Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-19 / 65. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁRCIUS 19. Régió-SZÜLŐFÖLD-HIRDETÉS 13 Simon Zsolt, a Híd párt alelnöke úgy véli, Dél-Szlovákia fejlődésének a kulcsa egy jobb megyerendszer, ezért kezdeményezett petíciót Hatékonyabb régiófejlesztést hozna a megyerendszer átszervezése Simon Zsolt, a Híd párt alelnöke állítja, a nyolc megyéből álló közigaz­gatási rendszer átszer­vezése, a megyei és a já­rási hivatalok összevo­nása nemcsak jelentős megtakarítást eredmé­nyezne az államappará­tus működtetésében, hanem lehetőséget adna a régiók közötti különb­ségek kiegyenlítésére és a regionális problémák gyorsabb, hatékonyabb megoldását is lehetővé tenné. IBOS EMESE Januárban aláírásgyűjtést indított a megyerendszer át­szervezéséért. Ön szerint mi­ért kellene átalakítani a je­lenlegi megyerendszert? Egy jó megyerendszer a jó regionális politika alapja. Szá­mos fejlesztési és kisebbség- ügyi problémát meg lehetne oldani egy olyan megyerend­szerrel, mely a polgárok igé­nyeire lenne szabva. Egy túl­méretezett megyében elvész a kis régió, viszont az államnak éppen a kisebb területi egysé­geket kellene támogatnia és fejlesztenie. Ellenkező esetben ezek a régiók elöregednek, ki­halnak és a romakérdés sem oldódik meg. Meggyőződésem, hogy ez a problémakör is orvo­solható, de ehhez munkahe­lyekre van szükség. Meg kell erősíteni a megyék jogkörét, a megyei képviselő-testületek­ben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a munkanélküliség megoldására. Át kell gondolni az egészségügy és az oktatás­ügy kérdéseit is. Meg kell talál­ni azokat a fejlesztési pontokat, ahol sürgősen lépni kell. Hogyan szervezné át a meglevő megyerendszert? Olyan tizennyolc megyéből álló rendszer kialakítását javas­lom, mely a történelmi megye- rendszeren alapul, de figye­lembe veszi az egyes régiók jel­legzetességeit. Korábban Nagy­szombat megye nem létezett, mára azonban olyan fejlődésen ment keresztül és olyan nagy a vonzáskörzete, hogy nehezen lehet elképzelni, hogy más me­gyébe tartozzon. Sok tekintet­ben vetekedik Nyitrával vagy Trencsénnel. Hasonló a helyzet Zemplén megyével is, mely ko­rábban egészen a lengyel hatá­rig húzódott. Mivel az adott te­rület természeti adottságai elté­rőek, ezért déli és északi részre kellene felosztani. A megyei képviselő-testületekben az adott régiók polgármesterei foglalnának helyet, megyeel­nököt külön választanának a polgárok. Hogyan lehetne olcsóbb az államapparátus működteté­se, hiszen több mint a duplá­jára nőne a megyék száma? Nem jelentené ez további hi­vatalok működtetését és még több hivatalnok foglalkozta­tását? A szocializmusnak és a mečiarizmusnak köszönhető­en Szlovákiában úgynevezett dualista rendszerben műkö­dik az államapparátus. Az egyik oldalon ott vannak a já­rási hivatalok, ezek az állami szerveket képviselik, a másik oldalon a megyei hivatalok, melyeket a polgárok válasz­tanak. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a járási hivata­lok jogkörei átkerülnek a me­gyei hivatalokhoz. Ez a mai napig nem valósult meg. Egy ilyen kis országban feleslege­sen működik két párhuzamos intézményrendszer. Úgy vé­lem, a jelenlegi 79 járás he­lyettesíthető a 18 megyével. Célszerű volna összevonni az önkormányzati és a megyei választásokat. így három he­lyett csak egy alkalommal já­rulnánk az urnákhoz, ez a lé­pés 14 millió eurós megtaka­rítást hozna az államkasszá­nak. Ma mintegy 400 megyei képviselőt és nyolc megyefő­nököt fizet az állam. Elképze­lésem szerint a megyei képvi­selők polgármesteri bérükért végeznék a képviselői teen­dőket. Csak a 18 megyeelnök bérét térítené az állam. Miért gondolja úgy, hogy teljes egészében az önkor­mányzatok képviselőire, a polgármesterekre kell felépí­teni a megyerendszert? Nem tudok elképzelni jobb és alkalmasabb embert arra, hogy a megyei testületben dol­gozzon. Ok nap mint nap szembesülnek a régió gondjai­val. Mivel ismerik a körűimé-, nyékét, ők orvosolhatják a leg­hatékonyabban a regionális problémákat. Ha a kistérség polgármesterei összefognak és kidolgozzák azt a stratégiát, amellyel a régiót fel lehet len­díteni, akkor könnyebben tud­nak segítséget kérni az állam­tól, akár egy kisebb ipari park létrehozásához vagy egyéb kérdésekben. Ha mindezt összekapcsoljuk az európai uniós pénzekkel és a határon átnyúló projektek lehetőségé­vel, melyeket a „varratmentes” határok kiépítésére lehet fordí­tani, akkor az adott országok közötti gazdasági életet is fel lehetne lendíteni, mely mind­két fél előnyére válhatna. A határon átnyúló együtt­működési projekteknél és az uniós alapoknál is évek óta lehet pályázni. Miért lenne hatékonyabb, ha kisebb me­gyék pályáznának ezekre a forrásokra? Az Európai Unió évente több százmillió eurót ad Szlo­vákiának a regionális különb­ségek csökkentésére. Ezt a problémát