Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-15 / 88. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 15. Kultúra 17 A pozsonyi Pálffy-palota kiállítótermeiben június 15-ig tekinthetők meg Szergej Sablavin orosz nonkonformista művész olajfestményei A humanitás szűrőjén átszivárgó külső világ Szergej Sablavin: Megállóhely (a Város sorozatból); 1988, olaj, vászon (Fotó: GMB) Szergej Sablavin, az orosz nonkonformista művészet jeles képviselője önálló kiállítással mutatkozik be a Pozsonyi Városi Galériában. TALLÓSl BÉLA A tárlat 36 olajképpel illusztrálja az orosz művész munkásságát a hetvenes évektől egészen 2013-ig. Munkáin az orosz urbánus és természeti táj, a belső én változásai, valamint a humanitás szűrőjén átszivárgó külső világ vetülete látható. Sablavin alkotásai nem először láthatók Pozsonyban. Művészetével a Szlovák Nemzeti Galéria 2008-as, Második orosz avantgárd című csoportos kiállításán már találkozhatott a hazai közönség. Szergej Sablavin a hatvanas évek végén került kapcsolatba azokkal a művészekkel, akik a híres moszkvai Szretyenszkij bulváron laktak és találkozgat- tak. E csoport tagjai a moszkvai konceptualizmus művelőiként ismertek, s művészetüket az uralkodó szovjet fővonallal való szembeszállás jellemezte. A kötelező művészeti hitvallással, a szocialista realizmussal szemben kialakították a szoc- art elnevezésű alternatív művészeti irányt. A szoc-art művelői a rendszerrel szembeni kritikájukat azzal fejezték ki, hogy a szocialista realizmusban használt ikonográfia jelképeit, az ideológiai kliséket a pop-arthoz hasonló stílusban és módon kezelték. Az ismert jelképeket eltúlozva, ironikusan, parodisztikusan, a humor forrásaként alkalmazták. Művészetüket erős ideológiai töltet jellemezte. Munkáik illegális csatornákon keresztül jutottak el Nyugatra. Sablavinnak is ez volt a nagy bűne. Attól kezdve, hogy 1979- ben egy párizsi művészeti folyóirat közölte néhány művének reprodukcióját, hazájában a szocialista művészet ellenségeként, nonkonformista művészként tekintettek rá. Abba a kategóriába került, amely 1987-ig - amikor a peresztrojka a művészetbe is nyitást hozott - a hivatalos szovjet művészettől elhatárolva, ellenzékben, s elsősorban műterempadlásokon, műterempincékben és lakásműtermekben létezett. Sablavin fiatalabb volt a szoc-art művészeinél, ezért más irányba mozdult el, s kevésbé volt jelen nála az ideológiai töltet. A fogalmi-gondolati művészet helyett festészetével sokkal személyesebb, ahogy maga mondja, az ember belső világára figyelő „humanista” modellt követ. Olyan festői mezőket alkot, amelyek különféle szemszögből mutatják a belső és külső világ, valóság kölcsönhatásait. A különféle nézőpontokat a képmezőbe épített geometriai formákkal igyekszik elérni. Gyakran osztja meg a képmezőt körrel. Mintegy nagyítómódosító körlencseként alkalmazza a körmezőt, amelyben, akár egy igazmondó tükörben, az ábrázolt valóság igazi arca köszön vissza, vagyis a művész humanitásszűrőjén átszivárgó külső világ jelenik meg. Másik kedvenc alakzata a rombusz, amellyel az ábrázolt valóságot olyan labilis pontra állítja, amelyből egyeden billenéssel új valósághelyzet alakulhat ki. Nagy hatással volt Szergej Sablavinra a hagyományos orosz tájfestészet is. Ez urbánus és természeti tájábrázolásaiban figyelhető meg. A természeti tájban, amelyet idillikus, romantikus hangulatúnak ábrázol, mindig valamilyen történést, mozgást igyekszik megmutatni. A városi, civilizált tájképei pedig a nyugalom és a zaklatottság ellentmondására épülnek. Maya Vitkova első rendezése diadalmaskodott a hétvégén befejeződött 21. Titanic Filmfesztiválon Bolgár film kapta a Hullámtörők díjat (Képarchívum A zenekar nívója megkérdőjelezhetetlen Ma Jóvilágvan Pozsonyban AJÁNLÓ ÖSSZEFOGLALÓ Budapest. A Viktoria című bolgár film, Maya Vitkova első rendezése kapta a hétvégén befejeződött 21. Titanic Filmfesztivál 8000 euróval járó Hullámtörők díját a Szász János filmrendező vezette nemzetközi zsűri döntése alapján. Az idei filmmustrán kilenc film versengett a fődíjért. A Viktoria a bulgáriai rendszerváltás körüli korszakot idézi meg három generáció - nagymama, anya és lánya - történetén keresztül. A pártállam utolsó éveit sok archív bejátszással és szatirikus humorral megelevenítő film főhősét, a köldök nélkül született Viktóriát az évtized gyermekének választják, Todor Zsivkov keresztlányaként kiMaya Vitkova fődíjas Viktóriája váltságos helyzetben cseperedik, míg Amerikáról álmodozó anyja csapdába kerül, a kommunista rendszer bukása viszont az egész család életében fordulatot hoz. A rendező-for- gatókönyvíró Maya Vitkova kiemelte: realisztikus módon akarta ábrázolni ezt a saját életéből is merítő, ezért nagyon személyes történetet, nem szép tündérmesét, hanem hihető sztorit írt, amelyben azért vannak varázslatos pillanatok is. A nemzetközi zsűri az izlandi Benedikt Erlingssonnak rendezői különdíjat adott Lovak és emberek című alkotásáért. A diákzsűri elismerését a finn Dome Karukoski filmje, az Oroszlánszív című produkció nyerte el az Európai történetek szekció legjobbjaként. Az öt budapesti helyszínen megrendezett mustra kilencnapos vetítéssorozatának közönségdíját Az optimisták című norvég film nyerte, amely az életörömről szól egy nagy meccsre készülő, 66-98 éves korú nőkből álló röplabdacsapat történetén keresztül. A Titanicra minden évben legalább egy magyar filmet is igyekeznek meghívni: idén Novák Erik Fekete leves című egé- szestés játékfilmje szerepelt a programban. (MTI) Pozsony. Ma este nyolctól a párkányi Jóvilágvan lép fel Pozsonyban. Azon kevés zenekarok egyike ez, amellyel kapcsolatban nem a „kicsi, sárga, de a mienk” mondás jut eszünkbe elsőként. A zenei tudás, az eredetiség és a színvonal megkérdőjelezhetetlen, ehhez jön még a színpadi produkció profizmusa, gördülékenysége és fiatalos bája. Aki egyszer is látta élőben a Jóvilágvan zenekart, pontosantudja, miről beszélünk. Az együttes 2007-ben alakult meg, saját stílusukat „pszichedelikus popkatyvaszként” jellemzik. Ebben a katyvaszban megtalálhatóak a drum’n’bass, a funky, a dzsessz, a ska, a reggae és a pop elemei, a zenekar legeredetibb újítása azonban a népzenei motívumok gyakori, ám diszkrét beépítése. A szövegek nagy részét Baranyovics Borisz fiatal költő és rapper írja, aki a csapat tiszteletbeli tagja. A zenéért és a hangszerelésért pedig a billentyűs, hegedűs és harmonikás Trencsik Pál felel, aki a SZMAZE 2010-es tehetségkutatóján elnyerte a legjobb zeneszerzőnekjáró díjat. Folyamatos pörgés és lelkesedés, kellemes, pop-rockos, fülbemászó dallamok, épkézláb, sőt gyakran elgondolkodtató szövegek, továbbá egészséges felülnézet és irónia. Mindehhez nagyszerű hangszeres tudás és Bokor Réka magával ragadóan szép, tiszta hangja társul. A mai koncert helyszíne a Hlava XXII Music club (Bazová 9), szervező a József Attila Ifjúsági Klub. fjük) Első ízben rendeztek közönségtalálkozót a Komáromi Jókai Színházban Az arany ára című darab vasárnap délutáni előadását követően Egy reményteli színházi „premier” Az előadás szereplői (balra) és a nézők (jobbra) visszafogottan kóstolgatták egymást (Görözdi Szilárd felvétele) JUHÁSZ KATALIN Komárom. Egy úttörő kezdeményezésről számolhatunk be az alábbiakban. A Komáromi Jókai Színházban vasárnap először rendeztek közönségtalálkozót: a nézők Az arany ára című „piaci játék” délutáni előadása után beszélgethettek a színészekkel és elemezhették a látottakat, Varga Emese dramaturg irányításával. Aznap háromnegyed részben megtelt nézőtér előtt játszották Bereményi Géza darabját, amelyet Bagó Bertalan rendezésében mutatott be februárban a társulat. Kíváncsiak voltunk, hányán maradnak, hányán szeretnék megvitatni az előadást. Nos, mindenki döntse el, sok-e vagy kevés 20-25 fő, illetve hogy a „darabszám” fontos-e, avagy a „minőség”, az érdemben hozzászólók, a véleményüket megfogalmazni hajlandók jelenléte. Ez utóbbiak ugyanis jó páran voltak. Ráadásul minden korosztály képviseltette magát, a diákoktól a nyugdíjasokig, sőt szociális szempontól is érdekes volt a „minta”. A színészek a nézőkkel szemben foglaltak helyet az előtérben, és szemmel láthatóan kíváncsian várták, mi következik. Érezhető volt, hogy ki vannak éhezve a közvetlen visszajelzésekre. Az arany ára sokak szerint a színház idei bemutatóinak eddigi legjobbja. Mozgalmas, gondolatébresztő, jól elemezhető, sőt, a közelmúlt magyar történelmére reflektálva még „oktató-nevelő jellegű” is, bármennyire rühelljükis ezt a meghatározást. A beszélgetés ott kezdődött, ahol az előadás véget ért. Aki látta a Bereményi Géza által rendezett Eldorádó című filmet, nem tudta nem észrevenni, hogy a színdarab egészen másképp ér véget, mint a film. A szerző nem tudott jelen lenni a beszélgetésen, helyette a szereplők mondták el, hogy Bereményi mostanság másképp látja a világot, mint 1988-ban, a film bemutatója idején. Más szempontok szerint irányította a cselekményt, és egészen máshova jutott, mint anno. Nos, ez szíve joga, bár a darab befejezését, a főszereplő motivációit a közönség soraiból olyanok is megkérdőjelezték, akik nem látták a filmet. A főszereplő Monorit, a piac királyát, az agyafúrt, kreatív és zseniális kereskedőt alakító Tóth Tibor elmondta, hogy életének meghatározó filmélménye az Eldorádó, ezért a próbák során nem mindig tudta levetkőzni Eperjes Károly gesztusait és jellegzetes hanghordozását. Bandor Éva pedig legszívesebben továbbíratná Bereményivel saját szerepét, Csöpi karakterét ugyanis befejezetlennek, némiképp elvarratlannak érzi, és sokkal több lehetőséget lát a figurában, mint amennyi számára színészileg kínálkozott ebben az előadásban. Az egyik néző szerint Monori ugyanúgy imádja a pénzt, mint ahogy Monoriné (Holocsy Krisztina) az istent. A Tulipánt alakító Harsányi László szerint mindkettőjükben ugyanaz az istenhit munkál, ám míg Monoriné a vak és alázatos hívőt testesíti meg, addig Monori az istennel folyamatosan perlekedő, szuverén egyéniséget. Az a rendkívül izgalmas kérdés is felvetődött a találkozón, hogy a mai fiatalok mennyit tudnak a magyar történelemnek arról a sötét korszakáról, amely a darabban megjelenik, illetve, hogy kellenek-e egyáltalán előtanulmányok az előadás megértéséhez. A magunk részéről hasznosnak és inspirálónak tartjuk az ilyen találkozókat, és bár az első összejövetelen mind a közönség, mind a színészgárda némileg visszafogottan adott hangot véleményének, szép jövőt jósolunk ennek a kezdeményezésnek. Főleg, ha legközelebb a darab rendezőjét is sikerül „szembesíteni” a nézőkkel.
