Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-28 / 97. szám, hétfő
Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 28. Tájainkon legfeljebb a „kikényszerített" távozás jöhet szóba Lemondott a kormányfő Ha hallottunk is korábban a dél-koreai miniszterelnökről, a nevét valószínűleg nem jegyeztük meg. Most itt az alkalom, hogy eszünkbe véssük, mert nem valószínű, hogy hallunk még róla. VERES ISTVÁN Csüng Hong Von a hétvégén bejelentette lemondását, mégpedig azért, mert a koreai hatóságok több hibát is elkövettek a nemrég történt komptragédia kapcsán. A hajón 476 ember utazott, nagy részüket még megtalálni és azonosítani sem sikerült. De a lényeg most nem ez, hanem hogy léteznek politikusok, akik képesek lemondani a posztjukról, ha az állami szervek valami óriási hibát követnek el. Felénk az üyesmit még tanulniuk kell az államférfiaknak. Évekig zaklatnak a rendőrök egy megvert lányt, akit hamis tanúzással vádolnak? Nincs főügyésze az országnak, mert az elnök nem hajlandó kinevezni azt, akit megválasztott a parlament? Rokonaival rakja tele a minisztériumot a földművelésügyi tárca vezetője? Kisebb dolgokért is mondtak már le miniszterek, elnökök vagy kormányfők olyan országokban, ahol létezik politikai kultúra. Kelet-Közép-Európa népei viszont még mindig szokatlanul érzik magukat a demokratikus rendszerekben, hisz az önkényuralomban szocializálódtak, és sokan vissza is sírják azokat az évtizedeket, amikor „mindenkinek volt munkája”, és nem kellett gondolkodni azon, hogy kire szavazzanak, ugyanis nem voltak választások. Az ilyen választók mellett arany életük van az állami vezetőknek, mert ha nagy hibát csinálnak, akkor sem fogják a lemondásukat követelni az utcára vonult tömegek. De még vizes palackkal sem dobják őket fejbe, ahogyan Csüng Hong Vonnál tették, amikor nemrég az elsüllyedt komp utasainak hozzátartozóit látogatta meg. Schmitt Pál lemondása a kevés kivételek egyike volt, még akkor is, ha a nagy nehezen meghozott döntés nem az ő saját, hanem inkább az őt megválasztó Fidesz realitásérzékét dicséri. Előtte néhány évvel Gyurcsány Ferenc kényszerült lemondani több hónapos politikai haláltusa után. Ezek viszont kikényszerített lemondások, nem olyanok, mint a koreai kormányfő esetében, aki miután beismerte, hogy „elk...tuk”, azonnal tudta is, hogy mennie kell. Szlovákiában viszont a miniszterelnök államfőnek jelölteti magát, a Legfelsőbb Bíróság elnöke még öt évig főbíró szeretne lenni, a házelnök pedig, miután valaki majdnem széket dob az erkélyről a plé- numba, korlátozza az újságírók mozgását a parlamentben, ahelyett, hogy ő is lemondana. Valószínűleg azért ilyenek a politikusaink, mert mi is ilyenek vagyunk.- Hihetetlen, hogy már tíz éve az EU-ban iszunk. (Peter Gossányi rajza) Hol elítélt volt, hol parlamenti képviselő - gyakran egyszerre mindkettő Az EP-be készül a 92 éves háborús hős HÁTTÉR A 92. évében járó Manolisz Glezosz, az egykori II. világháborús görög ellenálló és nemzeti hős is indul a május 24-i EP-vá- lasztásokon. Ezúttal a Sziriza radikális baloldali párt emble- matikus alakjaként. „Elfogadtam a Sziriza javaslatát. Az ok nyilvánvaló: a mostani szomorú időszakban nincs jogom feladni a harcot” - hangsúlyozta Manolisz Glezosz. 1941. május 31-én a 18 éves Manolisz Glezosz felmászott az athéni Akropoliszra és letépte a német horogkeresztes zászlót - ezzel kezdődött a görög nemzeti ellenállás, amely 1944-ben az ország felszabadulásával ért véget. A katonai diktatúra idején bebörtönözték, összesen 12 évet töltött rács mögött politikai tevékenységért. Glezosz ma is ellenállónak tartja magát: ezúttal az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap által diktált megszorító intézkedések ellen tiltakozik. Feltűnt az athéni demonstrálok között is, könnygázgránátot kapott az arcába, ezután rövid ide- igkórházba került. 