Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-12 / 86. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 12. Közélet 3 (TASR-felvétel A miniszterelnök az elmúlt két évben mindent az államfőválasztásnak rendelt alá - a vereség után új stratégiát kell keresnie Fico félidőben: új célokat keres a kormányfő szágvezető látszatát teremtve meg - a folyamatból éppen csak az ellenzéket hagyta ki, mely a demokratikus parlamentarizmus keretei között a politikai döntéshozatalban a kormánytöbbség legfőbb partnere és opponense. Az intézkedések hatására 2012-ben és 2013-ban is sikerült tartani a hiánycélt,'az ország hitelezésével sem akadtak gondok. Gazdasági elemzők szerint ugyanakkor a lassú gazdasági növekedés és a konszolidáció alapját jellemzően egyszeri bevételek és újabb elvonások képezték, nem a szerkezeti reformok. A fő cél elúszott ként, de mindenkit meghallgató felelős államférfiként viselkedik. A kormányzat első két évében mindem az államfői poszt megszerzésének rendelt alá, még ha erről a céljáról nem is beszélt. Tavaly decemberig, indulásának hivatalos bejelentéséig az összes erre vonatkozó kérdés elől kitért. Pedig az új imázs mellett a kormány gazdasági és költségvetési politikája is arra utalt, hogy Fico megunta a miniszterelnökséget: a konszolidáció 2013-ban nem folytatódott, a 2014-es költségvetés úgy lett összeállítva, hogy nagyjából az év közepéig ne omoljon össze, ne legyen szükség nagyobb korrektúrára. Nagy elánnal kezdett kormányozni, majd takaréklángra kapcsolt. Eddig mindent a kormányzás félidejében tartott államfőválasztásnak rendelt alá. Miután terve megbukott, új stratégiát kell alkotnia. Robert Fico két éve vezeti az országot. MÓZES SZABOLCS Félidős a kormányzat. Ivan Gašparovič 2012 április elején nevezte ki a második Fico-ka- binetet, az elnökválasztás két fordulója miatt kevés médiafigyelmet kapott a kormányzati félidő. Honnan indult, milyen célokat tűzött ki maga elé és mit ért el a Fico-kabinet két év alatt? Középre tartva A Smer 2012-es győzelmekor - saját magához mérten - meglehetős önmérsékletet gyakorolt. Annak ellenére, hogy nem volt a kormányzáshoz szüksége partnerre, koalíciós tárgyalásokat kezdeményezett - egyebek mellett azért is, mert a párt vezetői nem vártak ekkora arányú győzelmet, s inkább megosztották volna a kormányzati felelősséget. Robert Fico a 2010-es választási vereség után megváltoztatta saját és pártja imázsát - békülékeny hangnemet ütött meg a sajtóval -, a 2012-es győzelem után is ezt az irányvonalat tartotta. A politikai középre húzódott, mindenkivel egyeztetni akart. A médiával továbbra is jó viszonyra törekedett, az ellenzéket is arról biztosította, hogy méltányos lesz vele szemben. A parlamenti bizottsági helyek számában ez megmutatkozott, az ellenőrző pozíciók esetében viszont nem. Az elmúlt két évben ugyanakkor a kormánytöbbség hasonló taktikát folytatott az ellenzékkel szemben, mint a korábbi koalíciós többségek. Az oppozíció kritizálhat, ám javaslatait nem hagyják jóvá a parlamentben. A rendkívüli ülések egy részének programját meg sem szavazza a kormánytöbbség, így a törvényhozásban viszonylag feszült maradt a hangulat. Agilis kezdet után leálltak A kormány az első hónapjaiban volt a legaktívabb. Eltörölte az egykulcsos adót, megemelte a társasági adókulcsot, csökkentette a II. nyugdíjpillérbe irányított elvonások nagyságát, erősítve ezzel az állami I. pillért. A legfőbb kormányzati lépéseket az általa alapított egyeztető fórum tagjaival vitatta meg - a szolidaritási tanácsnak nevezett fórumba korporativ módon a munkáltatók és a szakszervezetek képviselőit, emellett pedig az akadémiai intézmények és az egyházak vezetőit hívta meg. Mindezzel a kompromisszumokra törekvő, a társadalom egyes szegmenseivel aktívan kommunikáló orFico fent említett imázsvál- tásának két oka volt. Egyrészt a Smerben érzékelték, hogy a 2010-es vereség egyik oka a társadalom megosztása és az ellenzéki tábor feltüzelése volt, másrészt Fico célja a