Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-05 / 80. szám, szombat
Szombati vendég 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 5. Dés László: „Egyre nagyobbakat kockáztatok. Úgy látszik, ez tartja szinten az életkedvemet. Azt pedig valahogy mindig a munkám határozza meg..." Saját maga rabszolgája, folyamatosan komponál Bár filmslágereit, dalait és modem sanzonjait többen ismerik, Dés László elsősorban dzsessz- zenésznek tartja magát. Színházi előadások is kötődnek a nevéhez, zenés darabok és egy több mint ezerszer játszott musical. SZABÓ G. LÁSZLÓ Hatvanadik születésnapját és pályafutásának negyvenedik évét egyszerre ünnepelte nemrég. Kérdésemre, hogy minek nagyobb a súlya, a pályán eddig eltöltött negyven évnek vagy a születése óta eltelt hatvannak, a következő választ adta: „Mondhatnám azt is, hogy mind a kettőnek, de azt is, hogy egyiknek sem.” Ilyen jól búja a terhelést? Talán azt is. De az idő múlását is. Nekem abba úgy sincs beleszólásom, ha pedig nincs, akkor felesleges hadakozni ellene, sok energiát fordítani rá. Nagyon sok művészbarátom van, aki majdnem ugyanolyan hévvel alkot hatvan fölött, mint előtte. Engem a korom hál’istennek nem különösebben foglalkoztat. Valószínűleg azért, mert negyven éve erős kontinuitás van az életemben. Folyamatosan dolgozom, valamin mindig töröm a fejem, és úgy érzem, megszakítás nélkül megyek előre. Harmincévesen nem is tudtam volna megcsinálni ezt a nagy, január 11-ei koncertet a Papp László Sportarénában, legalábbis ilyen sikerrel nem. Ez is olyan dolog az életemben, amilyen még nem volt. Magyarul: egyre nagyobbakat kockáztatok. Úgy látszik, ez tartja szinten az életkedvemet. Azt pedig valahogy mindig a munkám határozza meg. Gyerekeim vannak, unokáim születtek, ezek örömteli tények. De ha valaki azt kérdezi tőlem, mi volt 82-ben, 96-ban vagy 2003-ban, akkor elsőként egy dal, egy lemez, egy filmzene vagy egy színházi munka jut az eszembe. Van egy kitapintható pont az életében, hogy onnantól kezdve került egyenesbe önmagával, a tehetségével, a zenével? Több ilyen pont van. Az egyik, amikor elhatároztam, hogy dzsessz-zenész leszek, és az még kamasz koromban történt. Én ugyan hatéves koromtól tanulom a zenét, zeneiskolába jártam, de tizenhat éves voltam, amikor hoztam egy olyan döntést, amitől senki nem tudott volna eltéríteni. Biztosan tudtam, hogy mi akarok lenni, és arrafelé kezdtem el törekedni, más nem is érdekelt. Magamra találtam. A másik ilyen fontos pont az volt, amikor megtaláltam a hangomat. Fizikailag. Meglett a stüusom is, a saját zenei világom. Úgy szólt a hangszerem, hogy az már én voltam, összeté- veszthetedenül én. Ez volt 1986- ban. Énekelni később kezdtem. Zavarja, ha valaki dal- és filmzeneszerzőként ismeri, és nem elsősorban dzsessz- zenészként? Nyilván ennek az egésze vagyok, de mindenki összeállíthatja a maga sorrendjét. Valóban érdekesen alakult az életem, a pályám, nagyon sokféle dolgot csinálhatok a zenén belül. Egymásnak szinte ellentmondó dolgokat is, de én ezt nagyon szeretem. A közönség döntése, hogy mit ismer belőlem, hova sorol. Nyüvánvaló, hogy a populári- sabb dolgaimat többen ismerik. A dzsessz vagy a kortárs zeném kevesebb emberhez szól. Én már hosszabb ideje az Évek óta már rabja vagyok. Azé a dalé, amelyhez egy nagyon szép videoklip is készült. Ennek története van. 2000- ben kaptam a felkérést a kiadómtól, hogy készítsek válogatáslemezt a dalaimból. Neki is álltam, de gyorsan kiderült: még a legsikeresebb, a legismertebb dalaim sem fémek rá egy lemezre. Ezért úgy döntöttünk, két albumot csinálunk. Lesz Dés 1 és Dés 2. Az első lemezre főleg balladákat tettem, a másodikra inkább tempósabb számokat. Ráadásként pedig mindkét lemezre rá akartam tenni valami olyan dalt, amit én adok elő. Hozzáteszem: amikor a Patika című tévésorozatot készítettük Koltai Róberttel, akkor szólaltam meg először lemezen a Vigyázz rám című dallal. Ez 1994-ben volt. De hat évvel később