Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-19 / 91. szám, szombat
SZALON 8. évfolyam, 16. szám 2014. április 19., szombat A spanyol származású zarándoknő részletesen leírta, hogyan ünnepelték a 4. században a hűsvétot a jeruzsálemi keresztények Eteria nagyhéti útinaplója El Greco: Feltámadás (Illusztrációsfelvétel) A keresztény egyház legnagyobb ünnepe Krisztus feltámadása, de a hívők csak mintegy négy évszázaddal a valós események után kezdtek megemlékezni róla. Azóta az egész világon mindenhol úgy ülik a hűsvétot, ahogy azt az egyházi tanítás szerint Krisztus életének tanúi meghagyták. Török József egyháztörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzora szerint ezek a tanúságtételek máig meghatározzák az ünnep rítusait. VRABEC MÁRIA „Az apostolok visszaemlékezésein kívül laikus szemtanúk feljegyzéseiben, leveleiben is megőrződött a szent napok története, de pl. a rabbinikus irodalomban kifejezetten negatív hangnemben írnak róla. Ennek egészen egyszerűen az a magyarázata, hogy ők nem fogadták el Jézus tanítását - magyarázza az egyháztörténész. - Ifjabb Plinius 112-ben intézett levelet a császárhoz, hogy mondja meg, mit kell tenni ezekkel a keresztényekkel, akik valami Krisztust imádnak, minden vasárnap hajnalban összejönnek, és hangosan imádkoznak, énekelnek. A császár azt válaszolta, hogy ha feljelentést tesz valaki, akkor üldözze őket, de ha nem, akkor ne kínlódjon velük. Josephus Fla- viusnál az első század végén két utalás is van Jézus Krisztusra, és a 2. századtól kezdve egyre több helyen fordulnak elő a keresztényellenes iratokban Jézusra és követőire utaló szövegek. A művelt rómaiakat rettentően sértette, hogy ezek a tanulatlan, írni, olvasni alig tudó emberek, akiket ők rabszolgaként tartanak, valami Krisztust emlegetnek, és azt mondják, nem szabad hajszolni az élvezeteket, cserélgetni a házastársakat, kitenni a nem kívánt újszülötteket az ajtó elé, elhajtani a magzatokat. Hogy lehet az, hogy ezek az emberek erkölcsösebben akarnak élni, mint az uraik? Ekkor születik a keresztényellenes irodalom, amire az apologéták, a védőbeszédek írói adják meg a választ. Justinos 150 táján írja meg az első levelét Antoninus Pius császárnak, és ebben leírja az ünneplés módját: hogy kenyeret és bort hoznaík az elöljáróhoz, aki hálát ad ezekért, és a borhoz loccsant egy kis vizet. Mindent természetesen nem árul el, hiszen létezik a titokfegyelem - aki meg akar keresztelkedni, az csak a keresztelkedés előtti hetekben ismerheti meg a teljes keresztény hitet, részletes és fokozatos bevezetés során. Egy pogánynak nem szabad ismernie a keresztények gyülekezési helyeit és szertartásait, neki csak annyit kell tudnia, hogy békés emberek, nem bántanak senkit, nem bűnözők, befizették a császárnak az adót, ezért hagyják békén őket.” Az apostolok tanúságtétele Az első húsvétokról a legtöbbet az apostolok leveleiből tudhatjuk meg, hiszen ők voltak ott Krisztussal az utolsó vacsorán, látták, amint meghalt a keresztfán, majd sírba tették, és a föltámadott Krisztus is nekikjelent meg. „Szent Pálnak van néhány levele, amelyekben a húsvét megünnepléséről ír. Ezek közül a legfontosabb a korintusiakhoz írt első levél, amelyből egyértelműen kiderül, hogy ott megtartották az ünnepeket. A rómaiakhoz és az efezusiakhoz írt ünnepi episztolákban is találunk utalásokat a húsvét megünneplésére - folytatja Török József. - Jézus életének eme eseményei egybeestek a zsidó Nisan hónap 14. napján kezdődő pészahhal, amely eredetüeg mozgó ünnep volt. Az első keresztények Jeruzsálemben köztudottan zsidókból lettek, és ők az ősi rítus dátuma és hagyományai szerint ünnepeltek, hiszen amikor Jézus az utolsó vacsorán azt mondta, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre, vüágosan ránk hagyta, mit kell tennünk. A megtört kenyér és a bor misztériuma Jézus kereszthalálakor világosodott meg, és a feltámadás után az emmaüszi tanítványoknak is kenyértöréskor tárta fel kilétét az Ur, hogy még negyven napig taníthassa őket. Sokáig az ünnep időpontja sem volt egységes, hiszen a zsidók holdnaptárt használtak, a római polgárok viszont a napév szerint igazodtak. Ahogy egyre több nem zsidó származású ember keresztelke- dett meg, a húsvét megünneplése is két hagyományt követett- a zsidókból lett keresztények a zsidó húsvéthoz alkalmazkodtak, a római és a nyugati hagyomány pedig azt szorgalmazta, hogy az ünneplés kapcsolódjon Krisztus tényleges kereszthalálának és feltámadásának napjaihoz. A vita újra meg újra fellángolt - az egyházatyák műveiben ez pontosan nyomon követhető. Végül a nyugati ünneplésmód győzött, mert a niceai zsinat, amelyet Nagy Konstantin császár hívott össze 325-ben, előírta az egységes ünneplést a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapra virradóan. Azok a keresztények azonban, akik nem a Gergely- naptárt, hanem a Julianus-nap- tárt használják, ma is eltérő időpontban ünnepelnek.” Szent Ilona nyomában Jézus életének, szenvedésének és halálának helyszíneit a régészek a 19. és a 20. században tárták fel, ma már mind ismertek. Évente hívők milliói zarándokolnak el Jeruzsálembe, hogy végigjárják a keresztutat, felmenjenek a Golgota hegyére és térdre boruljanak a Feltámadás templomában. „Az évszázadok során többször is lerombolt Jeruzsálemben azért találták meg a történelmi helyszíneket, mert a hívő közösségek tisztelték és őrizték ezeket - magyarázza Török József. - A kereszténység gyakorlásának engedélyezése után Nagy Konstantin császár édesanyja, Ilona császárné maga ment a szent városba, hogy felkutassa Krisztus életének és halálának színhelyeit. Ezeken a helyeken templomokat építtetett, így ma szentélyek jelölik a helyeket, ahol Jézus élt és meghalt értünk. Ajám- bor hagyomány szerint Ilona császárné találta mega szent keresztet is, amelyre a Megváltót felfeszítették, de ez nem hittétel. Ilonát később érdemei miatt szentté avatták, és általában a keresztfával szokták őt ábrázolni. Vüági és egyházi történészek számos olyan tárgyi és írásos bizonyítékot találtak, amelyek a nem hívők számára is megkér- dőjelezhetetlenné teszik a nagy- héttörténéseit.” A 19. században bukkantak rá a kutatók egy útleírásra, amelynek a szerzője a mai Spanyolország területéről származó, Eteria nevű gazdag hölgy. A könyv magyarul is megjelent Ivancsó István fordításában, a címe Eteria útinaplója. A zarándoknő 384-ben és 385-ben szolgái kíséretében bejárta a Sí- nai-félszigetet, valamint Kis- Ázsia egy részét. A szent helyek közül meglátogatta az aranyborjú elkészítésének a helyét, azt a helyet, ahol Mózes megkapta és ahol haragjában széttörte a törvénytáblákat, az égő csipkebokor helyét, a Jordán folyón való átkelés helyét, Mózes sírját a Nébó-hegyen, valamint Ábrahám egykori házának helyét, ahol akkor már templom állt. Eteria pontosan a nagyhetet töltötte Jeruzsálemben. Az utókor nagy örömére barátnőinek igen pontosan leírta élményeit. Részletesen beszámolt arról, hogyan ünnepeltek a je- ruzsálemiek virágvasárnaptól - bár ezt a szót ő még nem használja - a feltámadás napjáig. A fiatal hölgyet főleg a virágra- vásnapi körmenet hangulata ragadta magával, leírta, hogy még azokat is elviszik a többiek, akik nem tudnakjárni. Az aggokat és a betegeket a karjukba veszik, a gyermekeket a nyakukba ültetik, és mindannyian pálma- és olajágakat lengetve vonulnak egész Jeruzsálemen át a Feltámadás templomába. Virágvasámaptól nagyszombatig A virágvasárnapi ujjongást a nagyhét elcsendesedése és a nagypénteki gyász követte. Eteria a nagypénteki szertartásokon is részt vett, és mély átélésről, Krisztus fájdalmával való azonosulásról számol be. Feljegyzései szerint ezen a napon, mielőtt a nap felkelne, a hívők elmennek ahhoz az oszlophoz, amelynél megostorozták Krisztust. Innen visszatérnek pihenni házaikba, aztán a Golgotára vonulnak a kereszthez. A püspöknek egy széket tesznek a kereszt mögé, eléje pedig egy leterített asztalt, majd a diakónusok előhozzák azt az aranyozott ezüst ládikát, amelyben a szent kereszt fája és felirata van. Felnyit„Másnap, vagyisvasámap, belépnek a húsvét hetébe, amit itt nagyhétnek neveznek. Miután elvégezték a kakaskukorékolástól kezdve azt, amit a Feltámadás templomában, illetve a keresztnél szoktak végezni reggelig, felvonulnak a nagyobb templomba, amit mártíriumnak neveznek, azért, mert ez a Golgotán van, a kereszt mögött, ahol az Úr szenvedett (...) A templomban kihirdetik, hogy ahetedikórá- ban - ami a mi déli egy óránknak felel meg-legyenek a hívők az Olajfák hegyén lévő templomban, ahol az Úr tanított (...) Ekkor az egész nép felmegy az Olajfák hegyére, ahol himnuszokat énekelnek, és a tizenegyedik órában felolvassák az evangéliumból azt a részt, aholapálmaágakatlen- gető gyermekek találkoznak az Úrral azt mondván: áldott, aki az Úr nevében jön. Ezután apüspök és az egész nép gyalog vonul le az Olajfák hegyéről ják, felmutatják a népnek, majd a püspök a szent fa végeire teszi a kezét, ahívőkpedigegyesévelaz asztalhoz járulnak, és hódolatuk jeléül megcsókolják a kereszt fáját. Közben a diakónusok figyelő szemmel őrzik a szent fát. Eteria azt úja: erre azért van szükség, mert azt beszélik, valaki régen egy harapást ejtett rajta, és a fogai között elvitt egy darabot belőle. Tehát a diakónusok vigyáznak, nehogy valaki ismét ilyesmire vetemedjen. A nap hatodik órájában a kereszt és a Feltámadás temploma közötti hatalmas térre megy a nép, és a hatodik órától a kilencedik óráig, vagyis délután háromig olvasmányokat olvasnak az Ur szenvedéséről. Az egész gyülekezet érzelmeit kifejezi - írja Eterea -, hogy nincs se kicsi, se nagy, aki ezen a napon, ebben a három órában ne sírna hihetetlen módon azon, hogy az Úr ennyit szenvedett értünk. A kilencedik órában János evangéliumából azt a részt olvassák fel, ahol az Úr kiadta lelkét, majd egész éjszaka virrasztanak. A feltámadás örömhírét nagyszombat éjszakáján olvasták fel az evangéliumból, és a szertartást vasárnap fejezték be, mivel az Úr napja már az apostolok idejében is a vasárnap volt. Egész éjszaka a Szentírást olvasták, imádkoztak, majd hajnalban tartották a szentmisét, mert a felkelő napban a feltámadó Krisztus szimbólumát látták. Eteria szerint a húsvéti szertartásokat Jeruzsálemben is úgy végezték, mint az ő hazájában, Spanyolországban, és ugyanúgy nyolc napig tartottak, mert az ünnep nyolcada az örökkévalóságszimbóluma. himnuszok és antifónák éneklése közben.” ,/> nagyböjt első vasárnapján leadták a nevüket a keresztelkedni vágyók. A püspök nyilvánosan megkérdezte a fiúk apját vagy keresztapját, a lányok anyját vagy keresztanyját, hogy a jelölt feddhetetlen erkölcsi életű-e. Elvégezték az ördögűzést. A nagyböjt minden napjánreggel6-tól9 óráig tartott az oktatás, a hajnali istentisztelet után. Öt hét elteltével szóban megkapták a hitvallomást, amit tizenöt napig magyaráztak nekik. Aztán a hitvallomást, ünnepélyes keretek közt visszaadták, vagyis felmondták. A püspök elmagyarázta a katekumeneknek, milyen szentségekben fognak részesülni, amivel az egyház tagjává válnak. A húsvét szombatján a megkeresztelke- dett neofitákat, miután kiléptek a medencéből és felöltöztek, a püspökkel együtt kísérik aFeltámadás templomába. ” Részletek Eteria útinaplójából
