Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)

2014-04-08 / 82. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 8. Vélemény És háttér 7 Annyi ködösítés után a hatóságoknak most elő kell állniuk a bizonyítékokkal A nyolcadik év Szintet lépett az ügyész­ség Malina-Žák Hedvig ügyében: úgy gondolta, elegendő bizonyítékot gyűjtött össze, és meg­kezdődhet a hamis tanú­zás vádjával indított bíró­sági eljárás, megtörtént a hivatalos vádemelés. TOKÁR GÉZA Furcsamód ez a második leg­jobb dolog, ami Maiina Hed­viggel történhetett, ugyanis a hatóságoknak a nyolcadik éve tartó ködösítés után végre fe- ketén-fehéren elő kell állniuk azokkal az állítólagos bizonyí­tékokkal, amelyek alátámaszt­ják, miért zaklatták folyamato­san Hedviget. Robert Fico kormányfő és Róbert Kaliňák belügyminisz­ter 2006-os elhíresült sajtótá­jékoztatója felfoghatatlan ká­rokat okozott. Aligha akad más példa arra, hogy egy ország két csűcspolitikusa személyesen tegye tönkre egy állampolgár életét bizonyíthatatlan állítá­sokkal, féligazságokkal, rossz­indulatú célozgatásokkal, me­lyeket élőben közvetít a televí­zió. Ezek az állítások azóta a szlovákiai legendárium részévé váltak. „Valami történt, de nem úgy, ahogy a lány elmesélte”, „mindenkinek vaj van a fején” - általában ezeket a félinformá­ciókat hangoztatják azok, akik még hitelt adnak a belügymi­niszter szavainak vagy közép­utas kompromisszummal pró­bálják megmagyarázni a tör­ténteket. A bírósági eljárás során ugyanakkor feketén-fehéren be keíl mutatni, voltaképpen mi­vel is vádolják Hedviget, mennyiben van jelentősége a Dunaj-Dunai „elírásnak”, mi a helyzet az állítólag postán visszaküldött levéllel és a „visz- szaragasztott bélyeggel”, rajta a lány DNS-ével, vagy hogy ki­vel beszélt és kivel nem Hedvig a támadás előtt. Itt már nincs helye a roszindulatú sejtetés- nek, ha Kaliňák szerint Hedvig hazudik, akkor papírja lesz róla -vagy nem. A hatóságoknak a nyol­cadik éve tartó ködösítés után végre elő kell állni­uk azokkal az állítólagos bizonyítékokkal. A törvényesség határát átlé­pő ügyészségi nyomozás pokol­iá tette Hedvig életét, a hatósá­gi zaklatás és az eljárási szabá­lyok rosszindulatú, homályos kijátszása kellett ahhoz, hogy a fiatalasszony és családja kül­földre meneküljön. Egy olyan államban, ahol az igazságszol­gáltatás normális módon működik, nem lett volna kér­dés, hogy a vádemelésig nem jut el az ügy, Szlovákiában azonban más a helyzet. Most jön a bírósági eljárás. Pletykák és híresztelések he­lyett kiderül végre, mit tart perdöntő bizonyítéknak az ügyészség, mire jutottak a ha­tóságok több mint hét év alatt - ott sorjáznak majd az évek­kel később készített orvosi je­lentések, a grafológus szakvé­leménye, azok a bizonyítékok, melyeknek köze nem lesz ah­hoz, amit Fico és Kaliňák an­nak idején nagy hangon világ­gá kürtőit. Hedvignek végre megvan az esélye, hogy nyilvánosan felol- dozást kapjon - ez lenne a helyzet egy olyan államban, ahol az igazságszolgáltatás normális módon működik. De ez itt Szlovákia. (Ľubomír Kotrha rajza) Kelet-Európábán még egyetlen kormányfőnek sem sikerült háromszor győznie „Orbán belépett a történelembe” MT1-F1GYELŐ Elsősorban Orbán Viktor ér­deme a Fidesz választási sikere- állítja egybehangzóan a cseh sajtó, amely nagy terjedelem­ben foglalkozik a magyar vá­lasztással. Rengeteg más kül­földi lap is foglalkozott a válasz­tások eredményével. „Orbán Viktor belépett a tör­ténelembe. Hatalmas fölénnyel egymás után másodszor is meg­nyerte a választást Magyaror­szágon, és harmadszor lesz miniszterelnök” - írja a Lidové Noviny. Ugyanakkor megjegy­zi, a választás az Orbán által ki­alakított új rendszer szerint zaj­lott. A konzervatív újság Orbán- egy