Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-22 / 68. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. MÁRCIUS 22. INTERJÚ SÍ Szeretettel emlékszik Magyarország első szappanoperájára, a Família Kft.-re, és szívet melengető a számára, amikor a kisiskolások is közük vele, hogy a sulival ők is „eddig, eddig, eddig vannak”. rW egykori nép- / % a szerű sorozat Jl. Wk M J már jó ideje nem látható a televízióban, de Esz­tergályos Cecília megőrizte akkori fiatalságát, lendületét, és darabok sokaságában játszik. A jelenről és a múltról is beszélgettünk a sokarcú művésznővel. *****""< i*V* **‘**Uij i»'*****H«S Bodrogi Gyulával a Mid néni két életében Nem szeretném a beszélgetésün­ket úgy kezdeni, hogy rögtön a korával foglalkozom, de ez ha burkoltan is, kihagyhatadan. Hogy bírja energiával? Kezdjük az elején, a korom nem titok, és nem szégyen, sőt boldog vagyok, hogy 71 évesen is azt csi­nálom, ami számomra az élet, színésznő lehetek, és ennek meg­felelően dolgozhatok is. Valóban hatalmas pörgésben vagyok, és akarom, hogy így legyen. Az el­múlt három hétben minden este színpadon voltam megállás nélkül, és ez jó. Túl vagyok az Uj Színház premierjén is, a Nagyvizit című darabban játszom. Most pedig gőzerővel készülök a következő bemutatóra. A darab a Távol Af­rikától című könyv írónőjét kelti életre, akit korábban Meryl Streep alakított az azonos című 1985-ös Sydney Pollack-filmben. Gondolom, akkor valóban nem unatkozik. Nincs időm unatkozni. Mert lé­nyegében még be sem fejeztem a felsorolást... Kőváry Katalin ren­dezésében van készülőfélben a da­rab Karen Blixen-Finecke bárónő kalandos életéről. Természetesen utánanéztem a „főszereplő” életé­nek, és véleményem szerint ő picit talán lökött volt, de emellett nagy tudá­sú is. Informá­ciógyűjtésem végén az volt a legmegle­pőbb, hogy gazdagsága ellenére alul­tápláltságban hunyt el. A mai világban pedig, ha az ember ilyenbe bele­gondol, szinte hihetedennek és sokkolónak is tűnik. Ezt a dara­bot március végén mutatjuk majd be a közönségnek, és a tervek sze­rint nyáron Dániában is előadjuk. A közelmúltban részese lehettem a saját rendezésű előadásának, amelynek a címe Meddig va­gyok Ez a cím pedig az ön le­gendás mondására utal. Jó a meglátása, és ezzel a címmelez is volt a szándékom, továbbá hogy figyelemfelkeltő is legyen. Tud­ja, a jó bornak is kell a cégér, és Magyarország első, saját készítésű szappanoperája, gondolom, sok emberben kellemes emlékeket idéz Imádom, hogy sokszínű egyéniség lehetek fel. Amit pedig előadok, az egy sa­ját stand-up show. Nagyon szere­tem ezt a műfajt, mert itt nem le­het semmit elrejteni a közönségem elől. Személyesen és teljesen őszin­tén, nyitottan tudok beszélni min­denről. Régen a humorista szakma hihetedenül lenézte ezt a műfajt, most pedig mindenki hasonlókat gyárt. Már a színészi pályám ele­jén azt mondták a kollegáim, hogy „Cili, az élő adás a te műfajod”. A legnagyobb szerencsém az volt, hogy a szappanopera után engem sose tudtak beskatulyázni, mert játszottam már öreg cigányasz- szonyt is, aki a lánya elől vitte el a pasikat. Imádom azt, hogy sokszí­nű egyéniség lehetek, és szeretem a mosolygós embereket magam körül. Azért azt se felejtsük el megemlíteni, hogy a színjátszás mellett a „festészet” és a kerámiá- zás a nagy szerelmem. Most, idő­sebb fejjel pedig megkedveltem a szövést és a horgolást is. Ez utóbbi­ak is kellemesen kikapcsolnak, és boldoggá tesznek Büszke vagyok arra, hogy munkáimmal már több alkalommal kiállításokon is részt vehettem. Két évvel ezelőtt ön szerepet kapott a Jóban Rosszban soro­zatban is. A szakma egy időben ezeket a szappanoperákat is na­gyon elítélte. Valóban így van, de ezekre nem kell adni. Kőkeményen ta­lán 10-12 évvel ezelőtt voltak hangosak ezek az élesen bíráló hangok, de mára elcsitultak Több neves színész is be­lekóstolhatott a soro­zatokba, mert a rende­zők mintha ráébredtek volna arra, hogy kellenek a húzónevek is. Az én véleményem pedig ezzel kap­csolatban egyszerű: a színész addig színész, ameddig játszhat. Korábban sok komoly szerep­ben láthattuk önt a színpadon. Manapság pedig inkább mintha Engem sose tudtak beskatulyázni... Egy életvidám színésznő (Fotók: József Attila Színház, Új Színház, rtlklub.sajtoklub.tv/Bársony Bence, a művésznő albuma) a könnyedebb műfaj lenne a fő profilja. Nem osztom a véleményét. Ma is lehet látni tragikus és komi­kus szerepekben is. Létezik egy örök szabály, a színész mindig azt játszik amit ráosztanak. Hiába beszélgettünk arról, hogy az én korom számomra semmit nem je­lent, de a rám osztott szerepeknek maximálisan meg kell felelnem. Hetvenegy évesen, kicsit fiira len­ne például 30 éves karakter bőré­be bújni. A Família Kft. szereplői tartják egymással a kapcsolatot? Nem rendszeresen, de általában évente egyszer mindenképpen ta­lálkozunk. Mondhatom, hogy van egy kemény mag, szinte rendszere­sen találkozunk a színházban vagy a televízióban. Mi az akkori soro­zatnak köszönhetően valóban egy nagy család lettünk. Van, aki a sorozatbeli nevén An­tinak vagy Ágicának szólítja? Nem. Csak az „eddig, eddig, eddig vagyok” maradt meg az emberek emlékezetében. Ami igazán meg­lepő, hogy ha kisiskolások meglát­nak, még ők is ezt a mondásomat idézik. Gondolom, ez mind azért van így, mert szeretnek az emberek, és ez nagyon jó érzés. A hatodik férjével él közel har­minc éve. Az első öt házassága nem sikerült, a jelenlegit nevez­hetjük az igazinak. Mi a hosszú házasság titka? Erre pont én adjak választ? Nem vagyok egy tipikus gondolkodós ember, ezzel magyarázom is az első öt házasságomat. Férjem, aki­vel már harminc éve alkotunk egy párt, szerencsémre megfontolt, és mindenben jó döntést tud hozni. Ezeknek a döntéseknek, tanácsok­nak is köszönhető, hogy boldog­ságban élünk Hogy a kérdésére is válaszoljak, a hosszú házasság titka az „élni és élni hagyni”. Ebben a rövid, ám velős, örök igazságban szerintem minden benne van. Mindenkinél, így nálunk is vannak nehezebb időszakok, amelyeket körültekintéssel, megértéssel ki tudunk kerülni. Ha esedeg nézet- eltérésünk van, mindenki bemegy a saját szobájába, és néhány perc múlva megbékél. Nem restelljük beismerni egymásnak a vita tárgyát képező tévedésünket sem. Ez pedig így normális. Mikor volt először szerelmes? Egészen pontosan a tizennyolcadik születésnapomon talált el Ámor nyila. Színészkollegával hozott ösz- sze a sors, és együtt éltünk albérlet­ben, egy igazi vaságyon aludtunk, de mi, szerelmesek ezt észre sem vettünk. Elsöprő szerelem volt, de véget ért. Fiatal színésznőként mennyire szerette az éjszakai életet? Mint mindenki abban a korszak­ban, én is imádtam. Imádtam bárokba járni, imádtam táncolni és habzsolni az életet. Az volt a gyakorlat, hogy délelőtt próba, délután filmforgatás, este színház, és ha véledenül éjszaka nem volt ismét forgatás, akkor kirúgtunk a hámból, de alaposan. Fiatal kor­ban nem hiányzott az alvás, pedig akkoriban energiaitalok sem voltak még, folyamatosan pörögtünk és regenerálódtunk. Ön azok közé a színésznők közé tartozik, akiknek vetkőznie is kellett a filmben. Nem volt szé­gyenlős? De nagyon! Amikor 1963-ban a Tücsök című filmben félmeztelen­re kellett vetkőznöm, a cicijeimet ragasztószalaggal leragasztottam, a stáb tagjait pedig kiküldettem, hogy ne zavarjanak. Nagyon csinos, dekoratív hölgy. Mennyi időt szentel a szépítke­zésnek? Nem többet, mint egy ádagos korombeli hölgy. Természetesen, ha elmegyek valahova, akkor előt­te rendbe teszem a hajamat, és a sminkelésre hagyok picivel több időt. Önnek, férfinak hiába is mondom ezt, ön csak a végered­ményt látja, de a ráncokat illő „eldugni”. Kényes vagyok az igé­nyes megjelenésemre, és szeretem, ha megnéznek az emberek azért is, mén ápolt vagyok, és nemcsak azért, mert én vagyok a művésznő. Albert József Esztergályos Cecília a Nagyvizit ren­dezőjével, Koncz Gáborral

Next

/
Thumbnails
Contents