Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-20 / 66. szám, csütörtök

16 Utazás-hirdetés ÚJ SZÓ 2014. AAÁRCIUS 20. www.ujszo.com Különleges fekvésű város (Fotó: Bubo utazási iroda) A méltán híres brazil konyha remeke Kevés hely van a világon, amely ilyen mágikus erőt hordoz magában; szinte halljuk az Atlanti-óceán hullámverését Rio de Janeiro mindenkit magával ragad Az istenek városa, amely már akkor elvarázsol bennünket, amikor még csak a repülőből nézünk le rá. Kihasználjuk az el­ső lehetőséget a pihenés­re a világ legismertebb tengerpartján, vagy in­kább a gazdagabbIpa- nemát választjuk, eset­leg azonnal elindulunk felfedezni a várost? AJÁNLÓ Először felvonóval felmehe­tünk a Cukorsüveg-hegyre, ahol valaki egyszer ezt írta: „Rióba jöttem meghalni, ami­kor ezt megláttam, úgy döntöt­tem, élni akarok.” A hegy tete­jén mindenki megérti, miért ír­ta ezt a szerző. Maracana, Sambodrom és Rio új központ­ja. Ipanema-, Flamengo- és Bo- tafogo-part. Felmenni fogas­kerekű vonattal a világ új cso­dáinak egyikére, azaz a Corco- vadora. Honnan tárul elénk szebb kilátás Rio városára? Vagy említhetnénk a Santa Te­reza bohém negyed történelmi villamosát. Egy kis szerencsé­vel egy focimeccsre is beülhe­tünk a híres Maracana stadi­onba. Riót látni kell! Egy varázserejű város Kevés hely van a világon, amely ilyen mágikus erőt hor­doz magában. Ha kiejtjük a ne­vét, szinte halljuk az Atlanti­óceán hullámverését, és ma­gunkba szívjuk a világ egyik legszebb, ha nem a legszebb városának illatát. Az istenek városa - ahogy ezt a brazil vá­rost nevezik - azonnal elvará­zsol mindenkit, már akkor is, amikor még csak a repülőből látjuk és akkor is, amikor az ut­cáit járva fokozatosan feltárul előttünk és akkor is, amikor megérkezünk a városba. Előbb éles kanyarok a hegyvidékes országban, majd megpillantjuk az Atlanti-óceánt, utána a Cor- covadót, a híres Krisztus-szo­borral, a híres, több kilométe­ren át húzódó elővárosokkal, a Cukorsüveg-hegy varázslatos sziluettjével, a Nietroi városba vezető, a tenger felett 17 kilo­méter hosszan húzódó híddal és a partokkal, melynek nevei már önmagukban is varázsla­tosan hangzanak: Flamengo, Botafogo, Copacabana... Ha kimegyünk Rio partjaira, akár a kicsit sznob Ipanemára vagy a híres Copacabanára, a helyiek ránk fognak csodál­kozni. Nem értjük, honnan tud­ják ők, hogy „gringók” va­gyunk, kezünkben a kamerá­val, akik egyelőre csak félve nézzük a partot, a környéket, a végtelen óceánt. De néhány nap múlva mi is megértjük, amikor már felvesszük a város és a part ritmusát, amikor a parton kortyolgatjuk a híres he­lyi koktélt, a caipirinhát, ekkor már mi is részeivé válunk a vá­rosnak, az új turisták számunk­ra is furának tűnnek... Szavak helyett Nagyon nehéz szavakba ön­teni, mitől ilyen varázslatos Rio de Janeiro. A városnak hihetet­len fekvése van, az egyik oldal­ról a Serrada Mantiqueira-hegy láncolata, a másik oldalról az Atlanti-óceán ölelése, bár ez a kijelentés csak egy száraz ténynek tűnik azzal szemben, amit a helyszínen átélünk. Rio de Janeiro energiával teli város és mindegy, melyik részén tar­tózkodunk éppen. Mindegy, hogy a helyi villamoson ülünk a Santa Tereza negyedben vagy a Rio modern építészetének re­mekében, a városi katedrális- ban gyönyörködünk. Kortyol­gathatjuk a finom eperlevet, küzdhetünk az AÜanti-óceán hullámaival. Minden egyes percben az az érzésünk, hogy egy lüktető, élettel teli város­ban vagyunk, ahonnan nem akarunk hazamenni. Rio de Janeirót a portugálok alapították, amikor 1502-ben a Guanabara-öbölbe érkezett Gáspár de Lamois porugál fel­fedező, aki akkor azt hitte, hogy a tengeri öböl egy folyó kiszélesedése, ezért elnevezte Januári-folyónak- Rio de Jane­iro, azóta a város több korsza­kot megélt, egy időben a fran­ciák birtokolták, a 19. század elején Portugália fővárosa volt, amikor Vl.'Joao király Brazíliá­ba menekült Napóleon elől és Rióból kormányzott, majd ide helyezte át az ország fővárosát. Brazília függetlenségének 1822-es kikiáltása után ez a vá­ros lett a Brazil Királyság fővá­rosa. 1889. november 16-án itt kiáltották ki a köztársaságot, melynek fővárosa Rio maradt egészen 1961-ig, amikor a cseh származású elnök, Juscelino Kubitchek Brazília belső terüle­tére helyezte a fővárost, ezzel is tudtára adva a világnak, hogy lezárult az ország gyar­mati korszaka. Rio de Janeiro ma már nem az ország főváro­sa, sőt nem is a legnagyobb vá­ros, ez a pozíciót a közelmúlt­ban Sao Paulo vette át. Azon­ban mind a mai napig itt talál­ható a legtöbb cég székhelye, ez az a város, amely Dél-Ame­rika legnagyobb országába vonzza a turistákat. Abűnösváros Rio de Janeiro ismert a bűnözéséről is. Amikor New Yorkba érkezünk, a Szabadság­szoborról olvasunk, Párizsban az Eiffel-tomyot keressük, Rió­ban viszont az órát a zsebünk­be dugjuk, a pénzt pedig jól el­rejtjük. A város rossz hírével ta­lán csak a dél-afrikai Johan­nesburg vetekszik, éppen ezért a turista az első nap a szállodai szobában érzi magát a legna­gyobb biztonságban. Este csak akkor megy ki, amikor vacso­rázni szeretne az egyik remek currascari étteremben, ahol a pincérek egyenesen a tányérra teszik a finomabbnál finomabb falatokat, és addig hordják az újabb adagokat, amíg el nem küldjük őket az asztalunktól. Rio de Janeiro mindenki szá­mára veszélyes, aki nem készül fel a vészhelyzetekre, de ha tisztában vagyunk azzal, mit lehet és mit nem, akkor Rio semmivel sem veszélyesebb, mint Szlovákia néhány városá­nak egyes utcái. Mit ne hagyjunk ki? Az isteni partokat, amelyek körbeveszik a várost, hihetet­len fényképek készíthetők in­nen, igaz általában két parton fürdenek a turisták - az Ipane­ma- és a Copacabana-parton. A turisták többsége az idejét a Copacabanán tölti, mivel itt ta­lálható a szállodák többsége. Az Ipanema negyedben inkább a helyiek laknak, itt találjuk a leggazdagabb brazilok villáit is. Copacabana homokos partján szépen kisportolt testeket, fiatal focistákat és mogyoróárusokat látunk, Ipanemát a szörfösök kedvelik, és itt divatbemutatót is láthatunk, az itt strandolok ugyanis a legutóbbi divat sze­rint öltöznek. Tudta azt, hogy a híres tangabugyit a nők először Rio partjain merték felvenni? A várost számos hegy veszi körül, igaz csak kettőnek van neve, de ezt a kettőt mindenki ismeri, ez a Cukorsüveg-hegy és a Corcovado. A Cukorsüveg- hegy neve, ahogyan a város ne­ve, tévedésből született. Pau da Acuqua, Hegyes-hegy, így hív­ták a helyi indiánok. Amikor ide érkeztek a portugálok, akkor ez a szó úgy hangzott számukra, mint Pau de Azucar - Cukorsü­veg-hegy, és ez lett annak a hegynek a neve, amely turisták millióit vonzza a városba. Már csaknem száz éve felvonóval is feljuthatunk a hegy tetejére és ez mindenkinek, aki először jár a városban, kötelező túra. A 704 méter magas Corcovado a leg­magasabb hegy a városban, 1931-től a hegyet még híreseb­bé tette a 30 méter magas Krisz­tus-szobor, amelyet azért emel­tek, hogy megszabadítsa a vá­rost és az országot a gonosztól - legalábbis ezt mondta Leme püspök az átadási ünnepségen. És ez csak egy rövid ízelítő volt abból, ami a turistákra vár ebben a hihetetlen brazil met­ropolisban. Kezdhetünk csoma­golni... (PR, szí) Naplemente Rióban, háttérben a Cukorsüveg-hegy MP130806

Next

/
Thumbnails
Contents