az Évek óta már minden cél és megrendelés nélkül csak úgy kiszakadt belőlem. Bizonyára magamnak. És így került rá a második válogatásalbumra. S akkor a kiadó igazgatója azt mondta: legyen ennek a dalnak valami nyoma is, készüljön belőle klip, ha már megszólaltam benne. Már az első lemez bónuszdalának, az Akarsz-e című számnak is én találtam ki a történetét. Szabó Gábor, aki fantasztikus operatőr, és nagyon jól gondolkodó művész, megírta a forgatókönyvet, egy szerelem és egy válás történetét, ami előttünk elevenedik meg egy belvárosi sörözőben, kerített hozzá egy kamerát, de olyat, ami körbepásztáz, és vágás nélkül lehet vele dolgozni. Amikor az Évek óta már került sorra, ugyancsak elmondtam Gábornak, hogy mit szeretnék. Utcát, villamost, Nemes István szövege szerint „hosszú sárga folyót”, és ott is van egy pár, egy férfi és egy nő, akik évek óta kerülgetik egymást. Nagy-Kálózy Eszter lett a nő, de ki az az ismeretlen férfi, hol találtak rá? Vele Gábor forgatott egy külföldi reklámfilmben, és elvállalta a szerepet. Egy holland modell. Nagyon helyes srác, van benne valami plusz, illenek egymáshoz Eszterrel. Gábor tehetségét és fantáziáját dicséri, hogy szuper 8-as kamerával is forgatott, nemcsak videóval. Mindenféle módot kihasznált, hogy képileg meg tudja fogalmazni a szám zenei világát. Nemes István mellett Bere- ményi Gézával is csodálatos szövegeket kaptak a dalai, de ugyanilyen fontosnak érzem, hogy találkozott Udvaros Dorottyával, Básti Julival, Cserhalmi Györggyel és Kulka Jánossal. Sodró erejű négyes fogat! Mindazt az érzelmet, lelki diagnózist, amit egy dallal közvetítem lehet, azt ők maradéktalanul továbbadják. Nem tudok bon mot-kat mondani róluk már azért sem, mert régóta dolgozunk együtt. Dorottyával egy gimnáziumba jártunk, de csak távolról figyeltük egymást. Nagyon jó csaj volt már akkor is. A bátyám ismerkedett meg vele a Lukács uszodában az érettségi utáni és a főiskola előtti nyáron, és volt köztük egy öt éven át tartó love story. így jött az ötlet 83- ban, mivel a barátság megvolt köztünk, hogy csináljunk egy lemezt. Tudtam, hogy jó pár dal telitalálat, és hogy ebből lesz valami, de azt álmomban sem gondoltam volna, és ennek nagyon örülök, hogy ezek a dalok még ma is üyen hatásosak. Básti Juli és Cserhalmi György lemeze hogyan született meg? Kitaláltuk Bereményi Gézával, hogy ha már csináltunk egy nőnek szóló lemezt, akkor legyen olyan is, hogy egy nő és egy férfi. Ez lett a Básti-Cserhalmi duettlemez, ami jóval megosz- tóbb, mint az első, ezen olyan balhés, marakodós dalok vannak. Van, akit ez irritál, másvalaki szerint pedig ilyen az élet. Gyuri érzékeny ember, érzelmesebb, hajlékonyabb, mint azt sokan gondolják, finom eszközökkel dolgozik. Az Arénában, tízezer ember előtt a Hosszú menet című szám alatt, mert úgy adta elő, valami felrobbant. Egyszerűen egyenlő lett ezzel a dallal. Kulka János bekerült a csapatba. Ennek van egy előtörténete. 1994-ben, amikor a Valahol Európában próbái zajlottak az Operettszínházban, a Sünön Pétert játszó Haumann Péter megbetegedett. Úgy tűnt, hogy a premierig meg sem gyógyul. Lábtrombózissal feküdt a kórházban. Bementem hozzá és megbeszéltük, bár aztán sose bocsátotta meg nekem, hogy ha nem jön rendbe a főpróbahétre, akkor hívunk valakit helyette. Jó, köszönöm a megértést, mondtam, és elhívtam Kulkát, aki ugyan sokkal fiatalabb, mint Haumann, de nagyon muzikális, és látszott rajta, hogy szereti csinálni. Ahogy kiállt és elénekelte a dalt az első felvonásban, az nekem nagyon tetszett. Szerettem őt nézni és hallgatni is. Aztán megkért, hogy írjak neki egy-két dalt az első szólólemezére, és én örültem a felkérésnek. így született meg az Ez a hely, ami nagyon jól sikerült dal lett, és végigkíséri az életét. Az is Nemes István szövege, amit János a saját életeként él meg. Később újabb dalt írtam neki, és így került be a szívembe, a csapatunkba. Ön mikor énekelt először színpadon? Vigyázz rám, 1995. Nagyon