Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-20 / 92. szám, vasárnap
2013. április 20., szombat SZALON 7. évfolyam, 16. szám Fodor Attila: „A szlovák oktatásért felelős a szlovák oktatási tárca. A szlovákiai magyar oktatásért felelős... Ezt a mondatot nem tudjuk befejezni." Beszéljünk az oktatási önrendelkezésről A mült hétvégén rendezte meg Rozsnyón a Szlovákiai Magyar Pedagógusok XIX. Országos Találkozóját a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ). A rendezvény központi témája a szlovákiai magyar közoktatás jövője volt. A visszajelzések alapján élénk visszhangot keltett Fodor Attila záró előadása - a Comenius Pedagógiai Intézet vezetője a szlovákiai magyar közoktatás megóvásának és fejlesztésének kulcskérdéseit vázolta fel. ÖSSZEFOGLALÓ , A mindennapi gyakorlatban teljesen természetesen használjuk a szlovákiai magyar közoktatás kifejezést, mintha teljesen rendben volna. Az alkotmány jogot ad nekünk arra, hogy anyanyelven művelődjünk, a közoktatási törvény kimondja, hogy a kisebbségnek joga van az anyanyelven való tanulásra és nevelésre. De ez csak a művelődés és az oktatás nyelvét jelenti. A törvény a szlovák közoktatásról beszél, amelyen belül néhány száz intézményben - kb. 300 alapiskolában, 50-60 középiskolában és sok óvodában - magyar nyelvű oktatás-nevelés folyik, ezek specifikus helyzetét azonban a törvény már nem ismeri el. Annyira természetesen használjuk a szlovákiai magyar közoktatás fogalmát, hogy nem is tudatosítjuk: ez nem törvényileg meghatározott alrendszere a szlovák oktatásnak. Azért fontos ezt kimondani, mert tény: erre a rendszerre igazából nincs hatásunk” - magyarázza a probléma kiindulási pontját Fodor Attila, akivel a rozsnyói találkozón hangsúlyosan megfogalmazott kérdésekről beszélgettünk. Kiemeli: a szlovákiai magyar iskolákat nagyon szeretnénk megóvni és fejleszteni, hiszen alapvető fontosságúak a megmaradásunk szempontjából, de nincsenek meg hozzá az eszközeink. A Szlovákia megalakulása óta eltelt 20 évben nem születtek meg a szlovákiai magyar oktatást érintő stratégiai döntések, sőt, azt sem sikerült megnyugtatóan tisztázni, a stratégia kialakítása kinek a feladata lenne. „A szlovák oktatás fejlesztéséért felelős a szlovák oktatási tárca. A szlovákiai magyar oktatásért felelős a... Ezt a mondatot nem tudjuk befejezni” - hangsúlyozza a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója. Fodor Attilával azt a témát jártuk körül, milyen szereplők részesei a hazai magyar oktatás rendszerének, kik azok, akiknek az együttműködése a jövő stratégiája szempontjából elengedhetetlen, s mely kérdésekre kellene a közeljövőben konszenzusos választ találniuk: Állam, intézmények „Az oktatási minisztériumon belül és annak háttérintézményeiben a helyzetünk a rendszerváltás óta soha nem volt jó. Talán a legfényesebb korszak az volt, amikor Szigeti László államtitkár lett, és létezett egy önálló osztály, 3—4 emberrel. Ez a csúcs. A kormányváltás után őket mind kisöpörték. A szakmai háttérintézmények közül nagyon fontos az Állami Pedagógiai Intézet, a tanfelügyelet, a NUCEM, azaz a mérési intézet, amely a teszteket, a monitort kezeli, fontos a ŠIOV, amelyről keveset beszélünk - ez az Állami Szakképzési Intézet. Ezekben gyakorlatilag nincsenek nemzetiségi egységek, esetleg van egy, kettő, kettő és fél magyar munkatárs. Lehet, hogy ők bonyolult helyzetben vannak az adott intézményekben, de azt le kell szögezni, hogy soha nem voltak a »mi embereink«. Nem nagyon képviselik az érdekeinket, még párbeszéd is csak olykor-olykor alakul ki közöttünk. Nem ők fogják kidolgozni a szlovákiai magyar oktatásügy stratégiáját.” Politikai pártok „Mivel a szlovák pártoknak nincs kisebbségi programjuk, konkrétan két párttól, az MKP- tól és a Hídtól várhatjuk el, hogy foglalkozzon a szlovákiai magyar oktatás fejlesztésével. Véleményem szerint a két párt szembenállása lecsapódik az oktatásügyben is. Gondoljunk csak arra, hogy a fenntartók, az önkormányzatok szintjén