Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-26 / 96. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 26. Vélemény és háttér 7 A választások óta már eltelt három hét, de önkritikának semmi jele Baloldali politika: az út vége Meglepetés csak azokat érte a magyarországi választásokon, akik nem * hisznek a közvéleménykutatásoknak vagy nem ebben az országban élnek. A baloldal tönkre lett verve, és-teljes megújulás nélkül nincs esélye jobb eredményre. KISS TIBOR NOÉ A Fidesznek kétharmados többsége lett a parlamentben, de 650 ezer szavazót veszített 2010-hez képest, ami brutális mennyiség. Még akkor is feltűnő a szavazatveszteség, ha figyelembe vesszük, hogy a Fidesz an- tikampányának éppen az volt a célja, hogy minél kevesebben menjenek el választani. Azon is elmorfondírozhatunk, hogy a Fidesznek úgy lett kétharmados többsége, hogy a vele szemben álló pártok (az Összefogás, a Jobbik, az LMP és a Munkáspárt) listája közel háromszázezerrel több szavazatot kapott, mint a Fidesz-KDNP társulás. S ez főleg a kormánypárt számára kedvezően átszabott választási rendszernek köszönhető. Ez azonban csak játék a számokkal: a baloldali ellenzéket tönkreverték. Az MSZP és a vele szövetséget kötő társaság 2010- hez képest csupán kétszázezerrel tudta növelni a szavazatszámát. Miközben az elmúlt négy év tele volt olyan botrányokkal, amelyek csak a legelfogultabb Fidesz-szavazók számára védhetők. Kár is sorolni a példákat, a baloldali sajtó ezt tette négy éven keresztül, csekély eredményességgel. A kormánypártot ugyan sokan elhagyták, de ezek az emberek nem kötöttek ki az Összefogás oldalán. Elég megnézni a választás óta eltelt hetek újabb, nagy viharokat kavaró ügyeire adott reakciókat. A felcsúti stadionavató utózöngéi szimbolikusan bemutatják azokat a folyamatokat, amelyek az emberek fejében lejátszódnak. Egy szűk csoport (a magyar futballból élők) számára a politika egyenlő Orbánnal, aki „legalább alkot, és nem rombol”. Őket különösebben nem érdeklik az építkezés körülményei, tőlük akár Orbán Viktor Stadionnak is nevezhetnék a Panchót, akkor is boldogan tapsolnának. Kritikusok, persze, legalább annyian vannak. S bár magát a stadiont vagy a megvalósításának módját ellenzők között sok esetben nehéz különbséget tenni aszerint, hogy az adott személy ,jobbikos” vagy „gyur- csányos” alapon tiltakozik-e a szentély ellen, szembetűnő, hogy mennyien fejezik ki a tiltakozásukat a különböző internetes fórumokon úgy, hogy még véletlenül se gondolja őket senki a szocialisták támogatójának. Ez pedig sokat elárul arról, milyen tartalékok rejlenek a jelenlegi baloldali elit számára a társadalomban. Úgy tűnik, semmilyenek, a magát demokratikusnak valló ellenzék a masszív egymilliós táborán túl képtelen bárkit is megszólítani Magyarországon. Ezerszer leírták már, de ezer- egyedszer is le kell: a 2014-es választáson a szavazók (és a nem szavazók) elsősorban a magyar- országi baloldali politikáról mondtak véleményt. Ebben a formában, ilyen személyi összetételben nem kell nekik. Ha Mes- terházy Attila és Gyurcsány Ferenc (valamint az őket támogató szellemi elit túlnyomó része) rendelkezne valós politikai képességekkel és érzékkel, akkor már régen lemondott vagy háttérbe vonult volna. Önkritikának azonban semmi jele, az elmúlt hetekben a baloldali sajtó főleg a Schiffer Andrással (LMP) szembeni ördögűzéssel van elfoglalva. Meg azzal, hogy ki lesz a baloldal közös főpolgármester-jelöltje. Pedig már rég nem ez a kérdés. Hanem a baloldal teljes megújítása. Aszerző