Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-12 / 107. szám, hétfő
4 Vélemény És háttér ÚJSZÓ 2014. MÁJUS 12. www.ujszo.com KOMMENTAR Megint a kalapozás S1DÓ H. ZOLTÁN A kedvezőtlen jelentések csupán egy pici elidő- zést engednek a jó híreknél. Az Európai Bizottság a minap jelentette, hogy Szlovákia négy év után, 2013-ban végre újra a minimálisan elvárt szint alá, a hazai össztermékhez viszonyított 3 százalék alá szorította az államháztartási hiányát, ezért Pozsony megússza a brüsszeli közös kasszába fizetendő 140 millió eurós büntetést. Amásikkedvező hír, hogy az Európai Unió úgy látja, Szlovákia újra a gyorsuló gazdasági növekedés útjára lépett, idén bő 2 százalékkal, jövőre pedig 3 százalék feletti ütemmel lehet számolni, ami talán érdemben csökkentheti a munkanélküliek számát. És melyek a rossz hírek? Elsősorban az orosz boszorkány- konyhán összekotyvasztott ukrán polgárháborús helyzet a kedélyromboló. Tegnap a kelet-ukrajnai Luhanszkés Do- nyeck megyében már az esetleges elszakadásról szavaztak, márpedig az említett két megye gazdasági, főleg nehézipari és energetikai szempontból sokkal fontosabb Kijev számára, mint a Krím félsziget. Ukrajna máris recesszióba esett a tavaly ősz óta húzódó, egyre súlyosabb belpolitikai válság miatt, a Szlovákia külkereskedelme szempontjából még fontosabb Oroszországra pedig idén stagnálás vár. A keleti határunknál zajló egyre brutálisabb, egyre több áldozatot követelő konfliktus viszont megtörheti régiónk épp csak bimbózó gazdasági növekedését. Egy friss felmérés szerint a pénzvilág úgy látja, Közép-Kelet-Európa ugyancsak megsínyli az ukrajnai történéseket. Ebben az esetben elhúzódik a kilábalás a 2008 őszén térségünket is elérő világgazdasági visszaesésből. A másik kedvezőtlen fejlemény, hogy ősszel az Európai Bizottság várhatóan a korábbinál szigorúbb kritériumok alapján számítja ki az egyes tagállamok államadósságát. Szlovákia esetében nagy a veszély, hogy a hazai össztermékhez viszonyított adósság túllépi az5 7 százalékot - ebbenazesetben viszont az adósságplafon hatályos törvénye értelmében jövőre bármi áron kiegyenlített költségvetést kell elfogadnia a Fi- co-kormánynak. Ez rendkívül durva takarékossági intézkedéseket jelentene. Előzetes becslések szerint mintegy 2 milliárd euróval kellene csökkenteni a kiadásokat, illetve növelni a bevételeket. A pénzügyminisztérium még csak találgatásokba sem hajlandó bocsátkozni a végrehajtás mikéntjéről, főleg azután, hogy az adósságplafon miatt már idén is bő 300 millió euróval kell lenyesegetnie a kiadásokat. Ha ehhez hozzávesszük az ukrajnai helyzet miatti esetleges lefékeződést, akkor még kellemetlenebb pénzügyi helyzetbe keveredünk. Azt rebesgették, Robert Fico a kormánya előtt tornyosuló problémák miatt menekült volna szívesen az elnöki palotába. Az országnak viszont nincs hová menekülnie a menetrendszerűen visszatérő problémák elől. Vagy megfelel az önmaga által szabott feltételeknek és mindent megtesz az adósság lefaragásának érdekében, vagy a kormányzat elismeri: képtelen teljesíteni a saját pénzügyeinket gatyába rázó feltételeket. Végezetül van egy harmadik verzió is: a politikusok rájönnek arra, miként játsszák ki a törvényeket, miként lehetne megkerülni az adósságplafon szabályait, esetleg miként vizezhetők fel a szabályok. Ez utóbbi nagyon nem elegáns, a problémákat szőnyeg alá söprő megoldás lenne. Csak éppen a 2016-os parlamenti választásokra kacsingatva nagyon is reális... A szomszédban zajló események már közvetlenül veszélyeztetik a NATO kelet-európai tagjait Az a korszerű tank... A cél az, hogy jobban éljenek az emberek, nem pedig az, hogy a hadseregnek korszerű tankjai legyenek. LOVÁSZ ATTILA Valahogy így hangzottak a kormányfő szavai arról, hogy egyre gyakrabban derül ki, egykét elitcsapatát kivéve semmire sem használható a szlovák hadsereg. Itt