tíz év alatt fel kel­lett volna számolni. A jelenlegi megyerendszer nem tudta or­vosolni azt a kérdéskört, sőt még inkább elmélyítette a kü­lönbségeket. Besztercebánya a mostani felosztás előtt is gaz­dag város volt, Rimaszombat viszont szegény és komoly problémákkal küzdött. A hely­zet semmit sem változott, hosszú évek óta Rimaszom­batban a legmagasabb a mun­kanélküliségi ráta. Ez csak egyetlen példa a sok közül, de hasonló helyzetben van Rozs­nyó városa Kassa megyében. Át kellene értékelni, hogy az egyes régiókban hova, legfő­képpen mire lehetne valóban hatékonyan felhasználni az uniós támogatásokat, hiszen ez a forrás is véges. Tudatosítani kell azt is, hogy a jelenlegi megyerendszer ke­reteiben Nyitra megye soha nem nyújt olyan mértékű tá­mogatást a Duna menti telepü­léseknek, mint a megye északi településeinek. Besztercebá­nya megye sem fogja prioritás­ként kezelni Rimaszombat és Nagyrőce felzárkóztatását. De említhetném Királyhelmecet is, hiszen egyetlen kassai képvise­lőnek sem érdeke, hogy ott út­hálózat vagy akár megfelelő egészségügyi ellátás legyen. Ahogyan Nyitrán sem fogják prioritásként kezelni a Duna- hidak kérdését. Hasonló a helyzet a határon átnyúló együttműködési projektekkel. Az elmúlt hét évben több mint 300 millió eurót lehetett fel­használni a határ menti telepü­lések fejlesztésére. Bár Ma­gyarországon valóban a célnak megfelelően használták fel ezeket a forrásokat, nálunk vi­szont számos esetben a határ­tól távol, Nyitrán vagy éppen Besztercebányán fektették be. Ahelyett, hogy például az Ipoly-hidak megépítésére összpontosítanának. Az általam javasolt megye- rendszerrel, és az erre alapo­zott regionális politikával és fejlesztéssel el lehetne érni, hogy például Gömörben és Nógrádban olyan programokat támogasson az állam, ame­lyeknek köszönhetően valóban csökkenne a munkanélküliség, és olyan fejlesztéseket hozna a régióba, melyek a helyi adott­ságokhoz idomulnának. Hol tart jelenleg az alá­írásgyűjtés? Eddig mintegy 15 ezer alá­írást sikerült összegyűjteni. Komáromtól a zempléni régió­kig számos helyről kaptunk már petíciós íveket. Szerencsé­re nagyon sok polgármester megértette a kezdeményezés lényegét, és csatlakozott hoz­zá. Annak külön örülök, hogy a komáromi önkormányzat is támogatja a petíciót és azt az elképzelést, mely szerint Ko­márom többet érdemel. Pázmány Péter, Élesztős Pál, Keszeli Ferenc és Szabó Olga kapta a díjat Nagymegyeren adták át a magyar állami kitüntetéseket ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Nagymegyer. Március 14-én a Plauter-kúriában szervezett ünnepi fogadáson adta át Balogh Csaba, Ma­gyarország szlovákiai nagy­követe a magyar állami ki­tüntetéseket. Két kitüntetett­nek a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjét, egynek- egynek a Magyar érdemrend Lovagkeresztjét, illetve Ma­gyar Arany Érdemkeresztet adományozták. Kitüntetést Pázmány Péter, Élesztős Pál, Keszeli Ferenc és Szabó Olga vett át. A díjátadón Balogh Csaba nagykövet köszöntötte a résztvevőket, majd felolvasta Orbán Viktor magyar minisz­terelnök levelét, melyet a Magyarország határain túl élő magyaroknak írt március 15-e alkalmából. Utána Prőhle Gergely, a magyar Külügyminisztérium helyettes államtitkára mond­ta el ünnepi beszédét, mely­ben felhívta a figyelmet a szlovák köztársaságielnök­választások, valamint a ma­gyarországi parlamenti vá­lasztások fontosságára. Pázmány Péter, Dunaszer- dahely volt polgármestere, a Kortárs Magyar Galéria egyik alapítója a Magyar Érdem­rend Tisztikeresztjét kapta a szlovákiai magyarság meg­maradásáért végzett munká­ja elismeréseként. Szintén a Magyar Érdem­rend Tisztikeresztjével tün­tették ki Élesztős Pál pro­fesszort, a Szlovák Műszaki Egyetem Alkalmazott Me­chanikai és Mechatronikai Intézet helyettes vezetőjét. A professzor a díjat a szlovákiai magyar tudományos élet ki­alakításában, fenntartásában, az utánpótlás-nevelésben vál­lalt szerepéért kapta. Balogh Csaba Keszeli Fe­renc költőnek, újságírónak, a Magyar Távirati Iroda egyko­ri pozsonyi tudósítójának a Magyar Érdemrend Lovagke­resztjét nyújtotta át. Keszeli Ferenc a díjat a Kárpát-me­dencei magyar kulturális ér­tékek megőrzéséhez való hozzájárulásáért kapta. Szabó Olga, Pat község polgármestere Magyar Arany Érdemkeresztet kapott. Á polgármester asszonyt a szlovákiai magyarságért vég­zett munkájáért díjazták. (Felvidek.ma, szcs) Melléklet az Új Szóban! A tartalomból: • Nemcsak finom, egészséges is a hónapos retek • Vetett fű vagy gyepszőnyeg? • Tulipán, az ősi magyar jelkép • Mutatós talajtakaró növények UDVAR Gyümölcsfák Mutatós talajtakaró növények Tápanyag-utánpótlás a veteményesben Március 20-án keresse kedvenc napilapjával együtt az újságárusoknál! iiiiyj>] Nagyon sok polgármester megértette Simon Zsolt kezdeményezésé­nek lényegét (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents