Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-19 / 65. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AAÁRC1US 19. Vélemény És háttér 7 Aranyat nem lehet nyomtatni, így biztos tartalék, a jegybankok húsz év után növelik készleteiket Viszik az aranyat a németek A Bundesbank lépései azt mutatják, hogy a pénz szerepétől 43 éve végleg megfosztott, barbár relikviának (Keynes) tartott arany mégiscsak a végső tartalék szerepét játssza, ha minden kötél szakad, ez az egyetlen biztosan elfogadott fizetőeszköz alapon. GÁL ZSOLT Az élet mindig drága (Die Hard 3) című klasszikus akciófilmben németül beszélő terroristák lopták el a szövetségi jegybank New York-i fiókjának aranytartalékát, de pechjükre John McClane (Bruce Willis) rendőrrel kerültek szembe. Paradox módon a tenoristák, ha tényleg lenyúlták volna az aranyat, azzal jelentős részben a német jegybankot, a Bundes- bankot lopták volna meg. A német újraegyesítésig (1990) a Bundesbank aranytartalékának 98 százaléka ugyanis külföldön volt letétben, jórészt épp az amerikai Fednél, de a londoni és párizsi nemzeti bankban is. Egyrészt a második világháború után a gazdaságát újjáépítő Nyugat-Németország (NSZK) ezekben a városokban tudott aranyat venni és ezeken a jegybankokon keresztül tranzakciókat lebonyolítani, másrészt hidegháborús stratégiai okok is a külföldön tárolás mellett szóltak. (Tekintettel a Varsói Szerződés „védelmi stratégiájára”, amely arról szólt, hogy az első hullámban az NSZK-t rohanják le a Rajnáig, ez nem is meglepő.) A németek most újra a Fed- ből viszik az aranyat, de (nagy különbség) a sajátjukat. A Bundesbank 2020-ig Frankfurtban szeretné tudni arany- tartalékai felét (a csaknem 3400 tonnából, ami az amerikai 8130 tonna után a világon a második legnagyobb), 37 százalék maradna New Yorkban, 13 pedig Londonban. Ez nyilvánvalóan bizalomerősítő, a stabilitást szimbolizáló lépés, egyben válasz a növekvő kételyekre azzal kapcsolatban, vajon valóban fizikailag megtaBár a közgazdaságfő iránya alapján az aranynak nem kéne nagy szerepet tulajdonítani, azért ott van a széfekben. lálható-e a Fed széfjeiben a kimutatások szerint ott tárolt összes arany. A kétely nem csak néhány összeesküvés-elméleteket szövögető egyén fantáziájában él, hiszen maga a német Számvevőszék hívta fel a figyelmet arra, hogy - a külföldön tárolt tartalék - „sohasem volt fizikailag ellenőrizve”. Bár a közgazdaság fő iránya alapján az aranynak nem kéne nagy szerepet tulajdonítani, azért ott van a széfekben. Jól illusztrálja ezt a mára legendássá vált 2011-es amerikai kongresz- szusi meghallgatás, ahol Ron Paul, az aranystandard visszaállításáért küzdő volt texasi republikánus párti, libertariánus képviselő szegezte neki a kérdést Ben Bernanke akkori jegybankelnöknek: „Úgy gondolja, az arany pénz?” A válasz: „Nem... egy pénzügyi eszköz.” Paul erre így folytatta:,Akkor a központi bankok miért tartalékolják?” Válasz: „Hát, ez a hagyomány, nagyon régi hagyomány.” Hát, én inkább Paul záró szavához csatlakoznék: sokan továbbra is azt gondoljuk, hogy pénz. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója JEGYZET Sár VERES ISTVÁN Nem beszélt a levegőbe Marek Maďarič, a Smer kampányfőnöke, amikor vasárnap azt mondta, hogy Ficónak még vannak mobilizálható szavazói. Éppen ezért nyúltak olyan mélyre az iszapban, hogy a szcientológia vádjával haji- gálják meg Kiskát. Ha nem is mennek többen Ficóra szavazni, a Smemek az is elég, hogy legalább azok maradjanak otthon, akik az első körben nem Kiskát támogatták. Sárdobálásra persze mindenki számított az államfőválasztás második fordulójában, a kérdés csak az volt, honnan, miféle árnyékos helyekről szedegetik majd össze a dobálózó jelöltek a sarat. Ficóról és a Smerről sok mindent el lehet mondani, de hülyének és amatőrnek nem nevezhetők. Minőségi és veszélyes ragacsot gyúrtak tehát össze, ami ráadásul messziről bűzlik. És igazuk van: az emberek 99 százalékának gőze sincs arról, mi az a szcientológia, s nagy részüket valószínűleg nem is fogja érdekelni. Valami gyanús külföldi szekta, amelyhez a gyanúsan sikeres üzletembernek állítólag köze van. Ennyi elég is a mozgósításhoz. Ha nincs is kiket, de most már van mivel, mert ennél jobb maszlagot nem is találhattak volna. Az már persze más kérdés, hogy Kiskának tényleg vannak-e kapcsolatai a szciento- lógiai egyházzal, mert ugye ezt nem bizonyította be senki. Valószínűleg nem is fogja, mert ha az elmúlt hetekben ezt a Smemek nem sikerült kiderítenie, akkor már most sem fogja. Aztán az is lehet, hogy már a kezükben vannak a bizonyítékok, és előrántják néhány nap múlva. Abban az esetben pedig feltehetjük a kérdést: mi van, ha Kiskának tényleg vannak szcientista ismerősei? Semmi. A vallás magánügy. De ilyen dolgokat már senki nem feszeget, mert a cél nem az igazság kiderítése, hanem hogy Antikrisztust csináljanak Kiskából. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy az ellenkampányok gyakran visszaütnek: a sár gyakran visszapotyog arra, áld dobálózni kezdett. Persze szomorú, hogy 2014-ben az államfőválasztás második körében nem releváns társadalmi problémákról vitatkoznak ajelöltek, hanem egy pletykáról, de a húzótéma a jelek szerint ez marad, a legnagyobb kérdés pedig az, hogy a választóknak hány százaléka hajlandó bevenni ezt a maszlagot. KOMMENTÁR KO az első menetben MARIÁN LEŠKO Vannak sehallselát emberek, akiken egyszerűen nem lehet segíteni, mert bezárkózva élnek a maguk kis világában. És vannak ilyen pártok is. Amikor 2012 végén a Népi Platform pártjainak elnökei egy televíziós vitaműsorban bejelentették, hogy Pavol Hrušovskýlesz az államfőjelöltjük, mert ő a „megfelelő jelöld’, a kommentátorok és politikai elemzők ritka egyetértésben állították, hogy ez bizony egy nagyon rossz ötlet volt, és Hrušovský nem fog bejutni a másodikfordulóba. A három pártelnök, Figef, Frešo és Bugár azonban ragaszkodott a, jó jelölthöz”, mint kutya a csonthoz, és úgy cselekedtek, ahogy ki lettek tanítva: az összes politikai témát belehányták egy nagy zsákba, hogy aztán mindenki a neki megfelelőt ráncigálhassa elő belőle. Lucia Žitňanská, aki akkor még az SDKÚ képviselője volt, ezt úgy kommentálta, megint egy „politikai üzletről van szó, aminek a végeredménye egy megválaszthatatlan jelölt”. Gyönyörű példája és bizonyítéka volt ez a három pártelnök kikristályosodott elképzelésének, hogy nem a pártok vannak az emberekért, hanem az emberek a pártokért. A választók ezt kellően meg is jutalmazták szombaton. Hrušovský, a, jó jelölt” 3,3 százalékot szerzett a választáson, s az eredménnyel az őt jelölő szubjektumok besorakoztak a teljesen jelentéktelen pártok közé. Frešo SDKÚ-ja, Figef KDH-ja és Bugár Hídja olyan sokáig várt az egyébként kiérdemelt pofonra, hogy végül meg is kapta. Hiszen ne felejtsük el, a három hagyományos jobbközép párt már a 2012-es parlamenti választásokon súlyos, történelmi vereséget szenvedett, amely után sürgősen kezdeni kellett volna valamit. Két életbevágóan fontos oka volt ennek: Iveta Radičová kormányának bukása és a Szlovák Információs Szolgálat aktájának nyilvánosságra kerülése, amelyből kiderült, hogy a három párt részvételével működő második Dzu- rinda-kormány idején milyen módszerrel működött a rendszerszerű állami korrupció. Amantra, amit mindhárom pártelnök becsülettel hajtogatott (azért hoztuk létre a közös platformot, hogy alternatívát kínáljunk a Smerrel szemben), hiteltelenül hangzott, mivel semmit nem tettek azért, hogy meggyőzzék a választókat arról, új szelek fújnak a pártszék- házak táján. Ajobbközép pártoknak nem volt elég, hogy 400 ezerválasztótveszítettek2012-ben, szorgalmasan dolgoztak azon, hogy a többi is kiábránduljon belőlük. Andrej Kiska, Ra- doslav Procházka és Milan Kňažko eredménye mutatja, van elég ember, aki támogassa a Ficóval szembeni alternatívát, csak hát a Népi Platformnak valójában nem volt jelöltje. Tavaly a még SDKÚ-s Miroslav Beblavý képviselő a Trend kérdésére, hogy szerinte a szlovák jobboldal összeszedi-e még magát, azt válaszolta, „még kell kapnia pár pofont, mert másképp erre képtelen”. Ajobbközép pártjai nem egy sima pofonba futottak bele az elnökválasztás első fordulójában, hanem kiütéses vereségbe, amely véget vet bizonytalan szédelgésüknek a politikai ringben. Figef, Frešo és Bugár pártja olyan sokáig és olyan sikertelenül dolgozott a Ficóval szembeni alternatíván, hogy létrehozta saját alternatíváját. Ideje volt. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Amerika elleni atomtámadás Az Egyesült Államok elleni atomcsapás lehetőségéről beszélt az orosz állami tévében Dmitrij Kiszeljov főszerkesztő-helyettes. „Oroszország az egyetlen a világon, amely képes lenne radioaktív hamuvá változtatni az Egyesült Államokat” - fogalmazott Kiszeljov, egy atomrobbanás utáni gombafelhőt ábrázoló háttér előtt állva. A konzervatív nézeteiről és ellentmondást nem tűrő kijelentéseiről ismert Kiszeljov ezzel azon állítását akarta alátámasztani, amely szerint Barack Obama amerikai elnök fél Oroszországtól és Vlagyimir Putyin orosz államfőtől. Egyúttal ar- rólisbeszélt,hogyPutyinmég az amerikaiak szerint is erősebb vezető, mint Obama. A Kremlhez hű Dmitrij Kiszeljo- vot Putyin az Oroszország Ma névre keresztelt, most létrehozandó állami médiavállalat vezetőjévé nevezte ki. Az új médiacég az állami tulajdonlás ellenére relatíve független hangneméről ismert RIA No- vosztyi hírügynökség helyett jön létre azzal a céllal, hogy jobban képviselje és kommunikálja Oroszország érdekeit. Kiszeljovot külföldön sokan bírálták az ukrajnai események elfogult és ukránellenes ismertetése miatt. Műsorában most is azzal vádolta Kijevet, hogy képtelen fenntartani a rendet Ukrajnában, és hagyja, hogy ultranacionalisták támadásokat intézzenek az orosz ajkú lakosság ellen az ország keleti részén. (MTI)