köztársasági elnöki poszt megszerzése volt. Ezt pedig csak úgy érhette el, ha nem megosztó politikusúj célokat keresve Az államfőválasztás első fordulójáig úgy tűnt, Fico tervei valóra válhatnak. Ám a szoros első kör után már nem ő volt a favorit, két hét alatt pedig füstbe mentek a nagy ívű tervek. Fico érthető módon a csúcson akart váltani 2016-ban, ha az ellenzék addig nem is térne magához, valószínűtlen, hogy ismét egyszínű kormányt tudjon alakítani. A Smerből kiszivárgó információk szerint pedig Fico ennyi év után unja a kormányfői munkát és a pártelnöki feladatok ellátását. Állítólag már 2010 előtt is azon gondolkodott, hogy még egy teljes ciklust nem vállal. Hivatalosan a kormány céljai adottak a maradék két évre is, ám a miniszterelnöknek újra kell definiálnia céljait. Sok méltóságteljes menekülőút nem maradt számára: egyedül a brüsszeli „miniszterség”, vagyis az EU-biztosi poszt, ám nem valószínű, hogy az általa lenézett brüsszeli politika sűrűjében kötne ki. Fico a következő hetekben várhatóan átalakítja kormányát - eddig egy személycsere sem volt a kabinetben. Emellett a Smer, úgy néz ki, szisztematikusan elkezdett dolgozni 2016 utáni koalíciós potenciálja szélesítésén: ennek jele lehet a KDH-val szembeni toleráns hangnem. Status quo, majd szurkálódás; Orbánnal eddig jó viszonyban volt Csak a belügyminiszter hirdetett reformot, egyelőre nagyobb siker nélkül Fico és a magyarok Kormányzás reformok nélkül MÓZES SZABOLCS Békén hagy, letapos, ránk mosolyog, beszól - az utóbbi két évben így viszonyult Fico és kormánya a magyarokhoz. 2012 tavaszán status quót ígért, ám nyomban megszüntette a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettesi posztot. Az ennél lényegesen szűkebb hatáskörökkel bíró kisebbségi kormánybiztosi posztot a Hídnak adta, ám Bugárék egy év után megszüntették az együttműködést. Az ok: rájöttek, hogy a Smerrel nem lehet semmilyen eredményt elérni, a biztos egyedüli mozgástere a támogatások elosztása volt. A kormányzás második évében a kormányhivatal ott tett be a magyar kisebbségnek - persze nem látványosan -, ahol csak tudott, az elnökválasztás előtti hetekben viszont normalizálódni kezdett a helyzet. Fico váratlanul a magyarokra mosolygott: magyarul köszönte meg a támogatást plakátjain. Kérdéses, a Fico számára vesztes csata után - pláne, hogy a magyarok ellenfelét, Kiskát támogatták - hogyan viszonyul hozzánk a miniszterelnök és csapata. A magyar-szlovák kapcsolatokban tovább tart az optimizmus: a mosolydiplomácia egyelőre mind Robert Ficónak, mind Orbán Viktornak megfelel. A problémás kérdéseket az alsóbb szintekre delegálták, a vegyes bizottságok várhatóan a következő két évben is csak kibeszélő fórumok maradnak. MÓZES SZABOLCS Robert Fico első kormányára is jellemző volt a technokrata hozzáállás. A kabinet nem tűzött ki maga elé merész célokat, ez a második Fico-kabinet- tel is így van. A kormányalakítás után Dušan Čaplovič ígért az oktatásügyben nagyobb ívű átalakításokat, ám végül ezekből semmi sem lett - sőt, úgy néz ki, a miniszter ki sem húzza a négy évet. Eddig az egyetlen komolyabb reformcsomagot Robert Kali- ňák belügyminiszter jelentette be, az államigazgatás átalakítását ígérő, ESŐ névre keresztelt programja tavaly indult be - eddig látványos siker és spórolás nélkül. Úgy tűnik - a bürokrácia leépítését célzó eddigi programokhoz hasonlóan -, ez az ambiciózus projekt is csak gyenge részeredményeket hoz. Pedig reformra váró szakterület van bőven: az oktatásügy és az egészségügy mellett az igazságügy is ide tartozik. A hadsereg az alacsony védelmi kiadások miatt katasztrofális állapotban van, a deficit tartós csökkentéséhez pedig nagyobb államháztartási szerkezetátalakításra lenne szükség. Alig találni olyan tárcát, ahol ne kellene alapjaiban átépíteni valamit. A maradék két évben ezek közül aligha valósul meg valami: a következő 12-15 hónap maradt az érdemi kormányzásra, az utolsó egy évben ugyanis minden kormány már a csak választásra gondol.
