Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-05 / 80. szám, szombat
2014. április 5., szombat, 8. évfolyam, 14. szám A Szent Izidor-bazilika Léonban (Fotó: wikipedia) éhínségtől sújtott Egyiptomba. Később az emír a béke jeleként felajánlotta Ferdinándnak, kora egyik leghatalmasabb keresztény uralkodójának az Ibériai-félszigeten. Dona Urraca volt az, akinek birtokában a kupa elnyerte jelenlegi formáját, miután az infánsnő ékszereiből származó drágakövekkel díszítették - mondta Torres. Therese Martin azonban úgy véli: „Ha a kasztíliai királyi család azt hitte volna, hogy náluk van a Szent Grál, arról fennmaradtak volna dokumentumok a 11. század második feléből, amikor arannyal és drágakövekkel díszítették a kelyhet.” Martin ugyanakkor elismerte, hogy két kollégája kutatásai rávilágítottak olyan forrásokra, amelyek korábban elkerülték a szakértők figyelmét. Megjegyezte viszont: „Ha Urraca infánsnő azt is hitte, hogy birtokában van a Szent Grál, azt manapság már nehéz lenne alátámasztani”. A Der Spiegel online a hírrel kapcsolatban jegyezte meg, hogy csak Európában mintegy kétszáz olyan kehely létezik, amelyre ráfogták, hogy a Szent Grál. Néha abszurd, máskor szinte nevetséges hírek terjednek el a szent kehelyről. 2001- ben például a bajor tengernek is nevezett Chiemseeben talált arany kehelyről állították azt, hogy a Szent Grál. Egy kanadai barlangban és az angliai Glastonbury forrásvizében is sejtették, korábban Genovában és Valenciában is találtak Szent Grálnak hitt kelyheket. Olyan „felfedezők” is akadtak, akik saját házuk tetején látták. (MTI, ug) a Szent Grált akarja látni Kétségbe vonják szakemberek, hogy valóban a spanyolországi Léonban, a Szent Izi- dor-bazilikában őrzött kehely lenne a Szent Grál, ahogy azt két spanyol történész állítja napokban megjelent könyvében. A Grál legendája a 12. századi irodalom találmánya, amelynek semmi történelmi alapja nincs - mondta Carlos de Ayala, a madridi Autonóm Egyetem tanára. Nem találhatták meg, hiszen nem is létezik - fűzte hozzá a történész. Therese Martin, a francia Nemzeti Kutatási Központ (Centre National de Recherche Scientifique, CNRS) középkorral foglalkozó amerikai történésze - aki megírta a Szent Izidor-bazilika történetét - megjegyezte, hogy a korral foglalkozó szakértők általában szimbolikus, semmint történelmi értelemben értelmezik a Grálról szóló legendákat. Margarita Torres spanyol történész és Jósé Miguel Ortega del Rio művészettörténész A Grálok királyai című, múlt héten megjelent könyvében viszont azt állította, hogy a léoni Szent Izidor-baziliká- ban all. század óta őrzött díszes kehely az, amelyből a legendák szerint Jézus az utolsó vacsorán ivott és amelybe Arimathiai József felfogta a vérét a keresztre feszítés után. Az ereklye körül az utóbbi napokban kialakult felhajtás miatt a székesegyház visszavonta kiállíszinte megrohanták a bazilikát, mindenki Szent Grált akarja látni. Raquel Jaen, a templom múzeumának igazgatója jobbnak látta, ha biztonságos helyre viszik a sztárrá vált kelyhet. Az arannyal és drágakövekkel díszített ereklyéről mindeddig úgy vélték, hogy Kasztília 1037 és 1065 közötti királyának, I. (Nagy) Ferdinándnak a lányáé, Urracáé volt. A kairói Azhar Egyetem könyvtárában 2011-ben felfedezett két pergamen, valamint Torresnek és kollégájának hároméves kutatása Jeruzsálemig és arra az eredményre vezetett, hogy a kasztíliai hercegnő kupája valójában az, amelyből Jézus ivott az utolsó vacsorán. Margarita Torres szerint a kehely- nek csak a díszítés alatti része, egy achátból készült római kupa a legendás ereklye, amely hét évszázadon át pihent a Szent Sírtemplomban Jeruzsálemben. Az tán ellopták, Kairóba, a Fátimida Kalifátusba, onnan pedig egy emírhez került az Ibériai-félszigetre, cserébe azért, hogy az emír élelmet küldött az 1054-ben Mindenki tásáról a kupát, egy másolattal helyettesítette. A turisták Ha a kasztíliai királyi család azt hitte volna, hogy náluk van a Szent Grál, arról fennmaradtak volna írásos emlékek.
