon­cepciós per. Volt gulag, nem is orosz találmány, mint ahogyan a britektől vette az ödetet Himm­ler a koncentrációs táborok lét­rehozásakor. Ez is Európa. A magyar irodalomtörténet egyik legszebb összefoglalóját a zsidó Szerb Antal írta - agyonverték. Csodálatos versekkel gazdagí­tott minket Radnóti - tarkón lőt­ték. Ez is Európa. Mint ahogyan Európa a fasizmus, a kommu­nizmus, de a nagy francia forra­dalom is, meg az Aranybulla, Európa a nagy októberi szocia­lista forradalom is, de az angol polgári demokrácia, a francia arányos választási rendszer, a bécsi Opera, a Csalagút, Hugo Nyomorultakja, a magzati alko­hol szindróma miatt beteg Bee­thoven IX. szimfóniája, a Queen Bohemian rhapsodyja, II. János Pál és az igazságos Mátyás, Lu­ther Márton, Charles Dickens és Molnár Ferenc. De ezen a konti­nensen nőtt föl és gazemberke- dett Dutroux pedofil sorozat- gyilkos és Vida Ferenc vérbíró. Es írt és ivott Villon, meg Ady, akinek a verseit, nem a vérbaját szeretjük. Tessék visszanézni a lehetsé­ges millió példából elővett né­hányat és megnézni, vajon hányszor volt itt a világvége, hányszor történt valami olyan, ami nem illett a képbe, ami el­ijesztett, fölháborított, undorí­tott, amikor bíróért, pallosért, törvényért, egyáltalán valamiért kiáltottunk Európa vagy a civili­záció nevében. S mégis itt va­gyunk, nem volt világvége, a Föld ugyanarra forog, a szere­lem virágzik, a gyűlölet szint­úgy. Az emberiségnek komoly túlélési képességei vannak, kö­szönjük a Teremtőnek vagy a természetnek, ki hogy akaija, csak ne lássunk apokalipszist ott, ahol nincs. l1 1 / 7^1 Í/J >\i ľ. { 1 1 t. i > 1^ { ­v ( i 1 rí __ r i- Aki nem tudja elinni a fizetését a következőig, az nem érdemli meg, hogy újat kapjon. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET A végső következtetés LAMPL ZSUZSANNA ■ Ajó könyv attól F-i ihleti az embert. Kiskoromban '*■ valahányszor BkOJ arról olvastam, hogy hazajött a sárkány és megérezte az em­berszagot, gusztust kaptam sült húsra és borraf!!!). Leg­utóbb Jonas Jonasson új re­gényének néhány mondata ihletett meg. Az ügynök, aki vissza akaija szerezni az atombombát, hirtelen egye­dül marad egy helikopterben, amit nem tud vezetni, s ki sem ugorhat, mert a tenger fölött repül, és nincs esély, hogy megmeneküljön. „Úgy képez­ték ki, hogy mindig őrizze meg a hidegvérét. Most is las­san és módszeresen gondolta végig helyzetét. Majd levonta és kimondta a végső következ­tetést: Mama.” , De nem az anyákról akarok írni. Másról. Ä gyűlöletről. Vannak emberek, akik nagyon tudnak gyűlölni. Tele van a lelkűk méreggel, gyűlölik a reggelt, mert esik vagy mert süt a nap, gyűlölik a helyet, ahol élnek, gyűlölik az embe­reket, akik szerintük ártottak nekik. Konkrét embereket, de egész embercsoportokat, akár a saját fajtájuk egy részét is ké­pesek ellenségként gyűlölni. S mivel ennyi gonosz energiától még a legmodernebb kukta is felrobbanna, nem tarthatják magukban a gyűlöletet, s le­küzdhetetlen késztetést érez­nek arra, hogy a világba kiált­sák. Aztán persze csodálkoz­nak, hogy a jóérzésű emberek viszolyognak tőlük. Aki nem ismeri, talán még sajnálja, sőt mentegeti is őket. Pedig sajná­latra semmi ok, hiszen jól tud­ják ők, mit csinálnak. Mente­getni sem kell őket, mert amint azt több külföldi kísérlet iga­zolja, vonzzák és megtalálják egymást, s közösen tovább generálják a sok rosszat, amit aztán ők maguk hánynak a vi­lág szemére. Igen, ez is az egyik útja a globális rossz ter­jedésének. Légikisasszony ismerősöm mesélte, hogy egyik útján két férfi dühösen vitatkozott. Ki­derült, hogy a repülőben is­merték meg egymást, mind­ketten pénzügyi szakembe­rek, ennek megörültek, de az­tán kiderült, hogy a válságot illetően más a véleményük. Az egyik ezt nem bírta elviselni, hatalmas, indulatos vitát pro­vokált, visszhangzott tőle a gép. Gyűlölettől fröcsögő megjegyzéseket vágott a má­sik fejéhez, mesélte az isme­rősöm, aki már azon gondol­kodott, hogy szétülteti őket. De közbeszólt az ég. Vihar, vil­lámok, kis turbulenciák. A stewardess nyugtatgatta az utasokat. S mit látott? A két férfi egymás felé hajolva, egymás kezét fogva, kétség- beesetten imádkozott. Aztán elmúlt a vihar, és visszatért a harag. Végül szét kellett őket ültetni, amiért a személyzet is megkapta a magáét. Bizony, mondta az ismerősöm, van gyűlölet, amit csak egy tragé­dia lenne képes megszüntetni. Vagy az sem. KOMMENTÁR Rózsaszín statisztikák MOLNÁR IVÁN Az elmúlt hetekben sorra jelentek mega statisz­tikaijelentések arról, milyen jól is megy Szlo­vákiának: növekvő gazdaság, bővülő foglalkoz­tatottság, enyhén csökkenő munkanélküliség, növekvő bérek, alacsonyabb árak. Mit érez eb­ből az átlagpolgár? A többség tapasztalata sze­rint nem sokat. A statisztikai hivatal havonta megerősíti, hogy Szlovákia brut­tó hazai terméke (GDP) egyre dinamikusabban nő, ami min­den bizonnyal igaz is, és azt sem tagadhatjuk, hogy ez vala- kiknekegész biztosan jó. Elsősorban a cégtulajdonosoknak és a részvényeseknek, akik ennek köszönhetően nagyobb profit­ra tehetnek szert, az alkalmazottak azonban nem sok hasznát látják ennek, hiszen a válság kezdete óta a cégek többsége megtanulta, hogy a munkaerőn lehet a legjobban spórolni. Ezért többségük az alkalmazottakkal kapcsolatban továbbra is a válságforgatókönyvet használja: éhbérért próbálja kifa­csarni belőlük a lehető legtöbbet. Ezzel függ össze az is, hogy a statisztikai adatok szerint ugyan nő a foglalkoztatottság és csökken a munkanélküliség, azonban mindkét mutató a sta­tisztikai hibahatáron mozog. Ugyanez a helyzet a bérekkel. Havonta azt halljuk, mennyivel is nőttek az előző év azonos időszakához képest, a növekedés azonban az alkalmazottak egy jelentős részét nem érinti, hacsak nem ügyvezető igazga- tókvagy csúcsmenedzserek. Ne feledkezzünk meg az árakról sem, amelyek a statisztikai hivatal szerint Szlovákiában harmadik hónapja csökkennek. Ez sem érint azonban mindenkit egyformán. Az élelmiszer­árakcsökkenése ugyan minden vásárló számára pozitív hír, ha azonban jobban utánanézünk az inflációs adatoknak, már nem olyan rózsás a helyzet. Az elmúlt hónapban ugyan ol­csóbban vehettünk személyautót, mobiltelefont, házimozit és fényképezőgépet, az egy évvel korábbihoz képest azonban drágultak az egészségügyi szolgáltatások, az idősotthonok szolgáltatásai és többe kerül a gyerekek iskoláztatása is. Mindezek fényében a statisztikai hivatal is elismeri, a nyugdí­jasok esetében nem beszélhetünk a kiadások csökkenéséről, és akkor még nem említettük a sokgyermekes családokat. Folytathatnánk a sort, az eddigiekből is látszik azonban, hogy az emberek többségének jogosan megy fel a vérnyomása, ha a kormánypárti politikusok és a statisztikai adatoktól megré- szegült, zsíros fizetésekért dolgozó banki elemzők azt szaj­kózzák, hogy egyre jobban élünk. De ne legyünk velük telje­sen igazságtalanok, hiszen az ilyen megnyilatkozásoknál bi­zonyára a saját anyagi helyzetüket veszik alapul. És ez esetben valóban nem hazudnak. FIGYELŐ Olajat önteni Putyin tüzére Orbán Viktor beiktatási be­szédének a határokon túli magyarok jogairól szóló ré­szét boncolgatta a lengyel Rzeczpospolita napilap. A nyilatkozatot külföldön leg­alábbis nem helyénvalónak tartják a mostani körülmé­nyek között. Dél-Szlovákia Magyarországhoz való visz- szacsatolása, ületve a cseh- lengyel határ menti cseh Te- šín lengyel elfoglalása merült fel az emlékezetben. Ez a két esemény az 1938-as mün­cheni egyezményt követte, amellyel Hitler elérte a Szu- déta-vidék Németországhoz csatolását. Ez eltúlzott analó­gia, mert egyetlen komoly magyar politikus sem gondol Kárpátalja Magyarországhoz való csatolására - írja a lap. Másfelől az autonómia felve­tése egy olyan pillanatban, amikor Ukrajna a szepara­tizmus és területe egy részé­nek elcsatolása ellen küzd, nem talál megértésre. Emel­lett olaj volt az orosz propa­ganda tüzére, az Orbán-nyi- latkozatot a Kremlhez hű orosz média nagy terjedelem­ben taglalta. Hogy Orbán Viktornetudta volna, mit mond, azt intelli­genciájának ismeretében ki lehet zárni - írta a Der Stan­dard osztrák napüap. Vagyis tudatában volt, mit jelent a je­lenlegi ukrajnai helyzetben, ha autonómiát követel. Ha egy EU-tag kormányfője a maga kisebbségének önkormányza­tot követel, milyen alapon le­hetne ellenezni Moszkva igé­nyét a kelet-ukrajnai oroszok megvédésére? Még akkor is, ha az autonómia - melynek mértékét Orbán tudatosan nyitva hagyta - nem jelent el­szakadást. A magyar minisz­terelnök örömmel fogadott érveket szállít az ukrajnai sza- kadároknak, miközben kárt okoz az EU közvetítői és stabi­lizációs erőfeszítéseinek. Egy haszna mégis van a nyilatko­zatnak: világossá teszi, hogy az ukrajnaihoz hasonló konf­liktusokat nem lehet etnikai kritériumok alapján megol­dani. Mert ez azzal a végső kö­vetkezménnyel fenyeget, amely 20 éve a széteső Jugo­szláviában etnikai tisztogatás néven vonult be a történelem­be. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents