Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)

2014-04-02 / 77. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 2. Vélemény És háttér 7 Kiska győzelme esélyt jelenthet a hazai pártokrácia megreformálására Szlovák Majdan Andrej Kiska győzelmét nem saját magának kö­szönheti hanem a szlová­kiai politikai elitnek. An­nak, hogy a szlovákok és magyarok egyaránt úgy érzik, ez így nem mehet to­vább. Akkor inkább jöjjön egy zöldfülű, politikában teljesen ismeretlen ember. Ez a szlovák Majdan. JARÁB1K BALÁZS Természetesen nem arról van szó, hogy nálunk is annyira rosszul mennének a dolgok, mint Ukrajnában. Sem arról, hogy a szlovákok olyannyira elkeseredettek, vagy elszántak lennének, mint az ukránok. Eleve megkövetem azokat, akik az összehasonlítást túlzó­nak érzik, ám az ukrán helyze­tet, illetve a szlovákiai elnökvá­lasztás eredményét globális fo­lyamatokba lehet helyezni. Elsősorban a társadalmi egyenlőtlenség globális növe­kedésére gondolok. Keleten természetesen a különbségek lényegesen nagyobbak, mint Nyugaton (gondoljunk csak az ukrán oligarchákra), de amióta a globális gazdasági krízisre a pénznyomtatás lett a fő válasz, ez a probléma egyre dagad, s már teret követel az amerikai politikai kurzusban is. Másodsorban ott a mindent átitató (politikához kötődő) korrupció. Bár természetesen nem lehet a hazai körülménye­ket Janukovics volt elnök tevé­kenységéhez hasonlítani (Ki- jevben legendákat mesélnek az utóbbi hetekben több milliárd dollár készpénzben való ki­mentéséről), ám egy friss fel­mérés szerint az európaiak há­romnegyede a politikai kor­rupciót tartja az egyik legsú­lyosabb problémának. Az még hagyján, hogy a görögök 99 százaléka, de még a sereghajtó dánoknál is jobban bűzlik a korrupció, mint néhány éve. Harmadrészt a kommunista rendszertől örökölt intézmény- rendszer fokozatos elkorhadá­A szocializmusban elter­jedt mondás, hogy aki nem lop, az a saját csa­ládját lopja meg, nem tűnt el, csak átalakult. sáról van szó. A közoktatás, az egészségügy, és ahogy most az orosz veszélyt észlelve szinte pánikba esve vesszük észre, a hadsereg állapota. A mindenki magáért elve az állami intéz­ményekben nem változott, a szocializmusban elterjedt mon­dás, hogy aki nem lop, az a sa­ját családját lopja meg, nem tűnt el, csak átalakult (uniós alapok, közbeszerzés). Túlsá­gosan is abban a hitben ringat­tuk magunkat, hogy az EU- és a NATO-tagság megoldja a dol­gokat. Vártuk a segítséget, ahe­lyett hogy magunkon segítet- tünkvolna. Mindez egyrészt hatalmas terhet róhat Ándrej Kiskára - akit politikusként egyáltalán nem ismerünk. Másrészt vi­szont nagy esély mutatkozik a hazai pártokrácia megrefor­málására. Pandora szelencéje lehet ez, hiszen nemcsak Fico és a Smer van gondban, ha­nem már jó ideje a jobbközép is. Sőt, elnézve a magyar sza­vazók viselkedését, a magyar pártoknak is van min töpren­geni. Vagy a politikai elit re­formálja meg a pártokráciát, vagy a történelem szemét­dombjára kerül. Erről szól a szlovák Majdan. KORMÁNYKÖRÖKBEN MÁR KOMOLYAN FONTOLGATJÁK AZ ÁLLAMFŐI POSZT MEGSZÜNTETÉSÉT... (Ľubomír Kotrha karikatúrája Paradox módon Orbán Viktor pártja másodszor nyerhet választást úgy, hogy nincs is programja A felhozatal elviselhetetlen szörnyűsége GÁL ZSOLT Bár magam is gyakran érvelek a kisebbik rossz mellett, és sok­szor szavaztam már ennek alap­ján, a magyarországi választá- sokkapcsán most mégis kétsége­im vannak. Azért, mert minden parlamentbe jutásra esélyes formáció piacellenes és populis­ta, és bárki nyerne is, képtelen lenne megállítani az ország le­csúszásának folytatódását. Nem is tudom, melyik a jobb taktika, a Fidesz-KDNP, amely­nek nincs is programja vagy a többiek, akiknek van ilyen jellegű dokumentumuk és ebből pár konkrét dolgot ki is lehet hámozni. Utóbbi esetben az em­ber attól kap infarktust, amit ol­vas, Orbánnal és csapatával kap­csolatban pedig attól, amit „folytatás” címén várhat tőlük. Részben a Jobbik programja te­kintélyes részének megvalósítá­sát (mint az elmúlt négy évben), valamint a megkezdett politikák folytatását. Értsd, lesznek to­vábbi államosítások (közműcé­gek), folytatódik a piacok átsza­bása és haveri kézbe való átját­szása (jöhetnek a nemzeti ital­boltok vagy a tömény szesz megy a nemzeti dohányboltok­ba), marad a harc a rossz multik és az unió ellen, persze úgy, hogy minél több különadót gomboljunkle a multikról és mi­nél több támogatást az uniótól, folytatódhat a statisztika koz­metikázása kamuközmunkával, meg az adósság elleni harc is, úgy, hogy újabb csúcsokat dönt az államadósság. (Anyugdíjakat már nem lehet megvédeni, mert a 10 milliárd eurónyi elkonfis- kált vagyont már elköltötték.) Röviden, a Fidesz-KDNP az elmúlt négy évben már bebizo­nyította, hogy képtelen megállí­tani Magyarország leszakadását (vigyázat, már rég nem Nyugat- Európához, hanem a térségbeli versenytársakhoz képest). Köz­ben meg olyan közjogi rendszert ■alakított ki, hogy megváltozta­tására a balliberális ellenzék (LMP-vel vagy a nélkül) képte­len lenne, mert kétharmad nél­kül nem megy. De ha nem lenne az Orbánék által kialakított két­harmados aknamező, akkor elég tanulmányozni a kormányvál­tásban reménykedők program­jait és ígéreteit, ez önmagában is meggyőzhet minden kétkedőt arról, hogy nincs esély kilábalás­ra és a fenntartható felzárkózás­ra. Azért, mert a programok (így, többes számban, mert a ballib összefogáson belül három is van!) piacellenesek, populis­ták (finanszírozhatatlan és/ vagy a gazdaságra káros ígére­teket tartalmaznak) és nyomok­ban sem találni a környező or­szágokban már bevált reformlé­péseket. Természetesen vannak különbségek, de összességében minden releváns párt abból in­dul ki, hogy a problémákért a túl sok kapitalizmus okolható, ezért kevesebb piac és több állami be­avatkozás kell. Én pont fordítva gondolom, és annak a (nem túl sok) magyar választópolgárnak, akik hasonlóan gondolkoznak, most nincs kire szavazniuk. Ma­gyarország tragédiája ezzel újabb felvonáshoz ért, a demok­rácia megmentéséért küzdő pár­tokra még lehet szavazni, az egészséges piacgazdaságot tá­mogatókra már nem. AszerzőaComenius Egyetem Politológia Tanszékének ok­tatója és a Híd frakcióvezető­jének gazdasági tanácsadója KOMMENTÁR Kiska helye MARIÁN LES KO Ha Robert Fico lenne a megválasztott államfő, már csak arra várnánk, mikor teljesül Ján Čamogurskýjóslata arról, hogy a Smer jelen­tősen megerősíti az elnöki jogköröket. De mi­vel Andrej Kiska lett az elnök, a Smer a jogkö­rök szűkítésén fog dolgozni. Első olvasatban már elfogadta a parlament azt a javaslatot, amely megvonná az államfőtől azt a jogot, hogy ő nevezi ki a bírói tanács három tagját. Feltehetően a KDH-ra nagy nyomás nehezedik majd, hogy a második olvasatban ne szavazza meg a Smerrel ezt a változást, már csak azért se, mert Kiska nagyon erős felhatalmazást kapott a választóktól. A második körben ugyanis több szavazatot szerzett, mint a Smer a 2012-es parlamenti választásokon. Egyáltalán nem igaz, hogy az elnök „a politikai berendezke­dés felett álló személy”, mint ahogy Robert Fico állította a kampány során. Az államfő nem a kormány vagy a parlament felett helyezkedik el, és abból, hogy Kiska erős felhatalmazást kapott, csupán az következik, hogy az elnöki jogköröket ma­gabiztosan, bátran és önállóan gyakorolhatja. A helyzet azért is izgalmas, mert a megválasztott államfő bün­tetőfeljelentést tett a kormányfő ellen. Több kommentátor is azt ajánlgatjaneki, vonja vissza a feljelentést. Csakhogy Fico nem hagyott más lehetőséget Kiska számára, aztán a feljelen­tés miatt az áldozati bárány szerepében próbált tetszelegni. Az első fordulót megelőzően a következőket mondta Kiská- nak a kamerák előtt: „Hiszen köztudott, hogy Ön uzsorázással szerezte a vagyonát, és ezt a tevékenységet most Csehország­ban folytatja”. Mivel a Btk. 235. paragrafusa szerint az uzso- rázás bűncselekmény, Kiska nem tehette meg, hogy nem rea­gál a vádaskodásra. Természetesen nem teremt ideális kö­rülményeket az együttműködéshez az államfő és a kormányfő közti büntetőjogi per, de ez nem jelenti azt, hogy a helyzetet Kiskának kellene egyoldalú lépéssel megoldania. Ahhoz, hogy a feljelentést visszavonja, Ficónakis lépnie kell valamit, hiszen még egy kormányfő sem tarthatja magát ahhoz a takti­kához, hogy kampányban mindent szabad. A második Dzurinda-kormány idején Ivan Gašparovič kije­lentette, hogy ő „ellenzéki államfő”. Az akkor ellenzékben levő Ficót ez a kijelentés egyáltalán nem zavarta, és nem bo­csátkozott olyan erkölcsi szónoklatokba, hogy az államfőnek nem illik szembemennie a kormánnyal. Ugyanakkor hiba lenne, ha Kiska is úgy határozná meg magát, mint elődje. Az államfőnek nem az a feladata, hogy szeresse a kormányt vagy az ellenzéket, hanem, hogy az alkotmány szellemében és esküjének megfelelően gyakorolja jogköreit. Kiska kijelentése, hogy „egészséges mértékben ellensúlyozni fogom a Smert”, még nem teszi őt ellenzéki elnökké. Csupán közli a kormánypárttal, amelyet nem ellenőriz másik kor­mányzó erő, sem az erre hivatott állami intézmények, hogy ezentúl számolnia kell egy kis külső korrekcióval. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ A darabolós Putyin Ukrajna állítólagos födera- lizációjával Moszkva az or­szág feldarabolását akarja el­érni - írta a Financial Times. Oroszország a diplomáciai megoldás részeként ugyanis olyan alkotmányos reformot akar, amely akkora hatalmat adna a régióknak, hogy saját, kétoldalú kapcsolatokat ala­kíthatnának ki Moszkvával. Ez azt jelentené, hogy Moszk­va egyetlen lövés nélkül fel­darabolja Ukrajnát. ,A Nyu­gat arra kapott felkérést, hogy egyezzen bele Ukrajna felda­rabolásába, miközben Putyin kezében van a bárd” - muta­tott rá a lap, s emlékeztet, Oroszország is föderáció, ám csak nevében, amikor a Cse­csen Köztársaság ki akart sza­kadni, Moszkva brutális erő­vel fojtotta el a függedenségi törekvéseket. A megállapodásnak távo­labbi következményei lehet­nek; ha Kijev ebbe belemegy, azzal a NATO- és EU-tag Lett­országot és Észtországot is destabilizálhatja és nyomás alá helyezheti, hogy hasonló autonómiát adjon a nagy számú orosz kisebbségnek. John Kerry amerikai és Szergej Lavrov orosz külügy­miniszter Kijev bevonása nél­kül egyeztet Ukrajnáról. Az 1938-as müncheni, vagy az 1943-as jaltai megállapodá­sokhoz hasonlít a helyzet; előbbivel Hider kapott szabad kezet Csehszlovákia feldara­bolásához, utóbbival Sztálin szerezte meg Kelet-Közép-Eu- rópát a Szovjetunió számára. Rachman szerint ugyanak­kor még mindig a tárgyalás a jobb megoldás; miután vilá­gos, hogy a Nyugat háborúzni nem fog Ukrajnáért. Ha nem tárgyalnának, azt Moszkva lépései hallgatólagos elfoga­dásaként értékelhetné. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents