Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-19 / 91. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. ÁPRILIS 19. SZTÁRVILÁG 15 Nagy mérető; termetes MAGYAR FESTŐK mm I \ HERMAN LIPÓT sa; sm Született Nagyszentmiklóson, meghalt Budapesten. Herman Lipót későn érő típusnak tartotta magát, ezért művein csak azokat a hatásokat engedte érvényesülni, amelyeket gondosan kiérlelt magában. Az első világháború előtt mindennapos vendég volt a budapesti Japán kávéház művészasztalánál, ahol barátaival, Lechner Ödönnel, Szinyei Merse Pállal, Ferenczy Károllyal, Fényes Adolffal, Pólya Tiborral és másokkal nemcsak a profetikus lelkületű Csontváry Kosztka Tivadaron ékelődtek, hanem kiapadhatatlan humorral vették célba egymást is szavakkal, és még többször karikatúrákat rajzoló ceruzával. Első kiállítására 1913-ban az Ernst Múzeumban került sor. A kritikusok felfigyeltek festményeire, amelyeken mélységes természetszeretete és a barokk kor monumentalitása iránti vonzalom nyilatkozott meg. A következő esztendő olaszországi útja, majd a kecskeméti művésztelepen való szorgos munkálkodás tovább finomította festői eszköztárát. Herman pályáját - mint oly sok társáét - a világháború derékba törte. 1924 az újabb gyűjteményes kiállítás éve. A kétségtelen sikert azonban 1929 hozta meg számára. A barcelonai kiállításon aranyérmet nyert. Hosszú élete során mindenre jutott ideje. Éjszakánként naplót írt vagy művész barátaival a kávéházak sorát járta, nappal több ezer tételt számláló életművét rajzolta, festette. A kortársak mindig anekdotázásra kész, vidám bohémnak írták le. A művész halála után hagyatékát özvegye Gyöngyös városnak ajándékozta 1980-ban. Gyermekkori álmok Mi leszel, ha nagy leszel? Ki ne hallotta volna ezt a kérdést. Kinek ne tették volna fel? A gyermekkori álmok aztán vagy valóra válnak, vagy megmaradnak álomnak. Miről álmodozhattak a népszerű magyar művészek? Néhányukat megkérdeztük. » Költő és hadvezér Selmeczi Tibor humorista „Gyerekkoromban költő és hadvezér szerettem volna lenni (talán Zrínyi Miklós után). Gombokkal játszottam háborúsdit a szőnyegen. Aztán, amikor a szegénység miatt elúszott a szőnyeg, átálltam gombjaimmal tengeri csatákra. Első írásaim már 12 éves koromban megjelentek, utolsó »gombos csatám« pedig fél éve volt 65 éves koromban. Igaz, már nem gombokkal, hanem lejárt húsz- és öt- venfilléresekkel, és újra szőnyegen. Soha nem terveztem gyermekkoromban, hogy mi leszek, ha nagy leszek Kereső, kutató vagyok, újabb és újabb kihívásokra válaszolok, ahogy Lorca írja: »Egy fényt űzök lankadadan, halálos fényt, melyben elhamvadhatok« Ennek megfelelően voltam például nyomdai fotós, mozi-üzemvezető és kultúrházi előadó is. Már fiatal koromban is jelentek meg verseim, akkoriban pedig csak tizennégy éves voltam. Mindig is szerettem a nevetést, a nevettetést, és egy véleden folytán - mint az lenni szokott - kerültem a Mikroszkóp Színpadhoz. Tulajdonképpen a szakterületem a slusszpoénok írása volt kabarétréfákhoz. Igaz, mást is csináltam, némi eredménnyel. Markos-Nádassal megosztva egyszer megkaptam a »Szocialista kultúráért« kitüntetést. Azóta is azon vitatkozunk, hogy melyikünk volt a szocialista és melyikünk a kultúra!” Két humorista, Selmeczi és Farkasházy Tahi Tóth László festménye előtt » Mozdonyvezető és szabó se lett Aradszky László énekes .Akkoriban a gyerekek, nem tudom, miért, mozdonyvezetők szerettek volna lenni. Érdekes, én sosem. Édesapám nagy vágya, álma az volt, hogy folytatom a szakmáját, és én is szabó leszek. Nagyon rövid ideig bírtam cérnával, próbáltam ugyan a kedvébe járni, de nem ment. így szakmai útjaink elváltak. Egy barátom rábeszélésére jelentkeztem a Töltőtolljavító KTSZ-be, és felvettek. Ami a lényeg, meg is szerettem ezt a szakmát, olyany- nyira, hogy jó kedvemben még munka közben is énekelgettem. Azt mondták, jól énekelem a menő slágereket, és szereztek egy haknit is a számomra. Felléptettek az évi közgyűlési összejövetel ünnepi estjén is. Ott aztán tényleg felfigyeltek rám, beajánlottak Vécsey Ernőhöz. így kerültem sínre, megkezdhettem énekesi karrieremet. » Csakis újságíró Farkasházy Tivadar újságíró, humorista „Mindig is újságíró szerettem volna lenni. Emlékszem, már 13 éves koromban külső tudósítója voltam a Népsportnak, kézilabda, röplabda, ◄ Aradszky László, aki egykor Töltőtolljavító KTSZ-ben dolgozott foci NB II, NB III, volt a főprofilom. Hiába volt meg a toliforgatáshoz a kedvem, anyám lebeszélt róla. A teljesség kedvéért: apám is az volt, korán elváltak a szüleim, és anyám úgy látta, hogy az írásból nem lehet megélni a szocializmusban. Apámból, a laptulajdonosból is gyári munkást csinált. Szerettem a matematikát és a történelmet, egyeden egyetem volt, ahol ez a két tantárgy volt a felvételi, a közgáz tervmatematika szaka, amiről padtársamtól értesültem. A gimnáziumi lapban nem nagyon olvasták a cikkeimet, aztán amikor hasonlókat írtam, de humorosan, többen veregették a vállamat a nagyszünetben a folyosón. Apámnak is jó humora volt, s mint Tabi László és Feleki László egykori kollégája a Nemzed Sportnál, bedolgozhatott a Ludas Matyi dr. Árgus rovatába, sajtóbakikat kellett gyűjtenie, és én segítettem neki. Nehéz munka volt folyton hibát keresni a lapokban. Az életben annál köny- nyebb, ezért az egyetemi lapban már kizárólag humoros írásokat közöltem. A Beruházási Bankban helyezkedtem el, ledoktoráltam, de három év alatt rájöttem, hogy a szocialista közgazdaságtan az a kabaré szinonimája. Ekkor írták ki az első rádiós humorfesztivált, a versenyt sikerült megnyernem, így eldőlt a sorsom.” Albert József Détár Enikő nagyon szeretett citerázni (Fotók: a szerző) » Tündér, királylány, óvó néni Détár Enikő színésznő „Gyermekkoromban arról álmodtam, amiről a legtöbb kislány. Szerettem volna tündér, királylány, óvó néni és ki tudja, még mi minden lenni. Középiskolás koromban aztán a vágyaim, elképzeléseim is kezdtek a valósághoz igazodni. Sokáig az orvosi pálya volt megcélozva, de a tanárok mindig és lényegében mindenben lepontoztak, akarom mondani, leosztályoztak, és teljesen feleslegesen jelentkeztem volna az orvosira. Röviden és tömören, nem voltam jó tanuló. Imádtam a népzenét, és imádtam citerázni is. Ezt annyira magas szinten műveltem, hogy még az akkori Ki Mit Tud? versenyen is indultam, ahol a középdöntőig jutottam citerával és discotánc kategóriában is. A színpad és a szereplés utáni vágy talán ekkor érett meg bennem, és 1986-ban oklevelet szereztem a Színművészeti Főiskolán. Az indulás után az életem, főleg a bulvárnak köszönhetően, nyitott könyvvé vált."