magyarországi publicista- Erezd át a nincstelenséget: ma van a szellemi tulajdon világnapja. (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTÁR A bürokratikus Brüsszel bírálói RAVASZ ÁBEL Az EP-választások közeledtével előre kiszámítható módon szaporodni kezdtek a brüsszeli bürokráciát kritizáló cikkek, blogok, internetes hozzászólások. Minden napra jut valami őrült hír az uniós politikusok pazarlásairól, az értelmetlen és eltúlzott szabályozásról. E híreket felkapják az euroszkeptikus és eurokritikus pártok, amelyek hasznot húznának az emberek Brüsszellel szembeni bizalmatlanságából. Az előző ciklusban ezt a szerepet elsősorban az SaS játszotta, mára felzárkózott mellé az Egyszerű Emberek, Kodéba, sőt az SDKÚ egy része is. Egyértelmű, hogy az euroszkepticizmusnak van piaca. Európa kifejezetten rosszul jött ki a gazdasági világválságból. Ügyan ez nem csak az uniós tagállamokra vonatkozik, sokan mégis Brüsszel inkompetenciáját látják a történtek mögött: a túlzott szabályozás és a túlköltekezés vezetett a legnagyobb károkhoz, ezért a brüsszeli bürokrácia visszabontására van szükség a sikeres Európa újrateremtéséhez. Ez a logika azonban sántít: a gazdasági világválság oka a pénzügyi rendszerek alulszabályozottsága volt, nem pedig a túl sok szabály, a jelenlegi társadalmi problémák pedig nagyrészt nem a túlzott állami költekezésből, hanem az elégtelen újraelosztásból, az európai társadalmak szövetének felszakadozásából fakadnak. A szabad piac nem védte meg a világot a válságtól: egy erős és betartatott pénzügyi szabályozás megvédhette volna. Á szlovákiai közvélekedést is elérte az a hullám, amely a politikai elitek teljesítményét értékelhetetlennek tartja, és új politikát követel. Matovič, Kiska, Kodéba csak néhány állomást jelent ezen az útvonalon; a választók felkapják azokat, akik „politikán kívüliként” definiálják magukat a politikába való megérkezésükkor. Az elitek kritizálásába Brüsszel bírálása is jól üleszkedik, azonban ezzel az érveléssel is komoly problémák vannak: a tapasztalatok azt mutatják, hogy hatalomra kerülve a „politikán kívüli” szereplők semmivel sem tudnak jobb teljesítményt felmutatni, mint az általuk kritizált hagyományos politikai elitek. (Sőt.) A helyzet ugyanis az, hogy a politika mint rendszer nem működtethető oly könnyedén, ahogy az kívülről látszik, és a jelenlegi elitek kiábrándító munkája csak részben a saját hibájuk, másfelől a demokratikus politikai rendszerek világszerte érzékelhető válságából adódik. Ezekre pedig a jelek szerint nem kívülről, hanem belülről érkezhet válasz. A fentiekre is érdemes gondolni, amikor az ember újabb brüsszeli rémtörténeteket olvas. Igen, az EU intézményei működhetnénekjobban, van tér a pazarlás visszaszorítására, de az EU története nem erről szól. Az unió Európa sorstörténete, biztonságának és békéjének záloga, globálisan versenyképes gazdaságának egyetlen esélye. Ezt persze az unió kritizálóinak többsége is tudja, csak most éppen jobban megéri a negatív aspektusokat hangsúlyozni, hátha ezzel meg lehet szerezni néhány kiábrándult választópolgár szavazatát. JEGYZET Managerek kora JUHÁSZ KATALIN Eddig is jellemző volt a hazai munkáltatókra, hogy a póriasán hangzó szlovák nyelv helyett a sokkal elegánsabb angolt preferálják a névjegykártyákon, irodaajtókon, cégtáblákon, sőt az álláshirdetésekben is. Az utóbbi fél évben azonban oly mértékben elszabadult a pokol e téren, hogy szótár nélkül nem ajánlatos állást keresni, sőt az sem mindig egyértelmű, hová lép be az ember, ha belép egy üzletbe. Kedvenc példám az „inputoutput manager”- ezt a névjegykártyát évek óta őrzöm, pedig az illető már otthagyta a svéd tulajdonú cég leány- vállalatát, ahol raktárosként dolgozott. Azóta „outlet stock specialist” is volt - az eladhatatlannak bizonyuló termékeket selejtezte ki egy ruházati multinál, amely a változatosság kedvéért finn tulajdonú. Ezeket a rongyokat aztán fél áron adták egy e célra létesített üzletben, ő végezte az adminisztrációt, anélkül, hogy látott volna egy göncöt is. Csak raktári számokkal dolgozott. A pizzafutárt se pizzafutárnak hívják Pozsonyban, hanem „food delivery specialisť’-nak. Nem viccelek, ez díszelgett a srác névjegykártyáján. A telefonos rendeléseket felvevő kolléganője pedig a „food delivery managed’. Ez a cég egyébként még csak nem is külföldi, echte pozsonyi. Tippelni se merek, hogy hívják náluk az üzletvezetőt... Ha húsvéti hidegtálat rendel az ember, azt a „catering manageť’-rel beszélheti meg a „catering company”-nál. Ha pedig születésnapi tortát akar süttetni, a „cake designer”- hez, illetve a „sweets delivery manageť’-hez kell fordulnia. Konyhabútort a „kitchen studio”-ban választhatunk, de nem vihetjük haza azonnal. A „sales managed’ közli, hogy nyolc hét a várakozási idő, a bútorüzletek többsége ugyanis nem bútorüzlet, csupán „showroom”. A fodrászat pedig természetesen „hair studio”, ezt a hülye is tudja. Nem folytatom, hiszen az amúgy teljesen hétköznapi munkaköri beosztások hangzatos megnevezésének se szeri, se száma. Vannak promoter, agent és designer ismerőseim, sőt artistok és publisherek is akadnak a noteszomban (notebookom- ban). Csak még egy ínyencség a végére. Régi barátom, aki mellesleg diplomás képzőművész, jelenleg egy hipermarket-hálózatnak készíti azokat a reklámújságokat, amelyekkel naponta teletömik az ember postaládáját. Nem lelkesedik ezért a munkáért, de viszonylag jól keres, sokkal jobban, mintha saját festményeit árulná az utcasarkon. Nos, az ő beosztása hivatalosan: „profiling expert”. Ember legyen a talpán, aki a névjegykártya alapján kapásból meg tudná mondani, mivel foglalkozik e derék férfiú. Lefogadom, senkinek nem jutna eszébe azt mondani, hogy számító- gépes tördelő, vagy (noch dazu) reklámújság-készítő rabszolga... FIGYELŐ Görög mérleg: négy év alatt 20 ezer tüntetés A 2010-ben kirobbant adósságválság óta több mint húszezer tüntetést tartottak Görögországban a megszorítások miatt - írta a görög sajtó. A görög rendőrség kimutatása szerint a tüntetések pontos száma 20 210, ebből 6266 volt Athénban. A fővárosban gyakran összetűztek a tiltakozók és a biztonsági erők, ennek következtében hárman haltak meg, egy athéni bank munkatársai, akik 2010 májusában egy Molotov-koktél okozta tűzvész miatt vesztették életüket. A legnagyobb ellenzéki párt, a Sziriza radikális baloldali szervezet többször bírálta a biztonsági erőket, amiért aránytalanul sokszor vetnek be könnygázt. Ni- kosz Dendiasz polgári védelmi miniszter ezzel szemben arányosnak ítélte a könnygáz bevetésének mértékét a tüntetőkkel szemben, akik elmondása szerint gyakran ellenszegülnek a hatóságoknak, és kövekkel vagy más tárgyakkal dobálják őket. A rendőrség 2010. május 8-tól jegyzi az adósságválsággal kapcsolatos tüntetések számát. A görög kormány megszorító intézkedései óriási társadalmi ellenkezést váltottak ki, ugyanis azok nyomán a 2009-es 9,5 százalékról 27 százalékra növekedett a munkanélküliek aránya, és az elmúlt hat év alatt összesen 27 százalékkal esett vissza a bruttó hazai termék. (MTI)
