Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-04 / 52. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AAÁRCIUS 4. Közélet 3 Ondrejcsák Róbert: A Krím Ukrajna része, Oroszország megszállta egy szuverén, nemzetközileg elismert határokkal rendelkező ország egy részét Alapjában kell átértékelni a katonai stratégiákat (Tomáš Benedikovič felvétele) Mit akarnak az oroszok, meddig lesznek Ukrajnában, mit jelent ez Kö- zép-Európa számára? Ondrejcsák Róbert biztonságpolitikai elemzővel, volt védelmi államtitkárral beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS Az oroszok gyakorlatilag megszállták Ukrajna egy részét. Hivatalosan, jogilag a jelenlegi helyzetet minek lehet nevezni? Megszállásnak. A Krím Ukrajnához tartozik, Oroszország megszállta egy szuverén, nemzetközileg elismert határokkal rendelkező ország egy részét. Ha az oroszok ott akarnak maradni, akkor valami jogalapot kell erre találniuk. Mire hivatkozhatnak? Erre nem lehet jogalapot találni. Ellentétben áll a nemzetközijoggal. Ha maguktól nem mennének el, hogy lehet őket nemzetközi jogilag „kitessékelni”? Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, tehát bármit megvétózhat, ami ellentétes a saját érdekeivel. Ami a nemzetközi közösséget illeti: első lépésben ki kell mondani, hogy agresszióról volt szó, s minden lépést ebből kell következtetni. A következő lépésben gazdasági szankciók, Oroszország politikai elszigetelése jöhet számításba. Ha szélesebb katonai beavatkozás fogja követni, akkor már sokkal keményebb lépésekről is szó lehet. A megszállás az EU- és NATO- tagországok biztonsági stratégiáira komoly hatással lesz. Hiszen 25 év után arról van szó, Ondrejcsák Robert hogy Oroszország a szomszédunkban megtámadott egy országot. Ezzel egyetlen katonai és biztonságpolitikai stratégia sem számolt. Mi az oroszok célja? Két céljuk van. Az egyik, hogy megakadályozzák az ukrajnai helyzet stabilizálódását, a másik pedig a Krím ellenőrzés alá vonása. Meddig maradnak? Ez az, amire most senki sem tud válaszolni. A legvalószínűbb egy abház, dél-oszét forgatókönyv: hosszú távon ún. befagyasztott konfliktus keletkezik, amit nehéz lesz megoldani. Gyakorlatilag - ahogy Ab- házia vagy Dél-Oszétia - orosz ellenőrzés alatt lesz, miközben jogilag Ukrajna része marad? Orosz katonai megszállás, gazdasági és politikai befolyás alatt. Az is meglehet, hogy az említett országrészekhez hasonlóan a Krím is kikiáltja függetlenségét, de ezt sem Ukrajna, sem a nemzetközi közösség nem fogja elismerni. Megnőhet az oroszok étvágya? Ha igen, ezt a nyugat valahogyan meg tudja akadályozni, pl. preventiven NATO- egységeket hívna be? Amíg egy NATO-tagország nem lesz fegyveresen fenyegetve, addig a NATO-egységek nem jöhetnek be. Ha szélesebb konfliktus alakulna ki, arra a szövetségnek mindenképpen reagálnia kellene. Ezek a reakciók lehetnek hosszú távúak - a katonai stratégiák átértékelése, a hadseregek modernizációja, más feladatokra való felkészítése -, valamint rövid távú, pl. a NATO demonstrálja, hogy képes katonailag is megvédeni a tagállamait. Többször is utalt a stratégiák átértékelésére. Az orosz-ukrán konfliktus hatására megnőhetnek a védelmi kiadásaink? Attól függ, hogyan fog a konfliktus alakulni. Egy biztos: szemléletváltásra lesz szükség Közép-Európában. Meglátjuk, ez hogyan fog megmutatkozni a védelmi kiadásokon. Ha az oroszok maradnak, mi várható a nyugat részéről a következő hetekben? Diplomácia asztalcsapkodás, aztán pár hónap múlva normalizálódnak a kapcsolatok vagy komolyabb, elhúzódó szankciók jönnek? Utóbbi. Alapvetően fognak megváltozni az orosz-nyugati kapcsolatok. Oroszország megítélése ismét olyan lesz, amely nemcsak képes, de már hajlandó is katonai akciót indítani közvetlenül Európában és Közép-Európában. Közhelynek számít, hogy energetikailag az oroszoktól függ Európa nagy része. Vannak olyan diplomáciai és gazdasági eszközei az uniónak vagy az USA-nak, amelyek bevetése nagyon kellemetlen lenne az oroszok számára? A diplomáciai elszigetelődés elég komolyan érintené az oroszokat. Oroszország knowhow-t, technológiát szerez be nyugatról, a modernizáció forrása a nyugat, bármennyire is akarnak az oroszok önerőből csodát végrehajtani. A Nyugat és Oroszország között sok együttműködés van, ami az oroszoknak is fontos volt. Az év végén Afganisztánban gyökeresen megváltozik a helyzet, az oroszok sokkal nagyobb mértékben lesznek ráutalva saját erejükre, a többiekkel való együttműködésre. Közép-Ázsia biztonságának garantálásában szintén jól jönne neki a nyugati segítség. Ezek nem nagyon látható dolgok, de hosszú távon az oroszoknak komoly problémákat okozhatnak. Tény azonban, hogy nehéz olyan intézkedéseket hozni, melyeknek