Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-04 / 52. szám, kedd
12 OLVASÓNAPLÓ FOCITIPP ■ 2014. MÁRCIUS 4. ALEX FERGUSON PARTVONAL 9mm lp TchkIV ’>W1- ív,.., WM2A. tlM pvu*e. pat n www.ujszo.com Hogyan lehet elrontani egy remek könyv „Gyakran fölhánytor- gatják nekem az emberek, hogy a meccsek alatt sohasem láttak mosolyogni. Erre azt szoktam válaszolni, hogy nem vigyorogni mentem oda, hanem győzni.” I igen, ez ő. A megszállott, a géniusz, JL i a futballmágus: Sir Alex Ferguson. Aki 26 év alatt 38 nagy trófeát nyert a Manchester Uniteddel. Önéletrajzi könyve csupa derű és kedélyes anekdota. S persze: csupa futball. Játékosaitól nemcsak a feltéden tiszteletet követelte meg, hanem azt is, hogy a focit élet-halál kérdésének tekintsék. Meccsnapokon ugyanis egyetlen dolog számított: a győzelem. „Azt szoktam mondani, hogy mi vagyunk a Manchester United, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy más csapatok szintjére essünk vissza.” Ferguson mániákusan hitt önmagában, s nem esett kétségbe, ha az utolsó percekben még az ellenfél vezetett. Fanatizált játékosait olyankor gyilkos rohamra küldte. Ezek voltak a Manchester United félelmetes finisei, amikor az ellenfelek idegileg is összeroppantak. „Egy apró rés a pajzson, és már dördült is a lövés.” A siker titka Fergie titka az volt, hogy soha nem engedte ki a kezéből az irányítást. Egyetlen pillanatra sem. Mindig az övé volt az utolsó szó. „Egyetlen főnök lehet, és az a menedzser.” Munkájába nem szólhatott bele senki: se a klubvezetés, se a játékosok, se a média. Ha valaki megpróbálta, pórul járt: Roy Keane, David Beckham, Jaap Stam vagy Ruud van Nistelrooy egyaránt megtanulta, ki az úr a háznál. A „92-eseket” imádta, Buttot, a Neville- fivéreket, Giggst, Scholest. Eleinte Beckhamet is, amíg nem jelentkeztek a sztárallűrjei. „Ha ránéztem, azt gondoltam: mi az úristent művelsz te, édes fiam?” A celebség összeegyeztethetetlen a profi futballal - legalábbis Ferguson felfogása szerint. S bár elismerte a nagy n Mi vagyunk a ManUtd, s nem engedhetjük meg magunknak, hogy más csapatok szintjére essünk vissza. pénzekért szerződtetett sztárjátékosok tudását, a saját nevelésű futballistákat jobban szerette. Hogy miért? Mert ők jelentették a klub lelkét. A fentieken kívül ódákat zeng Schmeichelről, Van der Sárról, Solskjaerről. De szerette Louis Sahát, Alan Smith-t, Michael Owent, Henke Larssont és Nemanja Vidicset is, bár a szerb olyan edzettségi állapotban érkezett meg a Szpartak Moszkvából, hogy „eleinte a seggén vette a levegőt”. Fergie beszól, I. Másokat viszont kíméledenül a földbe döngöl. Beckhamet, Roy Keane-t vagy épp Ruud van Nistelrooyt, ezt az „egyszerű vidéki srácot”, aki számos rekordot megdöntött ugyan, de Ferguson szerint „nem volt egy nagy focista, csupán nagy góllövő volt”. Bevallja azt is, hogy néha mellényúlt az igazolásoknál. Djemba-Djemba, Pobor- ský, Kléberson csalódást okozott. Vagy Verón, aki nem tanult meg angolul. De nemcsak saját játékosainak szólt be, hanem a riválisoknak is. Mourinhóról először azt gondolta, „micsoda nagyképű krapek”, végül azonban kénytelen volt elismerni a tehetségét. Arséne Wengert száraz, humortalan embernek tartja, akiből hiányzik az önirónia. Fergie beszól, II. S persze ott van a Liverpoollal szemben érzett mély, engesztelhetetlen gyűlölet. Az ősi ellenszenv. Steven Gerrard? Ki az? Biztosan nem világklasszis. Rafa Benítez? Ugyan! Ferguson szerint tehetségtelen edző. „Volt idő, amikor csak ránéztem Benítez kezdő tizenegyére, és az volt az érzésem, hogy a valaha volt legfantáziátlanabb liverpooli csapattal állok szemben.” A játékvezetőkről sincs túl jó véleménynyel, négy európai kupadöntőjéből csak egyszer érezte azt, hogy igazi profi vezeti a meccset: 1999-ben az olasz Pierluigi Collina. (Ami azt jelenti, hogy a Barcelona elleni, 2011-es BL-döntőben elégedetlen volt Kassai Viktor teljesítményével.) De megkapja a magáét a török Cüneyt Cakir (aki a 2013-as, Real Madrid elleni BL-nyolcaddöntőben kiállította Nanit) és a dán Kim Milton Nielsen is („nekem sem ő volt a kedvenc bíróm, sőt valójában az egyik legidegesítőbb játékvezető volt a karrierem során”). Saját csapatával szemben persze látványosan elfogult. „A City a meccs egyeden pü- lanatában sem volt jobb nálunk” - mondja például egy olyan mérkőzésről, amelyet 6-1-re veszített el a Manchester United... Hibajegyzék S akkor a hibákról. Mivel kezdjük? Az elütésekkel? Petr Čech neve kétszer szerepel a könyvben, mindkétszer hibásan (a 109. oldalon „Petréech”, a 207. oldalon pedig „Petr C'ech"). Jonny Evansból a fordításban Johnny lax, és nem sikerült helyesen leírni Alberto Aquilani nevét sem. A Liverpool-Manchester távolság az eredetiben 25 mérföld („25 miles”), a fordításban ez 30 mérföldre nőtt (212. old.) A negyeddöntőt ma már meglehetősen ritkán nevezik „középdöntőnek” (303. old.), ennél is nagyobb baj, hogy az Eu-' rópa Li{ (!) írják í bán, hat 1896-ba borough „kezdőcs tő, aki e: A könyv sajnos i eltérő s nyelvi rr bicegő, hibák ip Vannak az eredi a fordít vonatko „knock- vezi „kit a futbal Ferguso; rás lett \ Tovább: zik Prer ezt a fon lembe, < (élvonal ,A klub
