Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-30 / 99. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 30. Vélemény és háttér 7 Épp a kemény szankciókkal való fenyegetés segíthet elkerülni a súlyos gazdasági következményeket Fico és a brutális hatás A szlovák miniszterelnök látszólag felelősségteljesen próbál figyelmeztetni az Oroszország elleni szankciók veszélyeire. Valójában inkább újra saját kormányának tehetetlenségét próbálja leplezni. Leegyszerűsítve: most az oroszok elleni szankciók miatt nem lesz jó nekünk. GÁL ZSOLT Óriási károkat jelentenének, brutális hatással lennének a gazdasági növekedésünkre az Oroszország elleni szankciók - állítja a kormányfő olyan elemzésekre hivatkozva, amelyeket nem hozhat nyilvánosságra. Egyébként szerinte már küszöbön a növekedés, 3 százalék körüli. „Ha azonban a józan ész helyett újra valamilyen geopolitikai versengés győz és Szlovákia nyomás alá kerül, hogy csatlakozzon az Orosz Föderáció elleni kemény szankciókhoz, akkor elfelejthetjük a gazdasági sikereket” - figyelmeztet Fico. Nos, mivel az elemzés(eke)t nem láttuk, kénytelenek vagyunk a tényekből kiindulni. Az Orosz Föderáció részesedése a szlovák kivitelből tavaly 4 százalék volt, az Európai Unió többi 27 tagországáé csaknem 83 százalék. Ennyit arról, hogy Józan ésszel” mérlegelve (is) melyik oldalon a helyünk. A másik érv, hogy paradox módon az igazi katasztrófától épp a kemény szankciók kilátásba helyezése menthet meg minket. Mert csak ezek rettenthetik el Putyin Oroszországát attól, hogy folytassa Ukrajna megcsonkítását és a Krím után esetleg megpróbáljon más keleti és déli régiókat is megkaparintani. Az elrettentés egyben azt is jelenti, hogy a szankciókat végül is nem kellene alkalmazni, ergo a gazdasági kár kicsi maradna. A nagy geopolitikai játszma másik kimenetele: az orosz vezetés mégis megpróbál újabb területeket bekebelezni. Ez lenne az igazi katasztrófa gazdasági téren is, és a jelenA kormánynak égető szüksége van álindokok- ra: most épp az oroszok elleni szankciók miatt nem lesz jó nekünk. léginél jóval keményebb szankciók elkerülhetetlenné válnának. Az eddigi visszafogott nyugati reakciók és az állandó viták azonban épp azt a nézetet erősítik a Kremlben, hogy a Nyugat tehetetlen és megosztott, képtelen határozott és fájdalmas büntetőintézkedésekkel reagálni. Még ha ezek jóval kevésbé fájnának is a nyugati/uniós országoknak, mint az oroszoknak. Fico nyilatkozata pontosan ezt a képet erősíti. Fico képtelen felnőni ahhoz, hogy ilyen stratégiai szinteken gondolkodjon, annál inkább szüksége van viszont belpolitikai célokból álindokokra, amelyekkel magyarázhatja kormánya rossz bizonyítványát. Miért nem nő a foglalkoztatottság, miért stagnál magas szinten a munkanélküliség, miért döntöget rekordokat az államadósság. Fico logikája szerint legújabban éppen azért is, mert megint belekényszerítik a szegény kis Szlovákiát a számára oly hátrányos szankciókhoz való csatlakozásra. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója- Majd megszokod, mint Szlovákia az uniós támogatást (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Stadion a kertben VERES ISTVÁN Orbán Viktornak pályafutása során jópárszor sikerült elgondolkodtatnia az embereket, és még nem állt le. Legutóbb azzal okozott fejtörést az emberiségnek, hogy futballstadiont építtetett a kertje végébe. A múlt héten Felcsúton felavatott stadion mindössze néhány méterre helyezkedik el attól a parasztháztól, amely a miniszterelnök és családja hétvégi vityil- lójaként funkcionál. Vagyis még parasztésszel is felfoghatatlan, minek valakinek a kert végébe egy stadion, ha abban a kertben, meg házban pihenni szeretne. Persze a pihenés mindenkinek mást jelent: valakinek az a kikapcsolódás, ha ázsiai nők közlekednek a hátán, mások horgászni járnak vagy túrázni, vagy videójáté- kozni a haverokhoz. És vannak azok, akik sporteseményekre járnak, hogy élőben láthassák a kivételes emberi teljesítményeket, és élőben hallgassák a kivételesen hangos és agresszív emberi ordi- bálást. Persze keveseknek adatik meg az életben, hogy egy fut- ballstadion tőszomszédságában tengessék napjaikat. Jó ideig közéjük tartoztam én is. De a focipályára legszívesebben akkor jártam, amikor nem volt ott senki, vagy csak néhányan. A szombati vagy vasárnapi meccsek pedig kimondottan idegesítettek. Mindenki a házunk elé parkolt, a kapu fölé rúgott labdák a kertünkbe potyogtak, és mindenki egész délután ordibált (a többség persze részegen). A legmegrázóbb élményem mégis az volt, amikor 10 éves koromban a vasárnapi meccs előtt egy régi szeneskannával bekéredzkedett az udvarunkba a hazai kapus, és a fél homokozónkat kilapátolta, hogy az egyik kapuban területrendezési munkálatokat végezzen, mert a kitaposott mélyedésben eső után mindig megállt a víz. Mondjuk az az előnye megvan a közeli stadionnak, hogy rossz időben otthonról, az ablakból is végignézhető a meccs. De Felcsúton ez aligha kivitelezhető, ugyanis hatalmas fal veszi körül a pályát, kívülről nem látni. Szóval fogalmam sincs, mit vár Orbán Viktor a kert végi focipályától. KOMMENTAR Milyen volt - ilyen lett MARIÁN LEŠKO Szlovákia immár tíz éve az Európai Unió tagja, de ez az egy évtized sokkal kisebb változást hozott, mint a csatlakozást megelőző tizenegy év. Óriási, történelmi hatású szerencséje volt az országnak, hogy átalakításának folyamata egybeesett az integrációs felkészüléssel: külső, demokratizáló tényezőként hatott ránk az EU, amelyhez csatlakozni kívántunk. Az európai integráció nélkül Szlovákiát is az fenyegette, hogy az átalakulás a poszt- szovjet országok mintájára megy végbe és autoritativ rezsim ver gyökeret. Pontosan efelé tendált Vladimír Mečiar harmadik kormánya. Azonban az EU-tagjelölt országoknak a piacgazdaság kialakítása és az uniós normák átvétele mellett a politikai kritériumoknak is meg kellett felelniük. Ki kellett építeniük a demokratikusan működő intézményrendszereket és tiszteletben tartani a jogállamiság alapelveit, az emberi és kisebbségi jogokat. Szlovákia nem teljesítette a politikai feltételeket, ezért 1997-ben nem kapott meghívót az Európai Bizottságtól a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Főként az európai integrációs törekvések zátonyra futtatása eredményezte, hogy 1998-ban Mečiar és a HZDS súlyos választási vereséget szenvedett. Az új kormánykoalíció alkotmányos többséggel rendelkezett, így beindíthatta a szükséges átalakítási folyamatokat és felkészíthette az országot a csatlakozásra - méghozzá rekordgyorsasággal. Ez volt a két Dzurinda-kormány legnagyobb sikere. Az uniós intézményeknek akkor volt egy nagyon komoly fegyverük, amellyel nyomást gyakorolhattak az európai normák átvétele érdekében - egyszerűen leállíthatták a csatlakozási folyamatot. Az éves jelentések arra kényszerítették a kormányt, hogy minél hamarabb számolja fel a hiányosságokat és meghonosítsa az európai standardot. A csatlakozás után ez a demokratizáló nyomás megszűnt, és ellenőrzés hiányában szinte azonnal mutatkozni kezdtek a hanyatlás jelei. Már a második Dzurinda-kabinet idején jelentkeztek a tünetek, amelyek azt mutatták, hogy a kormányzásba beépül a rendszerszerű korrupció, és a gyanút évekkel később a Gorilla-akta igazolta. Az első Fico-kormány semmit sem tett a hanyatlás megállítása érdekében - sőt, elmélyítette a korrupcióra épülő rendszert. Egy uniós tagország politikai garnitúrája vígan megengedhette magának azt, amire egy tagjelölt állam gondolni sem mert. A Radičová-kormány bukása és a második Fico-kormány két éves ténykedése után világos, hogy az egykor kívülről érkező, demokratizáló és liberalizáló nyomást nem váltotta fel egy belső társadalmi nyomás. Pontosan ennek megfelelően néz ki az ország. Tíz éves EU-tagságunkután egyértelmű, hogy sokkal könnyebb belépni az unióba, mint elérni, hogy az unió a maga értékrendjével „otthonra” találjon Szlovákiában. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Felemás tíz év Németországból nézve felemásra sikeredett az EU 2004-es bővítése az új tagállamok szempontjából. Emelkedett az életszínvonal, de a gazdaságok függésbe került a Nyugattól, előremutató vállalkozások szinte kizárólag nyugati beruházások révén indultak el - értékelt a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lap. A Kelet kevéssé használta ki a lehetőséget című írás szerint nem igazolódtak be az aggodalmak, hiszen a német cégek nem telepítettek át üzemeket nagy számban az új tagállamokba, és az új tagoktól érkező bevándorlók nem vettek el nagyszámban munkahelyeket a németektől. Az új tagországok gazdasági felzárkózása a vártnál lassabban indult, aztán a pénzügyi válság miatt megakadt és nehezen indul újra. A visegrádi országok térsége jobban él, mint 2004-ben, a lakosság vásárlóereje a nyugat-európai színvonal 49%- áról 65%-ra emelkedett, viszont sok nyugat-európai cég csupán felvevőpiacként tekint az EU keleteurópai régiójára, a helyi cégek pedig nehéz helyzetben vannak és „a legtöbb sikertörténetet nyugati vállalatok írják”. Vannak ugyan „ritka reménysugarak”, elsősorban Lengyelországban és a Baltikumban, de a gazdasági fejlődést az uniós támogatások és a nyugat-európai vállalati beruházások határozzák meg. A lap szerint az itteni vállalatok kevéssé használták ki a nyitott nyugati piacok adta lehetőséget, a válság pedig megmutatta, hogy a térség „nagymértékben fiigg a nyugati bankoktól”. A lap kommentátora hangsúlyozta: a kelet-európai embereknek végre határozottabban kézbe kell venniük sorsuk irányítását, és akkor majd a Kelet és a Nyugat közötti, mindig élénk kereskedelem erőseben szolgálja mindkét féljavát. (MTI)
