Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-16 / 89. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 16. Horgász 15 Még csak virágoznak a cseresznyefák, de az érett gyümölcsről a domolykók jutnak eszembe Cseresznyés domolykók a Murányból (Szerző és archív felvételek) Aki kis víz mellett kóstolja meg az első horgászások gyönyörűségét, valószínűleg nem kapitális halakkal ismerkedik meg kölyökkorában. Az ilyen pecás egész életében meg tudja becsülni a szerényebb zsákmányt is, amelyért kárpótolja, legalábbis kiegyensúlyozza a szép természeti környezet nyújtotta felüdülés. KÖVESP1 KÁROLY A kis folyó esetemben a Gömörben csordogáló Murány volt, amelyet nem csak kölyök- koromban kedveltem, de felnőttként is szívesen töltöttem szép órákat a partján. Maga a folyó nem is annyira kicsiny, hiszen alsó szakasza hasonlítható akár a Sajó vagy a Rima középső szakaszához. Bár ennek némileg ellentmod, hogy nyáron borzasztóan meg tud csappanni a vize. De maradjunk a normális vízállásnál és célhalunknál, a do- molykónál. Szülőfalum határában több lehetőséget kínál a folyó, hiszen Lice felől pompás réteket átszelve érkezik, forgolódik, állandóan változtatva a partot, új és új kanyarulatokat mos ki magának, míg a falutól délre, a Sajóba való betorkolásig a geológusok szótárában mellétéi áttörésként ismert erdős, karsztos, helyenként kanyonszerű, szűk, vadregényes völgyben kanyarog. Igazi hamisítadan, ma is háKell ennél szebb hal? borítatían természet várja itt a horgászt. Az ilyen kis folyók (pisztrángszintről beszélünk) domináns hala a máma, a paduc és a pisztráng mellett a domoly- kó, amely mind a húzós, csorgós vízben, mind a kis forgókban ott tanyázik. A nagyobb, kilós, másfeles példányok az akadok, vízbe dőlt fák, alámosott öblök környékén tobzódnak, míg a kapitális egyedek a legmélyebb vizekben lapulnak. Őket horogra csalni igazi sportteljesítmény. Őket kerestem mindig, ha alkalmam nyílt néhány napot otthon tölteni, egy szál pergetőbottal és néhány maréknyi cseresznyével. Mert a domolykók cseresznyével való keresése eredményességében talán minden más módszert felülmúl. A domolykók köztudottan mindenevők, elsősorban ragadozók, bekapják az eléjük kerülő halivadékot, kishalat (ezért is eredményes rájuk a pergetés), de megeszik a rákot, gilisztát, vízre pottyanó férgeket, kabócát, bármit. Szó szerint: tücsköt, bogarat. Kevesen tudják, hogy kiváltképp szeretik a gyümölcsöt, és jól foghatók eperrel, szilvával, bármivel, ami az évszaknak megfelelően rendelkezésre áll. A cseresznye ráadásul szelektív csali, más halféle nemigen szereti. A módszert nem kell túlbonyolítani, a 0,18-as, 0,20-as zsinórra egy megütköztetett, apró (10-15, maximum 20-30 grammos) csúszóólom kerül, amelytől 30-40 centiméternyire van az öblös egyes horog. A cseresznyét általában kimagozom, és úgy tűzöm fel a horogra. Csalogatónak be lehet dobni három-négy szemet, de nem túl sokat, hiszen nem megetetni akarjuk a halat, hanem felkelteni a figyelmét a finomságra. Mivel a domolykó roppant óvatos hal, lopakodva közelítem meg a partot, ahol guggolva, vagy hátrébb lépve, takarásból figyelem a kapást, hogy se az árnyékom, se a mozgásom ne keltsen feltűnést. Bedobás után, miközben az ágasra teszem a botot, mindig kiakasztok valami fűcsomóra, erősebb gyomnövényre vagy félmétemyi zsinórt. Ez helyettesíti a kapásjelzőt, amit folyóvízen nem szoktam használni. A lényeg, hogy a hal első rántása után a zsinór azonnal szabadon futhasson. Mire erre kerül a sor, a figyelmes horgásznak már a kezében van a bot, és az ujjai közt engedi nyelni a halnak a csalit. A legjobb kapásjelző egyébként is az emberi kéz; az ujjhegyek csak annyira fogják (és nem szorítják!) a zsinórt, hogy akadály nélkül vihesse a hal, és ne érezzen ellenállást. Mert a domolykó előbb felszippantja a csalit, s máris indul tovább. Amikor elindul, illetve futni kezd, akkor kell bevágni. Természetesen nem mindegy, milyen cseresznyét tűzünk a horogra. A puha fajták helyett válasszuk a keményet, a sárgás fajták helyett a valódi pirosat, ha lehet, ropogósát. A lényeg, hogy ne lötyögjön a horgon, mert akkor fogás helyett üres bevágások miatt fogunk szentségeim. A cseresznyés domolykózás szinte semmihez sem hasonlítható élménye visszaemlékezve is műidig izgalomba hoz. Valódi örömpeca, amellyel talán csak a cserebogárral való pöcögtetés említhető egy lapon. Am míg cserebogarat nem ad minden évben a természet, a cseresznye műiden nyár elején megterem. Nem lehet tehát egész évben művelni, csak amikor a szezonja van. Többször próbálkoztam más évszakban, fagyasztóból kiengesztelt cseresznyével, meggyel túljárni a domolykók eszén, mondanom sem kell, igencsak mérsékelt sikerrel. A halak biológiai órája megbízható, tudják, mikor minek jön el az ideje. Kedvcsinálóm végére mindenképp ide kívánkozik az óhaj: bánjunk óvatosan és kíméletesen ezzel a pompás hallal, hiszen megérdemli. Ha már a horgásztörvény nem védi, és egész évben fogható, legalább mi, horgászok szabjunk gátat a mohóságunknak, s gondoljunk arra, hogy ez a szép, jellegzetes halunk megérdemli, hogy szaporodjon és fennmaradjon. Vizeink paduc- állománya (sok helyütt a kor- moránoknak „köszönhetően”) például vészesen megcsappant. Ne hagyjuk, hogy a domolykóra is hasonló sors várjon. Végül ne feledjük, a domolykó nem csak a hegyvidéki kis folyók hala. Szinte minden vízben előfordul, beleértve a síkságok kis és nagyobb csatornáit, holtágait, közepes és nagyobb folyóinkat (Sajó, Ipoly, Garant, Vág, KisDuna stb.), de akár az öreg Dunát is, amelyben - igaz, kösse fel a gatyáját, aki meg akatja találni - igazi kapitális példányai élnek. Ezeket megtalálni és megfogni nagyobb kihívás, mint nagy pontyot akasztani egy sűrűn telepített horgásztavon. Akár egy kis folyóból is jöhet ilyen teríték Igazi ragadozó A HÓNAP TIPPJE Úszózás vagy fenekezés? Nemrég olvastam az egyik horgászlapban egy horgász kérdését: miért eredményesebb a társa, aki matchbottal, wagglerrel úszózik, mint ő, aki finomszerelékes feederbottal? Miközben ugyanolyan összetételű és ugyanolyan mennyiségű etetőanyaggal, ugyanolyan távolságban, ugyanazzal a csalival, horoggal stb. horgásznak mindketten? A különbség csak annyi, hogy a sporttárs úszózik, a levélíró meg fenekezik. A szakíró válasza igazából meg sem lepett, nagyjából megfelelt a horgászcikk-forgalmazók elvárásainak. Hogy tudniillik, hülyének tetszik lenni, mert a feederbotos fenekezés a jobb módszer! Jobb, mint az úszózás. Miközben a szakíró többszörös magyar bajnok verseny- horgász! Itt tartunk kábé az igazmondás és a gyártók érdekeinek esetével napjainkban. A gyártók és forgalmazók elsődleges érdeke, hogy a kultikussá vált feederbotoknak legyen keletje, s hovatovább minden vízen, minden módszernél ezt kell kikiáltani az egyedüli és üdvözítő pecabotnak. És hát ezt kell reklámozni lehetőleg mindenütt, mert - vélhetően- ebből gyártanak a legtöbbet. Ha a szakíró korrekt választ adott volna, valószínűleg ösz- szehasonlítja a két módszer előnyeit és hátrányait. Az úszózás mellett több érv szól. A feederes fenekezésnél a halnak meg kell mozdítania (sőt, be kell görbítenie) a bot- bármennyire is finom és érzékeny - spiccét, ami közben a hal ellenállást érez. Nincs az az érzékeny bot, amely jelezné, hogy a ponty (keszeg) csak a szájába vette a csalit. Azzal el keil indulnia, hogy a botvég jelezze a kapást. Az úszó esetében a hal felszippantva felemeli a fenékről a csalit, és a könnyű úszó ellenállás nélkül kiemelkedik (feltolós vagy felfektetős módszer) a víz fölé, vagyis a hal nem érez semmilyen ellenállást, csak a parányi ólomét, amely néhány centimétemyire van a horogtól, hogy fenéken tartsa a csalit. A wagler (önsúlyos) úszó esetében el is viszi, vagyis „mentős” a kapás. Ám mire ezt észleli, már jön a bevágás. Ez a leglényegesebb különbség a két módszer között, ami különösen a túlhorgászott vizeken éppen elég az óvatos halak számára. Kérdés persze, hogy a fenéken fekvő zsinór zavaija-e jobban a halat, vagy a felszínről a fenékig lógó zsineg? Ez valószínűleg a fenék összetételétől függ (iszapos, kavicsos, szerves anyag borítja), attól, hogyan sünül a környezetbe a zsinór. Jómagam a két módszer közül az úszósra voksolok, hozzátéve, hogy tavi, partközeli pontyozás esetében. (Kövi) Görbüljön a bot! Bár nagypéntekig még két napunk van, ünnepnap a mai a legyezőhorgászok számára. Hosszú koplalás után végre kézbe kaphatják a legyező botjaikat, és indulhatnak a hegyi patakok, folyók felé, pisztrángozni. Azért emelem ki a legyezést mint műfajt, mert színpompás pöttyös ragadozóinkat ugyan eredményesen lehet fogni pergetve is, ezt azonban a törvény tiltja, egészen június 15-éig. Mától tehát fogható a vizeinkben őshonos sebes pisztráng (Salmo truttafario), az Eszak-Amerikából vizeinkbe került szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss), a tavi pisztráng (Salmo trutta lacustris) és a pataki szajbling (Salvelinus fontinalis). Bár a szlovák és a magyar szakterminológiában elég nagy a keveredés, amit nincs helyünk részletezni, azért a megrögzött pisztrángozók talán meg tudják különböztetni őket egymástól. Az apacs, a mexikói, a sarkvidéki vagy a török pisztráng pedig számunkra nem igazán érdekes. A lényeg, hogy lehet kötni a száraz és nedves legyet, válogatni a nimfák között, és melles csizmában, kötésig vízben állva suhogtatni a zsinórt. Ami megjegyzendő: a hegyi folyóinkban élő pénzes pért (Thymallus thymallus) is szinte kizárólag legyezve horgásszuk, ám azt a törvény május 31-ig védi. Ha tehát véletlenül horgunkra akad pisztrángozás közben, kötelesek vagyunk szabadon engedni. Még egy tévedésre vigyázzunk: a fokozottan védett dunai galóca (Hucho hucho) is nagyon hasonlít a pisztrángfélékre, ezt a fajt a törvény január elejétől október végéig (határfolyóinkon augusztus végéig) védi (a fennmaradó két hónapban is csak külön engedéllyel fogható!). Még egy apróságról ne feledkezzünk meg: áprilisban hajnali 5 órától este 9 óráig szabad horgászni.-kövesdiA Horgász melléklet legközelebb 2014. május 14-én jelenik meg. Ötleteiket, beszámolóikat a horgasz@ujszo.com címen oszthatják meg velünk.
