Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-12 / 86. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 12. www.ujszo.com Gaucsík István monográfiájában a közép-európai nemzetépítő államszocialista politika gazdaságtörténetének működését tanulmányozhatjuk Traumaközösség vs. kisebbségi kompetenciák / LCmORZSOLODO KISEBBSÉG A csehszlovákiai magyarság jogfosztásának gazdasági háttere (iHUCSÍI! ISIUIII Gaucsík István levéltári jegyzékek, gazdaság- és társadalomtörténeti esettanulmányok, valamint a két világháború közti szlovenszkói magyar önszerveződést áttekintő, alapos bevezetővel ellátott forráskiadvány után monográfiát írt a csehszlovákiai magyarok 1938,1945 előtti mezőgazdasági, ipari, szövetkezeti, pénzügyi pozícióinak radikális leépítéséről - tehát a gazdaságijogfosztásukról. BÁRDI NÁNDOR Miért vásároljuk meg a Lemorzsolódó kisebbség című könyvet? Akit a „kisemmizés igazsága” érdekel, és szenvedéstörténeti terápiára vágyik, azért vásárolja meg a kiadványt, hogy annak végén szembesüljön a szerző pontos és megrendítő veszteséglistájával. Majd kezdje a könyv harmadik fejezetét olvasni a gazdasági nacionalizmus és az államszocialista gazdasági modell össze- fejlesztéséről. Sokkal fragmen- táltabban fogja látni a kérdést, amint megismerkedik a szerző szerkezeti képleteivel. Akit elsősorban a történeti valóság izgat, annak azért ajánlom ezt a könyvet, mert fontos és sikeres kísérlet arra, miként lehet egy sérelmi, a diszkriminációról, jog-, intézmény- és vagyonfosz- tásról szóló témát nem pusztán sérelemtörténetként, hanem összehasonlító gazdaság- és intézménytörténeti munkaként megírni. Gaucsík ezt azzal éri el, hogy a kisebbségi magyar közösséggel történteket a cseh és a szlovák nemzet államszocializmus-építésének históriájában helyezi el. Képlet és keret Négy nagy fejlődéstörténeti keretet ad a szerző mint viszonyítási pontot a probléma történeti elhelyezéséhez. A szlovák történelmi szakirodalomban a nemzeti és demokratikus forradalom az antifasiszta harcban csúcsosodott ki. A háborúért és „az ország összeomlásáért” felelős két nemzeti kisebbség 1945-ben deklarált kollektív bűnössége, kitaszítása az ország politikai közösségéből a nemzeti felszabadító harc folytatása volt. Az államszocializmus kiépítői 1945 után a nemzeti és a demokratikus hagyományokat együtt hangoztatták Csehszlováldában. Egy másik képlet a kassai kormányprogram létrejöttét, különösen annak gazdasági téziseit elemzi: London és Moszkva, Beneš, Gottwald, Husák eltérő nézeteit, illetve később a Szlovák Kommunista Párt, a Demokrata Párt, a Szabadság Párt, a Munkapárt egymástól sokban különböző jövőképét vizsgálja. Ezek egy pontban megegyeznek (és ez a harmadik adottság): a szlovák nemzetépítés és gazdasági nacionalizmus kizárólagos tárgya a magyar kisebbség pozícióinak megszerzése. A könyv négy fejezetből áll. Az első két fejezet egyfajta (magyar, szlovák, cseh) historiográfiai „határjárás”, illetve párhuzamos, szlovák és magyar gazdaságtörténeti visszatekintés az 1918-től 1945-ig tartó korszakra. A harmadik fejezet a gazdasági nacionalizmus, az újjáépítés és gazdaságfejlesztés összefüggéseit taglalja, a különböző kormány- és pártprogramokat, illetve a megvalósult államosítást. Jogos a kérdés, miért nem itt tárgyalja a szerző a harmadik Csehszlovák Köztársaság gazdasági átalakításának másik fundamentumát, a földreformot is. Valószínűleg azért, mert abban központi szerepe volt a szlovákiai magyaroknak, ezért a téma a könyv legterjedelmesebb és legfontosabb - negyedik - fejezetében jelenik meg, együtt a magyar problémával. Ez a rész 120 oldalon lényegében az állam, a többségi nemzetiek) vagyonszerzésének, a magyar kisebbség vagyonvesztésének folyamatát, az erre vonatkozó jogi és gazdaságpolitikai módszereket elemzi részletesen. Gaucsík könyvének középpontjában a szlovák pozíciószerzés és a magyar pozíció- vesztés áll: a folyamat működése, jogi-politikai technológiája, funkciója az államszocialista gazdaság kiépítésében. A .játszmák” szereplői a befolyás nélküli magyar - településeken, birtokokon, szövetkezetekben, gazdasági intézményekben dolgozó és nem utolsósorban a lakosságcserére, kiutasításra, deportálásra váró - személyeken túl a Nemzeti Bizottságok (amelyek a volt járási és községi önkormányzatokteljesjogkörét megkapták, de a belügyi megbízott utasításait követniük kellett) és a Nemzeti Újjáépítési Alap. A lebonyolítás kulcsfigurái a vagyon kinevezett vagy megigényelt sokféle „gondnokai”, a módszer a gondnokok (ill. a bizottságok és az alap) döntésein túl az állami kon- fiskálás/elkobzás, kiigénylés, államosítás, más szervezetekbe való beolvasztás lehetett. Fogalomhasználat A szerző gazdaságtörténész, aki a cseh és szlovák gazdaság- történeten túl ismeri a kisebbségtörténeti szakirodalmat, használja Emst Gellner, Pierre Bourdieu, Pierre Nora és Jan Assmann fogalmait is. A téma historiográfiai részénél - a szándékokat generációs csoportok szerint is elkülönítve - megkülönbözteti az „alapozó emlékezetirányítókat” (Janics Kálmán, Gyönyör József, Roncsol László, Szőke István) a „kiigazítóktól” (Molnár Imre, Tóth László, Varga Kálmán), akik már egy megkonstruált kisebbségi társadalomnak közvetítik a tudományos szaktudással termelt emlékezetirodalmat, épp a közösségi önszemlélet tudatosítása érdekében. A történészi magatartásokat tekintve Gaucsík a témát esettanulmányokban, leíró módon, tudományos apparátussal temati- zálva és legitimálva feldolgozókat - Vadkerty Katalin munkásságát kiemelve - határolja el az egy-egy részterületet feldolgozóktól, illetve harmadikként a magyar kisebbségi közösségek helyzetét közép-európai kitekintésben, a magyar-szlovák kapcsolatok fókuszában vizsgáló Szarka Lászlótól. A negyedik típusba a hiányzó alapkutatásokat, forráskiadást, részelemzéseket végző, a politika társadalomtörténete felé elmozduló PopélyÁrpádotsorolja (valószínűleg Gaucsíkot is ide számíthatjuk). Ezeknek a felfedező alapkutatásokat végző történészeknek magától értetődő a cseh, a szlovák, a magyar és a nemzetközi források és szak- irodalom együttes összehasonlító vizsgálata. A magyar kisebbségi problémák hosszabb távú elhelyezése mellett jellemzőjük a kisebbségi közösség- anyaország-többségi politikai nemzet-nemzetközi viszonyok keretrendszerben való értelmezés. Gaucsík az emlékezetirodalom kategória bevezetésével a (kisebbség)történetírás önref- lektáltságát, identitás- és emlékezetpolitikai felelősségét is jelzi. Ezzel oldja fel a kisebbségi közgondolkodás kibeszélésigé- nyének, a többség iránti folyamatos határtermelésének és az adott ország politikai, modernizációs, nemzetépítő átalakulásának következményeiből adódó feszültséget. Lásd az államosítást, a földreformot vagy más területként az iparfejlesztést, oktatást, ahol az adott többségi nemzetépítés a kisebbségi pozíciók kárára végez szerkezeti átalakításokat. A nemzetpolitika kifejezést Gaucsík szlovák vonatkozásban éppen úgy használja, mint ahogyan a 20. század kilencvenes éveinek közepéig a magyar politikai nyelvben használatos volt: tehát az adott állam hosz- szú távú nemzetépítő közösségi politikáját érti rajta. (Ez ma paradox módon épp a FIDESZ nemzetiesítő politikai kommunikációjában szűkült le a magyar-magyar kapcsolatokra.) A harmadik fontos fogalom - lehet, hogy szlovák áthallásként, de a „szlovákiai magyar nyelvi standard” részeként - a könyv címében is szereplő lemorzsolódás kifejezés, amely érdekes módon a bánsági sváboknál is gyakran feltűnik hasonló értelemben. De ennél fontosabb, hogy ezzel a szóval a több viszonylat jelenlétét, az elvesztést (de nem eltűnést), a folyamatokba való mesterséges beavatkozást jelzi a szerző. Nem csak kisebbségtörténet Gaucsík munkája nem pusztán kisebbségtörténeti tárgyú. Ebben a könyvben egy „részkérdés” bemutatásán keresztül az előzményeket és a külső körülményeket is széleskörűen számba vevő, többnyelvű szak- irodalmat használó elemzés révén a közép-európai nemzetépítő államszocialista politika gazdaságtörténetének működését tanulmányozhatjuk. A magyar kisebbségtörténetnek a közép-európai összehasonlító társadalom- és kultúra- kutatás felé fordulását nem csak ebben a munkában tapasztaljuk. Oláh Sándor munkássága révén átfogó ismeretekkel rendelkezünk az erdélyi/székely- földi földhasználat 19-20. századi fejlődéstörténetéről, vagy másik példaként Csernicskó István és Fedinec Csilla által a Kárpátalján honos 19-20. századi nyelvpolitikákról. Ezekben a kutatásokban nemcsak a működés hosszú távú leírása a közös, hanem az államnak a modernizációs változásokban való szerepvállalásának az elemzése is. így a magyar veszteségeket, sérelmeket komplexitásukban, a párhuzamos nemzetépítésekkel együtt láthatjuk. Ez a nézőpont pedig megóv attól, hogy önigazolásokkal, hárításokkal traumati- záljuk a kérdéseket és emlékezetirodalmunkat. Ellenkezőleg: Gaucsík István és szak-, valamint nemzedéktársai épp azt példázzák, hogy léteznek a kisebbségi tudományosságnak olyan készségei (nyelvtudás, az aszinkronitásból fakadó érzékenység, a történelmi önszemléleti és önreflektálási igény, a sokféle érdek közti eligazodás képessége), amelyek jól használhatók a nemzetközi tudományosságban is. Gaucsík István: Lemorzsolódó kisebbség. A csehszlovákiai magyarság jogfosztásának gazdasági háttere 1945- 1948. Kalligram, Pozsony, 2013.406 oldal. A recenzens történész, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársa LAPSZÉLRE Mély kultúra a határvidéken RAVASZ ÁBEL Krzysztof Czyzewski lengyel színész-rendező 1989-ben, a kommunizmus bukása után ébredt rá arra, hogy addigi munkáját nem folytathatja. Ellenzéki utazó színháza hirtelen már nem is volt annyira ellenzéki - a vörösök vesztettek. Elégtelennek érezte, hogy csupán annyi időt tölt közönségével, amíg az előadás tart: odamegy, beavatkozik, továbblép. Czyzewski úgy döntött, ideje mélyebb kapcsolatokat építenie. A lengyel-lit- ván-belorusz-orosz (keletporosz) határvidéken fekvő Sejny városában telepedett le. Aváros hatezer lakosa részben lengyel, részben litván: a két nemzet és ország a 20. században véres harcokat vívott a területért. Sejny zsidósága a második világháborúban odaveszett, egy újabb lyukat ütve a település történetében. Czyzewski és kollégái az egykori zsinagógában és a zsidó oktatási intézményekben rendezkedtek be, felújították az ingatlanokat és létrehozták a Határvidék Alapítványt. Az alapítvány célja a határvidék újradefiniálása, a történetek elmondása, a sebek be- gyógyítása, a hidak újraépítése. Czyzewski színházi múltjából merítve a dráma eszközeit használja fel munkájában: helyi gyerekekkel mesélteti el a város történetét, évről évre ugyanúgy, de kicsit másképp, újrateremtve az ősi legendák állandóságát. A közönség nem az újdonság kedvéért, hanem a közös tudás ismételt átéléséért vesz részt az előadáson. Az idő tisztelete és a folyamatosjelenlét Czyzewski munkájának magja. Nem csak rendező, de aktivista és nagy hatású író is. Munkáiban a „mély kultúra” (kultúra gl^boka) újrateremtésére vállalkozik: olyan kapcsolatokat próbál építeni, amelyek tartósságukban és mélységükben lehetőséget adnak az önreflexióra, a potenciák kibontására, a helyzetek újraértelmezésére, a megértésre. Saját példája szerint nem mindegy, hogy az ember egy énekesmadarat az erdőben, többórányi gyaloglás és fürkészés után lát meg egy pillanatra, vagy pedig az állatkerti ketrecben nézi meg. Az előbbi a mély kultúra, az utóbbi az emberi valóságról leváló, tömegesen újrateremthető konzumkultúra metaforájává válik. Azt gondolom, a Czyzewski által megcélzott mélységre nem csak a kultúrában van szükség és igény. Az európai intellektuális és politikai eliteknek óhatatlanul szembe kell nézniük az apátia, a bizalomhiány és a rendszerellenes erők előretörésének összefüggő démonaival. A megoldáskeresésnek részét kell képeznie a mély, valódi minőséget jelentő kapcsolatok újraépítésének képviselők és képviseltek között. Időt kell teremteniük egymásra, s a problémák és lehetőségek közös megértésére kell törekedniük. A „mély politika” ma illúzió, de a jövő demokráciájának egyik alapköve lehet. Krzysztof Czyzewski a múlt és a jövő jelen általi összekötéséért idén elnyerte a rangos izraeli Dán David-díjat. Sejny- ben tárt karokkal vár mindenkit, akinek elég ideje van arra, hogy mélységet keressen és adjon a saját és közössége identitásának.