tartunk. Mármint nem ott, hogy a hadsereg semmire sem használható, az nem újdonság. A nyolcvanas években a sokkal erősebb néphadsereg idején a diszkóból hazatérő részeg legénykék ellen nem tudtuk megvédeni a laktanyát. Sokkal fontosabb észrevétel, hogy itt tartunk nemzetközi kötelezettségeink értelmezésében. Vagy inkább félreértelmezésében. A Fico által használt párhuzam ugyanis sántít. Még pontosabban: ebben a formában nem létezik. Ha létezne, akkor nem született volna tavaly 550 ezer lakossági végrehajtási határozat, és piszkosul jól élnénkamit, ugye, nem vesz be a nyájas olvasó. Vagy lenne néhány korszerű, ütőképes tankunk, és elindulhatnánk... merre is? Sajnos a jólét sem szlovákiai valóság, és tankok sincsenek. Meg aztán: senki nem azt várja tőlünk, hogy korszerű tankokat vásároljunk üptre. Vásárolhatnánk is, csak lehet, hogy úgy járnánk, mint néhányan a Gripe- nekkel. Repülésben még mindig nem vagyunk világelsők, de a Gripenek körüli csúszópénzekben valóban világszabadalmi törekvéseink lehetnének. Szlovákia nemzetközi besorolásának kapcsán skizoid helyzetben élünk. Szapuljuk az uniót, miközben tiszta haszonélvezői vagyunk. Joggal mutatunk rá, hogy oda a néhai mezőgazda- sági termelés, nagy a behozatal, de nézzük csak, hogy is van ez? A nyúlhús finom, egészséges, a nyúltartás nem került tankba sem, a polcokon viszont nyulat találni csak nagy ritkán lehet, méregdrágán. Hogy a tradicionális juhról, mint a Tátra alatt élő emberek büszkeségéről ne is szóljunk - tud valaki a környéken olyan hentest, ahol folyamatosan kapható ürücomb? Vagy galamb. S láttakhazai áfonyabefőttet vagy egrest a piacon? Teli lennének az üzletláncok egészséges, finom kecsketejjel? Lehet szidni az uniót s morogni a kocsmában (tradicionális) borovicska mellett, és lehet 20-30-60 százalékos munkanélküliséget táplálni egyes vidékeken. Ahol egyébként nincs, aki lekaszálná a füvet, hogy legfrissebb úti élményeimről szólj ak. így vagyunk a NATO-val is. Antall József zseniális javaslata, a Varsói Szerződés megszüntetése már történelem. Tudtuk, hogy a Varsói Szerződés a megszállókkal kötött paktum, hogy közös hadgyakorlatainkon teljesen fölöslegesen halnak meg idegen érdekekért a gyerekeink (aki azt mondja, nem így volt, elszomorítom: láttam). Á NATO- ba magunk jelentkeztünk, mert úgy láttuk, hogy a kis országoknak nincs más lehetőségük, mint szövetségeseket keresni. Különösebben nem törtük magunkat a szövetségi védelmi vagy katonai politikában (néhány nemzetközi missziót leszámítva), most viszont úgy néz ki, erőteljesebben kell részt vennünk saját védelmünk biztosításában. A szomszédban olyan hadi cselekmények zajlanak, amelyeket bár különböző módon értékelünk, egy biztos: most már közvetlenül veszélyeztetik a NATO kelet-európai tagjait. Semmilyen katonai hatalom nem kíváncsi a brindzás haluskánkra, a babgulyásra sem, egyetlen dolog hatja meg: az erő. Ehhez vannak szövetségeseink, de úgy nem működik a dolog, hogy takarítócégnek kiírt négymilliárdos tenderen bukik meg itt a védelmi miniszter, a laktanyák nagy része meg lassan elrohad. A kérdés elvi. Nem, ma már nem a tankok számától függ az erő, de ahhoz, hogy a létező és a jelen helyzetben nem tisztelt életszínvonalunk és életmódunk ne legyen a múlté, ahhoz katonák és a kezükbe fegyverek is kellenek. Akármüyen furcsa: nagyon van mit veszítenünk! FIGYELŐ Schröder Putyin zsebében Az Oroszország elleni súlyosabb szankciókat elutasító hűvös német magatartást támasztotta alá a Stem című hetilap összeállítása. A cikk szerint az EU-t súlyosan érintené a gazdasági szankciók bevezetése, és minél közelebb fekszik egy ország a közösség keleti határához, annál nagyobb nehézségeket okozhatnak. Az Európai Bizottság belső elemzésére hivatkozva a lap azt írta: Németországban jövőre 0,3 százalékponttal vethetik vissza a hazai össztermék növekedését, s