férfi, aki megváltoztatja Magyarországot címmel portrét közöl a magyar miniszterelnök­ről. „Közép-Európa legsikere­sebb politikusává válhat. Még egyetlen kormányfőnek sem si­került háromszor győznie, még senkinek sem sikerült olyan ha­talmas támogatást szereznie” - írja a lap. A Hospodárské Noviny sze­rint Orbánnak a hazai politikai színtéren nincs egyenrangú ve- télytársa, s a következő négy év kulcsszava a konszolidáció lesz. A Corriere della Sera című olasz konzervatív napilap Or­bán Magyarország ura, de a szélsőjobb nem tört át címmel közölt beszámolót. A győzelmet a populizmus, protekcionizmus és liberalizmus „furcsa recept­jével” magyarázva megjegyez­te, hogy Orbán eddigi kormá­nya 5 ezer milliárd euró EU-for- rást „kasszírozott be, mégis az EU-diktatúrát ostorozza”. Az EUObserver című, uniós ügyekkel foglalkozó brüsszeli hírportál kiemelte Orbán be­szédéből azt a részt, amelyben megállapította, a magyarok nemet mondtak az EU-ból való kilépésre, ha az országnak erős nemzeti kormánya van. Ez a szélsőjobboldali Jobbiknak szó­ló üzenet volt - olvasható a hír­portál tudósításában. A Wall Street Journal című amerikai politikai-üzleti napi­lap szerint egyelőre nem látha­tó, hogy a Fidesz az újjáválasz- tás nyomán békét akar-e kötni külföldi üzleti körökkel, amire szüksége lesz ahhoz, hogy fel­pörgesse a nélkülözhetetlen be­ruházásokat a gazdasági növe­kedésért. Negyedszázad alatt Orbán li­berálisból konzervatívvá, naci­onalistává vált - írta a Kommer- szant című orosz gazdasági na­pilap. Orbán megtestesülése annak a folyamatnak, amelyet sokan az európai modell alko­nyának tekintenek, míg mások éppen ellenkezőleg, egy új mo­dell hajnalának. Huszonöt év­vel ezelőtt a kompromisszumot nem ismerő, liberális Orbán Viktor élharcosa volt azoknak, akik Magyarország európai jö­vőjét akarták, és küzdöttek a szovjet örökség ellen. Negyed­század alatt ő és pártja konzer­vatívvá, nacionalista erővé vált. Bírálja az EU-t, alternatív lehe­tőségeket keres Keleten - Kíná­tól az arab világon át Azerbaj­dzsánig és Oroszországig - ál­lapítja meg a lap. Orbán kétség­be vonja az integráció majd minden tételét. A nemzeti álla­mok megerősítésének szüksé­gességéről, a belső folyamatok feletti ellenőrzésről beszél. Fel­lép az ellen, amit ő a külföldi bankok és a befektetők túlere­jének tekint. Korlátozza a szó­lásszabadságot, átalakítja a jog­rendszert, hogy az jobban szol­gálja az állam érdekeit. A RIA Novosztyi szakértőket kérdezett, akik úgy vélekedtek, előnyös Oroszországnak a Fi­desz győzelme, mert érvényben marad a paksi atomerőmű kö­zösprojektje . KOMMENTAR Kétharmad másodszor... NAGY ANDRÁS a A magyar lakosság relatív többsége úgy gondol­ta, hogy az ország jó irányba halad, s Orbán Vik­tor politikája viszi leginkább előre Magyaror­szágot. AFidesz dominanciája megkérdőjelez­hetetlen, jogosan vezeti újabb négy évig az or­szágot. Orbánt vasárnap éjszakai beszéde előtt egy pillanatra igazán őszintének láthattuk, amikor könnyeivel küszködött. Megérdemelte a győzelmet. A közel negyvenöt százalékos eredménnyel a világ legtöbb vá­lasztási rendszerében parlamenti többséget szerezne, ám ke­vés olyan választási rendszer van, mint a magyar (amelyet az előző kétharmados parlamenti ciklusban a maga kedvére ala­kított át), s így az eredmény újra kétharmadot jelent a Fidesz­nek. De nézzük a konkrét számokat: aFidesz mintegy 650 ezer szavazattal kapott kevesebbet, mint négy éve, mégis szinte hajszálra azonos többsége lesz. Politikai ellenfelei, a baloldali összefogás és a Jobbik viszont több szavazatot szer­zett, ám a nem hivatalos végeredmény szerint mindkét párt rosszabbul jár, mint 2010-ben. Természetesen ha más szer­zettvolna akkora