Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-15 / 88. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 15. Vélemény És háttér 7 A korábbi politikai felállást egyre eredménytelenebbül lehet alkalmazni a jelenlegi történésekre Az új erő most nyerő A rendszerváltás utáni harmadik nagy átrendeződés előtt állhat a szlovákiai pártpolitika, ugyanis lassan a második generáció kopik el, elhasználódnak a korábbi népszerű politikusok, a megújulásra pedig nagy az igény. TOKÁR GÉZA Egyelőre bátortalanul, minden látványosság nélkül folyik Radoslav Procházka új pártjának kiépítése. Azé a párté, amely állítólag képes lesz megtörni a Smer dominanciáját. Ám a politikai paletta Procházka sikerétől függetlenül készen állhat az átrendeződésre. Visszatekintve a szlovákiai demokrácia hagyományaira, két nagyobb korszakot tudunk megkülönböztetni, mindkettő más-más politikusi réteghez kötődik. De mindkét generáció népszerűsége és hitelessége megkopni látszik, teret adva az új alternatíváknak. Az első csapat a rendszerváltás után jelentkezett. A változások következtében a régi, kommunista elit nagy része lecserélődött, teljesen új és akkor hitelesnek ható arcok kaptak helyet a politikában. Ebben a közegben formálódott az a verseny, amelyet visszatekintve a demokratikus és a demokráciaellenes oldal harcának írnak le az elemzők: egyik oldalon a mečiari HZDS és a nacionalisták (például Ján Slota), a másikon pedig jobb- vagy baloldali ideológiára való tekintet nélkül mindenki más, a Nyugat-párti erők álltak. A HZDS 1998-as választási bukásakor ezt a keretet meghaladta és átlépte a szlovákiai politika, más, gyakorlatilag klasszikus módon formálódtak újra a frontvonalak: a Dzurin- da-féle SDKÚ és a jobboldali-liberális pártok ellenpólusaként határozta meg magát az SDĽ, részben pedig a HZDS romjain kialakult a baloldali elit, élén a Smerrel. Ezt az olvasatot próbálja a nyilvánosság egyre eredménytelenebbül alkalmazni a jelenkori történésekre is, legyen szó Kotleba térnyeréséről vagy akárFico kudarcáról. A márciusi elnökválasztás az elitforgás szempontjából különleges jelentőséggel bírt: a jelöltek között ugyanis minden korAz eddigi két nagyobb politikai generáció népszerűsége, hitelessége megkopni látszik, teret adva a megújulásnak. osztály képviseltette magát. Első körben látványosan elbuktak az első generáció nagy személyiségei - Milan Kňažko vagy éppen Ján Čamogurský, a második körben pedig kiderült, hogy Robert Fico, a második generáció legnagyobb sztárja szintén elhasználódott, ezért is verhette meg egy politikán kívülijelölt, Andrej Kiska. A politika működésének (is) az egyik legfőbb alapelve az elit folyamatos cserélődése. Ahogy új választói generációk nőnek fel, a régiek lassan kiöregednek (vagy szó szerint kihalnak), s új tapasztalatok alapján történik a pártválasztás, a problémák megfogalmazása. Például a cikkíró homályosan emlékezik még arra is, hogy miként zaklatták a kisgimnáziumban az osztályokat a kerületi tanfelügyelők és miről szólt a bizonyítványharc, a jelenlegi elsőválasztók azonban az uniós tagságot is természetes adottságnak tekintik, nemhogy a hiányát át tudnák érezni. Lassan tizenhat évvel a jobb-baloldali erőtér fokozatos kialakulása után Szlovákiának is új problémákkal kell megbirkóznia. A politikusok és a feltörekvő pártok viszont egyelőre csak keresik a választ arra, hogyan. (Ľubomír Kotrha karikatúrája KOMMENTÁR A Procházka-projekt NAGY ANDRÁS Két héttel az államfőválasztás második fordulója után szépen lassan kitisztult a kép, hogy a jobboldali jelöltek mit kezdenek hirtelen jött támogatásukkal. Milan Kňažko ősszel valószínűleg megpályázza a pozsonyi főpolgármesteri posztot, s ha képes megegyezni a jobboldali pártokkal, komoly esélye lesz a megszerzésére. Rado Procházka - ahogy azt mindenki sejtette - elindította pártépítő projektjét. Az elmúlt hónapokban kiderült, hogy Procházka remek szónok, tud úgy beszélni az emberek nyelvén, hogy megragadja a hallgatóságot. Bebizonyította, hogy fiatal politikus is szerezhet 20 százalékot az államfőválasztáson, amit eddig inkább a politikai veteránok harcának tartottak. Ezért mindenki felfokozott állapotban várta, pártalapításba kezd-e Procházka, s ha igen, milyen pártot képzel el. Abemutatko- zás senkit nem lepett meg: a cél a kisebb és hatékonyabb állam, és új arcok a politikában. A régiek közül Miroslav Beblavýt nagyon komoly szakmai tudással rendelkező politikusként tartja számon mindenki, a korrupció elleni harc az egyik legfontosabb témája, évek óta elkerülték a politikai botrányok, a civil szférában is komoly támogatásnak örvend. Egyértelműen jó döntés. A turócszentmártoni polgármester, Andrej Hrnčiar esete már nem ennyire egyértelmű. Amikor Hrnčiar két éve csatlakozott a Hídhoz, mindenki csodát várt tőle, hiszen az átláthatóan irányított város projektjével európai hírnévre tett szert. Hogy ez a csoda miért nem folytatódott, talán már senki sem fogja megtudni, de Bugár Béla nemrég azt nyilatkozta, a párton belül minden támogatást megadtak Hmčiamak. Vagy nem volt kedve valóban együttműködni Bugárékkal, vagy a programja nem működött országos szinten. Kíváncsian vátjuk, hogyan teljesíti ki magát Procházka mellett. S mivel Procházka többször jelezte, hogy erős önkormányzati politikusokra kívánja építeni pártját, Hmčiamak kiemelt feladatai lehetnek. Pozitívumként kell még megjegyezni, hogy Beblavýval ellentétben ő lemondott parlamenti mandátumáról, ahogy azt 2012-ben az őt támogató Hídnak megígérte. Ez korábban nem volt divat a szlovák parlamentben. A két parlamenti képviselőn kívül egyelőre a privigyei polgármester, Katarína Macháčková csatlakozott Procházkához - eddig egyetlen pártnak sem volt tagja. Procházka tehát valóban nem elsősorban parlamenti képvi-. selőkből rakja össze pártját (ahogy például Dániel Lipšic). A hétvégén némi cinizmussal meg is jegyezte, nem kíván egy újabb, Pozsony-központú, öt százalékos pártot létrehozni. Ahogy minden új párt vezetője, ő is a generációváltásról, az új jobboldalról és új politikusokról beszél. A kérdés az, hogy vajon neki elhiszik-e az emberek azt, amit Dániel Lipšicnek nem nagyon akarnak: hogy ő lesz a jobboldal új Messiása. Ugyanis a jobboldali szlovák szavazó sose szerette a domináns pártelnököket. Az teljesen egyértelmű, hogy Procházka új szeletet vág ki a tortából, ám annak nagysága még erősen kérdéses. Talán ha konszolidálódna a jobboldal, azaz a sok kicsiből legfeljebb egy-két nagy maradna, jobb eséllyel pályázna az ellenzék vezérének posztjára. De annak, hogy egy teljesen új párttal kerüljön nyerő pozícióba, egyelőre nem látom komoly esélyét. Pszichikai nyomást gyakorol Moszkva a hadsereg felvonultatásával, de bevonulni aligha fog Janukovics bosszúja JARÁB1K BALÁZS Véres vasárnapra ébredt a kelet-ukrajnai Donbász megye több ldsvárosa. Szlovjanszk, Kramatorszk, Krasznij Liman, Enakievo, illetve az Azovi-ten- ger partján fekvő Mariupol rendőrségi és kormányépületeit foglalták el állig felfegyverkezett szeparatisták, az úgynevezett Donyecki Köztársaság nevében. Mivel fegyverzetük és a ruhájuk kísértetiesen emlékeztet az orosz katonákéra, taktikájuk pedig a krími eseményre, az ukrán és a nyugati média rögtön mondta a tutit - ezek már az orosz megszálló csapatok. Az orosz média viszont ukrán polgárháborús helyzetről ír. A valóságot valahol a kettő között kell keresni. Ami biztos, hogy csakúgy, mint a Krímen, a helyi ukrán hatóságok nem állnak a helyzet magaslatán. Az új kijevi kormány tagjai gyártják a hangzatos nyilatkozatokat, de a bizonyíték kevés, és nehéz elképzelni, hogy valóban orosz kommandósok hajtják végre a fegyveres akciókat. Donbász megyében van elég, elsősorban a helyi oligarchák védelmére szakosodott, harcedzett férfi, volt katona, rendőrkommandós és munkanélküli fiatal ilyesmi elvégzésére. De az is biztos, hogy fegyvereik többsége Oroszországból származik, és az orosz titkosszolgálati háttér, kiképzés, na és a helyi ukrán hatóságok passzivitása nélkül az épületfoglalásokra nem kerülhetett volna sor. Kijevben mindenki arról beszél, hogy Donbászban a Janukovics család pénzeli a szakadá- rokat, és lefizeti a helyi rendőrök jó részét, hogy ne álljanak a szeparatisták útj ába. Moszkva célja továbbra sem a háború, hanem az új kijevi hatalom ellehetetlenítése és delegi- timizációja. Ehhez kapórajön a Kijevből elűzött Viktor Janukovics, akihez a donbászi régió továbbra is lojális. Nem véletlenül tartattak rögtön vasárnap sajtó- tájékoztatót az elűzött ukrán elnökkel, mintegy bejelentve a „polgárháborúd’. Az pedig egyáltalán nem véletlen, bogy katonai és rendőrségi objektumokat támadnak: azt lehet majd mondani, hogy a szakadárok fegyverei onnan származnak, nem pedig Oroszországból. A pszichikai nyomás fokozásához hozzájárul az orosz hadsereg felsorakozása a határon. Ez elég a nyomásgyakorláshoz, de nem elegendő egy tényleges támadáshoz. Mindez kettős célt szolgál: Moszkva sakkban tartja a kijevi kormányt, illetve a Nyugatot egy katonai akció lebegtetésével, valamint arra kényszerinti a kelet-ukrajnai oroszokat, hogy válasszanak orosz nemzetiségük, illetve ukrán állampolgárságuk, identitásukközött. Tankok és fegyveres martaló- cok ide vagy oda, Kelet-Ukrajna azonban egyelőre passzív. A helyzet ellenőrzése még nem csúszott ki teljesen a kijevi kormány kezei közül, de azt már nehezen lehet megérteni, hogy a Krím után immáron Kelet-Uk- rajnában is fegyveres csoportok tartanak ellenőrzésük alatt egész városokat. Ha Kijev nem lesz képes lokalizálni a konfliktust és kézbe vermi az irányítást, Ukrajna sorsa a jelenlegi formájában megpecsételődik. FIGYELŐ Ki lesz itt nagyvonalú? A szlovák államfőválasztás és a magyarországi ország- gyűlési választás hangulatát veti össze a Lidové Noviny cseh konzervatív napilap. Az újság szerint a szlovákiai választás „a demokrácia ünnepe volt”, míg a magyarországiról ez nem mondható el. „A mai Magyarország egyáltalán nem a demokrácia ünnepe, bár még a temetése sem. Robert Fico a vereség beismerésével megtette az első lépést ahhoz, hogy egyszer ő is méltó elnöke lehessen Szlovákiának” - véli a lap. Valószínűleg történelmi tapasztalatokkal magyarázható, hogy a magyarok „legalábbis megtűrik, bogy Orbán Viktor korlátozza a demokratikus szabadságjogokat és elveket”. Most Orbánon a sor - s erre kellene, hogy ösztönözzék európai partnerei is -, hogy abszolút hatalmát megossza a demokratikus ellenzékkel, betiltsa a Jobbikos neonácikat, s nagyvonalúbb demokrata legyen, mint amilyen az utóbbi négy évben volt. Ha azt akarta, hogy lezárja a magyarországi posztkommunizmust és lerakja az új Magyarország alapjait, célját már elérte. Most eljött az ideje annak, hogy megerősítse a magyar demokrácia legitimitását, hogy a történelmi Magyarország politikusából európai államférfivá váljon. Úgy, ahogy ez a feladat Szlovákiában Robert Ficóra vár” - záija kommentárját a Lidové Noviny. (MTI)
