Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-19 / 91. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 19. Vélemény És háttér 7 Harabint már önmagában az általa indított kártérítési per diszkvalifikálja Jobb nem volt? Csak perem ne legyen a magyar királyi ítélőtáblán! - kiált fel Jókai regényében Jenőy Kálmán nagymamája, hiszen Kor- cza ügyvéd révén pontosan tudja, évekig tartanak a perek és a végeredmény sokszor siralmas. LOVÁSZ ATTILA Jókai hőseinek kora óta eltelt néhány év, de a sóhaj időszerű maradt: csak perünk ne legyen a legfelsőbb bíráknál! Lejár Harabin legfelső bíró mandátuma, s a Legfelsőbb Bíróság tagjai eddigi főnöküket jelölik újra. Ez harmadszori mandátumot jelentene, eközben a teljesen független és pártatlan főbíró már volt a HZDS színeiben miniszter is. Ha a függetlenség és pártatlanság feltételét valaki komolyan venné az országban, akkor nemcsak Harabin, hanem több tucatnyi közjogi méltóság vagy tisztségviselő vehetné kalapját, de ne tessék félni, nem veszi komolyan senki. Nem csoda hát, hogy a bíróságok társadalmi megítélése siralmas, bár ehhez nem is annyira az ethosz hiánya és a bírói karban oly otthonos meghasonlottság járult hozzá. Inkább a szomorú tapasztalat. Vannak ügyek, amelyek felháborítják a „közt” vagy a nagyon enyhe ítélet, vagy éppen az érthetetlenül kemény szankció okán. Nyolc évet kap egy fiú, aki ifjúi meggondolatlanság következtében szétrúgja egy rendőr lábát, de továbbra is gond nélkül veszélyeztetheti útjainkon a többiek biztonságát Ján Slota köztudomásúan részegen sofőrködő expolitikus. A Gorilla ügyben nem történt semmi - évek alatt az égvilágon semmi - ellenben igazságügyi miniszterünk egy evidensen bűnöző közszereplő ügyében fellebbezéssel él (igaz, itt a bíróság nem ijedt meg, az illetékes testület ítéletét helyben hagyta). Meg az apró- cseprő ügyek - forduljon a polgár bizalommal a bírósághoz, az évekig húzódó per borítékolható, mintha a felek kifárasztására menne ki a játék. De mindez semmi ahhoz képest, hogy a főbíróról csúnya dolgokat ír a sajtó, az albán drogmaffia főnökével hozzák össze. A tényt, hogy legalábbis pertu telefonáltak, a főügyész nyilvánosan megerősíti, de ezután a főbírónak haja szála nem görbül, nemcsak pozícióját és fizetését őrzi meg, de duplázni is tud a poszton, s jogerősen megítélnek neki 150 ezer euró anyagi kártérítést. Hát ez az egy, egyetlenegy eset önmagában diszkvalifikálja a nevezett személyt, hogy főbíró lehessen. S hogy pontosítsunk: nem is annyira a 150 ezres kártérítés, meg a per, amelyet emiatt indított. A diszkvalifikáló az, hogy a főbíró még csak nem is érti, hogy ebben mi a rossz! Ő miért ne védhetné a becsületét, igazát? Nos, ha ezt ő nem érti, sőt, értetlenségének nyilvánosan hangot is ad, akkor vajon hogyan várhatjuk el tőle - és az őt jelölőktől -, hogy sokszor bonyolult jogi kérdéseket magyarázzon el a nyilvánosságnak, hogy hasonló bűncselekményeknél a jog miért engedélyez hol 8, hol 4 évet, hol feltételest. Vajon hogyan várhatjuk el attól az embertől, aki az átlagbér majd 200 szorosát képes becsületsértési ügyben kiperelni magának, hogy bármit is hitelesen és elfogadhatóan fogadtasson el a közvéleménnyel. Persze, formailag Harabin főbíró lehet. A testület nem talált jobbat-tejó ég, akkormüyenott a többi? Félő, meg is választják. De akkor ne csodálkozzunk azon, hogy akik tehetik, nem bízzák magukat az államra, önerőből védik magukat, vagy agyonkorrumpálnak mindenkit. Aki pedig nem engedheti meg magának? Beletörődik, vagy elmegy. A rezignált polgár képtelen az értékteremtésre, a távozó másutt teremt értéket, a korrumpáló és a korrumpált a maradék értékeket szipolyozza. Nos, így itt nem lesz sem Amerika, sem olcsóbb kenyér. Esetleg banánköztársaság. KOMMENTAR A Jobbik határon túli zakója RAVASZ ÁBEL A Fidesz a határon túli magyar választók körében elért 95%-os sikere egyebek mellett arra is jó volt, hogy leromboljon egy mítoszt: a Jobbik „hatalmas” határon túli támogatottságának legendáját. A párt csupán 2,3%-ot szerzett, ami még annál is jóval gyengébb, amit a közvélemény-kutatók mértek neki a határokon túl a választások előtt (Romániában 4, Szlovákiában 11, Szerbiában 13 százalékot a magyarországi pártpreferenciával rendelkező magyarok körében). A balközép koalíció még ennyit sem fogott: de ebben nincs semmi meglepő: se komolyabb tábora, sem kampánya nem volt az országhatárokon túl. Az eredménynek megvannak a technikai okai is: itt elsősorban a Fidesz mobilizációs ügyességére gondolok, saját szavazóit sikeresen tudta elvinni az urnákhoz. Az is szerepet játszott, hogy a határon túli végeredményben a romániai magyarok szavazatai domináltak, és a fentiek alapján a Jobbiknak ott valóban nincs jelentős tábora. De nem technikai részletkérdéseken múlt a dolog, hanem főleg azon, hogy a szélsőjobbnak ma a határon túli közösségekben tényleg nincs valós tömegbázisa. A Fidesz ugyanis elég nemzeti és konzervatív ahhoz, hogy felszívja a határon túli magyarok jobbszélének szimpátiáját, a Jobbiknak pedig csak morzsák maradnak. Ilyen szempontból a Fidesz határon túli szerepvállalása mérsékelő végeredményű: leblokkolja a szélsőségeseket, miközben saját maga egy erős, szimbolikus jelenlét mellett a szomszéd országokkal fennálló status quo megtartására törekszik. Minden felmérés azt mutatja: a szlovákiai magyarokat elsősorban a gazdasági, a megélhetési kérdések érdeklik. Ezeket követikmásodsorban a kisebbségi léthez kapcsolódó gyakorlati problémák- magyar nyelvű oktatás és intézményrendszer, nyelvhasználat/kétnyelvűség. A „nemzeti sorskérdések”, azaz az általam szimbolikusnak aposztrofált ügyek csak egy kisebb csoportot érdekelnek. Ők elsősorban az MKP jobbszélét, másodsorban a tőlük is jobbra álló pártnélküliek csoportját alkotják. Ebben nincs semmi meglepő: az MKP a Fi- deszhez hasonlóan magába integrálja a jobbszél lehető legnagyobb részét - szimbolikus témák felvállalásával, a nemzeti radikálisok szóhasználatának részleges másolásával, a mérsékelt jobbközép konzervativizmus és a radikális nemzeti retorika közös halmazának keresésével. És ahogy Magyarországon, itt is vannak olyanok, akikennél is jobbra állnak, de az ő számuk ma nem jelentős. Ajövőben persze ez változhat: ahogy a Jobbik egyre inkább középre húzódik a fideszes tábor megcsapolása reményében, úgy a határon túli szavazók számára is vonzóbbá válik. De fontos látni, hogy ebben az esetben sem a határon túliak radikalizálódásáról, hanem a Jobbik tompulásáról, mérsékeltebbé válásáról beszélhetünkmajd. Igen, a határon túli magyarokelsöprő többségejobbra szavazott, ahogy legközelebb is oda fog: denemarraajobbra, amelyik más etnikumok ellen uszít. Ez pedig egyértelműen pozitív jel közösségeink hosszú távú önképének szempontjából. JEGYZET Új élet LAMPL ZSUZSANNA Az egész napos tanítás után fel- dobódva siettem egy találkozóra. A szép és fiatal nő azt akarta, adjak tanácsot új lakásuk berendezéséhez, amit több évnyi közös albérle- tezés után vásároltak az élettársával. Nézem a tervrajzot, a képeket. Három szoba, tágas terasz, hatalmas gardróbszekrények a folyosón, csupa térés csupa fény. Kezdődhet az új élet. Vagy akár egy új élet. Szeretném, hogy itt legyen a nappali, ott a háló a dolgozó- sarokkal, ezen a helyen pedig a házi fitneszterem, mutatja a tervrajzot, de ezzel nem is kell foglalkoznunk, mert a gépek adottak, csak meg kell őket rendelni. Bár az még eszembe jutott, mondja, hogy talán a fürdőszobát fel kellene számolni, betenni egy nagy kádat a fitneszbe, és a fürdőszobából csinálhatnánk kamrát, ahova betehetnénk a bicikliket és a nem minden nap használt cuccokat. Mit szólsz hozzá? Nem szólok semmit, gondolkodom. S akkor hirtelen kijelenti. Gyerekszoba nem kell. Ugye, mondtam már neked többször, hogy nem akarunk gyereket. Mondtad, persze, válaszolom, csakhogy ezt már mások is mondták, aztán meggondolták magukat. De mi nem gondoljuk meg magunkat, mi nem akarunk gyereket, nem kell gyerekszoba, szögezi le határozottan. A témát ezzel én is lezártnak tekintem, a továbbiakban kádról, konyhabútorról és a falak színéről beszélünk, aztán tortát eszünk és a munkánkról beszélünk, aztán rendel még egy liter limonádét, pedig azt hittem, már megyünk, és akkor elkezdi mondani, hogy miért nem akar gyereket. Nem akarok elhízni, meg- lottyadni, nem akarom, hogy a mellem a derekamig érjen, sorolja. Nem akarom, hogy a jól működő életem felboruljon, nem akarok éjszaka bő- gésre ébredni, éveket áldozni az életemből azért, hogy a végén valaki teljesen más legyen belőle, mint akit akartam, drogozzon, játékszenvedélye legyen, vagy ki tudja, még mi rosszabb. Szerencsére ő (mármint az élettársa) sem forszírozza, mert neki már van gyereke, tudja, miről beszélek, hál’ istennek, nem nagyon találkozik a kölyökkel, én meg még nem is láttam és nem is akarom, én nyugodt életet akarok. De te ezt nem érted, nem is értheted, teszi hozzá, mert a te idődben minden más volt. Én vagyok lottyadt, mire befejezi, minden energiám elpárolgott, csak annyit vagyok képes kinyögni, hogy a gyerekek az én időmben is bőgtek éjszaka. Hazavánszorgok, lerogyok, becsukom a szemem. Még mindig hallom a kérdését: Mire jó egy gyerek? És akkor eszembe jut az aznapi tanítás. A szünetben megjelent egy szépséges, fiatal anyuka, hogy megmutassa a kisbabáját. Zsoltika. Akis gödrös kezei. A puha haja. Gömbölyű arcocskája. Vidám, bizakodó szemei. Egy új, minden jóra nyitott élet. Érzem, hogy fokozatosan visszatér az energiám. FIGYELŐ „Ponta kitűzi a székely zászlót” A román lapok a székely zászló „legalizálásaként” értelmezik a kormányzó szociáldemokrata PSD képviselői által terjesztett zászlótör- vény-tervezetet, és úgy vélekednek, ez az ára annak, hogy Victor Ponta meghívta kormányába az RMDSZ-t. Az Adevarul ,A PSD kitűzi a székely zászlót” címmel arról cikkezik, hogy a tervezet elfogadása után a Hargita és Kovászna megyei magyar többségű önkormányzatok kitűzhetik a „Székelyföld” zászlaját, a román és az uniós zászló mellé. Megszólaltatta az Adevarul blogrova- tában magyarellenes írásokat publikáló Bogdan Diaco- nu PSD-képviselőt, aki előre közölte: nem szavazza meg a tervezetet. A Romania Libera szerint „Ponta megvalósította az RMDSZ álmát”. A független Gandul Kinek lobog a zászló című vezércikke szerint „roppant vidám” látványt nyújtanak majd a polgármesteri hivatalok, ha homlokzatukra a román, az uniós, a megyei, a települési és a székely zászlót is kitűzik. „Ha a magyarok jobban érzik magukat a kék-sárga székely zászló láttán, engedélyezése csak jót tesz a nemzeti harmóniának. Ha majd mindenütt kitűzik, elveszíti titokzatosságát” - véli a szerző. Ugyanakkor arra számít, hogy a tervezet a parlamentben megbukik, és Ponta vállát vonogatva magyarázza majd RMDSZ-nek, hogy a kormány nem diktálhat a törvényhozásnak. (MTI)