támogatottságot, mint a Fidesz, most ő len­ne ilyen erőfölényben, de egy olyan választási rendszernél, melyet egy párt maga hoz létre, majd ekkora parlamenti fö­lényt biztosít neki, j oggal merülnek fel kételyek. Ezek nem a választás tisztaságát kérdőjelezik meg, hanem azt a rengeteg körülményt, mely magát a választást befolyásolta. Talán az egyik ellenzéki politikus foglalta össze legjobban a történte­ket: „Míg a Fidesz százméteres síkfutásban, az ellenzék négy­száz méteres gátfutásban versenyzett.” Az állami és a jobbol­dali média óriási aránytalanságban részesítette előnyben a kormányzó erőt, és hallgatta el az ellenzéket, kivéve, ha a bal­oldal negatív ügyeiről kellett beszámolni. A választás furcsa részlete a határon túli magyar szavazatok története. A Magyarországgal szomszédos országokban leg­alább 2,2 millió magyar él. Félmillió vette fel a magyar állam- polgárságot, közel kétszázezer regisztrált a választásokra, de a végén csak 63 ezer érvényes szavazat érkezett, 95 százaléka a Fideszre. Leegyszerűsítve: bár a határon túli szavazatok nem befolyásolták különösebben az eredményt, de csak és ki­zárólag a Fidesz malmára hajtották a vizet. Ennek a történet­nek a végén csak szimbolikus jelentősége lett, de amikor pél­dául a kétharmad egy mandátumon múlik, ez a 63 ezer szava­zat is sokat jelent. Nyilvánvaló, hogy a határon túli magyarok is jóval színesebben gondolkodnak a magyarországi politiká­ról, mint azt az eredmény mutatja, ám végső soron csak azok kapcsolódtak be az egyébként rettenetesen túlbonyolított rendszerbe, akik a Fideszt támogatták. Ennek okát érdemes volna mélyebben elemezni, de bennünket, szlovákiai magya­rokat a Fico-féle ellentörvény miatt végső soron alig érint. Mivel a rendszer és a szavazók optimális elosztása a Fidesznek meghozta a várt eredményt, kérdéses, hogy az új Orbán-kor- mány visszavesz-e eddigi retorikájából, változtat-e politizálá­sán. A baloldal nem volt képes a megújulásra, a Jobbik erősö­dött, de nem túl látványosan, nem jelent közvetlen veszélyt a Fideszre. Szinte csak Orbánon múlik, mi fog történni Magyar- országon: konszolidál, vagy folyamatosan új abb frontokat nyit. Es ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogyan változik az új kormány politikája a határon túli magyarokkal kapcsolat­ban. Most teljes bizonyossággal kijelenthetjük: sehogy. TALLÓZÓ A különbség Míg a szlovákiai államfővá­lasztás azt mutatta, hogy a társadalom valamiféle útke­resés időszakában van, addig a magyarországi a beletörő­dés megnyilvánulása - írja a Respekt című cseh hetilap. ,J\ szlovákok megbizonyosod­tak, hogy 16 évvel Mečiar ve­resége után is megtartották a választók demokratikus ösz­töneiket. Hálásak lehetnének Ficónak, hogy élete legna­gyobb tévedésével, az elnök- választáson való indulással, ezt az önvizsgálatot lehetővé tette.” Orbán Viktor a Respekt szerint ezt a hibát nem követ­te el. „Politikai jövőjét a vá­lasztási törvény módosításá­val, a hatalom koncentráció­jával, beleértve az 1989 utáni, Közép-Európában példa nél­küli médiahatalmat, előre bebiztosította.” Normális kö­rülmények között beérhet­nénk azzal, hogy a magyarok­nak egyszer elegük lesz Or­bánból. A Krím annektálása után azonban nincsenek tér­ségünkben normális körül­mények, s Orbán nem egy szi­get, hanem egy EU-tagállam vezetője. Hazai népszerű­ségét Brüsszel és a Nyugat bí­rálatára építi, míg Putyin au- toriter rendszere iránt megér­téssel van, tízmilliárd eurót kölcsönöz tőle, s ellenzi az EU Moszkva-ellenes szankcióit. „Orbán Magyarországa ezzel legalábbis ideológiai téren Oroszország szövetségesévé vált - állítja a lap. - A magyar társadalom megadta magát az egyetlen vezérnek.” (-kés)

Next

/
Thumbnails
Contents