2012-ben választották meg a Sziriza parlamenti képviselőjévé. Erről a tisztségéről most le kellett mondania, hogy indulhasson az EP- választásokon. „Jelöltségemnek egy másik fontos oka: folytatom a harcot, hogy követeljem Németországtól a háborús adósságok megfizetését” - tette hozzá. Görögország 2012-ben a Számvevőszék égisze alatt munka- csoportothozottlétre, amelynek feladata a II. világháborús károkért Berlinnek benyújtandó kárpótlási igények megállapítása. Görög sajtóértesülések szerint a munkacsoport 162 milliárd eu- róra becsüli az összeget, de Berlin egyértelműen elutasítja a követelést. Glezosz 1939-ben csatlakozott az antifasiszta mozgalmakhoz - írja róla a Wikipedia. Görögország német megszállása után ő hajtotta végre a leghíresebb ellenállási akciót. A horogkeresztes zászló leszakításáért távollétében halálra ítélték a nácik (nem ez volt az utolsó halálos ítélet, amit kiszabtak rá). A németek 1942-ben tartóztatták le az akkor húszéves fiút, megkínozták, börtönbe vetették, ahol tuberkulózist kapott. 1943-ban az olaszok, 1944-ben a görög náci kollaboránsok tartóztatták le, 1944-ben megszökött. 1948- ban, a görög polgárháború idején bíróság elé állították, ismét csak politikai meggyőződése miatt. Halálbüntetésre ítélték, de az ítéletet nem hajtották végre a nemzetközi felháborodás miatt. (Ekkoriban Görögország a hidegháború valódi polgárháborús frontja volt: kommunista érzelmű zendülők küzdöttek a jobboldali (nyugati) támogatású kormányzattal. Végül elbukott a kommunista felkelés. Glezoszt 1950-ben életfogytiglani börtönre ítélték, ennek ellenére az Egyesült Demokratikus Baloldal (EDA) színeiben 1951-ben parlamenti képviselővé választották. A börtönben éhségsztrájkot kezdett, ahonnan 1954-ben szabadult. 1958- ban azonban ismét letartóztatták, ezúttal kémkedés vádjával, 1962-ben kiengedték. Közben - 1961-ben - megint parlamenti képviselővé választották. Az 1967-es katonai puccs, az „ezredesek” hatalomra kerülése után természetesen letartóztatták. Megint négy évet kapott, 1971- ben szabadult. Bár sokáig a kommunistákkal együtt küzdött, Csehszlovákia 1968-as szovjet megszállása után eltávolodott a kommunista eszméktől. Az athéni diktatúra megdöntése után 1981-ben és 1985-ben is parlamenti képviselőnek választották a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) színeiben. 1984-ben az Európai Parlamentbe került a PASZOK listáján. Később a szocialistákból is kiábrándult, és különböző alternatív baloldali kezdeményezések elindítójává vált, 2002- ben megalakította az Aktív Polgárok radikális baloldali csoportosulását. (MTI, ú) KOMMENTAR Amiből minket kihagytak... 2 LOVÁSZ ATTILA Hofi klasszikussá vált definíciója a korrupcióról, hogy a korrupció az, amiből minket kihagytak. Pedig van belőle. Éppen elég. Jószerivel a közszféra alapelve, s amíg ez nem változik, itt jobb nem lesz. Sokan csak az autópálya-építéseknél lenyúlt súlyos milliókat vagy az állami cégekből kiszedett nagy pénzeket tekintik korrupciónak, pedig a korrupt viselkedésnek a mindennapos kis korrupciónk adja az alapját. Szlovákiában a normák betartásakor - ha valamit el kell intéznünk, vagy ha áthágjuk a szabályokat és ezért szankció járna - érdekes etika érvényesül. A hiba etikája. A rendőr gyorshajtáson kapja a sofőrt. Tegyük fel magunknak a