hány helyen gyengültek a magyar pozíciók a megosztottság miatt. Elolvastam a két párt 2012-es programját. Mind a kettő szakmai, mind a kettő túl bő, de lényegi különbséget az alapelvek szintjén nem találtam. Úgy vélem, a szlovákiai magyar oktatásügy az a front, ahol nem kell harcot kezdeni. Egyetlen lényeges pont van, ahol az MKP programja különbözik a Hídétól: az előbbiben szerepel az oktatási önigazgatás. A pártok megírják a programokat, azután nyernek a választásokon, vagy nem. Bizonyos szinten mindegy, mert úgyis csak annyit lehet a programokból megvalósítani, amennyit a többség enged. Ez a realitás. Közben fogynak az iskoláink. A rozsnyói találkozón két előadó - Vajda Barnabás történész és Andruskó Imre, a komáromi gimnázium igazgatója is megerősített abban, hogy felvessem: az oktatási önigazgatás kérdését nem kellene-e újra napirendre tűzni. Azt gondolom, az oktatási stratégia kidolgozása nem a pártok dolga. De odaállhatnak a szakma mellé, és segíthetik a politika eszközeivel az érdekérvényesítést. Eztvárjuktőlük.” Iskolák és fenntartók „Csökkenő gyereklétszám; a mi iskolahálózatunk Dél-Szlo- vákiában van, egy gazdaságilag ellehetetlenített régióban; erősen növekvő roma populáció - ezek adják meg a lehetőségeink kereteit. Az oktatási miniszter a közelmúltban megint centralizációról beszélt, erre az MKP petíciót indított a decentralizált oktatási rendszer megtartásáért. Az SZMPSZ pedig felhívásában arra kérte a nagy iskoláFodor Attila kát és a településeket, hogy ne vadásszanak a kisiskolák gyerekeire, mert fontos, hogy megmaradjon ez a hálózat. A találkozón többen elmondtuk: rendben, ez járható út. De akkor számolják tó a szakembereink, közgazdászaink, hogy ennek az iskolahálózatnak a fenntartása, amelyben ma nagyjából 150 kisiskolánk van, mennyibe kerül, és mennyi pluszforrás kellene a felett, amit a kormány a normatíva alapján ad. És ha egyszer stratégiai célnak tekintjük, mit szólnának a kollégák, ha ezt a decentralizált rendszert úgy őriznénk meg, hogy a szükséges pénzt mondjuk a Bethlen Gábor Alap keretéből biztosítanánk. Ez viszont azzal járna, hogy nem lennének pályázatok, hanem a szlovákiai magyar szolidaritás jegyében a pénzt arra fordítanánk, hogy minden magyar településen legyen magyar iskola, akár 20 gyerekkel is. Sokat foglalkozunk azzal a kérdéssel is, hány magyar gyereket adnak szlovák iskolába, és húsz éve nem tudjuk megfejteni, miért. Jobbak-e a szlovák iskolák, vagy a szülők a gyerekek érvényesülése végett döntenek így? Vannak olyan mérések, akár nemzetköziek is, mint például a PISA, amely alapján megállapítható a szlovákiai magyar iskolák minősége. A NÚCEM évek óta mindig azzal a hízelgő mondattal intéz el minket, hogy nincs szignifikáns különbség a többségi és a kisebbségi iskolák között. Kb. 3 héttel ezelőtt zajlott Somoiján a Kisebbségi kompetenciák című konferencia, amelyen Papp Z. Attila magyarországi oktatás- kutató azt fejtegette, hogy a 2009-es PISA-mérésben a szlovákiai magyar oktatás nagyot esett vissza a szövegértésben, a matematikában és a természet- tudományokban is. Ezeket az adatokat elemezni kell, mégpedig hideg fejjel. Papp Z. Attila adott egy lehetséges magyarázatot: a szlovákiai magyar iskolák egy részében megnőtt a roma gyerekek aránya, a szociálisan hátrányos közegből érkező gyerekek pedig lefelé viszik a mért teljesítményeket. Ez a jelenség komoly dilemmákat okoz: sem a szlovákiai magyar pedagógustársadalom, sem általában véve a szlovákiai magyar társadalom nem tud a romakérdésre megfelelő választ adni. Az SZMPSZ-en belül több kolléga, például Ádám Zita évek óta hangsúlyozza, hogy a roma gyerekek oktatásának a kérdésével foglalkoznunk kell: ha egy roma magyarnak vallja magát és magyar iskolát választ, akkor ne szegregáljuk, hanem találjuk meg a megfelelő pedagógiai módszereket.” Egyetemek „Elsősorban a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemre és a komáromi Selye János Egyetemre gondolok, a pedagógus- képzés itt képvisel számottevő tömeget. Le kell szögezni, hogy nem igazán jó a közoktatás és az felsőoktatás közötti együttműködés. Ez nem szlovákiai magyar betegség - máshol is felmerül a panasz. Az egyetemi oktatóknak a fő profiljuk az oktatás mellett a kutatás, a tudományos munka. Én pedig azt érzékelem, hogy nagyon kevés olyan használható kutatási eredmény jön ki az egyetemekről, amit a közoktatás birtokba vehetne, ami segítene rajtunk. Ha visszakanyarodunk a PISA-hoz: hogyegy oktatás miért lendült fel vagy miért esett vissza, hogy mit lehetne tenni, és milyen módszereket lehet használható tudásként a pedagógusoknak odaadni, azt nem a gyakorló pedagógusok fogják eldönteni és megoldani. A mérés önálló tudomány, ezt a pedagógus nem tudja. Ebben a felsőoktatás segíthetne, és azt gondolom, ezen a téren nagy a tartozása. ” Magyarország „Az, hogy az 1989-es rendszerváltás óta Magyarország törődik a határon kívüli közösségekkel, hogy van egy nemzetpolitikai stratégia, érezzük. Igazságtalan lenne azt állítani, hogy a törődés csak a retorika szintjén nyilvánul meg. Mégis, azt gondolom, hogy az oktatás terén komoly deficitek vannak. Amikor elmondom, hogy a szlovák állami irányítás szintjén, a hazai háttérintézményekben nincsenek képviselőink, hogy adósok a szükséges fejlesztésekkel, akkor azt is el kell mondanom, hogy a szükséges tudás a magyarországi intézményeknél megvan. így viszont felmerül a kérdés, hogy a magyarországi közoktatást számos tekintetben nem lehetne-e kiterjeszteni a határon túlra. Mondok egy példát. Amikor a 2003-as PISA-felmérés kimutatta, hogy Magyarországon baj van, EU-s pénzekből létrehoztak egy komoly szakmai intézményt, a Sulinovát, amely kompetencia alapú programokat hozott létre. Ä magyar pedagógusok szerint ez az utóbbi évele egyik sikertörténete, komoly programcsomagok továbbképzésekkel, könyvekkel, munkafüzetekkel... Ha nekünk, kisebbségben ezek nincsenek meg, miért nem vesszük át? Leszögeztem már, hogy szlovákiai magyar oktatási stratégia nincs. Ezzel együtt magyar oktatási támogatási stratégia sincs. Az elmúlt 20 évben az Illyés Közalapítványnak, az Apáczai Közalapítványnak, a Szülőföld Alapnak, most éppen a Bethlen Alapnak köszönhetően komoly összegek jöttek át a határon. Felmerül a kérdés: mire fordítjuk? Ki írja ki a programokat és ki dönti el, melyik pályázatjó? Megnéztem a Bethlen Alap tavalyi támogatásait. A pályázók többszörösen többet kértek, mint ami volt, a kuratórium pedig salamoni döntést hozott: mindenkinek adott egy keveset. Az egyik óvoda kap egy kis pénzt a gyereknapra, a másik iskola kap egy notebookot, a harmadik iskola kap valamit szaktanteremre. Félreértés ne essék, ezek mind szép és hasznos dolgok, de egyik sem stratégiai kérdés. Mind a mai napig nem tudtuk megmondani, mi az a 3-4 fontos cél, amire a pénzt fordítani kellene.” Civil szervezetek „A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, a Fórum Intézet, a Katedra Alapítvány, a Csema- dok és számos további civil szakmai szervezet és alapítvány a saját területén mind tesz az oktatásügyért, de az elmúlt évtizedek munkája alapján azt hiszem, a szlovátóai magyar oktatásügyi stratégia megalkotására, pontosabban ennek a munkának az irányítására, koordinálásra a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége lenne jogosult. Ennek viszont van két fontos feltétele: ‘az egyik, hogy az SZMPSZ ebbéli jogosultságát, kompetenciáját a szlovákiai magyar oktatás megóvásában és fejlesztésében részt vevő további érintettek (pártok, egyetemek, civil szakmai szervezetek, iskolafenntartók...) elismerjék, megadják számára a legitimációt a feladatok összefogására; a másik, hogy ennek a kihívásnak és feladatnak a sikeres ellátásához az SZMPSZ-nek alapos belső tartalmi és szervezeti átalakítást kell végrehajtania. így jöhet létre az a széleskörű szakmai és társadalmi párbeszéd és együttműködés, melynek eredményeképpen megszülethet a kívánatos jövőkép és a hozzávezető közösségi stratégia.” (as) (Képarchívum)
