Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)

2014-04-03 / 78. szám, csütörtök

18 Iskola utca ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS S. www.ujszo.com Gasztronómiai nap Lukas Mayer magyaráz (Fotók: SJG) Egy nap a német nyelv ápolásáért a komáromi Selye János Gimnáziumban két fiatal önkéntessel Se nem tanárok, se nem diákok Március 20-án első ízben tartottak gasztronómiai napot a dunaszerdahelyi Neratovicei téri Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskolában. Az elő­készületek már napokkal ko­rábban elkezdődtek. A gondo­san előkészített rendezvényt diákok és tanárok együtt szer­vezték, a gasztronómiai napon iskolánk pincér, szakács, cuk­rász szakmát, valamint ven­déglátóipar és idegenforgalom szakot tanuló diákjai vettek részt. A délelőtt folyamán ínyenc­ségek bemutatókkal egybekö­tött elkészítését láthattuk, a legbátrabbak ki is próbálhat­ták, hogyan készül egy-egy ka- ramellvirág vagy egy koktél. A gasztronómiai napon vendégül láttuk a dunaszer­dahelyi Villa Rosa éttermének egyik mesterszakácsát, Hor­váth Ramont, aki csirkehúsból készített ínyenc falatokat, mel­lé pedig ananászt flambíro- zott. A főzés tudománya után kö­vetkezett a cukrászkülönle­gességek bemutatója, amelyen Sipos Péter cukrászmester je­leskedett. Karamellből virágo­kat, tortadíszeket alkotott a diákokkal együtt. Iskolánk vendége volt Gyekes Mária is, aki zöldség- és gyümölcsfara­gással foglalkozik. Délelőtt vi­rágokat faragott almából, tök­ből, jégcsapretekből. A ren­dezvény utolsó attrakciója egy nagyon látványos koktélkészí­tő bemutató és -kóstoló volt. Tóth Lukáš koktélkészítő megmutatta a színes alkoholos és alkoholmentes kevert italok készítésének fortélyait. Összességében egy nagyon színvonalas szakmai napot töl­töttünk el a gasztronómia mestereivel. Dr. Vízkeleti László igazgatóhelyettes Sandra Klos a diákok gyűrűjében Hogyan bukkantál rá an­nak idején épp a mi isko­lánkra? Igazából nem én találtam. Bejelentkeztem az önkéntes „oktatói” rendszerbe, és az ho­zott össze a ti gimnáziumo­tokkal. Az első dolgom az volt, hogy megnéztem, hol is fek­szik pontosan Komárom. Elfo­gadtam a meghívást, így jutot­tam el hozzátok. Önkéntesként milyenek voltak a benyomásaid a gimiben és a városban? Be kell vallanom, az embe­rek eleinte nem értették, mi célból jöttem pont ide, Szlová­kiába, ráadásul önkéntesként, de amikor elmagyaráztam ne­kik, megértettek. Talán azért volt egy kissé nehezebb meg­érteniük, mert Szlovákiában még nem épült ki ez a rend­szer, nincs olyan fontos szere­pük az önkénteseknek, mint például nálunk, Németország­ban. Érettségi után jöttél hoz­zánk. Tanárnak vagy inkább diáknak érezted magad? Ez jó kérdés. Őszintén szól­va az elején én sem tudtam, hol a helyem tulajdonképpen. Nem vagyok tanár, nincs taná­ri képesítésem, csak az anya­nyelvem, másrészt a katedra mögött állok, és próbálok va­lamit nyújtani a diákoknak. Úgy érzem, valahogy a kettő között álltam. Nehéz a diákokat rábírni arra, hogy németül kommu­nikáljanak? Igazából csak akkor nehéz, ha nem mondják meg nekem, hogy valamit nem értenek, így én sem tudom, hogy mondjam el nekik, vagy hogyan magya­rázzak. Szeretnél még valamikor önkéntesként dolgozni az iskolákban? Ebben a formában már nem szeretnék, noha nagyon hasz­nos volt számomra ez az egy év, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, és sokkal tudato­sabban vágtam neki az egye­temi tanulmányaimnak. Milyen érzés volt újra visszatérni hozzánk? Nagyon jólesett a meghívás, örömmel jöttem vissza, erre az egy napra is. Hasonló kérdéseket tettem fel Lukasnak is. Milyennek találtad a váro­sunkat és az iskolánkat? Az iskola nem sokban külön­bözik a mi . gimnáziumunktól, talán csak annyiban, hogy a Se­lye Gimnázium még jobban ra­gaszkodik a hagyományokhoz. Például mi már tegezzük a taná­rainkat, míg itt magázódnak a tanárok és a diákok, ami szerin­tem nagyon jó. A város kicsi, de ettől függetlenül szép és élénk. Őszintén szólva az emberek, a barátaim, akikkel megismer­kedtem, nagyon fognak hiá­nyozni, ők töltötték meg élettel az itt töltött napjaimat, és per­sze a Duna. A Duna mesés itt Komáromnál! Mit gondolsz, tanár vagy inkább diák voltál? Ezen sokat gondolkodtam, főleg kezdetben. Nem tudtam, hogyan kell viszonyulnom a tanárokhoz és a diákokhoz, mivel délelőtt a kabinetben kávéztam a tanárokkal, este pedig a diákokkal buliztam a városban. Eleinte nagyon fur­csa volt, de később rájöttem, hogy teljesen mindegy. Vala­hol a kettő között vagyunk, úgy érzem. Egészen jól megtanultál magyarul. Nehéz volt néme­tül kommunikálni a diákok­kal? Mikor hogy. Eleinte nehéz volt, mivel nem tudtam, me­lyik osztály németnyelv-tu- dása milyen szinten van. Le kellett szűkítenem a szókin­csem, egyszerűbb szavakat kellett használnom és persze le kellett lassítanom a beszé­dem is. Magyarul a szabad­időmben tanultam a legtöb­bet, főleg a barátaimtól. Megtetszett a nyelv, így el­kezdtem komolyabban fog­lalkozni vele, de az iskolában szinte csak németül kommu­nikáltam. A némethez nem tudom hasonlítani, mert az anyanyelvem, de akármilyen másik nyelvhez képest a ma­gyar borzasztóan nehéz, so­kat szenvedtem vele. Ajánlod a fiataloknak, hogy hozzád hasonlóan ne­kivágjanak önkéntes prog­ramoknak? Attól függ. Akinek az érett­ségi után már határozott terve van, például orvosi egyetemre készül, annak nem, de aki nem tudja még pontosan, milyen pálya vonzza, mi érdekli és hova szeretne menni, annak mindenképpen. Ez az egy év nagyon sokat adott nekem, most már tudom, hogy mit szeretnék tanulni és hol. Cél­irányossá váltam ezáltal a program által. Szeretnél még ilyen prog­ramban részt venni? Valószínűleg nem. Nagyon élveztem ezt az egy évet, és nagyon szomorú vagyok, hogy el kell hagynom mind az isko­lát, mind az újdonsült baráta­imat, de nem hiszem, hogy be­levágnék még egyszer. Most már az egyetem vár. Viszont biztos, hogy még idén elláto­gatok Komáromba! HOSTOMSKÁ FANNI Önkéntesnek lenni nem könnyű, főleg nem egy idegen nyelvű ország­ban. Két fiatal, Sandra Klos és Lukas Mayer mégis belevágott. Talán nem túlzás, ha kije­lentjük, 2011-ben a Selye Já­nos Gimnáziumban egy ha­gyomány vert gyökeret. Ekkor csatlakozott ugyanis isko- Sipos Péter cukrászmester karamellből virágokat, tortadíszeket Iánkhoz Sandra, aki egy ön- alkotott a diákokkal együtt kéntes programon keresztül jutott el iskolánkba egy évre német nyelvet oktatni. 2013-ban a nyomdokaiba lé­pett Lukas, akinek egyéves itt- tartózkodása a közelmúltban ért véget. Az ő búcsúzója volt a gimnáziumban megrendezett német nap. Nyolcvan diák vett részt az egész napos foglalko­zásokon, amelyek öt csoport­ban folytak. A diákok verseket, dalszövegeket elemeztek, da­lokat énekeltek, drámajáté­kokkal és színházi gyakorla­tokkal, valamint meseírással is megpróbálkoztak - természe­tesen német nyelven. A foglal­kozásokat iskolánk németta- námői, Szénássy Edit, Fekete Judit és Sáfi Zsuzsanna, vala­mint a két német fiatal, Sandra és Lukas vezették. Az anyanyelvű lektorok sikere már évek óta köztudott, a diá- Koktélkészítés (Fotók: MTMSZ) kok sokkalta könnyebben ta­nulják és alkalmazzák az ide­gen nyelvet, mert másképp nem tudják megértetni magu­kat oktatójukkal, tehát a diák­ság értékes tapasztalatokkal gazdagodott. De vajon mit kaptak az oktatók? Erről kér­deztem a két fiatalt. Sandra 2011-ben egy évig tartózkodott nálunk. A gimná­zium meghívására jött el erre az egy napra újra hozzánk. írjatok az Iskola Utcának! Továbbra is szívesen várjuk diákok, tanárok beszámolóit is­kolájuk eseményeiről, eredményeiről, valamint a tehetséges diákokat bemutató írásokat, melyeket az iskolautca@ujszo.com vagy az ujszo@ujszo.com e-mail- címre várunk. Kérjük, hogy a fotókat jpg formátumban, kü­lön csatolják a küldeményhez, ne a Word dokumentum ré­szeként. A POSTA HOZTA

Next

/
Thumbnails
Contents