Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-10 / 106. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 10. www.ujszo.com Csehy Zoltán egy tabu alá vont, elhallgatott és elhallgattatott témáról ír: homoerotikus motívumok és szerzők irodalomtörténetét tárja elénk Egy kötet, amely alatt beszakad az asztal... Akkora könyvet tett elénk Csehy Zoltán, hogy beszakad alatta az asztal - szó szerint és képletesen is. Egyrészt egy 840 oldalas kötettel ölni lehet, másrészt pedig vállalkozása annyira vakmerő, hihetetlenül nagy ívű, nyelvileg és szerkezetében is kidolgozott alkotást eredményezett, hogy a könyv lapozgatása során úgy jártam, mint Kazinczy F erenc Báróczi Sándor fordításkötetének, Marmontel Erkölcsi meséinek olvasásakor: „édes szólása csudálgatá- saiban fel-fel sikoltozám”. NÉMETH ZOLTÁN Csehy Zoltán nagy vállalkozása irodalomtörténeti jellegű. Az utóbbi évtizedek irodalom- elméleti megfontolásai szinte kétségbe vonták az irodalom- történetnek mint műfajnak a létjogosultságát. Itt vannak egyrészt a kánon kérdései: azaz hogy kik kerüljenek be az irodalomtörténetekbe (nők, melegek, etnikai és vallási kisebbségek). Másrészt kérdés az elit és a populáris irodalom keveredése (lásd az esztétika vége: van-e még esztétika, illetve az esztétika nem inkább csak az ideológia elfedésére szolgál; mitől értékes és mitől nem egy elit és egy populáris irodalmi mű; jelen kell-e lennie az irodalomtörténetekben egy populáris alkotásnak vagy sem). Harmadrészt adottak a recepcióesztétika által támasztott igények: minden irodalomtörténetnek szembe kell néznie a különböző korok által képviselt olvasásmódokkal, a történetiség meghatározó erejével, hiszen az irodalmi mű története nem más, mint a befogadás története. Csehy Zoltán úgy nézett szembe ezzel a problémával, hogy sajátos megoldást javasolt: alternatív irodalomtörténetet írt. Könyve más okok miatt is nagy és rendhagyó vállalkozás, hiszen egy tabu alá vont, elhallgatott és elhallgattatott témáról ír: meleg irodalomtörténetet, homoerotikus témák, motívumok és szerzők irodalomtörténetét. Olyan kulcsszavak mentén írta meg a magyar líra történetét, mint homoszexualitás, biszexualitás, queer, homoszocialitás, leszbikus, szapphizmus, tribadizmus, gay, barátságretorika, szodómia, buzi, nemi másság. Ahogy a szerző írja: „Ez a könyv elsőként vállalkozik arra a feladatra, hogy a magyar költészet történetén belül láthatóvá tegye, áttekintse, jelezze és próbálja megérteni a fenti jelenségek mintázatait. Ebben a vállalkozásban nincs semmiféle hero- izmus, de merem remélni, gyávaság sem.” S bár a szerző hozzáteszi, hogy „ugyanakkor ez, a magyar költészetre fókuszáló kötet sem a meleg költészet története kíván lenni, csupán a Csehy valóban egy sajátos kisebbségiirodalomtörténetet tár az olvasó elé, mozaikosságában is szintetizáló jelleggel. homoerotikus vágy (és az ahhoz köthető fantáziák, tévhitek, mítoszok stb.) versbe íródásá- nak történetéből villant fel néhány stációt”, én mégis úgy vélem, sokkal többre vállalkozott ez a könyv, és sokkal jelentősebb annál, mint amiről szerényen a szerző beszél. Csehy valóban egy sajátos kisebbségi- irodalom-történetet tár az olvasó elé, mozaikosságában is szintetizálójelleggel. Erre jól utal az is, hogy könyve elején komoly elméleti és történeti bevezetés olvasható az egyes fogalmakról és azok történeti megjelenéséről, használatáról. A könyv értelmezései azért mintaszerűek, mert egyrészt textuális mélyfúrásokból, másrészt a legtágabban értelmezett kontextuális kitekintésből állnak. Egy-egy jelentős költő helye a kötetben éppen ezért nem illeszkedik sem az irodalomtörténet-írás portréhagyományához, sem valamiféle egyenes vonalú, lineáris történetmondáshoz. Leginkább a mozaikszerű szerkesztésmód laza il- leszkedésű, több ponton egymásba kapcsolódó töredékeiből és réseiből láthatunk rá egy-egy jelentős költői teljesítményre. Ilyen például a Janus Pannoni- us-fejezet, amely Pannonius költészetének homoerotikus aspektusait tárgyalja - felfejtve a Beccadelli Hermaphroditusá- hoz fűződő viszonyt (amelyet Csehy Zoltán fordított magyarra), a homoerotikus gúnyverseket, ahol is a méznyaló medve (Ursus) az anusba hatoló hímtag, az odú az anus, a szőrös medve pedig a szexuálisan telhetetlen hímtag allegóriája. Külön alfejezetben tárgyalja a homoerotikus Linus-vers fordítástörténetét, kitérve a titokzatos, titkosírással fordított (Teleki Sámuel - Kovásznay Sándor, 1784-es kiadás) „Tfhhcfcáta” kifejezésre, amely az ábécé előző betűinek az összeolvasásával nyer értelmet. További alfejeze- tek foglalkoznak a csábítás, az obszcenitás kérdésével, valamint az antik mitológia homoerotikus utalásainak egymásra kopírozásával Janus Pannonius költészetében, a különféle műfajok (epigramma, elégia, gyászének) hagyományának témába illeszkedő megjelenítésével, valamint Janus Pannonius és Galeotto Marzio kapcsolatával (lásd barátságretorika). Csehy érzékeny elemzései által a magyar irodalom történetének olyan rejtett jelenetei bukkannak elő, amelyeket eddig hallgatás és titok övezett, s a kizárás és megsemmisítés eljárásai nyomán az irodalomtörténeti cenzúra, vakfolt és tabu fogalmaival írhatók le. Külön fejezet foglalkozik az olyan antik mítoszoknak, keresztény szenteknek és művészettörténeti alakoknak a magyar költészeti hagyományával, mint Ganü- médész elrablása, Akhilleusz és Patroklosz, Hyacintusz és Apolló, Szapphó, Szent Sebestyén, Michelangelo Dávid-szobra. Csehy Zoltán monográfiája, irodalomtörténete több helyen is kikezdi a magyar irodalom- történetek steril nemiségképleteit: Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzában Ra- divoj és Juranics párosát például a túlfokozott maszkulinitás és az amor felől értelmezi. Ilyen a Thaly Kálmán-fejezet, vagy Czóbel Minka és Büttner Helén kapcsolata, amit Radics Rozi, Tálas Anikó, Kiss Margit és mások nyomán értelmez a szerző. („Az irodalomtörténet-írás diskurzusa sokkal inkább a szexuális, magányosan epekedő nő imidzsét választotta, mint a leszbikusét, s evidensen ebbe a képbe illesztette Czóbel verseinek értelmezéslehetőségeit is” - állítja Csehy). Ilyen, a steril nemiségkoncepciókat kikezdő feAlapmű, viszonyítási pont: ezután már nem lehet úgy a magyar irodalomról gondolkodni, mint előtte. jezet a Faludy György-fejezet, valamint a Pilinszky János és Toldalagi Pál barátságáról és költészetük homoerotikus vonásairól szóló fejezetek. Csehy a kortárs irodalom több alkotójának is külön részt szentel: Gere- vich András, Fabó Kinga, Du- najcsik Mátyás, Rosmer János és mások elemzésén keresztül a kortárs magyar líra fontos területére láthatunk rá. Csehy Zoltán kötete véleményem szerint a kortárs magyar irodalomtudomány és irodalomtörténet-írás egyik alapműve, megkerülhetetlen viszonyítási pont. Ezután már nem lehet úgy irodalomtörténetet írni és a magyar irodalomról gondolkodni, mint előtte. Csehy Zoltán: Szodoma és környéke. Homoszocialitás, barátságretorika és queer irányulások a magyar költészetben. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2014. KOMÁROMI SZALON ESTERHÁZY Az est vendége: ESTERHÁZY PÉTER író Az est házigazdája: GÖRÖZDI JUDIT irodalomtörténész SZIGETI LÁSZLÓ publicista Időpont: 2014. május 15., csütörtök, 18:00 Helyszín: RÉV - Magyar Kultúra Háza (Tiszti Pavilon), Komárom A belépés díjtalan. Médiapartner: Új Szó facebook.com/komaromiszalon IP VÁLOGATOTT MESÉK SZÜLŐKNEK Harcos kiflik és vagány szívű zsemlék POLGÁRANIKÓ .Anyukámnak, aki sosem hagyta, hogy süti nélkül maradjak” - írja négy mesét tartalmazó kötetének ajánlásában az olasz-magyar családból származó szerző, a Toscanában született Tommaso Levente Tani, aki illusztrátorként és gyerekkönyvek szerzőjeként is ismert. Kifli, a viking című könyvét angolul írta, az ötletekben bővelkedő, energikus magyar fordítás Keresztesi József műve. Az óvodáskorúaknak ajánlott könyvet azok az édesszájú, cukrászdarajongó gyerekek fogják megkedvelni, akik a sütievést nem finomkodó kisasszony- kákhoz illő tevékenységnek tartják, hanem harcos, fiús kalandokkal tudják társítani. Nem olyan bájolgásra kell tehát számítanunk, mint amivel például az Eperke és barátai című animációs sorozatban találkozhatunk, amely szinte ragad az érzelgősségtől. (Eperke barátainak édes-aranyos cukiságát a szereplők ehető voltára utaló beszélő nevek is jelzik: Almababa, Karamella, Barackíz, Málnahab, Édes Mézes, Süti.) Levente Tani könyvének szereplői is ehetők, ők azonban nemcsak bizonyos tulajdonságaikban hasonlítanak az édességekhez, hanem antropomor- fizálódott, sorsukat határozottan a kezükbe vevő ételekről van szó. A címadó mese főszereplője például úgy dönt, hogy nem marad a kiflikosárban, hanem kezeket-lábakat növeszt és viking harcosnak áll. Vele tartanak a kissé pufi, ám vagány szívű zsemlék is. Sütisárkány nevű hajójukon tengerre szállnak, s nemcsak a Tésztafaló Gombóccompóval, hanem a Pizzapalota lakóival, a félelmetes Palacsintakalózokkal és a Nagy Cukrászdát védő Trüffel Kapitánnyal, a Bősz Bonbonokkal, a Zsémbes Mézesekkel is szembe találják magukat. Emberi tulajdonságokkal vannak felruházva a többi mese ehető szereplői is: az Esterházy-tor- ták, a Krémtorták, a Bejglik... Az Oroszországba száműzött, mazsolás töltelékű Krémtorta (akitől társai úgy irtóztak, mint egy mazsolakrémes fertőző betegtől) a Vérfagylaló Fagylaltokkal és Jégkrémekkel csatázik a Ma- dártej-tójegén. A fegyverek és a harcmódok is az étkezéshez illőek: a csata vérfürdő helyett ketchupfürdővel, gyilkolás helyett felszeleteléssel végződhet, lőfegyver helyett megteszi a lekvárköpdö- sés, a megriadt ellenségnek pedig nem inába, hanem a tölcsére aljára száll a bátorsága. A legifjabb Esterházy-torta nevéhez illően csakis „finom” foglalkozást választhat magának, de nemcsak a zenész, a feltaláló, az író, a világutazó, a diplomata hivatása számít ilyennek, hanem a villamosvezetőé is, hiszen „tudnia kell, mikor nyitnak és zárnak a cukrászdák, mikor sülnek ki az elsős sütemények, és hogy hol milyen fagylaltot mérnek”. Az élénk színű, fantáziadús rajzokon .jóllakott”, tömzsi alakok dominálnak, az emberi testrészeket mintha csak rájuk szórták vagy tapasztották volna, szinte kivehetőknek és bekaphatóknak tűnnek, akár egy sü- tire tett mazsolaszem vagy a kiflibe szúrt sóspálcikakéz. A gusztusos könyvhöz Vrábel Kriszta receptje járul, mely egy valóban elfogyasztható zsemlehadsereg megsütésére csábít. Kifli, a viking. Szöveg és illusztráció: Levente Tani. Fordította: Keresztesi József. Pozsonyi Pagony, Budapest, 2013.