rögtön látványosan negatív következményei lennének az oroszokra nézve. Rövid távon nehéz csodát tenni. A konfliktus következménye lehet, hogy Ukrajna gyorsabban közeledik majd a nyugati struktúrákhoz, az EU-hoz, a NATO-hoz? A kérdés az, hogy az oroszoknak mennyire sikerül destabilizálni az ukrajnai helyzetet. Ha nagyon, ahogy Grúziában is történt, akkor megakadályozhatják, hogy a Nyugathoz közeledjen. Grúzia útja a NATO-ba, ha nem is volt kikövezve, de komoly perspektívája volt. Mihelyt az oroszok elfoglalták Dél-Oszétiát és Abháziét, destabilizálták az országot, a NATO-tagság elnyerése pedig óriási távolságba került. Ugyanez érvényes Ukrajnára is: az oroszok úgy gondolták, hogy ha már nem lehet az övék az egész ország, akkor ne legyen egy más entitásnak a befolyási övezetében sem. Ezt egy ilyen játékként fogják fel. Oroszország korábban több egykori szovjet tagköztársaságban eljátszotta ezt a játékot: rendfenntartóként vonulnak be, majd „elfelejtenek" távozni Krím a befagyasztott konfliktusok sorát bővítheti (SITA/AP-felvétel ÖSSZEFOGLALÓ Nem Ukrajna az első volt szovjet tagállam, amelynek Oroszország az orosz állampolgárok vagy az orosz kisebbség érdekeire hivatkozva elfoglalja területe egy részét. Ukrajnai elemzők gyakran emlékeztetnek Grúzia példájára, ahol az oroszok 2008-ban elfoglalták Dél-Oszétiát. A több mint egy évtizeddel korábban kezdődött az abház konfliktusban Grúzia ugyancsak Oroszországgal találta szembe magát. A 90-es évek elején pedig Moldova egy részét vonták ellenőrzésük alá az oroszok. Mind a három terület az ún. befagyasztott konfliktusok sorát bővítette. Ezek lényege: akár évtizedekig fennáll egy kvázi konfliktusos, nem norma- lizált helyzet, mert az egyik fél nem érdekelt a rendezésben - esetünkben Oroszország -, a másik túl gyenge a megoldás kikényszerítéséhez - pl. Grúzia - , a nemzetközi közösségnek pedig nincs eszköze arra, hogy megoldja a problémát. Például azért, mert Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsának vétójoggal rendelkező állandó tagja, így beleegyezése nélkül semmire sem kényszeríthető. A nyugati államoknak pedig nem érdekük egy viszonylag kis területet érintő regionális vita miatt globális, akár atomháborúval fenyegető konfliktust kezdeni. Moldovai minta A 89-es változások következményeként a Szovjetunió is bomlásnak indult. A tagállamok függetlenedését nem tudták az oroszok megakadályozni, ám ahol etnikai feszültségek alakultak ki, érvényesíteni tudták érdekeiket, sőt, egy idő után szították az ilyen jellegű konfliktusokat. Moldova bizonyos szempontból modelleset volt. A többségében román nyelvű szovjet tagállam függetlenedése után az ország keleti felében az orosz szeparatisták saját álOrosz „békefenntartók" lamot kiáltottak ki. Az oroszok a segítségükre siettek, az 1992-es békekötés értelmében a moldovai hatóságoknak nincs beleszólása a terület politikájába. Az orosz haderő azóta is a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaságban állomásozik, békefenntartóként. A köztársaságot egy ENSZ-tagállam sem ismeri el, még Oroszország sem. A „kvázi állam” orosz segítség nélkül összeomlana. Kaukázusi történetek A 90-es években az etnikailag tarka Kaukázusban folytatták sikerrel ezt a politikát az oroszok. Hegyi-Karabah egy másik, szinte senki által el nem ismert állam. Ez az örmény régió Azerbajdzsán része volt, ám a helyiek az oroszok hathatós segítségével függetlenítették magukat Bakutól. Örményország így Oroszország partnere, lekötelezettje, az orosz segítség nélkül ugyanis Hegyi-Ka- rabahot rövid időn belül visszafoglalná Azerbajdzsán. Még tisztább példa Abházia esete. Miután Grúzia kivált a Szovjetunióból, az abházok függetleníteni akarták magukat. A grúz-abház konfliktusba az oroszok is beavatkoztak, aminek köszönhetően Abházia gyakorlatilag Tbiliszitől független, ám senki által el nem ismert állam lett. A feszültség 2008-ban éleződött ki újra Abbáziában, az akkor zajló dél- oszétiai háborúval összefüggésben. Akkoriban döntött úgy Oroszország, hogy fegyverrel támogatja az őszét szakadáro- kat. A konfliktus Oroszország és Grúzia közötti nyílt háborúvá eszkalálódott - mintegy 9000 orosz katona érkezett Abháziéba, jelentősen megerősítve az ott állomásozó orosz „békefenntartókat”. Abházia függetlenségét 2008. augusztus 26-án ismerte el Oroszország. Az oroszok hivatalosan azzal indokolták az agressziót, hogy veszélyben voltak a térségben lakó orosz állampolgárok, valamint a régió destabili- zációja fenyegetett. Abháziéhoz hasonlóan az oroszok a Grúziához tartozó Dél-Oszétiát is megszállták 2008-ban. Az oszétok kikiáltották függetlenségüket, melyet azóta a szakadár oroszbarát régiókon kívül négy állam ismert el. (MSz, lpj)