különös dolog volt, hiszen addig hangszerrel a kezemben mentem fel a színpadra, ami kapaszkodó volt, biztonság. De tizenhat-tizenhét éves koromban volt egy iskolazenekarunk, amelyben énekeltem is, aztán ahogy elkezdődött a dzsesszőrületem, már csak a hangszer maradt. A szaxofon. A Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán énekeltem a Vigyázz rámot, és nagyon meglepődtem, hogy az emberek tapsoltak. Én akkor azt gondoltam, hogy ezt megúsztam, ami adott némi önbizalmat, s később aztán rendesebben belevágtam. Komponálni milyen körülmények között tud a legjobban? Mindenhol jutnak eszembe zenei gondolatok, de ha már elkezdek komponálni, az a zongorán történik. Tulajdonképpen mindig volt valami segédeszköz a hirtelen jött ötletre. Vagy annak a rögzítésére, és az a legritkább esetben volt kotta, csak ha otthon voltam, és fel tudtam jegyezni. Régen a walkmanre énekeltem, vagy diktafonra, most már a mobiltelefonomban is van rögzítő. Az Emlékem vagy című dalt például úgy utam meg, hogy Bolognából vezettem hazafelé, és útközben, az autópályán jutott eszembe a dallam, és tudtam, hogy ebből elég pár taktust a fejemben tartani. De amint hazaértem, rögtön elkezdtem dolgozni, és szép lett a dal, ami született! Dallamfoszlányok most is vannak a mobilomban. Makk Károly két filmje, az Egymásra nézve és az Egy hét Pesten és Budán is öntől kapta a zenét. Komponálás közben már látnia kell maga előtt a színészt, akinek az arca mögött megszólal majd a zenéje? Vagy a zenei világába már nem tud belezavarni a szerep- osztás? Nagyon fontos a forgató- könyv és hogy tudjam, kik játszanak a filmben. De amikor az első felkérést kaptam Jancsó Miklóstól, és akkor már túl voltam több filmzenén, bementem hozzá a filmgyárba, hogy Miklós, tudnál adni egy forgatókönyvet? Ő nagyot nevetett rajtam. Felesleges, mondta. Én akkor indulok be igazán, ha kiderül, hogy már a forgatás előtt zenét kell írnom például egy párjelenthez. Ahhoz, hogy a filmbe bele lehessen forgatni a dalt, előre meg kell írni. De ha előre megírsz egy dalt, az még nem filmzeneszerzés. Filmes munkának azt nevezem, amikor látom a leforgatott jelenetet, és ahhoz kell zenét komponálnom. Az Egy hét Pesten és Budánban fontos volt látnom Törőcsik Mari arcát az öngyilkossága előtt. Eszköztelen játéka nagyon nagy hatással volt rám. Makk Károly végig ott ült mellettem a zenefelvételen, és a feleségével együtt drukkolt, hogy minden jól sikerüljön. A színészi játék mellett a történet, a film tempója, sőt még a színei is meghatározóak abban, hogy mit komponálok. Filmzenét vagy színpadi zenét szerezni ugyanolyan kihívás? Különbség van a kettő között. Mást kíván a színpad és mást a vászon? Más a feladat. Teljesen más természetű mindkettő. Csak abban az egyben hasonlítanak, hogy ha megtalálom a jelenethez megfelelő zenei motívumot, hangütést, akkor az itt is, ott is ugyanolyan öröm. Csak hát kétségtelen: egy musicalt megírni sokkal nagyobb munka a meny- nyiség, a nagy forma miatt, mint egy filmzenét, ami alapvetően mégis alkalmazott zene. A Pesti barokk szerzője, Dés Mihály a fivére. Előfordulhat, hogy egyszer ő ír majd szöveget a dalaihoz? Nem zárom ki. Hozzáteszem: egy prózaíró nem feltétlenül tud dalszöveget írni. Az másik szakma, másik művészeti ág. Dal- szövegíró sem biztos, hogy tud prózát írni. Esterházy Péter jó barátom, de valószínűleg sosem kérném meg, hogy újon dalszöveget. Nem is akarom. Parti Nagy Lajos viszont szeret és tud is. Akárcsak Bereményi Géza. Nyüván van átfedés, de tudom, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. Egy zeneszerző úgy, akkor is dolgozik, ha épp nincs megrendelése. Szerencsére mindig van munkám. Ha nem adnak, csinálok magamnak. Saját magam rabszolgája vagyok, ez nem kétséges. Ennél kellemedenebb párosítás nincsen. Nem tudok menekülni saját magamtól. Akkor ne is kérdezzem, hogy van? Mostanában? Szívesen elmondom. Félszarul. Ahogy itt állnak a dolgok...! Nyomasztó. Reménykedik? Miben?