kérdést, vajon miért zavar bennünket a közlekedésrendészet eljárása. Ha az a dühítő körülmény, hogy ,jaj, Istenem, már megint elkaptak, de hülye voltam”, akkor mi is a hiba etikájának csapdájába estünk. A társadalom számára a következő hozzáállás lenne üdvös: „hibát követtem el, gyorsan hajtottam”. Ez a bűn etikája. Hogy hasonló esetekben nálunk mely magatartásminta érvényesül, az olvasó is tudja. Ugyanez érvényesül, ha bármelyik állami vagy közintézménnyel dolgunk akad. Az „ügyes ember” az, akinek mindenütt van ismerőse, aki mindent képes elintézni gyorsabban vagy hatékonyabban, de valamilyen ellenértéket szolgáltatva az ügyintézőnek. Akinek lehetősége van bármit így intézni, mégse teszi, mert helytelennek tartja, azt bizony a társadalomjelentős része hülyének tartja. Negyven éven át arra nevelt minket a hiba etikája, hogy aki nem lop, a saját családját lopja meg, s a lúzer az volt, aki vagy nem élt az adott lehetőséggel, vagy hagyta magát rajtakapni. A mindennapos kis korrupcióban résztvevők közül mindenki mindenkinek tesz valamilyen szívességet (egykori főnököm ezt a szívességek bankjának nevezte), a számlát viszont végeredményben a közpénzekből fizetjük ki. A mindennapos kis korrupció egyébként ugyanúgy piacot teremt, mint a korrupciómentes piaci szegmensek bármelyike. Olvasóink emlékeznek arra, hogy árlisták jelentek meg a nőgyógyászok zsebpénzét taglalva, a szódban az egyetemre való bejutásnak volt egy soha le nem írt, mégis mindenki által ismert árszabása. A szívességek bankjának piaci tevékenysége úgy a korrumpálónak, mint a korrumpáltnak jó - várjunk csak, akkor meg mi a rossz az egészben? Nos, még egyszer: a két fél közötti üzletnek a szívesség vagy a kenőpénz csak a bonusza, az alapárat az adófizetők sokasága fizeti. Az adókból kifizetett számla viszont közvetlenül hem fáj senkinek. Ha azonban a polgárok azokért a dolgokért, amelyek miatt korrumpálnak, közvetlenül fizetnének, akkor lehet, hogy olcsóbb lenne a bolt. De ezt a polgár csak akkor érzékeli, ha a pénzét közvetlenül kell kifizetnie, az állam közvetítése ilyen dolgokban korrupciót geijesztő. A megoldás: egyrészt felhagyunk a mindennapos kis korrupcióval (ez utópisztikus), másrészt a közszféra mindenhonnan kivonul, ahol a szabályozására semmi szükség nincs (minél kevesebb pecsét, minél kevesebb nyomtatvány és engedély, annál kisebb korrupció). A mindennapos kis korrupció visszaszorítása, visszaszorulása nélkül a nagy, többmilliós korrupció visszaszorítása nem sikerülhet. Elkezdeni mégis ott kell: a nagyoknál. FIGYELŐ Obama kimentené a fuldokló Putyint Barack Obama megmentené a fuldokló Vlagyimir Putyint - derült ki az amerikai elnök friss nyilatkozatából. A hónap elején arról kérdezték az orosz elnököt, hogy megbízna-e amerikai kollégájában egy ilyen vészhelyzetben. Azt felelte, hogy a kormányközi kapcsolatokon túl léteznek személyes kapcsolatok is. „Azt nem mondanám, hogy különleges kapcsolat van köztem és az amerikai elnök között, de úgy gondolom, hogy Obama rendes és elég bátor ember. Szerintem kimentene” - mondta Putyin. A Dél-Koreát felkereső Obamát az ABC News arról kérdezte, mit tenne, ha Putyin a közelben fuldokolna. „Biztos, hogy kimenteném” - mondta habozás nélkül Obama, és hozzátette, bárkit kimentene, ha rajta múlna. Megjegyezte, hogyjó úszó, hiszen Hawaiin nőtt fel. Obama ugyanakkor Szöulban is világossá tette, hogy nincs elragadtatva Putyintól, mert egyre inkább hidegháborús szemüvegen keresztül szemléli a világot, és az utóbbi hetek fejleményei „lényegesen megnehezítik az együttműködésüket”. (MTI)