az országot az energia drágulása mellett az is sújthatja, hogy a szankciókat még inkább megszenvedő keleti társállamok uniós segítségre szorulhatnak. A szankciók ellen szólalt fel Gerhard Schröder volt német kancellár a Welt am Sonntag- nak adott inteijúban. Szerinte Oroszország biztonsági érdekeiről kell tárgyalni, s az EU keleti partnerségi politikáját hibáztatja. Schröder Vlagyimir Putyin társaságában ünnepelte 70. születésnapját Szentpéterváron április végén. A fogadást az Északi Áramlat földgázvezetéket üzemeltető társaság finanszírozta. A vezeték Oroszországot Németországgal köti össze a Balti-tengeren. Schröder kancellárként támogatta a projektet, és megbízatása után vezető pozíciót vállalt a társaságban, amelynek tulajdonosa az orosz Gazprom. Jelenleg a részvényesek bizottságának elnöke. (MTI) Esküt tettek, hogy ha kell, az életüket adják az oroszok elleni gerillaharcokban Ifjú partizánok az ukrán erdők mélyén MTl-HÁTTÉR Ukrajnában már gerillaháborúra készülnek az orosz megszállás esetére, az ország számos pontján partizánok új nemzedékét képezik ki a szembeszállásra - írta a Politico amerikai hírmagazin ukrajnai riportere. Erdei táborokban képezik ki az ifjú partizánok új generációját, akik esküt tettek, hogy a végsőkig harcolni fognak, ha az oroszok ukrán földre lépnek. Kijev közelében, az erdő mélyén található lepusztult épületekben van az egyik „főhadiszállás”. A fiatal partizánok egy régi mozgókonyhánál fogyasztják az ebédjüket. Arra készülnek, hogy ha kell, mostoha körülmények között éljenek, és életüket adják Ukrajnáért. „Sokan az alapokat sajátítják el, hogy ne öljék meg őket a háború első percében” - mondta a 38 éves Tanyja, a tábor egyik vezetője, aki civilben tervezőgrafikus. Hozzátette: „lehet, hogy csak egy-két napig tudunk majd kitartani”. Nehéz felmérni a neopartizán mozgalom kiterjedtségét. Új jelenségről van szó, azután kezdődött, hogy Oroszország bekebelezte a Krímet, s megjelent a félelem, hogy az oroszok megszállják Ukrajnát. Azújságírótakijevi biztonsági kabinethez közeli forrás úgy tájékoztatta, tucatszámra létesülnek partizán kiképzőtáborok, szinte minden héten újak nyílnak. Mindegyiket magánszemélyek szervezik. Számukról pontos adatok nincsenek, csak mendemondák, de nyilvánvaló: a partizánháború eszméje teret nyert az ukránok körében. „Kijevi bárokban arról meséltek nekem, hogy indulnak keletre gerillaháborút vívni” - írta az újságíró. Kijevi biztonsági forrása azt állította, ha Moszkva Ukrajna megszállása mellett dönt, széles körű partizán ellenállással kell majd számolnia. Ez Ukrajna történelmét tekintve nem meglepő: az országnak régi, vitatott partizánhagyományai vannak. 1942-ben alakult meg nemzeti félkatonai szervezetként az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA), amely Ukrajna függetlenségéért küzdött, a németekkel és a szovjetekkel egyaránt harcolt a II. világháború alatt, ugyanakkor a civil lakosságot is mészárolta, a volhíniai lengyel területeken etnikai tisztogatásokat végzett. Moszkvának csak nagy nehezen sikerült végleg legyűrnie a partizán ellenállást, egyes csoportok még az 1950-es évek elején is harcoltak a szovjetek ellen. Az ukrán partizánok nagyobb vérveszteséget okoztak a szovjet csapatoknak, mint amekkorát azok csaknem 40 évvel később, Afganisztán megszállásakor elszenvedtek. A mostani neopartizánok egyszerű állampolgárok, fiatalok és középkorúak, nagyjából fele-fele arányban férfiak és nők. „A svájcihoz vagy az izraelihez hasonló népi hadsereget akarunk létrehozni. Találékonynak kell lennünk, nem harcolhatunk szemtől szembe az oroszokkal” - mondta T anyja. Általában 40 fős csoportokban gyakorolnak, fő fegyverük az AK-47-es karabély. Saját maguk vásárolják a lőszert a gyakorlatozáshoz, s az erdőkben, természetes és mesterséges akadályok között gyakorolják a rajtaütés technikáit.
