Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-09 / 105. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 9. Vélemény és háttér 5 Nemcsak a fejétől bűzlik a hal, hanem ez esetben a fejétől is kell pucolni Amiből minket kihagytak... 4 Hofi klasszikussá vált definíciója: korrupció az, amiből minket kihagytak. Pedig van belőle. Éppen elég. Jószerivel a közszféra alapelve kis hazánkban, samígeznem változik, nem lesz jobb. LOVÁSZ ATTILA Be kell vallanom, hogy eme kis sorozat címbéli állítása mégsem helytálló. Igaz, a korrupcióból, amelynek eredménye a dagadó pénztárca, az érdemtelenül szerzett javak, a kérkedő, talmi csillogás, abból, bizony, jobbára kihagytak bennünket. De az biztos, hogy a korrupt rendszer szerves részévé, sőt, alakítójává váltunk - mikor is? No, ezt nem tudjuk pontosan. A szociban a langymeleg semmi biztonságával korrumpált a hatalom teljes generációkat. Olyannyira, hogy mára kialakult a szoci iránti nosztalgia: nyugalom és békesség volt, semmi nem volt, mégis mindenünk megvolt, két korona volt a tej és olcsó volt a lakás - ismerős lózungok, amelyek hamisak, de nem ebben a cikkben szeretném az ellenérveket közölni. Mégis, a társadalom nagyon nagy részét volt képes a hiánygazdaság, a mesterséges foglalkoztatás és az aránylag olcsónak kinéző élet korrumpálni - azaz elfogadtatni vele, hogy minden úgyjó, ahogy van. De virágzó banditás és későbbi vadkapitalizmusunk sem rest a nagy társadalmi lekenyerezésre. A karácsonyi nyugdíj (adok 10 eurót, hogy év közben ötvenet elvehessek) gyönyörű példa, de van még pár. Az alanyi jogon járó családi pótlék mi más lenne, mint a kisgyermekesek nagy, általános korrumpálása. Igaz, a miniszter, a nagyvállalat-tulajdonos és a munkanélküli ugyanúgy kapja a pótlékot, de milyen jó tudni, hogy jár, s milyen jó közben a filléres roma beiskoláztatási pótlékot (ami szintén nagyon hajaz a rétegkorrupcióra) szidni, szapulni. Lehet ám leszázalékolva dolgozni, akár többezres fizetésért is, lehet néhány év egyenruhás, nem feltétlenül terepen töltött és veszélyes szolgálat után több nyugdíjat kapni egészségesen és fiatalon, mint amennyi a nettó átlagbér. Lehet dotált ebédjegyekkel kajálni, dotált tömegközlekedést használni, a közösből merített előnyökkel rendelkezni egészségügyi ellátásban, ha egy kis paraszolvenciával hozzájárulunk - nem a rendszerhez, a doki tárcájához. Az összes említett példa egy-egy társadalmi réteg lefizetésére, lekenyerezésére utal, tehát önmagában korrupt viselkedés. S ha ,jár”, vajon ki lesz az a hülye, aki lemond róla? Csak adják, ha a szomszéd kapja, kapjam én is... A korrupcióból még ezen nagyon széles rétegek lefizetésekor is kimaradhatunk. Egy dologból viszont nem, abból nem hagynak ki minket, társadalmi rendszerektől és gengszterektől függetlenül: az egésznek a számláját mi, adófizetők álljuk. Ha tetszik, ha nem, mert az adó olyan befizetés, amit a törvény szigora és a lehetséges szankció terhe mellett fizetünk. Persze van adóelkerülés is, de néha többe kerülne az ezt figyelők korrumpálása, mintha befizettük volna. S most jönne a kérdés: mi a megoldás? Egyszerű és gyors válaszok csak a populista politikában léteznek, alapelvek viszont vannak. Például az egyik alapelv az, mely szerint a társadalmi elitek a példák. Nos, a korrupció egyike azon kevés dolognak, ahol nemcsak a fejétől bűzlik a hal, hanem a fejétől is kell pucolni. A nagymértékű apró korrupció ugyanis soha nem szűnik meg, amíg „ők ott fönn” nem kötelesek elszámolni, tisztességesnek lenni és nem hazudozni. Egyszerű és mégsem populista kiindulási alapnak nem rossz, nosza, rajta. Ahol megtették, ott jobban élnek. Évek óta.- Azt ismered, hogy a kövér meg a kopasz beszélget: Meglásd, öcsém, kicsit kinő a hajad, még az Országgyűlés alelnöke is lehetsz! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Buták az amerikaiak? LAMPL ZSUZSANNA Amikor ameri- kaitanulmány- m A útra indultam, Wmrném. sok kolléga fij/g' gyelmeztetett, készüljek fel ar- ra, hogy az amerikaiak nagyon buták. Mivel azonban említett kollégáim még sose jártak Amerikában, másrészt pedig a San Diego-i Kaliforniai Egyetem szociológia tanszékére készültem (s nem tartottam valószínűnek, hogy kétlábú tulkok gyülekezete), egyáltalán nem izgattam magam az amerikaiak butasága miatt. Jól tettem. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy ott a diákok komolyan veszik a tanár utasításait. Ha a következő órára el kell olvasni mondjuk ötven oldalt, akkor mind elolvassák, s ennek köszönhetően pontosan tudják, miről beszél a tanár, képesek a témába vágó kérdéseket feltenni, és amikor meg kell vitatni a tananyagot, mindenki hozzá tud szólni. Paradicsomi állapota a tudás terjedésének. Amikor hazajöttem, megpróbáltam újra alkalmazni ezt a módszert - merthogy már korábban is próbáltam, más kollégák is próbálták, ugyanis az olvasás nem amerikai találmány. Nem sikerült, mert néhány tudásra vágyó fiatalon kívül a többség egyszerűen ignorálta a feladatot (ezt egyébként jelen időben is mondhatom). Ez jutott eszembe, amikor néhány napja egy olyan egyetemi tanár előadását hallottam, aki sok évet töltött Amerikában. Tapasztalatai megerősítik az enyémet, de ő a jelenség okáról is beszélt. Elmondta, hogy az Egyesült Államokban a magas szintű tudásnak hatalmas presztízse van, a társadalmi felemelkedés eszközének tartják, s mivel a magas szintű tudás letéteményese az egyetem, a szülők és gyerekeik nagy áldozatokat képesek hozni a továbbtanulás érdekében. Az egyetem a jóvátétel” a rossz középiskolákért, különösen az állami középiskolákért. Ha valaki bekerül egyjó egyetemre, tudja, hogy leszjövője, ezért a kevésbé tehetős szülők is már évekkel előtte a gyerek továbbtanulására gyűjtenek, sok diák pedig az egyetemi évei alatt is dolgozik. De ez nem jelent számukra semmiféle könnyítést, Vagyis a „nem tudtam elolvasni, amit feladott, mert dolgoztam”, ott nem érv, sőt, a diáknak eszébe sem jut ilyennel előállni. Merthogy a nem készülésnek az ő tudása látná kárát, vagyis elsősorban magának ártana. Áz előadás utáni vitában valaki azt mondta, íme, egy újabb érv, hogy fizetőssé kell tenni a felsőoktatást. Akkor eszembe jutott egy másik tapasztalat. Amikor idehaza fizetőssé vált a távutas oktatás, sok hallgatónál azt tapasztaltuk, hogy a pénzért cserébe nem tudást vár, hanem azt, hogy toleráljuk a nem tudását. Ha már egyszer fizet, akkor ne teljesen mi diktáljuk a feltételeket. Ha már egyszer fizet, ha nem is tud, kapjon diplomát. S ami azt illeti, sok esetben kap is. KOMMENTÁR Uniós tervgazdálkodás MOLNÁR IVÁN Az elmúlt hetek egyik divatszava lett az energiaunió, amelyet nemrég Donald Tusk vezetett be a köztudatba. A lengyel kormányfő szerint az orosz gáztól való túlzott függés gyengíti Európát. A megoldás pedig az, ha a monopolhelyzetben lévő Oroszországgal egy egységes uniós testület tárgyal és dönt a földgázvásárlásról, létrehozva az uniós országok közötti energiauniót, egységes felvásárlási árakkal és energiapolitikával. A terv első látásra vonzónak tűnik, valójában azonban ez is egy olyan politikai szappanbuborék, amellyel az európai politikusok az Oroszországgal szembeni tehetetlenségüket próbálják leplezni. Tusk az ügy érdekében már végiglátogatta az uniós országok vezetőit, a jövő hónapban pedig egy külön erre a célra összehívott brüsszeli csúcstalálkozón vitatják meg az energiaunió esélyeit. Francois Hollandé francia elnök, rendes szocialista politikusként, máris az „európai energiaközösség szép tervéről” beszél. Látszólag minden nagyon szép, minden nagyon jó, végre sikerül kitolni azokkal a fránya oroszokkal. Akkor mégis mi a probléma? Csupán annyi, hogy az energiaunió - ha a politikusok által eddig megfogalmazott elvek alapján jönne létre - újabb lépés lenne az európai szinten megvalósított államkapitalizmus, a szocialista tervgazdálkodás 21. századi reinkarnációja felé. Azon rendszer felé, amelynek manapság az orosz elnök az egyik legnagyobb szószólója. Egy olyan rendszer felé, amelyet teljes egészében felülről irányítanak, és amely mérföldekre van a piacgazdaság elveitől. Vagyis az oroszok elleni taktikázással nem hogy nőne az unió függetlensége, hanem mentálisan még közelebb is kerülnénk Oroszországhoz. Sokan persze azzal érvelhetnek, kit érdekelnek az elvek, ha az energiauniónak köszönhetően közösen vásárolnánk a gázt, így a lakosság is olcsóbban kapná. Aki azonban ismeri az uniós döntési mechanizmusokat, tudja, hogy a döntéseknél általában a nagyobb országok érdekei érvényesülnek. Emiatt könnyen megtörténhet, hogy a közösen felvásárolt gáz akár drágább is lehet, mint amennyit Szlovákia most fizet érte. Hiszen Nyugaton jóval magasabbak a fizetések, így a lakosság részéről nem olyan nagy a nyomás az energiaárak csökkentésére, mint régiónkban, ahol a rezsi a családi bevételek tetemes részét szippantja el. Ezért csak reménykedni lehet, hogy a brüsszeli csúcson a politikai csúcsfejek a szakmai érvekre is hallgatnak, és nem viszik közelebb Európát a régiónkban már megbukott szocialista tervgazdálkodáshoz. FIGYELŐ Tolmácsot Babišnak! Andrej Babiš, a szlovák származású cseh pénzügy- miniszter parlamenti felszólalásainak irodalmi cseh nyelvre való tolmácsolását kérte egy ellenzéki képviselő. „Az a keveréknyelv, amelyet Babiš beszél, csak messziről hasonlít a cseh nyelvhez” - jelentette ki Daniel Korte, a TOP 09 párt képviselője. Rámutatott: a cseh parlamentben ugyan minden képviselő szabadon használhatja az anyanyelvét, de kérés esetén a házelnöknek biztosítania kell a beszéd tolmácsolását cseh nyelven. Babiš cseh nyelven mondott beszédeit rendszeresen szlovák kifejezésekkel tarkítja. „A pénzügyminiszter úr csehül beszél, nem látok okot tolmácsot hívni” - reagált a szokatlan kérésre a parlamenti alelnöke. A filológus végzettségű Korte kérése parázs vitát váltott ki. Többen felvetették: sokan tájszólásban beszélnek a parlamentben, s talán az ő felszólalásaikat is tolmácsolni kellene? Babiš pártjának tagja, Josef Hájek (ANO) megjegyezte, morva-sziléziai szülőföldjén szinte senki nem beszél rendesen csehül, a parlamentben pedig több képviselő különféle idegen és latin kifejezéseket használ beszédeiben. „Kérem ezeket számunkra, a bányászivadékok számára mindig lefordítani csehre” - jelentette ki Hájek. Jiŕí Zlatuška (szintén ANO) azt mondta, Korte hozzon hivatalos szakértőijelentést, hogy Babiš valóban nem beszél csehül, s nem lehet érteni, amit mond. „Nincs semmiféle általános szabály arra, hogyan beszéljünk” - tette hozzá. Korte aránylag gyakran és szívesen hívja fel magára a figyelmet. Két éve egy bizalmi szavazáson énekelve adta elő, miért nem ért egyet a javaslattal. Egy másik alkalommal beszéde egy részét ismeretlen nyelven mondta el - azt állította, héberül beszélt. Néhány hónapja a parlament karzatán ülők vendégekhez intézett beszédet, felszólítva őket, hogy beszédükben ne vegyenek példát a képviselőktől, mert azok olyan salátanyelvet használnak, amely csak hasonlít a cseh nyelvhez. Kokes János
